A hírek szerint kiszivárogtak az IMF követelései. Feltételezve, hogy van benne igazság, és részben (vagy teljes egészében) ezek a követelések, érdemes megvizsgálni, megvalósíthatóak-e a követelések, vagy sem. Pontokba szedve:

1. A jegybanki függetlenség visszaállítása

A legnagyobb arcvesztés lenne a kormány számára, de ha azt nézzük, hogy ma is leült egymással Simor András és Orbán Viktor, így ez sem kivitelezhetetlen. Ráadásul ez az Európai Unió feltételei közt is szerepel, ezért megkerülhetetlennek látszik. Orbán még mindig kevesebbet veszítene, ha megváltoztatnák, mintha emiatt akadnának meg a tárgyalások.   

2. A Költségvetési Tanács megerősítése

A napokban felmerült Járai Zsigmond lemondása is, ami végül nem volt igaz. Hogy milyen formában lehetne megerősíteni, az még kérdéses, de ez sem tartozik a megvalósíthatatlan kérdések közé. Az előzővel együtt ez is inkább presztízskérdés lesz, hogy biztosak legyünk abban, hogy az EU és az IMF diktál, és nem a kormány.  

3. Szigorúbb költségvetési politika, főként a kiadási oldalon

Általánosságban is elég szigorú a kormány idei költségvetési politikája. Ráadásul a tavalyi zárolások még most is komoly gondokat okoznak bizonyos területeken. A költségvetésbe jelentős tartalékok is beépültek, újraszámolták egy magasabb árfolyamon, így ennek a részletezése már komolyabb konfliktusokhoz vezet. Megszorításokat már nem nagyon bírnak el az emberek, a kormánynak sincs ilyen szándéka. 

4. A válságadók mértékének jelentős mérséklése, majd kivezetésük

Ez kormányzati cél is, a kivezetés is, ebben a kérdésben az arányok és a dátumok kerülhetnek lefektetésre.  

5. Az ad-hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése

Talán már a kormány is belátta, hogy ezeket felül kell vizsgálni. Kicsit furcsa lenne, ha olyan ígéretet kérnének a kormánytól, hogy "ne hozzatok ad-hoc döntéseket", de ha ez így elvárás, akkor a kormány nyugodtan megígérheti, hogy "nem hozunk ad-hoc" döntéseket. (Kérdéses, hogy ez pontosan mit jelent, mert a felgyorsult gazdasági folyamatokban mindenhol hoznak ad-hoc döntéseket, éppen azért, mert nincs idő másra, de ez csak zárójel.) A legnagyobb konfliktust okozó rögzített árfolyamon való végtörlesztést kivezetik, és Bankszövetséggel is megállapodtak már. Ezt a megállapodást a kormány is viheti a tárgyalásokra. 

6. A tervezett reformok végigvitele

Ez a kormányzat szándéka is, ezért is van a Széll Kálmán Terv, másképp nincs is értelme a reformoknak, ha azokat nem viszik végbe, tehát itt a kérdés az, hogy pontosan mire gondolhat az IMF?

7. A szociális juttatások rendszerének átalakítása

Ez jelenleg is tart, lásd a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatát, a kedvezményes nyugdíjak és nyugdíjkorhatárok felülvizsgálatát, megváltoztatását, az álláskeresési járadék (összegének és mértékének) csökkentését. Ezek eddig is komoly társadalmi feszültségeket okoztak, nem tudom, hova lehet ez még tovább feszíteni.  

8. A közösségi közlekedési vállalatok átszervezése

Ez szintén eddig is a kormányzat tervei között szerepelt, csak kevés konkrétum történt, ezt most felgyorsíthatják. Bár a BKV éppen újabb forrásokra vár, a MÁV adósságátvállalása is a kiadási oldalon jelenik meg, de ha ezek nem történnek meg, akkor meg nincs közösségi közlekedés. Ennek ellenére az árszervezés megoldható, de komoly szakszervezeti konfliktusokra lehet számítani.  

9. A magáncsőd intézményének a bevezetése

Ez egy kicsit kakukktojás. Kevésbé illeszkedik egy IMF-tárgyalás momentumaihoz, de ha elvárás, talán meg tudja oldani a kormány.

Összegzés

Az első két követelés inkább presztízskérdés, ezt Orbánnak le kell nyelnie, ha megteszi, az EU (vagy inkább Barroso) méregfogát is kihúzhatja. Orbánnak abszolút presztízsveszteség lesz, de még lenyelhető ez az ár, mint az, hogy emiatt fulladjon kudarcba a tárgyalás. A legnagyobb konfliktust a szigorúbb költségvetési politika kérése és a szociális juttatások rendszerének átalakítása, vagyis szigorítása okozhatja. Ezek megszorításokhoz vezethetnek, amiket az Orbán-kormány mindenképpen elkerülne. A többi kérésben könnyebben megállapodhatnak.