Politikazabáló

Az elmúlt 12 év kormányzásának egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a médiát megpróbálják megszereni, uralni. Ebben a harcban igazából minden eszköz belefért.

Közmédia

A közmédia uralása volt talán a legkönnyebb. Több hullámban, de minden olyan műsort megszüntettek, ahol megjelenhetett a vita. Minden korábbi neves mősorvezetőt, szerkesztőt elküldtek, elkötelezett, hőséges arcokkal tölötték fel a stábot.

Hol vannak azok a régi idők, amikor egy jobboldali és egy baloldali vitatkozott egymással, vagy két különböző szakértőt meghívtak egy műsorba, hogy mindkét felet meg lehessen hallgatni? Sehol. Még a megboldogult és elfogult Napkelte is sokkal több ellenzékit meghívott, mint a mostani közmédia. Ma már mindent ifjabb Lomnici és Deák Dániel szakért (meg ugyanaz a három másik "szakértő"), és minden jó, amit a kormány csinál, minden rossz, amit az ellenzék. Ez nem csak unalmas, hanem szakmailag is vállalhatatlan a közmédiától. 

Ellenzéki szereplő ma már a választás miatt kötelező néhány percen kívül nem kap szerepet. Illetve csak akkor, ha a Fidesz érdekeit kell kiszolgálni, lásd korábban a Mi Hazánkat, vagy mostanában a Volner Pártot. A közmédiában az ellenzékről csak rosszat lehet hallani, míg a kormánypártról csak a csodálat nyelvén kapunk híreket. Nincsenek viták, nincsenek tematikus közéleti műsorok. 

Saját média

A közmédián kívüli saját média megteremtésére megvolt minden forrás és akarat, de mégse sikerült olyan jól. A Pesti TV közel sem ért el annyi embert, ahányat szerettek volna, a célközönség (fiatalok) körében meg aztán pláne nem lett átütő. A Hír TV-t sikerült visszaszerezni Simicskától, de maradt egy réteg televízió. Bár azt hozza, amit elvárnak tőle.

A print Lokál annyira színvonaltalan volt, hogy végül meg is szűnt abban a formában. Helyette a Metropol viszi tovább az ingyenes híreket. A Figyelőt megvették, de a listázós számmal végleg kiírta magát a komoly gazdasági lapok közül. Az egyetlen minőségibb újság a nyomtatott formában megjelent Mandiner. Bár az is sokszor csak a kormány álláspontját szajkózza, de még mindig elfogadhatóbb módon, mint a Magyar Nemzet vagy a Magyar Hírlap. Újat, maradandót alkotni nehezebb volt, inkább megvették a már felépített, bejáratott médiumokat.

Venni, venni, elvenni

Erre is sok példa van. Ilyen volt a Népszabadság, amit csak azért vettek meg, hogy bezárják. Ugyanúgy nem kegyelmeztek az egyébként konzervatív Heti Válasznak semi, aminek az online archívumát sem kímélték. Pedig aztán ők nem vádolhatóak baloldalisággal.

Ott van az Origo példája, amit évekkel ezelőtt vettek meg. Akkor az egyik legolvasottabb online újság volt, és az egyik legszínvonalasabb is. Mára sajnos olyan lett amilyen, csak egy célt szolgál ki, azt is igen gyenge színvonalon. Nemrég nagy vitát kavart a rebranding Instagram-kampánya, amikor influenszer fiatalok azt se tudták mit reklámoznak, de valahol érthető, hiszen ki tudott nemet mondani annyi pénzre?! 

Később sikerült megvenni a legnépszerűbb Indexet is, ami szintén teljesen átalakult. Az elején még nem olyan erőteljesen váltottak, ami csak azért volt, hogy ne veszítsenek olyan sok olvasót. Ez a lépés be is jött. A kampányra érezhetően megváltozott minden, MZP mára mindenkit megsértő gonosz lett. Sőt, érdekes, hogy rendszeresen fizetett írásokakal jelentkezik Vona Gábor és Puzsér Róbert, akik sokszor ütik az ellenzéket, gyakran jogosan. Ugyanakkor a kampányban mindig sokkal nagyobbat üt az ellenzéki oldalról az ellenzéket érő kritika. Ügyesen használja ezt a NER.

