Politikazabáló

Erősségek

Vezetői és szakmai tapasztalata mindenképpen ide sorolható. Hosszú ideig (1990-2006) volt Óbuda-Békásmegyer polgármestere. Távozása után sem dőlt hátra, elvállalt egy - a polgármesterségnél is nehezebb - feladatot, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője lett.  Ennek is köszönhető, hogy szakmai múltja igen jelentős: 16 éveig polgármester, 4 évig fővárosi frakcióvezető volt.

Szakmai múltjának is köszönhető, hogy igen jól ismeri Budapestet, tisztában van a fővárosi problémákkal, legyen szó a fővárosi közműcégekről, vagy a kisebb-nagyobb projektekről, beruházásokról, nem beszélve a korrupcióról.

Ismeri a városi döntéshozatal működési mechanizmusait. Tudja, hogy mi az, ami rosszul működött az elmúlt években. Tudja, hol kell változtatni, miben kell lépni.

Orbán Viktor miniszterelnök teljes mellszélességgel támogatja, kiáll mellette, ami most nagy előnyt jelent.

Gyengeségek

Ide tartozik a kora. Tarlós István 62 évesen lehet először főpolgármseter. Bár Réthelyi Miklós is 71 évesen vállalta a miniszterséget, ezért hozzá képest fiatalnak tekintehető, de nagy kihívás 62 évesen elvállalni egy ilyen fontos pozíciót. Az elmúlt években láthattuk, hogy rengeteg konfliktussal jár a fővárosi városvezetés. Ráadásul - a jelek szerint - a fővárosi közgyűlés nemcsak sokszínű lesz, hanem nagyon különbözőek lesznek az erőterek. A különféle pártok eltérő megjelenésének egyik formája a nagyobb konfliktusok felvállalása, sőt, generálása, ezt nehéz lesz kezelni.

Nyelvtudása is a gyengeségek közé tartozik. Köztudott, hogy ez az egyik hiányossága. Nem beszél idegen nyelveket. Négy évvel ezelőtt az SZDSZ is sokszor hangoztatta ezt a kampányban. (Az más kérdés, hogy azóta nyelvtudással sincs SZDSZ.)

Jelen pillanatban nincs gyakorlati jelentősége, de továbbra sem tagja a pártnak. Ez nem azt jelenti, hogy bármilyen hátrány érné, vagy az érdekérvényesítésben nehézségekbe ütközbe, csak egy érdekes momentum, amit inkább a Veszélyeknél taglalunk.

Lehetőségek

Egy táborban van a kormánypárttokkal. Ez a tény már önmagában is sok lehetőséget hordoz, de a legnagyobb előnye az, hogy ezáltal rengeteg fölösleges konfliktus elkerülhető. Egyik félnek (kormány vs. főpolgármester) sem lesz érdeke, hogy a másikra hárítsa a felelősséget bizonyos kérdésekben. Egyszerűen rá vannak kényszerítve a hatékony együttműködésre, mert ez mindkét fél érdeke.

Van mit rendbe tenni. Rengeteg megolsára váró probléma van a fővárosban; BKV, parkolás, 4-es metró, közműcégek, egészségügyi intézmények, eladósodottság, korrupció, aluljárók, kosz, kerületekkel való együttműködés, útfelújítás, nagyberuházások, hogy csak néhányat elmítsünk. Ha nem is mindet, de  ha ezekből néhányat meg tud oldani, vagy jelentős előrelépés történik az adott kérdésben, sikertörténetté változtathatja az addig csak bajok forrásaként szimbolizáló ügyet.

Négy éveig vezette, ezért elég jól ismeri a frakciót. Tudja, hogy ki mihez ért, (és mihez nem), így olyan csapattal dolgozhat együtt, akik már felkészületek a munkamegosztásra és az együttműködésre. Nem kell szakemerek után kutatnia, már rendelkezésre állnak a megfelelő emberek. 

Veszélyek

Már említettük, hogy gyakorlatilag nincs jelentősége, hogy nem tagja a pártnak, de kérdés, hogy mi lesz akkor, ha ütköznek az érdekek. Egy-egy felmerülő konfliktusban  netán személyi kérdésben Tarlós lesz az erősebb, vagy a párt vezetése?! Tarlós jelezte, hogy számít Atkári János korábbi főpolgármester-helyettes tanácsaira. (Hogy pontosan milyen formában, az még nem világos.) Vajon a Fideszben hogyan fogadják? A jövő kérdése, hogy mennyire lesz szabad keze az ilyen döntésekben.

