Politikazabáló

Logikusnak tűnik, hogy a vesztes pártok vezetői (Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Kanász-Nagy Máté) Márki-Zay Pétert hibáztatják a vereségért. Mindenért ő a hibás, a pártvezetők semmiért. Logikus, tapasztalt politikushoz való hozzáállás, de nem igazán gerinces. Ráadásul az a Jakab Péter mondja, akit az előválasztás során raktak helyre az előválasztók. Ezek után sokat nem tett hozzá a kampányhoz. A parizeres szavazókat sem sikerült hoznia. Az a Gyurcsány Ferenc, aki még mindig nem érzi, hogy egy ellenzéki választási győzelem érdekében vissza kellene vonulnia. Teljesen. Hány elvesztett választás kell még ahhoz, hogy ezt megértse? A Fidesznek nagyon jó, hogy van. Elszámoltatni soha nem fogják, de reklámozni annál inkább. Amíg a forntvonalban van, remek ajándék a Fidesznek. Az LMP a Kutyapárt eredményét se hozta volna önállóan, a kampányban szinte végig néma gyerekek voltak, sok szavazatot nem hoztak az összefogásnak. Talán Ungár Péter tette a legtöbbet a pártból. Pontosabban fogalmazva: talán csak Ungár Péter tett valamit a pártból.

Márki-Zay Péter a vereség után is ki tudott állni a színpadra. Elismerte a vereségét. Csak Donáth Anna és Karácsony Gergely volt képes felmenni hozzá a választási vereség után. 

Márki-Zay Péter sok hibát vétett, talán túl sokat beszélt, olykor félreérthetően és rosszul foglamazott. Többször hibázott. Ugyanakkor olyan politikus, aki képes bocsánatot kérni, kevés ilyen van. A polgármesterség és hét gyerek mellett teljes erőbedobással kampányolt. Fáradhatatlanul hitt abban, hogy leváltható a Fidesz. Sok fiatalnak reményt adott. Ez sok más ellenzéki vezető politikusról nem mondható el. Vona Gábor és Karácsony Gergely példája után lehetett tudni, hogy mit fog tenni vele a fideszes propaganda, hogy mit fog kapni a választási kampányban. Mindezt békésen tűrte, pedig az emberi méltóságot sem tisztelték. Persze, hogy hibázik, így nem is nehéz. 

A teljes vereséget az ő nyakába varrni nagyon egyszerű felelősséghárítás, és nem túl gerinces megoldás a többszörösen bukott ellenzéki politikai vezetők részéről. Pont az ilyen politikusokat cserélték most le az ellenzéki választók... Már most lehet tudni, hogy velük 2026-ban sem nyerhet az ellenzék. MZP-nek a vereség mellett maradt az egyenes gerinc, amire még akár építhet is.

A jelenlegi állapotok (kutatási adatok) szerint: sehogy.

Az egyszerű válasz után érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan sikerülhet mégis. Mert a politikában semmi sem lehetetlen. Két hónap nem sok idő, szinte lehetetlen, de ha mégis, ezek szükségesek hozzá:

1. Égbekiáltó, leleplezett korrupció a kormányoldalon. Fontos, hogy egyértelmű és bizonyított legyen. Nem elég a sejtetés, nem elég a szó, a vádaskodás. Nem elég a simicskázás, a közgépezés vagy a paksozás. Ennél jóval több kell. Valami olyan, mint Simon Gábor esetében, aki a mai napig nem magyarázta meg a pénz eredetét, és minél tovább húzza, annál kínosabb. 

2. Pártszakadás a Fidesznél, vagy valaki, aki úgymond kiborítja a bilit. Egy prominens vezető, belterjes. Szerintem egyikre sincs esély. 

3. Az Összefogás előáll valami nagyon népszerű gondolattal. Ilyen lehet például az alanyi jogon járó alapjövedelem, amivel azért sokakat meg lehet győzni. (Az ötlet racionalitását és helyét a demagógia skálán nem vizsgáljuk, mert az most nem lényeges.) 

4. A kormánypártok elbizakodottsága. Erre már Orbán fia is figyelmeztetett a Facebookon. Csak ennyit írt: 2002, és milyen igaza volt. 

5. Az Összefogás új, fiatal, hiteles politikusokkal is előáll, nem csak a mostani, már bizonyított (erősebben fogalmazva leszerepelt) emberekkel. Most is megtehetnék, hogy Gyurcsány, Bajnai, Kuncze vagy Fodor helyett Jávor Benedek, Tordai Bence, Szabó Tímea, vagy bárki más, még nem lejáratódott politikus legyen az előtérben. Persze az önjáró Gyurcsány mellett nem könnyű, és azt is tudjuk, hogy nehéz volt összeeszkábálni ezt az egységet. Az se véletlen, hogy az utóbbiak nevét miért kellett teljesen kiírni, míg a többiekét nem - ezért fontosak az ismertségi mutatók. Úgy tűnik, ez a hajó is késésben van.

