Június végén hivatalosan is lezárul a fél éves magyar EU-elnökség. Legutóbb a német külügyminiszter, Guido Westerwelle méltatta a magyar vezetést:
"Gratulálok Magyarországnak sikeres első uniós elnöki tevékenységéhez."
Korábban Jerzy Buzek európai parlamenti elnök is elismeréssel nyilatkozott a magyar elnökségről. Győri Enikő európai uniós ügyekért felelős államtitkár szerint ezekkel a szavakkal:
"A magyar elnökség alatt az Európai Unió erősebb lett."
Még Baráth Etele volt szocialista miniszter is a magyar elnökséget dicsérte:
"...mind a növekedés, mind a foglalkoztatás területén "sikerült néhány olyan cöveket leverni, amelyekre tovább lehet építeni"
Valóban sikeres volt a magyar EU-elnökség?
Ha megvizsgáljuk az elnökség kiemelt ügyeit, azt láthatjuk, hogy rengeteg feladattal kellett volna egyszerre megbirkózni.
A legnagyobb siker az lett volna, ha az ún. gazdasági kormányzás reformját szolgáló hatos jogszabálycsomagot sikerült volna elfogadni. A csomag - amely a válságmegelőzést és pénzügyi stabilitást szolgálja - célegyenesig jutott, de a végszavazást a július 4-7-i plenáris ülésszakra halasztották, ami már a lengyel elnökségre esik, de ha elfogadják, az még a magyar elnökség sikere (is) lenne.
A Keleti Partnerség programjának vitája a lengyel elnökségre marad, ami talán kudarcnak tekinthető, hiszen az eredeti elképzelések szerint hazánkban kellett volna megtartani, de ennek módosulása már igen korán eldőlt, így nem nyomta rá a bélyegét az elnökségre.
A bővítés tekintetében Horvátország révbe ért, ami nagyon nagy részben Magyarországnak köszönhető. (Ilyenkor talán érdemes lenne barátságosabban kezelni a MOL-INA megállapodást, illetve a MOL befektetéseit Horvátországban.) Orbán Viktor több, az Unióba törekvő államba is ellátogatott (pl. Szerbiába, Albániába), és támogatta a csatlakozásukat. Románia és Bulgária Schengen-csatlakozásának eléréséhez Magyarország kis szereplőnek számít, így ennek a folyamatnak a lassulása nem feltétlenül hazánk kudarca. Ebben a kérdésben a nagyobb országok állásfoglalása (Franciaország, Németország) a döntő.
Az uniós romastratégia elfogadása a magyar elnökség abszolút sikere. Eddig kevesen álltak elő a probléma megoldására irányuló tervekkel, pedig a romák felzárkóztatása összeurópai kérdés. A magyar elnökség végre megtette ezt, kidolgozta a tervet, a sikeres végrehajtás is nagy feladat lesz.
A Duna-stratégia (Duna Régió Stratégia) megerősítése is a magyar elnökség sikere, bár kétségtelen, hogy a szerepe kisebb, mint a gazdasági kormányzásé, vagy a Keleti Partnerségé, de regionális szinten fontos momentum.
A fogyasztóvédelmi irányelveket is a magyar elnökség dolgozta ki, ennek elfogadása is sikernek tekinthető.
Talán az egyik legnagyobb látható külpolitikai siker, hogy Líbiában még a legnagyobb harcok idején is - szinte egyedüliként - nyitva maradt a magyar követség, amely nem csak Magyarországot, de az egész Európai Uniót képviselte.
Ahhoz képest, hogy az elnökség a médiatörvény körüli európai botrányokkal indult, majd később az új alkotmány tervezetével voltak (az előzőhöz képest már halkabb) európai visszhangok, kritikák, a magyar EU-elnökség nem teljesített rosszul. A kitűzött célok tekintetében nem sikerült mindent megvalósítani, de a jelen helyzetből visszatekintve talán sok is lett volna mindegyik kiemelt ügyet egyszerre megoldani. A fent említett sikereket számba véve kijelenthető, hogy összességében sikeres elnökségről beszélhetünk. Magyarország a lehetőségeihez képest jól teljesített.
