Politikazabáló

A politikában mindig kellenek az ellenségek, vagy legalábbis az ellenségképek, amik ellen érdemes harcolni. Ezek között lehetnek valódiak és kreáltak. A Fidesz kifejezetten méri, hogy milyen témákba milyen szinten érdemes belemenni, és ez mekkora politikai tőkét hozhat. (A társadalmi törést vagy kárt nem mérik, mivel a politikai haszon szempontjából nem releváns.) A 2022-es választásokig még sok idő van, másfél év, addig még feltűnhetnek újabb ellenségek is, de már most látni, hogy kikre, illetve mire összpontosít Orbán.  

A régiek

Migránsok. Amíg ez a kérdés nem oldódik meg, addig folyamatosan napirenden lesz, kisebb-nagyobb intenzitással. Csak a járványnak köszönhetjük, hogy a migránsozó plakátok lekerültek, és helyükre értelmesebb, a vírus miatti védekezésre és a megelőzésre fókuszáló plakátok kerültek ki. Az Unió is nehezen kezeli a kérdést, a tagállamok sem egységesek, amíg megoldás is csak húzódik, addig pedig ebben sem lesz változás. 

Soros. Az ördög maga. Amíg él, nem lesz változás, ha már nem lesz, akkor meg a szervezetei kerülnek a helyébe. Talán abba az irányba tolódik el a kommunikáció, hogy most már nem csak belföldön lehet sorosozni, hanem Brüsszellel szemben is ez került elő legfőbb érvként. Egyszerű, hatásos, védekezésre, támadásra egyaránt alkalmazható.  

Gyurcsány. Amíg a közéletben lesz, ebben sem változás. Bár a legerősebb ellenzéki párt vezetője, de még mindig többet árt az ellenzéki összefogásnak, mint amit használ. Miniszterelnökként való visszatérésére semmi esély nincs, ettől még jó vele riogatni. Orbánhoz hasonlóan imádja mozgatni a szálakat és képtelen visszavonulni. 

Brüsszel. Bár régi ellenség, aki ellen állandóan harcolni kell. Ez a mostani vitákban egyre csak éleződik. A költségvetési viták felerősítették a jogállami kérdéseket, amikre Orbán kemény választ adott, de ezzel sok ellenséget is szerzett. A harc pedig folytatódik.

Az újak

Liberálisok. Valójában a libernyákok, de ez a szó a politikai közbeszéd csúcsán mégiscsak kocsmai stílusú, valószínű ez is volt a célja a megnevezéssel, de maradjunk a liberálisnál. Ahogy Orbán meg is nevezte, mint régi-új ellenséget, valószínű fel is fogják erősíteni ezt a fajta ellenségképet. Sok esetben még mindig egy szitokszó, megfelelő kormányzati kommunikációval gyorsan fel lesz futtatva, a kérdés, hogy milyen tartalommal töltik még meg. Könnyen összeköthető Sorossal és a migránsokkal, de még Gyurcsánnyal is, így ez nem lesz nehéz feladat.

Melegek. Ahogy a lengyel elnökválasztás egyik fontos kérdése volt idén, úgy nálunk is biztos kampánytéma lesz. Bár ott is csak hajszállal nyert a konzervatív oldal, nálunk még mindig egy olyan téma és csoport, ami alkalmas "a nyugalom megzavarására", fogalmazzunk így. Amíg Nyugat-Európában ez már nem tartozik a fontosabb kérdések közé, mert ott még a katolikus államok is elfogadóak, mi csak most értünk el oda, hogy ez téma legyen. Ez mondjuk jól mutatja a lemaradásunkat. Most a Mi Hazánkkal tesztelik a közvéleményt, de ha már Orbán is szóba hozta, akkor előtérbe fog kerülni.

Amerika. A túlságosan oroszbarát politika után talán nem meglepő, de érdekes fejlemény, hogy Navalnij megmérgezését elemezve Bayer Zsoltnál is megjelent az a magyarázat, hogy Amerika áll mögötte. Persze a III/II-es Boros Imrével és az ex-MSZMP-s Bogár Lászlóval készülő műsorban ez annyira nem is meglepő, de mégiscsak furcsa. Az biztos, hogy Orbán már kifejtette, hogy Trump jó nekünk, Biden rossz, és ahogy az előrejelzések állnak, Biden még elnök is lehet, így kinéz egy komolyabb feszültség Amerikával is. 

Az elmúlt hét híre ez volt, illetve lesz is még hetekig, de augusztus végéig biztos. Miért is? Igazából zseniális a legújabb kormányzati kampány, amelynek a lényege az, hogy féljünk, rettegjünk. Ismét csak jönnek a migránsok, ellepik a kedvenc nyaralóhelyünket. Nagyon ügyesen fel van építve, a nyár közepén nagyon sokan nyaralnak a Balaton partján, mikor, ha nem most kell félteni az ország tavát és környékét. Mikor, ha nem a legnagyobb turistadömping közben kell ledobni a migráns atombombát. 

Mindezt úgy, hogy a hivatalos és nem hivatalos kormányközeli médiumok gyönyörűen támogatják ezt a kampányt. A Híradó riportjában minden 10. szó Soros vagy Soros György, és gyorsan be kell vágni régi képeket is a Keletiből.

"Csak az nincs kimondva, hogy a koszos migráns a mi  tiszta tavunkban fog fürödni."

A közmédia mellett a Magyar Idők, a Lokál, az Origo, a 888 és sorolhatjuk tovább, mind óramű pontossággal hozza le ugyanazt az anyagot. Egyből megszólalnak a fideszes polgármesterek, országgyűlési képviselők, minden illetékes egyből tettekre kész, hogy megvédjen minket. Hogy ennek az atyja Arthur J. Finkelstein vagy Habony Árpád, azt nem tudjuk, de

zseniális, működik, ismét.