6. A Fidesz jelöltjei nagyokat bakiznak, míg az ellenzék jelöltjei brillíroznak a kampányban. Többen és sokat - mindkét oldalon. 

7. Orbán valami irtózatosan nagyot bakizik, amit Mesterházy ügyesen kihasznál.  

Látni kell, hogy az Összefogás nyerési esélye igen nagy részben a Fidesz kezében van, és már nem a sajátjában. Ez pedig nem sok jót sejtet, már ami a győzelmüket illeti. 

1. Már most elkezdődtek az ünnepélyes átadások. Nem a kampány hajrájában, hanem fél évvel előtte. Ügyes. Zeneakadémia, színház, kutatóközpont, sportcsarnok, és biztos ezután is minden hétre lesz legalább egy átadóünnepség. Még a 4-es metrót is megpróbálják lezárni. (Mondjuk aki azt átadja egyszer, az tényleg megérdemel még négy évet.) 

2. Stratégiai megállapodások kötése külföldi multikkal. A multiellenes belső kommunikáció mellé ügyesen felépítettek egy multibarát külső kommunikációt is. Hogy gazdaságilag mennyire hasznos egy ilyen együttműködés az adott cégeknek, az nem egyértelmű, de ki utasítana vissza egy kormány által kezdeményezett együttműködést?! Ilyenkor a belső kommunikáció a munkahelyteremtésre összpontosul, de kifelé is jó üzenet, hogy lám-lám, mégse multiellenes a kormány.

3. Kormányinformáció. Valószínűleg nem a legkorrektebb kampányfinanszírozási eszköz állami pénzből kampányolni, de hatásos, tele van az ország és a sajtó ilyen plakátokkal, "információkkal". Egyrészt olcsó, nem a pártnak kell fizetnie, másrészt nem a Fidesz vagy Orbán Viktor teljesít jobban, hanem az ország, vagyis az üzenet az, hogy TE is.

4. A bajai videó kezelése. A végén már mindenki csak magyarázkodott, az MSZP és a DK egymást hozta hírbe. Mindezzel csak nyert a Fidesz. Amíg az ellenzék "csalni akar", a Fidesz a hiteles áldozat.

5. Világos és megosztott kommunikáció. Vagy legalábbis sokkal tisztább, mint az ellenzéké. Hol Rogán Antal, hol Kocsis Máté, hol Zsigó Róbert vagy Hoppál Péter szólal meg, és Selmeczi Gabriella is megjelenik időnként. Nem egy emberre van kihegyezve. Még Kéri László kócosfogú megjegyzéséből is ők jöttek ki jól. Az MSZP-nél elfogadott, illeltve el nem fogadott lemondások kísérik a kommunikációt és a szóvivőt. A DK-nál Gyurcsány zizegése mindent visz, mindegy mit csinál, csak szerepeljen. (Egyébként ez is működik.) Az E2014-PM-nél szintén minden Bajnairól szól, vagy Juhász Pétert kell cáfolni, magyarázni. A Jobbiknak ki is a szóvivője? Ja igen, Mirkóczki Ádám. Viszont Vona Gábort is alig látni. Az LMP próbál kitörni ügyes akciókkal, talán még a leghitelesebb módon, de még mindig nagyon kicsik és kevesen vannak az áttöréshez. Egyedül a Fidesznél látszik a felépített stratégia. Hogy az üzenetekben sok a demagógia? Persze.

6. Rezsicsökkentés. Nagyon jól hangzik. Korábbi választási kampányokban a nyugdíj- és béremelések voltak a meghatározó elemek, most a háztartások kiadásának csökkentésén van a hangsúly. Ráadásul ezt fokozni is lehet, lásd pénzügyi rezsicsökkentés (!), legutóbb a BKV bérletek árának csökkentése, és ki tudja még mi jön a következő fél évben. 

7. A devizahitelesek megmentése. Ezzel is sok embert lehet megnyerni, igaz, a kormány már nem tervez olyan kritikus intézkedést, mint amilyen a végtörlesztés volt. A gyűjtőszámla kiterjesztése sem az a drasztikus módszer, amiről korábban szólt a kommunikáció. Ráadásul egyesek már elkezdtek gondolkodni, hogy a forinthiteleseket ki menti meg, vagy azokat, akiknek lehet, hogy nincs lakása, nyaralója, autója, de nem is vettek fel devizahitelt, viszont csak egy albérletük van, de azt nehezen fizetik. A megmentés most csak a gyűjtőszámlát jelenti. 

