HTML

Politikazabáló

Minden, ami politika. Minden politika. Szakmai és szubjektív szemmel. .................................... politikazabalo@gmail.com

Friss topikok


2017.04.17. 11:56 Politikazabáló

Miért jó ez?

Címkék: jobboldal orbán kormány Fidesz Soros György CEU

- teszi fel a kérdést a fiatalok és a liberálisok mellett sok jobboldali szavazó is. Miért kellett megint túltolni valamit? Miért kell ez a faék egyszerű buta kampány? Miért kell kollektíven utálni Brüsszelt? Miért nem lehet inkább csak egy-egy intézkedésnek nekimenni? Ahogy Sorosnak is neki lehetett volna menni másképp, és nem a CEU-n keresztül. Most ott tartunk, hogy a Fidesz emelte piedesztálra Sorost, akinek a munkássága eddig erősen vitatott volt, de így, hogy egy egyetemnek mentek neki, mindezt elhomályosítja, és sokak szemében Soros lett a jó, Orbán meg a rossz. Megérte? Miért ezt az utat választották? 

Buldózerként kiáll Németh Szilárd, és a Fidesz évekre elvesztette a fiatalabb generációt. (Más kérdés, hogy ez is egy folyamat rész, a Fidelitas sehol nincs, nem hallani róluk semmit, mintha nem is léteznének, de a fiatalok lemorzsolódása sem új.) Nyilván 3,5 millió nyugdíjassal is lehet választást nyerni, de miért mond le a Fidesz a fiatalokról? 

Miért kell sorosbérencezni azt, akik ezzel az egésszel, vagy ennek módjával nem ért egyet? Most tényleg bérenc lenne Sólyom László, Solymosi Frigyes, Lovász László, Bod Péter Ákos, László Csaba vagy Navracsics Tibor?

Ha a Fideszből nézném a dolgokat, nem számítana, mint ír az Amerikai Népszava vagy a Guardian, mint mond TGM vagy Tóta W., mert tényleg nem fontos. De hogy mit mond a saját hátországom, mikor szól a saját pártcsaládom, mikor jelez a jobboldali értelmiségem, arra már sokkal jobban odafigyelnék. 

Zárójelben azért érdemes megjegyezni, hogy amit a CEU-n tanító korábbi fideszes szavazó kapott a gyűlölködésből, az ugyanúgy nem sok jót sejtet.

Láthatóan elfáradt a habonyi gyűlöletkampány. Való igaz, ideig-óráig nagyon is működőképes, de hosszútávon nem biztos. Igaz, hogy mobilizál, igaz, hogy a saját szavazókat fel lehet vele rázni. Az viszont az országot gyengíti, ha végletekig megosztott lesz. Ahogy Törökországban is látható, kicsivel több mint 50%-ot kaptak az igenek és majdnem 50%-ot a nemek (ha nem volt csalás és ámítás), vagyis totálisan megosztott Erdogan hazája. Nem is kell leírni, mikor erősebb egy ország, ha ilyen szinten megosztott, vagy ha nem. 

Olyan helyen élünk, ahol bizony sokszor lavírozni kell Nyugat és Kelet között. Úgy, hogy tudjuk, hogy az európai értékek és az Unió egy erős igazodási pont. Ettől még nem kell rosszban lenni az oroszokkal, és nem is kell mindenben bólogatni az Unióhoz, de tudjuk mikor és hol a határ. Nem nekünk kell szabadságharcot folytatni az orosz demokráciáért, nem nekünk kell rálépni a medve lábára. Viszont néha tudni kell nemet mondani, hogy ne mi legyünk a szócső. Ahogy tudtunk nemet mondani a wilkommenre. Azzal Orbán elsők közt és egyedül volt, aztán ahogy teltek a hónapok, szépen lassan egyre többen követték. Ma már egész más a helyzet, mint akkor, amikor megjelentek az első migránsok. De közel sem biztos, hogy ez a forgatókönyv majd működik a brüsszelezéssel és a sorosozással is, sőt, most pont az ellenkezője látszik.

Akkor vagyunk erősek, ha a lehető legtöbb szövetségest gyűjtjük magunk köré. A V4-ekkel jól működik az együttműködés, de ez önmagában kevés. Nyugati szövetségesek is kellenek, nem csak keletiek. Most ott tartunk, hogy lassan de biztosan (vagy inkább gyorsan és biztosan) veszítjük el őket. Ez biztos nem erősíti se a kormányt, se az országot.   

