Politikazabáló

Kiszivárgott hírek szerint az IMF az egykulcsos adó kérdésébe is belekötne, és a mostani adórendszer megváltoztatása is az új EU-IMF megállapodás tárgya lehet. A felvetés komolyságát mutatja, hogy a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Varga Mihály jelezte, erről is hajlandóak tárgyalni. A helyzet az, hogy ebből még a kormány is jól jöhet ki.

Az egykulcsos adó még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Lehet, hogy hosszútávon beváltaná, de rövid-, és középtávon nem látni a gazdaságra pozitív (kormány által is várt) eredményeit. A legjobban az igazán magas jövedelműek jártak jól, míg a legrosszabbul az alacsonyabb keresetűek. A társadalmi igazságtalanságot ráadásul megmagyarázni is nehéz, ha különféle összehasonlításokat végzünk, hogy ki is járt jól az új SZJA rendszerrel, és kik nem. Február elején a kivezetett adójóváírást is sokan megérzik majd, ami szintén feszültségekhez, elégedetlenségekhez vezethet, ha kiderül, hogy többen jóval kevesebbet keresnek, mint tavaly.

Lássuk be, ha már több szó esik a bérkompenzációról, ennek keretéről és megvalósításáról, akkor az az adórendszer nem az igazi. Mert nem sikerült leegyszerűsíteni, és nem is a legigazságosabb. Ahogy az elvárt béremelés sem a legszerencsésebb megoldás. Ha nincs gazdasági növekedés, miből finanszírozza a vállalkozó? Ráadásul ez is kontraproduktív lehet, ahogy a Lego magyarországi vezetője nyilatkozta; végrehajtják, de emiatt kevesebb munkahelyet hoznak létre. Vagyis az elvárt 5%-os béremelés miatt a kormány másik terve, az egymillió új munkahely megteremtése is nehézségekbe ütközik.

És ilyenkor jön kapóra a kormánynak az IMF újabb felvetése, hogy a tárgyalásokon az egykulcsos adórendszer megváltoztatása is a megállapodás feltétele lehet. A kormány széttárhatja a karját, hogy mi megpróbáltuk, de az IMF (és az EU, mert csak közös a megállapodás, hiába mutogatnak egymásra) ezt akarja, így az ország érdekében meg kell tennünk azt, hogy megváltoztatjuk az adórendszert. Ezzel elbukik egy újabb Matolcsy-doktrína, de talán nem is baj, ha ezzel szélesebb társadalmi rétegek és a költségvetés járnának jól. Ráadásul a közhangulat is javulhatna az esetenként csökkent februári fizetések után.

(Zárójelben megjegyezném, hogy az egykulcsos adórendszer önmagában igazságos, hiszen aki többet keres, többet fizet, aki kevesebbet keres, kevesebbet adózik, de miután a kedvezményeket is kivezették az adórendszerből, és ha megpróbálunk egy összehasonlító táblázatot összehozni, hogy ki mennyire járt jól az új adórendszerrel, akkor egyértelműen látni, hogy a jobban kereső réteget segítették. Ez pedig a mai nehéz gazdasági helyzetben társadalmi feszültségeket okoz, ráadásul a költségvetésből is hiányzik ez a pénz. Egyszer majd komoly feszültségek nélkül is működhetne, de nem ma, nem az ország mai helyzetében.) 

(Persze az is zárójel, hogy az IMF adórendszerbe szólna bele, mert ez is erős egy kicsit.)

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen feltétekkel írjuk alá az új IMF-megállapodást. Szerencsére Magyarország nincs abban a helyzetben, mint Románia, ahol 25%-os bércsökkentést hajtottak végre a közszférában, és 15%-kal csökkentették a nyugdíjakat, most pedig az egészségügyi rendszer részleges privatizációja - ami szintén IMF-feltétel volt - kapcsán felszínre tört feszültségek miatt bizonytalanná vált a kormány helyzete, és komoly elégedetlenségek vannak az országban. Nálunk sem hajtható végre újabb megszorítás, az Magyarországon is elégedetlenségi hullámot indítana el. 

De ha az egykulcsos adó eltörlését az IMF feltételül szabná, a kormány pedig így tudna visszatáncolni az egykulcsos adórendszerből, lehet, hogy többen jobban járnának, és még a kormánynak is hasznot hozna.