Az élni hagyott ATV-n is érdemes megnézni az Öt című Heti Hetes másolatot, ahol fideszesnek nem mondható emberek szinte kizárólag az ellenzéket ütik a kampány kellős közepén. De a Híradójukban is megjelent már Deák Dániel szakértelme. Az ATV mögött álló Hit Gyülekezetének a vezetője már korábban kinyilvánította politikai identitását. Az ATV védelmében azért annyit meg lehet jegyezni, hogy többszereplős politikai vitaműsorok csak ott vannak, de ezeknek a közmédián lenne a helyük.

Az újrainduló Pesti Hírlapba is sikerült bevásárolniuk magukat, az előválasztásra már meg is változott az újság, ahogy nemrég a Jazzy Rádióba is beszállt a NER. A TV2 megszerzése után a Tények című hírműsora teljesen elfogult lett, csak a kormány propagandáját közvetíti. Politikában a közmédiára hasonlít.

A saját bulvár portfólió is kiépült már, de a Ripost zászlóshajóként nagyon egyoldalú. A KESMA 476-ot most nem részletezem. A szám önmagáért beszél.

Facebook, YouTube, TikTok

Szabályozni nem tudták, elvenni nem lehetett, alkotni, újat nem sikerült létrehozni, így maradt a pénzköltés. A Megafon és klónjai a világ minden pénzét el tudják költeni kampányvideókra. A YouTube-on meg már mindenki ismeri mini Ferit. Ami végtelenül kínos, de biztos működik nagy választói csoportokban, ahol a Fidesz amúgy is kedvelt. Ezeket a platformokat persze az ellenzék is használja, de látszanak a források közti különbségek. A fiatalok meszólítására a TikTokon is egyre erősebb a NER, de azért itt még nem sikerült mindent letarolni.

Sokan még mindig nem értik, főleg az ultrabalos oldalon, hogy az előválasztás azt is magával hozta, hogy a legtöbb ember nem csak a Fideszt váltaná le, de a régi ellenzéki politikát, politikusokat is. Karácsonynak valószínű megkönnyebbülés a visszalépés, főleg, hogy a bejelentése után a közvetlen munkatársai közül is többen kihátráltak mögüle. Az egyik legérdekesebb árulás Barabás Richárdé volt, aki régi harcostársa volt Karácsonynak, most mégis Dobrev mögé állt. A Karácsonyt támogató pártoknak sokkal inkább csak Karácsony népszerűsége volt fontos, mint a személye, és az, amit képviselt. 

Sokan még mindig nem értik, hogy a választást a Fidesz-árvák fogják eldönteni, és nem a biztos DK-szavazók, akik többet visznek, mint hoznak az ellenzéknek. A kétpólusúvá váló előválasztáskor Dobrev mögé beállók közül sokan bizony régi-régi emberek, akik csak hatalomváltást szeretnének, nem igazi rendszerváltást. Kimondhatjuk, hogy a Dobrev mögé beálló Oszkó Péter a múlt, Gál J. Zoltán a múlt, Demszky Gábor a múlt, Horváth Csaba a múlt, és még lehetne folytatni. 

Mindez csak azért fontos, mert ha netán Márki-Zay meg is nyerné az előválasztást, igen nehéz, szinte lehetetlen dolga lenne kormányfőként, mert mindenhez hatpárti egyetértés szükséges. Eddig ennél kevesebb párttal is alig működtek komoly konfliktusok nélkül a koalíciós kormányok. Persze azt is mérlegelnie kell majd a pártoknak, hogy egy idő előtti új választás ismét jó időre a Fidesz sikerét hozná.

Márki-Zaynak nem csak a Fidesszel és annak kétbites gonosz kampányával kell szembenéznie, hanem a régi ellenzék régi embereivel is. Kemény fába vágta a fejszéjét...

