...felér a bukással. Nem gazdasági szempon(tok)ból vizsgálva, mert azon lehet vitatkozni, hogy szükséges-e. Gazdasági válság, újabb unortodox lépés, netán újkonzervatív (vagy neoliberális) fordulatról van szó, stb. Nem, ezek a szempontok most nem érdekesek, kizárólag a politikai racionalitás (és haszonszerzés) szempontjából is érdemes megvizsgálni, milyen hatása lehet, pontosabban lesz a tandíj bevezetésének.
Sok olyan lépés volt a mostani kormányzati ciklusban, amely kisebb-nagyobb társadalmi rétegeket, csoportokat rövid-, és hosszútávon negatívan érintett. Ebből vizsgálunk meg néhányat, hol sikerült az érdekérvényesítés, és hol nem, és ennek milyen hatásai voltak.
A korkedvezményes nyugdíjasok járulékának elvétele, és a rendszer megszigorítása kisebb tömeget vitt az utcára, és nagy felháborodást keltett. Ugyanakkor ott volt a másik oldal, amelyik igazságosnak érezte, hogy ne mehessen már 40 évesen nyugdíjba egy rendvédelmi dolgozó, főleg ne ilyen magas nyugdíjjal. A legkritikusabb része a visszamenőleges hatály volt. Új mozgalmak alakultak, többen csalódtak a fideszes politikában, de a tiltakozásokban nem volt igazi átütő erő, az utcai megmozdulások elmaradtak, érdekeiket nem tudták érvényesíteni.
Az orvosok bérének korrigálása halaszthatatlanná vált az elvándorlás miatt, de leginkább a tömeges felmondások veszélye miatt lépett a kormány, és valamilyen szinten megoldást találtak a problémára. Ha nem is hosszútávon, de rövidtávon sikeres volt az érdekérvényesítés. A kormányzat pedig elkerülte a súlyos következményeket és bizalomvesztést.
A legidősebb bírák gyors nyugdíjazása csak kisebb réteget érintett, de nagy nemzetközi visszhangot kapott, így folyamatosan téma volt a médiában. Lassan kezdenek visszahelyezni minden érintett nyugdíjazott bírót, ami az érintettek csöndes sikerét jelenti. A kormányzat inkább nemzetközi szinten veszített sokat.
Legutóbb a pedagógusok fizetésének (és életpályájának) rendezése majdnem sikerült, de ezt is elhalasztották, ami óriási felzúdulást keltett a tanárok körében. Sztrájkkal fenyegetőznek, ami az ő esetükben hatásos eszköz lehet, de nagyon valószínű, hogy sikerül lenyomni a torkukon a halasztott bérkorrekciót. Ha nem is tudják érvényesíteni az akaratukat, a kormányzati politika szimpátiavesztesége jelentős (lesz).
És akkor itt van a felsőoktatási reform egyik legfontosabb része, vagyis a férőhelyek számának drasztikus csökkentése, ami gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti. Az előbbieket még kisebb-nagyobb politikai veszteségekkel el lehetett intézni, de a fiatalság ilyen mértékű megsarcolása már komoly következményekkel jár. A fiatalok bizony kimennek az utcára, és nem mennek haza két nap után. Megtették ezt a Bokros-csomag idején is. Ha nem is (csak) ezért, de bele is bukott az akkori kormány. A Gyurcsány-ciklusban is a bukás megágyazása volt a tandíjat elvető népszavazás. A fiataloknak sokkal jobb az érdekérvényesítő képességük, mint a fenti társadalmi csoportoknak. Sokkal nagyobb politikai következménnyel jár a fiatalok bizalmának elvesztése, mint bármelyik másik társadalmi csoporté. (Kivételt talán a nyugdíjasok jelentnek, de erre minden politikai erő kínosan ügyel, ezért ez tényleg csak zárójel.)
Az a politikai szereplő, amelyik nem figyel oda a fiatalokra, bukásra van ítélve. Nem kell a jövőbe látni, elég megnézni a múltat. A politikai haszonszerzést vizsgálva biztos bukás a tandíj bevezetése.
(Vajon mit mond erre a Fidelitas?)