A hírek szerint kiszivárogtak az IMF követelései. Feltételezve, hogy van benne igazság, és részben (vagy teljes egészében) ezek a követelések, érdemes megvizsgálni, megvalósíthatóak-e a követelések, vagy sem. Pontokba szedve:

1. A jegybanki függetlenség visszaállítása

A legnagyobb arcvesztés lenne a kormány számára, de ha azt nézzük, hogy ma is leült egymással Simor András és Orbán Viktor, így ez sem kivitelezhetetlen. Ráadásul ez az Európai Unió feltételei közt is szerepel, ezért megkerülhetetlennek látszik. Orbán még mindig kevesebbet veszítene, ha megváltoztatnák, mintha emiatt akadnának meg a tárgyalások.   

2. A Költségvetési Tanács megerősítése

A napokban felmerült Járai Zsigmond lemondása is, ami végül nem volt igaz. Hogy milyen formában lehetne megerősíteni, az még kérdéses, de ez sem tartozik a megvalósíthatatlan kérdések közé. Az előzővel együtt ez is inkább presztízskérdés lesz, hogy biztosak legyünk abban, hogy az EU és az IMF diktál, és nem a kormány.  

3. Szigorúbb költségvetési politika, főként a kiadási oldalon

Általánosságban is elég szigorú a kormány idei költségvetési politikája. Ráadásul a tavalyi zárolások még most is komoly gondokat okoznak bizonyos területeken. A költségvetésbe jelentős tartalékok is beépültek, újraszámolták egy magasabb árfolyamon, így ennek a részletezése már komolyabb konfliktusokhoz vezet. Megszorításokat már nem nagyon bírnak el az emberek, a kormánynak sincs ilyen szándéka. 

4. A válságadók mértékének jelentős mérséklése, majd kivezetésük

Ez kormányzati cél is, a kivezetés is, ebben a kérdésben az arányok és a dátumok kerülhetnek lefektetésre.  

5. Az ad-hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése

Talán már a kormány is belátta, hogy ezeket felül kell vizsgálni. Kicsit furcsa lenne, ha olyan ígéretet kérnének a kormánytól, hogy "ne hozzatok ad-hoc döntéseket", de ha ez így elvárás, akkor a kormány nyugodtan megígérheti, hogy "nem hozunk ad-hoc" döntéseket. (Kérdéses, hogy ez pontosan mit jelent, mert a felgyorsult gazdasági folyamatokban mindenhol hoznak ad-hoc döntéseket, éppen azért, mert nincs idő másra, de ez csak zárójel.) A legnagyobb konfliktust okozó rögzített árfolyamon való végtörlesztést kivezetik, és Bankszövetséggel is megállapodtak már. Ezt a megállapodást a kormány is viheti a tárgyalásokra. 

6. A tervezett reformok végigvitele

Ez a kormányzat szándéka is, ezért is van a Széll Kálmán Terv, másképp nincs is értelme a reformoknak, ha azokat nem viszik végbe, tehát itt a kérdés az, hogy pontosan mire gondolhat az IMF?

7. A szociális juttatások rendszerének átalakítása

Ez jelenleg is tart, lásd a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatát, a kedvezményes nyugdíjak és nyugdíjkorhatárok felülvizsgálatát, megváltoztatását, az álláskeresési járadék (összegének és mértékének) csökkentését. Ezek eddig is komoly társadalmi feszültségeket okoztak, nem tudom, hova lehet ez még tovább feszíteni.  

8. A közösségi közlekedési vállalatok átszervezése

Ez szintén eddig is a kormányzat tervei között szerepelt, csak kevés konkrétum történt, ezt most felgyorsíthatják. Bár a BKV éppen újabb forrásokra vár, a MÁV adósságátvállalása is a kiadási oldalon jelenik meg, de ha ezek nem történnek meg, akkor meg nincs közösségi közlekedés. Ennek ellenére az árszervezés megoldható, de komoly szakszervezeti konfliktusokra lehet számítani.  

9. A magáncsőd intézményének a bevezetése

Ez egy kicsit kakukktojás. Kevésbé illeszkedik egy IMF-tárgyalás momentumaihoz, de ha elvárás, talán meg tudja oldani a kormány.