Napokig tartó huzavona után eldőlt, hogy Karácsony lép vissza Márki-Zay javára, és ezután az is kiderült, hogy az MSZP, az LMP és a Jobbik sem áll be Márki-Zay Péter mögé, csak a Momentum. Karácsony pártjáról nincs információ, a Párbeszéd mint párt nem nyilatkozott, de Karácsony pártja nehezen nyilatkozhatna a visszalépett jelölt ellenében. Ha ezek a pártok nem állnak be Márki-Zay mögé, akkor passzivitásukkal bizony Dobrevet támogatják.

Az az MSZP és az az LMP, amelyik ha önállóan indulna, az 5%-ot sem érné el a parlamenti választásokon. Az a Jobbik, amelyik a legtöbb helyen az előválasztás előtt megegyezett a DK-val. Szintén mai hír, hogy lemondott Gál J. Zoltán, Karácsony Gergely kampányfőnöke. Nyilván nem értett egyett a visszalépéssel. További mai hír, hogy Molnár Gyula végleg elvesztette az előválasztást a momentumos Tóth Endre ellenében. Az a Molnár Gyula, aki MSZP-tagként, mégis DK-s jelöltként indult - lett is belőle feszültség.

Márki-Zay szempontjából talán nem is baj, ha kihullanak a régi arcok, a régi politikusok, hiszen valódi változást csak nélkülük lehet elérni. Ahogy Zuglóban is csak a javukra váilk, hogy Tóth Csaba visszalépett. A lassan de biztosan veszekedőssé váló előválasztási műsornak lehet, hogy hosszútávon mégiscsak van olyan hozadéka, ami a Fidesz ellenzékét valamennyire megtisztítja a múlt embereitől. 

Karácsony Gergelynek sokkal több vesztenivalója volt, mint Márki-Zay Péternek, a Fidesz is őt gyalázta a legerősebben, az ellenkampányt is Karácsonyra építették fel, sikerült összegyurcsányozni, de a sokakat meglepő visszalépésével éppen azt mutatta meg, hogy neki nem minden a hatalom, hogy tud olyan komoly döntést hozni, ami egy felelős politikusra vall. 

...ismét rávilágít arra, hogy 2021-ben még mindig ott tartunk, hogy

• ez a téma egyáltalán nincs feldolgozva
• se a nyilvánosság előtt, de családon belül
• nincs kibeszélve
• sokszor inkább az áldozatokat sározzák be
• a rendszer egykori fenntartói és védői nincsenek elszámoltatva
• a mai napig az ő akaratuk érvényesül
• bármikor előhúzhatnak egy beszervezési kartont
• ami még semmi rosszat nem bizonyít
• a kormány 10+ év kormányzás után sem segíti a feldolgozást
• bár biztos nehéz lenne szembenézni, hogy hány volt kommunista van köztük
• az ügynökakták továbbra is titkosak a nagy nyilvánosság előtt
• pedig nagy szükség lenne a szembenézésre és a feldolgozásra.

Hirtelen központi téma lett a Fudan Egyetem budapesti épületeinek terveiből. Az események sorjában: 

1. Bejelentették az egyetemi épület felépítésének terveit.

1. Karácsony tiltakozik, a diákvárosért vétózta volna az atlétikai világbajnoksgára épülő stadiont.

3. Fürjes bejelenti, hogy egymás mellett épülne fel az egyetem és a diákváros.

4. Fürjestől elveszik a projektet és Palkovics kapja meg. 

5. Baranyi Krisztina népszavazási kezdeményezéssel döntene az egyetem sorsáról.

Itt tartunk most, és valószínű, hogy ez csak a kezdet. Karácsony kijelentette, hogy még a saját embereit sem kíméli a kormány ha a kínai egyetemről van szó, pedig valójában a kormány éppen kíméli, tehermenesíti Fürjest azzal, hogy más kezébe adja az egyetem ügyét. Mivel nagy esély van rá, hogy a 12. kerületben országgyűlési kéviselő-jelöltként indul, ezért a sok harccal járó politikai beruházást érdemes levenni róla. Ez az egyik olyan kerület, ahol még esélye is lehet. Palkovics nem lesz jelölt, és eddig se volt egy népszerű miniszter, sok konfliktussal a háta mögött ezt is inkább ő fogja elvinni.