8. Adóemelés vs. adócsökkentés. A Fidesz az egyedüli, aki kiáll az egykulcsos adó mellett, a többi párt a progresszív adózás híve. Mindenki más adót fog emelni - ezt akarja és tudja is közvetíteni a Fidesz. Az adóemelés elkerülése egy igen hatásos érv lehet a kormánypártok mellett, hiszen ki akar több adót fizetni? 

Átadás, megállapodás, csökkentés, megmentés - kiváló hívószavak egy kampányban. Fontos megjegyezni, hogy nem az a kérdés hogy mindez helyes, vagy nem helyes, mi a jó, a követendő, vagy éppen elvetendő. Csak azt vizsgáljuk, hogy mennyire eredményes. A hatását tekintve úgy tűnik, hogy eddig működik. A végső eredményesség majd kiderül a választáson. 

Az új köztársasági elnök megválasztása kapcsán gyorsan előtérbe kerültek a pártérdekek. Mesterházy Attila és az MSZP hitelességi szempontból majdnem megsemmisítette magát azzal, hogy Sólyom Lászlót javasolta köztársasági elnöknek. Azt a Sólyom Lászlót, akivel számtalan vitába keveredett legutóbbi kormányzásuk idején. Az MSZP-ben pontosan tudják, hogy semmi beleszólásuk nem lesz az új államfő megválasztásába, így nekik az a legjobb, ha olyan ember kerül a posztra, aki a lehető legtöbbször konfrontálódik majd a Fidesszel. Pedig az új államfő hivatali idejének nagyobb részét már a következő kormányzati ciklusban tölti. Már amennyiben kitölti a teljes ciklusát.
A Jobbik a gyors népszerűségre hajaz azzal a javaslattal, hogy ténylegesen is a nép kezébe adná a választás jogát. Igaz, már régóta ezt a megoldást hangoztatja. De javaslatában szintén benne van, hogy a parlamenti szavazáskor nincs esélye beleszólni a ténylges választásba. Nem biztos, hogy így gondolnák, ha perlementi többségük lenne.

Az LMP számára kapóra jönne Sólyom László, akit ráadásul az MSZP is támogatna, együtt jelölni is tudnák, de ilyen körülmények között Sólyom egészen biztos, hogy nem vállalná el, főleg nem kérne az MSZP támogatásából. Megválasztása amúgy is kizárt, a Fidesz saját magával menne szembe, és nem érdekük, hogy valaki jelentősen lassítsa a törvénykezést. Miután a kör bezárult, az LMP elállt egy jelölt állításától, és a legkényelmesebb megoldást választja, mindenkit kritizálni fog, aki számára nem elfogadható, de nem javasol senkit.

A KDNP-nek nem sok beleszólása lesz a kérdésben, valószínű, hogy nem fog vitát generálni az államfő személye körül. Nincs is sok értelme.
A Fidesz frakciója biztos, hogy rábólint Orbán Viktor jelöltjére. A Fidesznek nem érdeke, hogy elhúzódjon az új elnök kiválasztásának folyamata és megválasztása, így az is biztos, hogy az első szavazáskor sikeres lesz a választás. A Fidesz támogatottsága még mindig jelentős, bár kétharmados többségük már nincs, de ez a támogatottság is elég ahhoz, hogy ne kelljen többpárti jelöltet választaniuk. Egyszerűen élnek kényelmes parlamenti többségükkel. Egy biztos, Mádl Ferenc, Sólyom László és Schmitt Pál után újra konzervatív elnöke lesz Magyarországnak.

Forrás: Fidesz.hu

Egy biztos, egyedi.

Az év első pártpolitikai híre szerint Szájer József lemondott minden pártfunkciójáról, mondjuk úgy, hogy a "nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani alapon". Korábban a feleségét az Országos Bírói Hivatal elnökének választották. Ez egy tisztességes lépés Szájer részéről. Felismerte a helyzet komolyságát, és lépett. 

"Meggyőződésem, hogy a látszatát is el kell kerülni annak, mintha a kormányzó párt személyemen, illetve családomon keresztül az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág befolyásolására törekedne.