Összegzés

Az első két követelés inkább presztízskérdés, ezt Orbánnak le kell nyelnie, ha megteszi, az EU (vagy inkább Barroso) méregfogát is kihúzhatja. Orbánnak abszolút presztízsveszteség lesz, de még lenyelhető ez az ár, mint az, hogy emiatt fulladjon kudarcba a tárgyalás. A legnagyobb konfliktust a szigorúbb költségvetési politika kérése és a szociális juttatások rendszerének átalakítása, vagyis szigorítása okozhatja. Ezek megszorításokhoz vezethetnek, amiket az Orbán-kormány mindenképpen elkerülne. A többi kérésben könnyebben megállapodhatnak. 

Az újabb hírek szerint Orbán Viktor nem tud arról, hogy Fellegi Tamás felajánlotta volna a lemondását. Ez a mondat azt vetíti előre, hogy Orbán nem fogja a felmentését kérni, nem fogja olyan könnyen elengedni Fellegi kezét, valószínű, hogy egy ideig még marad, vagy bizonyos strukturális átalakításokkal elérik, hogy a távozás ne legyen akkora presztízsveszteség se Orbán, se Fellegi számára. Orbánnak mindenképpen nehézség, hogy egyik bizalmasa bedobta a törölközőt. 

Fellegi távozásának körülményei azt mutatják, hogy nincs minden rendben a miniszter és a miniszterelnök között. Ha megvizsgáljuk a körülményeket, azt látjuk, hogy Fellegi akkor jelentette be, hogy távozni szándékozik, amikor Orbán külföldön volt. Ezután Szijjártó reakciója (ha Orbán hazajön, előbb konzultál miniszterével, és utána dönt a továbbiakról) is azt mutatta, hogy a lemondás Orbánékat is váratlanul érte. 

Normális esetben egy minisztercsere úgy zajlik, hogy kiáll a régi miniszter, a miniszterelnök, és az új miniszter, és bejelentik a váltást. (Nem a miniszter leváltásáról beszélünk, mert akkor a leváltott miniszter nyilván nincs jelen a sajtótájékoztatón, hanem lemondásról.) Nem ez történt, és azóta sincs új fejlemény a kérdésben, kivéve a fenti kétes mondatot. 

Sokakkal ellentétben úgy gondolom, Fellegi nem volt sikertelen miniszter. A külgazdasági kapcsolatokban kifejetetten sikeresnek mondható. Ki gondolta volna, hogy a kormány eléri az oroszoknál, hogy a Szurgut eladja a Mol-pakettjét? De ha a kínai kapcsolatokat és Kína állampapír-vásárlását nézzük, akkor is sikerről beszélhetünk. A belpolitikában is sokszor ő volt a megoldás, amikor a Matolcsy-tárcától valamit elvettek, mert nekik nem ment, Fellegi megkapta, hogy inkább ő oldja meg. Az Orbán bizalmi emberének számító Nyitrai Zsolt, majd legutóbb Bencsik János távozása már előrevetített valamit abból, hogy a háttérben bizony éles érdekellentétek vannak, aminek nem lesz jó vége. Érdekes, hogy a nyílt konfliktusok elmaradtak, és most sem tudjuk, hogy végül mi vezetett a távozáshoz, mert a Fellegi által vázolt okokkal bőven meg lehetett volna várni a miniszterelnököt, ez a lemondás nem indokolja a hirtelen bejelentést. 

Valóban probléma, hogy Fellegi miniszterként (kormánytagként) lett az IMF-delegáció vezetője (ez is egy példa a Matolcsy helyett Fellegi megoldja a problémát kérdésre), így ha már nem lesz miniszter, hogy vezetné a tárgyalásokat? Ezt a kérdést egy kormánybiztosi, vagy egy különmegbízotti kinevezéssel orvosolni lehet.

De a legfontosabb kérdés továbbra is megmarad: miért távozik így Fellegi? Arról nem is beszélve, hogy ki lesz a következő? Mert Fellegi távozásával már senkinek sem biztos a helye a kormányban, így már Orbán is könnyebben kezdhet kormányátalakításhoz. Ha innen nézzük, egykori tanára még a lemondásával is segítette egykori szakdolgozóját...