1 komment

2014.10.23. 13:17 Politikazabáló

Netadó, kitiltások, III/II-es és a kommunikáció

Címkék: kommunikáció korrupció szijjártó péter internetadó orbán kormány USA III/II

Mindhárom eset óriási vihart kavart az utóbbi időben. Nem véletlenül, mert elég súlyos dolgokról van szó, de ami a legfontosabb, hogy ezeket nem kezelik jól, mármint kommunikációs szempontból. Persze vannak erkölcsi dilemmák is, például Orbán szerint ha hiba is volt kinevezni egy III/II-es államtitkárt, ennek ellenére marad. Miért is? Hogy illik ez össze a korábbi erős antikommunista iránnyal? Horn Gyulánál probléma volt a "Na és?", most meg ugyanaz a válasz? Erre nem elég a "na és?", ezt minimum a saját választóknak el kell magyarázni. 

Ugyanez a helyzet az internetadóval. Annak a tálalása egyenesen katasztrofálisra sikeredett. Korábban élesen kritizálták, most meg minden további nélkül bevezetnék. Ráadásul a mértéke is brutális volt, legalább is az első verzió szerint. Pedig ezt is fel lehetett volna építeni, meg lehetett volna csinálni sokkal kisebb károkkal. Már a neve is rémes, netadó, az internetet mindenki használja, mindenkinek szüksége van rá, mondhatni alapvető élelmiszer kategória, utána már magyarázhatod, hogy a szolgáltatók, a külföldiek, a csúnya multik fizetik, de innen már nehéz visszahozni, hogy nem, nem, nem a lakosság fizetni meg, mert de. Ahogy a tranzakciós illetéket - itt legalább kitaláltak egy nem kézzelfogható nevet - is a lakosság fizeti, mindenki megnézheti a számlakivonatát, de legalább az van a köztudatban, hogy a csúnya bankok. 

A kitiltásoknál hasonló a helyzet. Felkészületlen és koncepció nélküli volt a botrány kezelése, és jelen pillanatban is az. Először Rogán gondolta viccnek, majd Németh Szilárd "csúnya Amerika, csúnya Fletó, támad minket a gonosz" próbálkozása is rémes volt Az Estében, aztán Szijjártó amerikai útja se volt túl sikeres, Orbán pedig leginkább hallgat. Nem is feltétlenül neki kell megszólalnia, de valamilyen határozott, egységes kormányzati kommunikációra szükség van. Ilyen jelen pillanatban nincs. Pedig nem csak hazai szinten, külföldön is óriási szükség lenne rá, mert az ország és a kormány reputációja nagyon megsínyli ezt a történetet. Határozott intézkedések is kellenek, mert az, hogy Amerika mondjon neveket, mert nekünk fogalmunk sincs, nem segít. Egy gyors és alapos vizsgálattal le is lehetne zárni, akár néhány ember beáldozásával. Ha meg nincs semmi, akkor elő a transzparenciával. Sőt, még visszatámadni is lehetett volna, hiszen az is érdekes, hogy jelenleg nincs amerikai nagykövet Magyarországon, de az ügyvivő hirtelen kétnaponta nyilatkozik és hív össze sajtótájékoztatót. 

Sokadszorra is a kommunikáció fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Mindhárom esetet el lehetett volna adni, vagy meg lehetett volna védeni. (Zárójel a III/II-es esetet talán nem, az erkölcsi aggályokat is felvet.) De ahogy a sales-eseket arra tanítják, hogy a szart is el lehet adni - és tényleg -, úgy a politikában is ez a helyzet. Jelenleg óriási bukóban van a kormányzati kommunikáció, és ha ez gyorsan nem változik, további nagy bajok várnak a kormányra. 

 

Szólj hozzá!

2012.12.05. 22:37 Politikazabáló

Bevezetni a tandíjat...

Címkék: tandíj felsőoktatás orbán kormány Fidelitas

...felér a bukással. Nem gazdasági szempon(tok)ból vizsgálva, mert azon lehet vitatkozni, hogy szükséges-e. Gazdasági válság, újabb unortodox lépés, netán újkonzervatív (vagy neoliberális) fordulatról van szó, stb. Nem, ezek a szempontok most nem érdekesek, kizárólag a politikai racionalitás (és haszonszerzés) szempontjából is érdemes megvizsgálni, milyen hatása lehet, pontosabban lesz a tandíj bevezetésének. 