Az év utolsó munkanapján Orbán Viktor is egy korrekt hangvételű levelet küldött Barrosonak. Bár a kommunikációnak nem a leghatékonyabb formája a levelezés, és érezhető a feszültség a miniszterelnök és az Európai Bizottság elnöke között, ami nyilvánvalóan nem jó, de ez a levél már békülékenyebb hangvételű, együttműködést kereső levél, ami a korábbit nem jellemezte.

"Orbán Viktor jelezte, hogy készen áll, ha bármilyen részletet illetően tisztázó konzultációra vonatkozó igény merülne fel."

Az év utolsó napján Lázár János frakcióvezető arról beszélt, hogy idén nyártól egy nyugodtabb időszak következik, ezzel elismerve, hogy eddig nem az volt, és a kormányzati döntések bizony sok konfliktust generáltak.

Most az a feladat, hogy úgy legyünk hatékonyabbak, hogy a demokrácia ne csorbuljon. (...)  „Azt mondom, elválik majd, hogyan áll össze ez az új rendszer. És ha nem jól működik, ha rossz a kormányzás, el lehet zavarni a kormányt. Ez a demokrácia”

Ez a három momentum - bár kétségtelen, hogy apró -, azt mutatja, hogy a Fidesz talán felismerte, hogy egy kicsit lassítani kell, nem lehet mindent erőből megoldani, és a konszolidált kormányzás érdekében másfajta politizálásra van szükség. Mert tényleg nagy szükség van a korábban Orbán Viktor által említett, és most Ablonczy Bálint által jogosan számonkért mondatra:

"...a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon."

A legfrissebb hírek szerint Alföldi Róbertnek távoznia kell a Nemzeti Színház éléről. Az évadzáró sajtótájékoztatón egy kérdésre a következő mondat hangzott el (videó itt), ami a fideszes vezetők körében is kicsapta a biztosítékot: 

"Önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében."

Pedig a Fidesz a kormányváltás után sem akarta elmozdítani a színházigazgatót. Ha visszatekintünk, érdemes megfigyelni, hogy többször, több különböző fideszes politikus is megvédte a direktort. 2010 májusában a jobbikos Novák Előd Alföldi Robertának nevezte Alföldi Róbertet, amit L. Simon László utasított vissza. Itt érdemes megjegyezni, hogy a jobbbikos Pörzse Sándor emberi szempontból érzi sértőnek Alföldi fent idézett szavait, miközben Novák Előd éppen emberi méltóságot sértett, amikor valakinek a nevéből gúnyt űzött. Idézet a FN interjújából:

"Ön szerint Alföldi Róbert indulatból vagy dacból ejtette el ezt a megjegyzést a riporterhölgy irányába?

Teljesen mindegy. Még a kocsmában is sok lett volna egy hölggyel szemben ilyen megjegyzést tenni. Ráadásul ezt egy éves beszámolón tette, egy nyilvános sajtótájékoztatón, a Nemzeti Színház igazgatójaként. Még Botswanában sincs ilyen. Emberi szempontból érzem sértőnek az egész történetet."

2010 decemberében Szűcs Géza kulturális államtitkár is megvédte Alföldit. Akkor ismét Novák Előd interpellálta, és a direktor távozását követelte, amire az államtitkár így reagált:

"Szőcs Géza válaszában kiemelte, hogy Magyarország jogállam, Alföldi Róbertnek pedig öt évre szóló szerződése van."

Legutóbb - egy hete (!) - Réthelyi Miklós miniszter is megvédte Alföldi Róbertet. Akkor a jobbikos Pörzse Sándornak válaszolt így a miniszter:

 „Érdekes, újszerű, de egyáltalán nem botrányos előadást láttam”. A miniszter hangsúlyozta, hogy Alföldi Róbert főigazgató leváltására nem ok, hogy nem ért vele mindenben egyet." 

Aznapi beszámolók szerint a miniszter mellett L. Simon Lászó is megvédte Alföldi Róbertet. 

A Jobbik mellett a KDNP is többször Alföldi távozását követelte, februárban ismét visszautaltak arra az ominózus botrányra, amikor a román nemzeti ünnepen a Nemzetiben ünnepelhettek volna a románok, de ezt később Alföldi visszamondta. A KDNP egyértelműen megfogalmazta szándékát:

„Az igazgató induljon pályázaton a fővárosban megüresedő színházak igazgatói posztjának valamelyikéért, és kísérletezzen bátran” - olvasható a párt közleményében. „Egy dologban viszont egyetértünk Alföldi Róberttel, abban, amit most megfogalmazott: ő magától a Nemzetiből nem megy el. Így legyen. Elküldjük” - jelentette ki a KDNP."