Az IMF és a kormány közeledés kapcsán felmerül a kérdés, hogy kommunikációs szempontból hogyan kezelhető az új helyzet? Egyesek szerint belpolitikai katasztrófa, hogy új megállapodásra törekszik a kormány az IMF-fel, mások szerint csak az a kérdés, hogy mikor mond le Orbán Viktor. Tényleg ilyen súlyos a helyzet? Menthetetlen a kormány pálfordulása az IMF-fel kapcsolatban, vagy újra megmenti a hazát? Milyen hatásai lesznek, hogyan kezelhető a kialakult helyzet? 

A válasz egyáltalán nem olyan szélsőséges, mint a fenti jelzők és elvárások. Kétségtelen, hogy Matolcsy Györgynek nehéz lesz megmagyaráznia a hárombetűs intézményhez való viszonyának gyors változását, de az is igaz, hogy nem veszett oda minden, a kormány részéről lehet menteni a menthetőt. Kínos, hogy másképp kell cselekedni, ahogy szerették volna, de ügyes kommunikációval akár még erényt is lehet kovácsolni abból, hogy váltani tudtak, reálisan értékelték a helyzetet, és saját elképzeléseiket is felülbírálták az ország érdekében. Csak ez a dolga egy kormánynak.   

Hogyan?

Orbán Viktornak sem kell elbujdokolnia, hogy lám-lám, mégis az IMF-re szorultunk, megbukott az eddigi kommunikáció, és szégyen-gyalázat, de újra mások segítségét kértük. Nem kell ettől félni. Éppen ellenkezőleg: ki kell állni, és elmondani, hogy az euróválság sokkal mélyebbre süllyedt, mint azt valaha is gondoltuk (hozzáteszem, hogy itt nemcsak a kormányról van szó, hanem mindenkiről, hiszen ma már olyan erős országok kerülnek bajba, mint Olaszország, Spanyolország, vagy éppen Franciaország). El kell mondani, hogy miről szólna ez az új megállapodás, akkor is, ha "csak" egy keretbiztosítás. El kell mondani, hogy ez az ország érdeke, ezzel erősödhet a forint, csökkenhet az államadósság, és javulhat az ország megítélése. El kell mondani, hogy hiába akartuk kikerülni az IMF-et, a hazai és a nemzetközi gazdasági helyzet ezt nem teszi lehetővé. Hitelt nem veszünk fel, de a keretmegállapodás szükséges. Az ország érdekében cselekedtünk. Pont. 

A legfontosabb

Az elmúlt hetek is megmutatták, hogy ma már a legfontosabb erény a tiszta beszéd, a legfontosabb elvárás pedig a hitelesség. Ha elmondjuk, hogy mi miért történik, akkor egyáltalán nem lesz belpolitikai katasztrófa a megállapodás. Láttuk, hogy már a hír önmagában is milyen pozitív reakciókat váltott ki a gazdasági szereplők részéről. Legalább ilyen pozitív hatása lenne a világos beszédnek, és ha Orbán olyan oldaláról is megmutatkozik, hogy az ország érdekét bőven a kormány presztízsvesztesége elé helyezi, még jól is kijöhet a játszmából. Ha kiáll, és európai államférfiként kezeli a helyzetet, itthon is sok bírálója orra alá törne borsot, és még Nyugaton is jobban megbecsülhetik. 

Fennmaradó kérdések

Miután kiderült, hogy a tárca bejelentése még nem érkezett meg az IMF-hez, csak megerősíti a fenti elképzelést, hogy az egyetlen helyes út a tiszta beszéd. Felül kell bírálni az eddigi rossz gyakorlatokat, legyen az gazdaságpolitikai vagy kommunikációs. Például Szijjártó Péternek sem kell naponta elmondani, hogy nincs szükség az IMF-re, vagy a tárcának az IMF-fel is időben kell egyeztetnie, hogy ne okozzon ilyen zavart egy esti közlemény. 

Mindezek mellett továbbra is fennáll kérdés, hogy Matolcsy helyett nem lenne-e szerencsésebb, ha Varga Mihály vagy Járai Zsigmond ülne a miniszteri bársonyszékben?!