A kormánynak nagyon fontos ügy az egyetem és az atlétikai vb is, ezért kénytelen lesz minden érintett féllel tárgyalni, ha megoldást akar találni.  

A kínai egyetem ügye soha nem lesz egy népszerű ügy a budapestiek körében, főleg ha szembeállítják a diákvárossal. Ügyesen ugrottak rá a Budapesten népszerűbb ellenzéki politikusok. Nehéz is megindokolni, hogy a nylít társadalom és a demokrácia mellett kiálló CEU-t elüldözi a magyar kormány, miközben a kommunista diktatúrában élő Kína egyetemét idehozzuk és támogatjuk. Még akkor is, ha az egyik legjobb a világon. Ráadásul jórészt kínai hitelből épülne, ami mindig nagyon drága és máshol is sok problémát okoz, láthattunk erre példát Ecuadorban, vagy legutóbb Montenegróban az autópályaépítés során. Bevett kínai gyakorlat, hogy a hiteleivel alakít ki függőségi viszonyt. Lásd még a Budapest-Belgrád vasútvonal horribilis költségét.

A másik, amiért nem lesz népszerű az egyetem ügye, az pont az az idegengyűlület, amit éppen a kormány erősített fel és tüzel(t) éveken át. Ha nem is a kínaiak ellen tette, hanem az idegenek, migránsok és mindenki ellen, aki nem fehér keresztény ember. Ez most visszaüthet. A sarki kínaival meg az olcsó étteremmel még nincs baja a magyarnak, sőt, élvezi annak előnyeit, de ha már vírust hoz ide, akkor problémás lesz. Emlékezhetünk a több vietnámi éttermes/boltos elkeseredett kiírására a járvány első hullámában, hogy "mi nem kínaiak vagyunk". Ha túl sokan lesznek itt, ha készpénzre megvásárolják a lakásokat, üzleteket, ha magyar kollégisták helyett kínaiaknak épít épületet a kormány, akkor már gondja lehet velük a magyaroknak is. Érdemes megjegyezni a letelepedési kötvények kínai dominanciáját is: a húszezer letelepedési engedélyt kiváltó külföldi közül 15 754 érkezett Kínából, vagyis a kötvényes bevándorlók 81 százaléka kínai. 

Kína egyre erősebb gazdasági és politikai hatalommal rendelkezik, így megkerülhetetlen a nemzetközi politikában. A kérdés az, hogy Magyarország meddig megy el a támogatásukkal. A kínai egyetemmel az ellenzéknek dobott magas labda még sokáig itt fog pattogni. 

Az ellenzéki előválasztásnak vannak előnyei is, ha minden párt beleegyezik, akkor tényleg egyszerűbb azzal lezárni a jelöltállítás konfliktusait, hogy döntött a nép, a legtöbben a győztest akarják indítani 2022-ben. A procedúra alatt a jelöltek és a győztes is kap egy erős megjelenést a médiában, még a NER médiája is beszámolhat róla, így növelve a jelöltek ismertségét. Az ellenzéki jelölteknek így a negatív reklám is reklám. Ugyanakkor az előválasztásnak vannak kockázatai is.

A Fidesz beavatkozása

Ha a Fidesz aktivistái is regisztrálnak az előválasztásra, könnyen előfordulhat, hogy direkt egy gyengébb vagy támadhatóbb jelöltre voksolnak, ezzel meghekkelve az egész folyamatot úgy, hogy végül nem azt a jelöltet indítják, aki valóban a legalkalmasabb lenne legyőzni a fideszes jelöltet.

Nem a legesélyesebb nyer

Az ellenzéki pártok szavazói és aktivistái eltérő erővel rendelkeznek a különböző választókerületekben. Könnyen előfordulhat, hogy például a DK aktivistái erősebben tudnak mozgósítani a jelötjük mellett, miközben egy LMP-s vagy egy független jelölt sokkal nagyobb eséllyel nyerhetné a választókerületet az igazi választáson élesben, mert több szavízót tudna hozni középről, a Fidesztől vagy a bizonytalanoktól. Akire egyébként a DK-s szavazó is szavazna. Az előválasztás ebben az esetben sokkal inkább az ellenzéki pártok erősségét méri fel, és nem a választókerület legalkalmasabb jelöltjét. 