Tarlós korábban azt is jelezte, hogy a főváros tulajdonában álló cégek felügyelőbizottságának elnöki tisztét szívesen bízná az ellenzékre. Kérdéses, hogy ez mennyire összeegyeztethető a kormány eddigi gyakorlatával. Hátráltatják majd? Mennyire szól bele a Fidesz vezetése? Ezek még nyitott kérdések, itt a veszély elsősorban maga a konfliktus Tarlós és a Fidesz vezetése, vagy a kormány között.

Sokakban fölmerülhet az a kérdés, hogy mennyire lesz túl konzervatív vezető egy eddig liberláisnak modott város élén? A válasz néhány hónapon belül kiderül, de Tarlós tett lépéseket azért, hogy ezeket a félelmeket eloszlassa, lásd Gerendai Károllyal közös sétáját, melyből kiderült, régi jó ismerősök, közel sincs olyan konfliktus köztük, mint az sokan gondolták. (Abban is van igazság, hogy ha megszavazták, lehet, már nem is olyan liberális az a város.)

Fotó: Facebook

Nem az első eset

Legutóbb az önkormányzati választások előtt egy héttel jelezte az LMP, hogy kiürült a pártkassza, nincs pénz a kampányra. Nem az első eset, hogy a hajrában adnak le "vészjelzést". Az országgyűlési választások előtt is ugyanez volt a helyzet, és a kopogtatócédulák gyűjtésekor is vészharangot kongattak, hogy rosszul állnak, nem lesz főpolgármester-jelöltjük, ha határidőre nincs meg a kellő számú ajánlószelvény. Az országyűlési választásokat - a beharangozott - pénztelenség ellenére is nagy sikerrel vették, csak Karácsony Gergely kampányfőnök bízott ilyen eredményben. A kopogtatócédulák gyűjtése is sikerült, Jávor Benedek indulhat a főpolgármesteri tisztségért.

Trükk vagy valós probléma?

A példákból is látszik, hogy az eddigi vészjelzések sikerrel jártak. Legyen szó pénzgyűjtésről vagy kopogtatócédulák gyűjtéséről. Vajon valós problémák vannak a kampány hajrájában, vagy csak egy kampányfogásról van szó, ami aktivizálja a szimpatizánsokat?

Ha abból indulunk ki, hogy mindegyik vészjelzés sikeres volt, akkor úgy tűnik, inkább kapmányfogásról van szó. Hangzatos, figyelemfelkeltő hírrel be lehet kerülni a médiába. Ilyen szlogenek például: "elfogyott a pénz", "kiürült a kassza", "nincs pénz kampányra", "nincs elég ajánlószelvény", "rosszul állunk", de ide sorolhatjuk az ajánlószelvény-számlálót, ami már önmagából figyelemfelkeltő. A közlemények másik része közvetlenül a választókhoz szól. Sokak számára szimpatikus lehet az a közlés, hogy "újra a választókhoz fordulunk segítségért".  

Más megközelítésben valós problémák is állhatnak a vészjelzések mögött. A választás vége előtt könnyen elfogy az amúgy is szűkös kampánypénz, és csak ekkor derül ki, hogy nincs tovább. Előfordulhat, hogy kevesebb pénz érkezik a támogatóktól, és növelheti a költségeket, ha mindent az utolsó pillanatban kell elintézni. Ezt az elméletet gyengíti, hogy a szűkös kerettel is lehet gazdálkodni. Ha csak kevés pénz van, azt kell beosztani. Elvileg nem fordulhat elő, hogy "elfogyott a pénz", mert az azt is jelentheti, hogy rosszul gazdálkodtak.

Más pártok nem élnek ezzel?

A Fidesz és az MSZP esetében érthető, hogy nem élnek ezzel az eszközzel. Pénzben nem szenvednek hiányt, és a kopogtatócédulákkal is inkább versenyeznek. Ha csak a fővárost nézzük, Tarlós István százezeres nagyságrenddel kampányolt, az MSZP pedig azzal dicsekedett, hogy több ajánlószelvényt gyűjtöttek, mint tavasszal. 

A nagyobb pártok versengése más, ezért helyesebb, ha az LMP-t a Jobbikkal vetjük össze. A Jobbik egyszer élt a vészjelzés eszközével, a főpolgármesteri címért küzdő Staudt Gábor esetében, aki szintén az utolsó pillanatban gyűjtötte össze a szükséges ajánlószelvényeket. Érdekes, hogy a finanszírozás kérdésében nem nagyon panaszkodott a párt. Vagy volt elég pénzük, vagy nem gondolták, hogy a vészharang kongatása szerencsés lenne.

Kétségtelen, hogy az LMP a legkisebb forrással rendelkező párt, és szervezettségben is alulmarad a többi párthoz képest. Ez indokolhatja a vészjelzés módszerét. A jövő kérdése, hogy a következő választáson is élnek még ezzel az eszközzel, vagy már nem lesz szükség rá.