Látható, hogy amíg a KDNP és a Jobbik mindent megtesz Alföldi Róbert eltávolítása érdekében, a Fidesz is mindent megtesz, hogy elkerülje a direktor menesztését, és azt a látszatot, hogy kultúrforradalmat hajt végre. Pedig a 2/3-os hevületbe bőven beleillett volna. Az elmúlt egy évben L. Simon László képviselő, Szőcs Géza államtitkár és Réthelyi Miklós miniszter is megvédte a színházigazgatót. Ennek fényében kijelenthető, hogy kitölthette volna mandátumát, de most hibázott, így nem csak magát, de a korábban védelmére kelt fideszes politikusokat is nehéz helyzetbe hozta.

Az MSZP és az LMP nem vesz részt az új alkotmányról szóló vitában, a Jobbik részt vesz, de már most kijelentették, hogy nem fogják megszavazni. A kormánypártok tavasszal mindenképpen szavazni fognak az új alkotmányról. Ez már eldőlt. Hogy kik vesznek részt és kik nem, az még csak eldőlni látszik, de valószínű, hogy a mostani helyzet nem fog változni.

A gesztusok és a feltételek árulkodóak

Az elmúlt napokban az alkotmányozás kapcsán több gesztust is tett a Fidesz. Elvetették az alkotmányozó nemzetgyűlés ötletét, majd Salamon László (KDNP) koncepcióját, az új alkotmány eredetileg tervezett húsvéti elfogadásához sem ragaszkodnak, a KDNP-vel is nyílt vitákat folytatnak. Legutóbb az LMP-nek látványos gesztust tettek: az Alkotmánybíróság visszakaphatja az ősszel elvett jogköreit - legelábbis egy részét. Vagyis látható, hogy a Fidesznek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több szereplőt bevonjon az alkotmányozásba, és ezért - valamilyen szinten - komopromisszumra is képes, de az eredeti koncepción a fontosabb kérédsekben nem változtat. A politikai racionalitást nézve érthető, hogy most él a lehetőséggel, ilyen felhatalmazással minden politikai erő élne, a kérdés csak az, hogy mennyire tudják "eladni" az új alkotmányt, hogy azt mindenki magáénak érezhesse.

A Jobbik hajlandó részt venni a vitában, nem nyújt be saját tervezetet, csak módosító javaslatokkal él, de már jelezte, hogy nemmel fog szavazni kormánypártok koncepciójára. Bár az előzetes elutasítás talán kicsit elhamarkodott lehet, bőven ráér, ha a szavazás előtt nyilvánítják ki a nem szavazatukat, mégis úgy tűnik, hogy a vitában a Jobbik viselkedik a leginkább konstruktív ellenzékként.

Az MSZP részéről világos a cél: semmilyen formában nem akarnak részt venni az alkotmányozásban. Ez a feltételikból is látszik: 1. Az új alkotmány koncepcióját 4/5-ös többség fogadja el. 2. Az alaptörvény csak két egymást követő parlament jóváhagyása után léphet hatályba. Az irracionális feltételekből is látszik, hogy az MSZP az egész alkotmányozást elutasítja, nem vesznek részt benne, inkább erre az elutasításra építenek a továbbiakban.  Várható volt, hogy a kormánypártok elutasítják ezeket a feltételeket.

Az LMP szerepe lehet a legellentmondásosabb. Új pártként úgy definiálták magukat, hogy legalább ugyanolyan távol legyenek az MSZP-től, mint a Fidesztől. Egyszerre ostorozzák a kormánypártokat és az MSZP-t, a Jobbikról nem is beszélve. Az alkotmányozásból kivonultak, és három feltételhez kötötték a részvételt: 1. Az Alkotmánybíróság jogköreinek visszaálíltása. 2. Az áprilisi határidő év végére tolása. 3. Az új alkotmány hatályba lépését megerősítő népszavazáshoz, vagy a következő parlament általi jóváhagyáshoz kötné. Utóbbi feltétel szintén irracionális, hiszen miért bízná a mostani többség a következő parlamentre a kérdést?! Ezt egyik politikai erő sem kockáztatná meg, nem is lenne értelme. Az LMP feltételei szintén árulkodóak.