Sok olyan lépés volt a mostani kormányzati ciklusban, amely kisebb-nagyobb társadalmi rétegeket, csoportokat rövid-, és hosszútávon negatívan érintett. Ebből vizsgálunk meg néhányat, hol sikerült az érdekérvényesítés, és hol nem, és ennek milyen hatásai voltak.

A korkedvezményes nyugdíjasok járulékának elvétele, és a rendszer megszigorítása kisebb tömeget vitt az utcára, és nagy felháborodást keltett. Ugyanakkor ott volt a másik oldal, amelyik igazságosnak érezte, hogy ne mehessen már 40 évesen nyugdíjba egy rendvédelmi dolgozó, főleg ne ilyen magas nyugdíjjal. A legkritikusabb része a visszamenőleges hatály volt. Új mozgalmak alakultak, többen csalódtak a fideszes politikában, de a tiltakozásokban nem volt igazi átütő erő, az utcai megmozdulások elmaradtak, érdekeiket nem tudták érvényesíteni. 

Az orvosok bérének korrigálása halaszthatatlanná vált az elvándorlás miatt, de leginkább a tömeges felmondások veszélye miatt lépett a kormány, és valamilyen szinten megoldást találtak a problémára. Ha nem is hosszútávon, de rövidtávon sikeres volt az érdekérvényesítés. A kormányzat pedig elkerülte a súlyos következményeket és bizalomvesztést. 

A legidősebb bírák gyors nyugdíjazása csak kisebb réteget érintett, de nagy nemzetközi visszhangot kapott, így folyamatosan téma volt a médiában. Lassan kezdenek visszahelyezni minden érintett nyugdíjazott bírót, ami az érintettek csöndes sikerét jelenti. A kormányzat inkább nemzetközi szinten veszített sokat.

Legutóbb a pedagógusok fizetésének (és életpályájának) rendezése majdnem sikerült, de ezt is elhalasztották, ami óriási felzúdulást keltett a tanárok körében. Sztrájkkal fenyegetőznek, ami az ő esetükben hatásos eszköz lehet, de nagyon valószínű, hogy sikerül lenyomni a torkukon a halasztott bérkorrekciót. Ha nem is tudják érvényesíteni az akaratukat, a kormányzati politika szimpátiavesztesége jelentős (lesz).  

És akkor itt van a felsőoktatási reform egyik legfontosabb része, vagyis a férőhelyek számának drasztikus csökkentése, ami gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti. Az előbbieket még kisebb-nagyobb politikai veszteségekkel el lehetett intézni, de a fiatalság ilyen mértékű megsarcolása már komoly következményekkel jár. A fiatalok bizony kimennek az utcára, és nem mennek haza két nap után. Megtették ezt a Bokros-csomag idején is. Ha nem is (csak) ezért, de bele is bukott az akkori kormány. A Gyurcsány-ciklusban is a bukás megágyazása volt a tandíjat elvető népszavazás. A fiataloknak sokkal jobb az érdekérvényesítő képességük, mint a fenti társadalmi csoportoknak. Sokkal nagyobb politikai következménnyel jár a fiatalok bizalmának elvesztése, mint bármelyik másik társadalmi csoporté. (Kivételt talán a nyugdíjasok jelentnek, de erre minden politikai erő kínosan ügyel, ezért ez tényleg csak zárójel.)

Az a politikai szereplő, amelyik nem figyel oda a fiatalokra, bukásra van ítélve. Nem kell a jövőbe látni, elég megnézni a múltat. A politikai haszonszerzést vizsgálva biztos bukás a tandíj bevezetése. 

(Vajon mit mond erre a Fidelitas?)

86 komment · 2 trackback

2012.05.27. 23:45 Politikazabáló

A nemzetközi helyzet fokozódik

Címkék: külföld szlovákia románia erdély nyírő józsef külpolitika székelyföld konfliktus robert fico orbán kormány borisz tadics

A címben szereplő mondat sajnos igaz, de most nem a nemzetközi gazdaságra, az euróválságra, a spanyol vagy a görög problémákra gondolunk, hanem Magyarország és közvetlen szomszédai viszonyára. Nemrég választások voltak Szlovákiában, Szerbiában és Romániában is. Mindhárom országban olyan eredmények születtek, amelyek nem kedvezőek Magyarország számára. 