Azoktól a tényektől pedig nyugodtan eltekinthetünk, hogy jelenleg Magyarország szinte senkit nem fogad be. (Volt 1000 kopt keresztény papíron, akiket nem lehet fellelni. Pedig pozitív példaként is be lehetne mutatni őket.) Vagyis az az abszurdum, amit szeretnének belemagyarázni, hogy a határon egyébként be nem engedett emberek a Balatonnál táboroznának, teljességgel képtelenség. Hogyan táborozhatna valaki a tónál, ha egyébként törvényileg nem tartózkodhat Magyarországon? Részükről lenne a legnagyobb butaság táborba menni, ahonnan aztán könnyedén összegyűjthetnék és őrizetbe vehetnék őket. 

A migrációs útvonalakon teljes határzár van. Aki mégis oltalmazotti státuszt kap, vagyis ideiglenesen hazánkban tartózkodhat, az valószínű, hogy félszemű, félkarú, féllábú, megölték a családját, megkínozták, árva maradt és hasonlók. Ja, és gyermek vagy nő. Akiknek egyébként hivatalosan is helyük van a keresztény Magyarországon, hiszen oltalmazotti státuszt kaptak. 

Még véletlenül sem vagyok a bevándorlás híve, sőt, de azért ez már fáj.

- teszi fel a kérdést a fiatalok és a liberálisok mellett sok jobboldali szavazó is. Miért kellett megint túltolni valamit? Miért kell ez a faék egyszerű buta kampány? Miért kell kollektíven utálni Brüsszelt? Miért nem lehet inkább csak egy-egy intézkedésnek nekimenni? Ahogy Sorosnak is neki lehetett volna menni másképp, és nem a CEU-n keresztül. Most ott tartunk, hogy a Fidesz emelte piedesztálra Sorost, akinek a munkássága eddig erősen vitatott volt, de így, hogy egy egyetemnek mentek neki, mindezt elhomályosítja, és sokak szemében Soros lett a jó, Orbán meg a rossz. Megérte? Miért ezt az utat választották? 

Buldózerként kiáll Németh Szilárd, és a Fidesz évekre elvesztette a fiatalabb generációt. (Más kérdés, hogy ez is egy folyamat rész, a Fidelitas sehol nincs, nem hallani róluk semmit, mintha nem is léteznének, de a fiatalok lemorzsolódása sem új.) Nyilván 3,5 millió nyugdíjassal is lehet választást nyerni, de miért mond le a Fidesz a fiatalokról? 

Miért kell sorosbérencezni azt, akik ezzel az egésszel, vagy ennek módjával nem ért egyet? Most tényleg bérenc lenne Sólyom László, Solymosi Frigyes, Lovász László, Bod Péter Ákos, László Csaba vagy Navracsics Tibor?

Ha a Fideszből nézném a dolgokat, nem számítana, mint ír az Amerikai Népszava vagy a Guardian, mint mond TGM vagy Tóta W., mert tényleg nem fontos. De hogy mit mond a saját hátországom, mikor szól a saját pártcsaládom, mikor jelez a jobboldali értelmiségem, arra már sokkal jobban odafigyelnék. 

Zárójelben azért érdemes megjegyezni, hogy amit a CEU-n tanító korábbi fideszes szavazó kapott a gyűlölködésből, az ugyanúgy nem sok jót sejtet.

Láthatóan elfáradt a habonyi gyűlöletkampány. Való igaz, ideig-óráig nagyon is működőképes, de hosszútávon nem biztos. Igaz, hogy mobilizál, igaz, hogy a saját szavazókat fel lehet vele rázni. Az viszont az országot gyengíti, ha végletekig megosztott lesz. Ahogy Törökországban is látható, kicsivel több mint 50%-ot kaptak az igenek és majdnem 50%-ot a nemek (ha nem volt csalás és ámítás), vagyis totálisan megosztott Erdogan hazája. Nem is kell leírni, mikor erősebb egy ország, ha ilyen szinten megosztott, vagy ha nem. 

Olyan helyen élünk, ahol bizony sokszor lavírozni kell Nyugat és Kelet között. Úgy, hogy tudjuk, hogy az európai értékek és az Unió egy erős igazodási pont. Ettől még nem kell rosszban lenni az oroszokkal, és nem is kell mindenben bólogatni az Unióhoz, de tudjuk mikor és hol a határ. Nem nekünk kell szabadságharcot folytatni az orosz demokráciáért, nem nekünk kell rálépni a medve lábára. Viszont néha tudni kell nemet mondani, hogy ne mi legyünk a szócső. Ahogy tudtunk nemet mondani a wilkommenre. Azzal Orbán elsők közt és egyedül volt, aztán ahogy teltek a hónapok, szépen lassan egyre többen követték. Ma már egész más a helyzet, mint akkor, amikor megjelentek az első migránsok. De közel sem biztos, hogy ez a forgatókönyv majd működik a brüsszelezéssel és a sorosozással is, sőt, most pont az ellenkezője látszik.

Akkor vagyunk erősek, ha a lehető legtöbb szövetségest gyűjtjük magunk köré. A V4-ekkel jól működik az együttműködés, de ez önmagában kevés. Nyugati szövetségesek is kellenek, nem csak keletiek. Most ott tartunk, hogy lassan de biztosan (vagy inkább gyorsan és biztosan) veszítjük el őket. Ez biztos nem erősíti se a kormányt, se az országot.