Saját alkotmánykoncepciót is készítettek, ami egy kicsit ellentmondásos, mert Schiffer András többször érvelt úgy, hogy nincs alkotmányozási kényszer. Ha így van, minek saját alkotmánykoncepció? Ugyanakkor azt is jelentheti, hogy komolyan gondolják a kérdést, de azt nyilván maguk sem várják, hogy végül ez kerül elfogadásra. Koncepciójuk léte sokkal inkább összefügg az alkotmányozásból való kivonulással, ezzel is a kormány alternatívájaként szeretnének megjelenni. Saját szerepük így egyértelmű, de ha semmilyen formában nem vesznek részt az alkotmányozásban, azzal a konstruktív ellenzéki mivoltuk is elvész. Az úgynevezett más politika így már nem sokban különbözik az egykori ellenzéki pártok konstruktívnak nem nevezhető politikájától. Legyen szó a Fidesz elmúlt nyolc évéről, vagy az MSZP mostani ellenzéki szerepéről. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miben más a politika? A párt joggal köti feltételhez az alkotmányozásban való részvételt, de a túlzott feltételek könnyen azt a látszatot keltik, hogy a párt valójában nem is akar résztvenni az alkotmányozásban.

Ellentétes érdekek  

Az ellenzéki pártoknak egyszerűen politikai érdekük, hogy ne legyen sikeres az új alkotmány körüli vita, és így az új alkotmány elfogadása se. Ha a Fidesznek sikerülne bevonni a vitába az összes ellenzéki pártot, és végül egy olyan alkotmányt fogadnának el, amit - ha csak részben - de az elleznzék is támogatna, akkor az elsősorban a kormánypártok sikere lenne. "A Fidesznek sikerült az összefogást megvalósítania." De ez nem érdeke az ellenézki pártotknak. Ők éppen ennek az ellenkezőjében érdekeltek. Ne legyenek sikeresek a kormánypártok, sőt, legyen egy olyan döntés, amit négy éven keresztül tudnak kirtizálni, támadni, így ez a momentum is része lesz annak, hogy egy új alternatívaként jelenjenek meg. "Mi másképp csináltuk volna. Mi másképp fogjuk csinálni." Utóbbi elképzelés főleg a Jobbik és az LMP számára fontos, de az MSZP is építeni tud rá. Ha a Fidesz-KDNP sikeresen véghezvinné az alkotmányozást, az leginkább a kormánypártok sikere lehetne, és ebben egyik ellenzéki párt sem érdekelt. Az ellenzéki pártoknak nem kell támogatniuk az új alkotmányt, a politikai ésszerűség alapján ez érthető döntés lehetne, de a végszavazásnál is lehet nemet mondani, nem biztos, hogy jó döntés már a vitára is nemet mondani.

Az Alkotmánybíróság tegnapi döntésére számítani lehetett, a Fidesz ilyen erős és gyors reakciójára nem. Ezzel a lépéssel midenkit helyzetbe hoztak. A legnehezebb helyzetbe talán saját magukat hozták.

MSZP: A tegnapi nap folyamán kétszer is sajtótájékoztatót tartottak, először az Alkotmánybíróság döntése után, másodszor Lázár János bejelentését követően. Lehet kongatni a vészharangot, a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos tiltakozást összevonni az Alkotmánybíróság megvédésével. Nagy lehetőséget kaptak. Gyurcsány Ferencnek is újra lehetősége van diktatúrát kiáltani, blogbejegyzést írni - ha nem is a legszerencsésebb szavakkal ("Ne maradjunk kussban").

LMP: Ivády Gábor kilépése és a párt megosztottsága teljesen háttérbe szorulhat. A közös cselekvés még a pártot is összekovácsolhatja - ideiglenesen. Ráadásul látványos akcióra készülnek: tüntetés az Alkotmánybíróság székházánál! Bár az érdekes lesz, amikor az MSZP és az LMP együtt tüntet. (Gyurcsány Ferenc csatlakozni kíván.)

Jobbik: Talán a Jobbikot sikerült a legkevésbé helyzetbe hozni, mert a különadóval egyetértenek, és a Fidesz lépésére is finomabban reagáltak, amikor úgy fogalmaztak, hogy "nem elegáns" a Fidesz lépése.

Az új alkotmányt előkészítő bizottságból távozott az MSZP és az LMP, a Jobbik maradt. Hogy ez a távozás ideiglenes lesz, vagy nem, azt még nem tudni, de ez egy jó alkalom volt, hogy az eddig is kritikák sokaságát megfogalmazó MSZP és LMP távozzon a bizottságból, ezért valószínű, hogy már nem fognak visszatérni.

Alkotmánybíróság: A Fidesz bejelentése óta többen féltik, mint intézményt, ezért a figyelem középpontjába került. Külön érdekesség, hogy a Fidesz által megválasztott Bihari Mihály és Stumpf István is különvéleményt fogalmazott meg a mai döntés kapcsán - a testület álláspontjával egyetértésben.