Konfliktusok egymás közt

A választás tétje az ellenzéki oldalon is nagy. Egyes helyeken őskövülettek bukhatnak, valamint hosszabb-rövidebb időre egymás farkasai lesznek a jelöltek, pártok. Egymás lejáratása elbizonytalaníthatja a szavazókat, pont azokat a bizonytalanokat, akiket majd a győztesnek kellene meggyőzni. Már most lehet látni micsoda konfliktus lett Zuglóban az MSZP és a Momentum között. 

Fideszes lejárató kampányok

A Fidesz és a médiája minden eszközt meg fog ragadni, hogy a jelölteket már az előválasztási folyamatban támadja, kihasználja az egymás ellen felhozott esetleges vádakat, felnagyítva azokat, így az összes ellenzéki jelöltet negatív színben feltüntetve. A bizonytalanoknak azt az üzenetet közvetítve, hogy mindenki alkalmatlan, aki nem fideszesként indul. 

Választási akciók

Bő egy év van hátra a 2022-es választásokig, de már most nagyon aktív a választási kampány. Ennek egyik része, hogy a miniszterelnök bejelentette a 25 év alatti munkavállalók adómentességét. Érdekes, hogy azt mondta, hogy legkésőbb 2022 januárjában. Vagyis lehet, hogy csak egy év múlva lesz aktuális.

2022 februárjában érkezik a 13. havi nyugdíj 2. héttel kibővített része, ami már egy félhavi nyugdíj. Az ellenzék se mer ezekkel szembe menni, mert ki meri megkockáztatni, hogy az emberektől pénzt vesz el? Hogy utána a KESMA475 levakarhatatlan bélyeget tegyen rá.

Fekete-Győr András bedobta a 100.000 Ft-ot egy oltásét ötletét, ami persze lehet megfontolandó is, de talán egy kicsit sokba kerülne az államnak.

Költségvetés

Mindeközben huszonöt éves csúcsra ugrott az Magyarország államadóssága! A költségvetési hiányról nem is beszélve: 2020-ra 8-9%, 2021-re 6,5% a hiánycél. Hol van már a 3% alatti költségvetés? De ez senkit nem érdekel, és félő, hogy a következő egy évben még sok ilyen szenzációs, inkább választási kampányígéret fog elhangzani. Nyilván könnyű a vírusra hivatkozni, meg is nőttek a költségek, sok mindenről tehet a vírus, ez igaz, de ettől még lehetne felelősebben is ígérgetni és gazdálkodni. A lélegeztetőgépeknél is sikerült kapkodni, most mintha ugyanez kezdene megismétlődni a vakcinával.

Bár sokáig (politikai okokból) blokkoltuk az uniós költségvetést és a helyreállítási alapot, úgy néz ki, hogy nekünk is irtó nagy szükségünk lesz azokra az uniós forrásokra. 

Az önkormányzatokat sújtó adóelvonások és plusz terhek látványosan büntetik az ellenzéki városokat és főleg a fővárost. A kormány mintha már letett volna Budapestről, pedig ott sok minden fog eldőlni. Nem biztos, hogy bejön majd az a taktika, hogy elvonjuk a forrásokat, majd ujjal mutogatunk, hogy a nem fideszes városvezetés mindenhol csődbe vitte a várost, vagyis csak a fideszes vezetés alkalmas. Most látványosan ez a cél. 

Hangnem

Demeter Szilárdot már el is felejtettük, pedig nem is volt olyan régen.

Krekó Péter esete jól mutatja, hogy párhuzamos valóságok kezdenek kialakulni, a tények már-már mellékszállá alakulnak bizonyos kérdésekben.

Fegyőr ügyesen próbálja dominálni a közbeszédet, akár egy-egy meghökkentő javaslattal, majd azzal, hogy simán beleáll a fideszesekkel csörtézni. Ugyanakkor egyes reakciók már most megmutatják a színvonalat. Ez a "fogd be a pofád, meg román vagy" talán nem annyira keresztényi. 

Gyurcsány is képes újra és újra elborulni, a földönfutózás ennek az egyik jó példája volt. 