Fidesz: Nem lesz könnyű elmagyarázni, hogy a különadó egy nemes célt szolgál (az aránytalan kifizetések megakadályozását), ha csak az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésével tudják elfogadni, mert valójában nem magát a különadót találta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, hanem annak részleteit: "Az Alkotmánybíróság a korábbi törvényi rendelkezésnek nem azt a passzusát találta alkotmányellenesnek, hogy a nagyobb mértékű végkielégítésekre különadót vet ki a kormány. Hanem azt, hogy ez a rendelkezés nem csak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem azokra is, amelyek alanyi jogon járnak." Szánthó Miklós, Nézőpont Intézet, Inforádió. A törvényt azért is korrigálni kell, hogy (például) a pedagógusok több évtizedes pályafutás után ne járjanak rosszul, mert a szabályozás sem ellenük irányult, mégis beletartoznak az érintettek körébe. 

Azt is nehéz lesz kommunikálni, vagy inkább a vádakra reagálni, hogy ettől még nincs diktatúra, mert nincs, hiszen bírósághoz ezután is bárki fordulhat: "Amennyiben az Alkotmánybíróság jogkörét korlátozó törvényt elfogadják, csak egyénileg fordulhatnak bírósághoz azok, akiket kár ér a jogszabály miatt", így "a Fidesz által benyújtott törvényjavaslat elfogadásával sem fogynak majd el végleg a hazai jogorvoslati lehetőségek." - Szemesi Sándor, a Debreceni Egyetem nemzetközi jogásza, mr1. Ettől még a diktatúra emlegetése az ellenzék egyik gyakori támadása lesz.

Vajon a különadó miatt megéri az Alkotmánybíróság jogkörét szűkíteni? Nyilván nem. A különadó bármi áron történő bevezetése inkább választási hitelesség kérdése a párt számára. De ha már a magánynyugdíjpénztárakkal kapcsolatos - esetleg - szintén elutasító döntés esetét vizsgáljuk, már más a helyzet. Ezért az intézkedés sokkal inkább a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntések miatt indokolt a Fidesz részéről, mert lehet, hogy az sem ment volna át az Alkotmánybíróságon, de az már jelentősen befolyásolná a költségvetést. 

Azt is nehéz lesz kommunikálni, hogy a Fidesz szerint miért van szükség ezekre a lépésekre. Például, hogy miért kell a magánnyugdíjpénztári rendszerbe beavatkozni? A válasz nagyon egyszerű. Mert ilyen az ország gazdasági állapota, mert nincs több pénz a kasszában, mert tartani kell a 3%-os költségvetési hiányt. Ez volt az Unió és az IMF elvárása is. Szerettek volna eltérni, de nem engedték. Szerették volna, ha a magánnyugdíjpénztári elszámolást beszámítsák, de ezt sem engedték. Ha a legnagyobb elvárásnak szeretnének megfelelni - vagyis tartani az említett 3%-ot -, akkor nem tehetnek mást. Ez talán világosabb kommunikáció lehetne a mostaninál. Mert volt példa sikeres válságkommunikációra, lásd magát a válságadó kifejezést. A Fideszt a gazdasági szükséghelyzet kényszeríti rá ezekre a gyors döntésekre. A kényszerhelyzetekben hozott gyors döntésekben pedig sok a hibalehetőség.

A kérdés az, hogy a gyors intézkedések milyen hasznot hoznak, vagy milyen károkat okoznak. 1. Hitelesség kérdése a jövőre nézve. 2. Az ellenzék összekovácsolódása egy közös ügy érdekében. 3. Az egész cikluson át tartó támadási felület és bírálat tárgya lesz a mostani lépés? 

Erősségek

Vezetői és szakmai tapasztalata mindenképpen ide sorolható. Hosszú ideig (1990-2006) volt Óbuda-Békásmegyer polgármestere. Távozása után sem dőlt hátra, elvállalt egy - a polgármesterségnél is nehezebb - feladatot, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője lett.  Ennek is köszönhető, hogy szakmai múltja igen jelentős: 16 éveig polgármester, 4 évig fővárosi frakcióvezető volt.

Szakmai múltjának is köszönhető, hogy igen jól ismeri Budapestet, tisztában van a fővárosi problémákkal, legyen szó a fővárosi közműcégekről, vagy a kisebb-nagyobb projektekről, beruházásokról, nem beszélve a korrupcióról.

Ismeri a városi döntéshozatal működési mechanizmusait. Tudja, hogy mi az, ami rosszul működött az elmúlt években. Tudja, hol kell változtatni, miben kell lépni.

Orbán Viktor miniszterelnök teljes mellszélességgel támogatja, kiáll mellette, ami most nagy előnyt jelent.

Gyengeségek

Ide tartozik a kora. Tarlós István 62 évesen lehet először főpolgármseter. Bár Réthelyi Miklós is 71 évesen vállalta a miniszterséget, ezért hozzá képest fiatalnak tekintehető, de nagy kihívás 62 évesen elvállalni egy ilyen fontos pozíciót. Az elmúlt években láthattuk, hogy rengeteg konfliktussal jár a fővárosi városvezetés. Ráadásul - a jelek szerint - a fővárosi közgyűlés nemcsak sokszínű lesz, hanem nagyon különbözőek lesznek az erőterek. A különféle pártok eltérő megjelenésének egyik formája a nagyobb konfliktusok felvállalása, sőt, generálása, ezt nehéz lesz kezelni.

Nyelvtudása is a gyengeségek közé tartozik. Köztudott, hogy ez az egyik hiányossága. Nem beszél idegen nyelveket. Négy évvel ezelőtt az SZDSZ is sokszor hangoztatta ezt a kampányban. (Az más kérdés, hogy azóta nyelvtudással sincs SZDSZ.)

Jelen pillanatban nincs gyakorlati jelentősége, de továbbra sem tagja a pártnak. Ez nem azt jelenti, hogy bármilyen hátrány érné, vagy az érdekérvényesítésben nehézségekbe ütközbe, csak egy érdekes momentum, amit inkább a Veszélyeknél taglalunk.

Lehetőségek

Egy táborban van a kormánypárttokkal. Ez a tény már önmagában is sok lehetőséget hordoz, de a legnagyobb előnye az, hogy ezáltal rengeteg fölösleges konfliktus elkerülhető. Egyik félnek (kormány vs. főpolgármester) sem lesz érdeke, hogy a másikra hárítsa a felelősséget bizonyos kérdésekben. Egyszerűen rá vannak kényszerítve a hatékony együttműködésre, mert ez mindkét fél érdeke.

Van mit rendbe tenni. Rengeteg megolsára váró probléma van a fővárosban; BKV, parkolás, 4-es metró, közműcégek, egészségügyi intézmények, eladósodottság, korrupció, aluljárók, kosz, kerületekkel való együttműködés, útfelújítás, nagyberuházások, hogy csak néhányat elmítsünk. Ha nem is mindet, de  ha ezekből néhányat meg tud oldani, vagy jelentős előrelépés történik az adott kérdésben, sikertörténetté változtathatja az addig csak bajok forrásaként szimbolizáló ügyet.

Négy éveig vezette, ezért elég jól ismeri a frakciót. Tudja, hogy ki mihez ért, (és mihez nem), így olyan csapattal dolgozhat együtt, akik már felkészületek a munkamegosztásra és az együttműködésre. Nem kell szakemerek után kutatnia, már rendelkezésre állnak a megfelelő emberek. 

Veszélyek

Már említettük, hogy gyakorlatilag nincs jelentősége, hogy nem tagja a pártnak, de kérdés, hogy mi lesz akkor, ha ütköznek az érdekek. Egy-egy felmerülő konfliktusban  netán személyi kérdésben Tarlós lesz az erősebb, vagy a párt vezetése?! Tarlós jelezte, hogy számít Atkári János korábbi főpolgármester-helyettes tanácsaira. (Hogy pontosan milyen formában, az még nem világos.) Vajon a Fideszben hogyan fogadják? A jövő kérdése, hogy mennyire lesz szabad keze az ilyen döntésekben.

Tarlós korábban azt is jelezte, hogy a főváros tulajdonában álló cégek felügyelőbizottságának elnöki tisztét szívesen bízná az ellenzékre. Kérdéses, hogy ez mennyire összeegyeztethető a kormány eddigi gyakorlatával. Hátráltatják majd? Mennyire szól bele a Fidesz vezetése? Ezek még nyitott kérdések, itt a veszély elsősorban maga a konfliktus Tarlós és a Fidesz vezetése, vagy a kormány között.

Sokakban fölmerülhet az a kérdés, hogy mennyire lesz túl konzervatív vezető egy eddig liberláisnak modott város élén? A válasz néhány hónapon belül kiderül, de Tarlós tett lépéseket azért, hogy ezeket a félelmeket eloszlassa, lásd Gerendai Károllyal közös sétáját, melyből kiderült, régi jó ismerősök, közel sincs olyan konfliktus köztük, mint az sokan gondolták. (Abban is van igazság, hogy ha megszavazták, lehet, már nem is olyan liberális az a város.)

Fotó: Facebook