Pedig a neheze még csak most jön. Egyik választási kampány se szép, de a következő nem sok jót ígér.

Akárcsak négy éve, amikor viszonylag korán, mindenki előtt először beszélt arról Orbán, hogy Trumpot szeretné elnöknek, az idei választási kampányban is hasonlóan nyilatkozott. Már sokkal magabiztosabban és erőteljesebb médiatámogatással fejezte ki reményeit Trump megválasztása mellett, valamint ellenérzéseit a másik oldal iránt. Ezek a remények most elszálltak.

Négy éve bejött a várakozás, most nem. Orbán kockáztatott, ahogy eddig sokszor. Az utóbbi időben szinte minden ilyen kockázatot sikerült a maga hasznára fordítania, most ez nem sikerült. Az elmúlt évek politikája szinte magával hozta azt, hogy ki fog állni mellette, nem lehetett azt várni, hogy szó nélkül hagyja az amerikai kampányt.

Racionálisan szemlélve, mondjuk úgy, békeidőben az a normális, ha azt mondja a kormány, hogy bárki is lesz az USA elnöke, Magyarország együttműködésre fog törekedni, de a felfokozott politikai hangulatban ez most illúzió volt. A kiállás Orbán politikájának része kellett, hogy legyen.

Bár elmondható, hogy Magyarország szerepe erősödött a régióban, de ha Amerikából nézzük, még mindig Lengyelország és Németország a meghatározó, hozzájuk képest Magyarországnak nincs és nem is lesz akkora szerepe. Érdekes, hogy Mike Pompeo külügyminiszter augusztusi régiós körútjából is kimaradt Magyarország. Ráadásul sok kritikát kaptunk a jó és erősödő kínai kapcsolatok miatt, amit még a Trump-adminsztráció sem nézett jó szemmel, de összességében nem voltak rosszak a magyar-amerikai kapcsolatok.  

Mi Magyarország érdeke? Valószínű nem az a fajta megközelítés, amit már hallani lehetett kormányzani oldalon, hogy mi Trumpra szavaznánk, Soros György pedig Biden-re. Ha ezt a kommunikációt fogják erősíteni, az nem lesz jó Magyarországnak. A normális együttműködés az ország érdeke. A nemzeti érdekek védelme mellett ez egyáltalán nem lehetetlen feladat. Nem kell mindenben egyetérteni, de nem is érdekünk gáncsolni Amerikát. Nem érdekünk megsértődni, de ezt Orbán is tudja jól, többször előfordult, hogy amikor szükséges volt, akkor tudott váltani. Ezért is van még hatalmon. De az is nagy kérdés, Bidenék mekkora nyomás alá helyezik Orbánt, és ő erre hogyan fog reagálni. 

Nem valószínű, hogy Marc André Goodfriend visszatérne ügyvivőként, vagy nagykövetként, és valószínű, hogy már nem lesznek olyan kínos jelenetek, mint amikor a NAV-elnök úgy akarja elszámoltatni az ügyvivőt, hogy közben tolmácsot kér. Ebből ők is sokat tanultak, és sokkal felkészültebb már a Fidesz-adminisztráció, bár a döntés egy kézben van. A nagy kérdés a szándék. 

A politikában mindig kellenek az ellenségek, vagy legalábbis az ellenségképek, amik ellen érdemes harcolni. Ezek között lehetnek valódiak és kreáltak. A Fidesz kifejezetten méri, hogy milyen témákba milyen szinten érdemes belemenni, és ez mekkora politikai tőkét hozhat. (A társadalmi törést vagy kárt nem mérik, mivel a politikai haszon szempontjából nem releváns.) A 2022-es választásokig még sok idő van, másfél év, addig még feltűnhetnek újabb ellenségek is, de már most látni, hogy kikre, illetve mire összpontosít Orbán.  

A régiek

Migránsok. Amíg ez a kérdés nem oldódik meg, addig folyamatosan napirenden lesz, kisebb-nagyobb intenzitással. Csak a járványnak köszönhetjük, hogy a migránsozó plakátok lekerültek, és helyükre értelmesebb, a vírus miatti védekezésre és a megelőzésre fókuszáló plakátok kerültek ki. Az Unió is nehezen kezeli a kérdést, a tagállamok sem egységesek, amíg megoldás is csak húzódik, addig pedig ebben sem lesz változás. 

Soros. Az ördög maga. Amíg él, nem lesz változás, ha már nem lesz, akkor meg a szervezetei kerülnek a helyébe. Talán abba az irányba tolódik el a kommunikáció, hogy most már nem csak belföldön lehet sorosozni, hanem Brüsszellel szemben is ez került elő legfőbb érvként. Egyszerű, hatásos, védekezésre, támadásra egyaránt alkalmazható.  

Gyurcsány. Amíg a közéletben lesz, ebben sem változás. Bár a legerősebb ellenzéki párt vezetője, de még mindig többet árt az ellenzéki összefogásnak, mint amit használ. Miniszterelnökként való visszatérésére semmi esély nincs, ettől még jó vele riogatni. Orbánhoz hasonlóan imádja mozgatni a szálakat és képtelen visszavonulni. 

Brüsszel. Bár régi ellenség, aki ellen állandóan harcolni kell. Ez a mostani vitákban egyre csak éleződik. A költségvetési viták felerősítették a jogállami kérdéseket, amikre Orbán kemény választ adott, de ezzel sok ellenséget is szerzett. A harc pedig folytatódik.

Az újak

Liberálisok. Valójában a libernyákok, de ez a szó a politikai közbeszéd csúcsán mégiscsak kocsmai stílusú, valószínű ez is volt a célja a megnevezéssel, de maradjunk a liberálisnál. Ahogy Orbán meg is nevezte, mint régi-új ellenséget, valószínű fel is fogják erősíteni ezt a fajta ellenségképet. Sok esetben még mindig egy szitokszó, megfelelő kormányzati kommunikációval gyorsan fel lesz futtatva, a kérdés, hogy milyen tartalommal töltik még meg. Könnyen összeköthető Sorossal és a migránsokkal, de még Gyurcsánnyal is, így ez nem lesz nehéz feladat.

Melegek. Ahogy a lengyel elnökválasztás egyik fontos kérdése volt idén, úgy nálunk is biztos kampánytéma lesz. Bár ott is csak hajszállal nyert a konzervatív oldal, nálunk még mindig egy olyan téma és csoport, ami alkalmas "a nyugalom megzavarására", fogalmazzunk így. Amíg Nyugat-Európában ez már nem tartozik a fontosabb kérdések közé, mert ott még a katolikus államok is elfogadóak, mi csak most értünk el oda, hogy ez téma legyen. Ez mondjuk jól mutatja a lemaradásunkat. Most a Mi Hazánkkal tesztelik a közvéleményt, de ha már Orbán is szóba hozta, akkor előtérbe fog kerülni.

Amerika. A túlságosan oroszbarát politika után talán nem meglepő, de érdekes fejlemény, hogy Navalnij megmérgezését elemezve Bayer Zsoltnál is megjelent az a magyarázat, hogy Amerika áll mögötte. Persze a III/II-es Boros Imrével és az ex-MSZMP-s Bogár Lászlóval készülő műsorban ez annyira nem is meglepő, de mégiscsak furcsa. Az biztos, hogy Orbán már kifejtette, hogy Trump jó nekünk, Biden rossz, és ahogy az előrejelzések állnak, Biden még elnök is lehet, így kinéz egy komolyabb feszültség Amerikával is. 

Kezdjük a tényekkel

• Az Index hirdetéseiben érdekelt cégben márciusban tulajdonos lett a NER médiavilágában fontos szerepet játszó Vaszily Miklós.
• Korábban Simicska Lajos, előtte Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozott az újságot kiadó cég. Mindkettő kegyvesztett fideszes oligarcha.
• Akkor sem szóltak bele a szerkesztőség munkájába. A mostani szerkesztőség szerint legalábbis.
• Dull Szabolcs szivárogtatott, bár nem ismerjük az ő titoktartásiját. 
• Valóban kirúgták a főszerkesztőt, aki csak 8 hónapja volt az Index főszerkesztője.
• A szerkesztőség is elismeri, hogy a tartalomba eddig nem szóltak bele.
• Anyagi problémák merültek fel a cégnél, amire a vezetők megoldásokat kerestek, de nem ismertek a problémák méretei, ahogy a konkrét megoldási javaslatok sem. 
• Az utóbbi hetekben követhetetlen gyorsasággal jöttek-mentek a vezetők, igazgatósági tagok.  
• Bodolai közel 20 éve az Indexnél van.
• A Fideszt nagyon zavarta a lap. Orbán szerint fake news. Ez mindent elárul.

A szerkesztőség igaza

Igen ritka az ilyen kiállás, hogy szinte mindenki egy emberként áll ki a főszerkesztőért. Ez mindenképpen tiszteletre méltó. A főszerkesztő kirúgása előtt nagyon gyorsan változott az igazgatóság összetétele, a főszerkesztő kirúgása után teljesen bizalmatlanná váltak a vezetéssel szemben. Megijedtek a NER feltűnése miatt is. Érthető, hogy együtt érzik az erőt, hogy együtt várják a csodát. 

Bodolai igaza

Cégvezetőként megszabhatja, hogy ki legyen a főszerkesztő, a legtöbb újságnál nem a munkatársak választanak egymás közül főszerkesztőt, hanem a vezető vagy a tulajdonos. Ahogy a korábbi indexes újságíró (a nem most távozott) Bodoky Tamás írja, "súlyos aránytévesztés Bodolait hibáztatni, és a szerkesztőség is önként adta fel a várat, ostrom nélkül, a vélt igazáért, sértődötten". Ebben is lehet igazság.

Bodolai valóban közel 20 éve az Index jogásza, a Simicska ügyködése után pedig a vezetőként tevékenykedik, akkor ő volt az egyik garancia a függetlenségre. Nehéz lenne azt feltételezni, hogy a NER szolgálatába állt, ahogy a tanácsadóként feltűnt Erdélyi Superman Zsoltról se lehet ezt feltételezni. Mindig is kőkemény libernyák volt. Bár sose lehet tudni.

Bicikli

Nem lenne helyes belemenni abba az utcába, hogy aki most nem Dullal van, az fideszes, ez valóban súlyos aránytévesztés lenne. Mint ahogy az is, hogy már péntektől nem érdemes olvasni a lapot, hiszen még vasárnap is került ki erősen kormánykritikus cikk. 

Lehet, hogy tényleg egy kicsit mindenki túltolta, és ennek lett ez a következménye. Hiszen a tartalomba nem szóltak bele, még leépíteni sem kellett, és a cég sem jelentett csődöt. Még ha a NER szaga be is jött az ablakon. 

Kimenetelek

• Vajon ha Bodolai visszaveszi Dullt, visszajönne a szerkesztőség és minden menne tovább? Valószínű nem, mivel a felek már nagyon bizalmatlanok egymással szemben. Pedig ha mindenki visszalépne egyet, működne. Az olvasóknak ez lenne a legjobb megoldás.
• Az Indexet feltölthetik új emberekkel, a kérdés, hogy az olvasottsága, hitelessége milyen mértékű lesz. A brand most inkább leépülőben van. Mindenki patikamérlegen fogja mérni az új cikkeket. 
• Pár héten, hónapon belül eldőlhet a sorsa, az is lehet, hogy lehúzzák a rolót.
• Biztos lesz egy új lap, egy Index2, vagy új Index, ki tudja milyen jól hangzó domain szabad, de érdemes lesz követni a domain bejegyzéseket is. 
• Nagyon nehéz lesz egy Index2-t felépíteni, de leginkább fenntartani. Egy 90 fős szerkesztőség nagyon sokba kerül, már a kezdő infrastruktúra is, a bérekről nem is beszélve.
• Ahogy a Népszabadság nagy szerkesztősége is pillanatok alatt szétszéledt, úgy ez itt is megtörténhet. Bár az Indexnél elég jól lehetett keresni, azért annyira nem, hogy pár évet munka nélkül maradjon az ember. A nem fideszes média ennyi embert most nem tud felszívni.