Szlovákia

Szlovákiában a Radicsová-kormány a vártnál hamarabb megbukott, és újra Fico került hatalomra. Radicsová és kormánya sokkal inkább nevezhető magyarbarátnak, mint elődje és utódja, de az is igaz, hogy rövid regnálása idején nem sikerült igazán komoly módosításokat végrehajtani a sokat kritizált nyelvtörvényen, és a kettős állampolgárság miatti diszkrimináció is megmaradt. De legalább a kisebbségek kiemelt irányítás alá kerültek, és csökkent a nyomás a magyarokon. Fico hatalomra kerülése után kijelentette, hogy nem kíván változtatni az állampolgársági törvényen, így a legnagyobb konfliktus továbbra is megmaradt a két ország között. A gazdasági helyzet Szlovákiában sem túl jó, Fico több elemet is átemel(ne) Orbán gazdaságpolitikájából, de tanult abból, hogy nem jó mindenkivel konfliktusba keveredni, így próbálja megoldani a gazdasági kérdéseket. A két ország közötti feszültség komoly, de valahogy még nem robbant, és mintha erre mindkét fél figyelne. Szlovákiában sokan mondják, hogy Fico a szlovák Orbán. Mindkét félnek az együttműködés vagy annak látszata az érdeke, egyiküknek sem jó egy elhúzódó nyílt konfliktus. 

Szerbia

Szerbiában az elnökválasztáson alakult ki olyan helyzet, ami a magyarok szempontjából a rosszabb szcenárió. Borisz Tadics váratlan bukása, és Tomiszlav Nikolics győzelme szintén rossz hír a magyar-szerb kapcsolatokban, ugyanakkor a kormány megalakításában nincs ilyen fordulat. Tadics idején viszonylag konszolidálódott a magyarok helyzete, és Magyarországgal is jó viszonyt sikerült kialakítani. Nikolics sokszor megváltoztatta véleményét, a nagyon radikálisból Európával már nem annyira ellenséges radikálissá változott, de túlzott nacionalizmusa még mindig veszélyes a magyar-szerb kapcsolatokban. 

Románia

Romániában a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának engedélyezése nyomán kialakult kormányválság és bukás után megalakult új kormány egyáltalán nem nevezhető kedvező fejleménynek a romániai magyarságnak, és így a román-magyar viszonynak sem. (Jól jellemzi a román közállapotokat, hogy egy önálló magyar orvosi kar kérdése miatt megbukhat egy kormány. A gazdasági válság kellős közepén még mindig ez a legfontosabb kérdés... Pedig az orvosi karral magyarokat tudnának otthon /Romániában/ tartani, de a racionalitás most nem a döntések erőssége.) Az RMDSZ kikerült a kormányból és a román nacionalizmus is felerősödőben. Fél év múlva választások lesznek, így arra kell számítani, hogy a - régi jó bevett - magyar kártya újra a hatalomra vágyó román politikai erők eszköze lesz. Jól mutatja ezt a Nyírő József újratemetése miatt kialakult (időnként a 80-as éveket idéző) helyzet.

Jövő

Kétségtelen, hogy Orbán Viktor az elmúlt két évben sok európai konfliktust is felvállalt. Ezek közül talán többet is el lehetett volna kerülni. Most viszont olyan helyzet állt elő Magyarország szomszédainál, hogy egyszerre kell védeni a magyar érdekeket, és a szomszédokkal való konfliktusokat egy normális keretben tartani. Az elmúlt időszakban, a fenti országokban említett választások egyszerre hozzák nehéz helyzetbe a helyi magyarságot és az anyaországot. Sok vitára számíthatunk, de az a tény, hogy senkinek nem érdeke egy (vagy több) elhúzódó konfliktus, jó esetben nem ezek a kérdések fogják meghatározni a közállapotokat. Rossz esetben bármi lehet, érezhető, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik...

 

Szólj hozzá!

2012.01.21. 11:01 Politikazabáló

Az egykulcsos adó megváltoztatását kéri az IMF?

Címkék: költségvetés imf egykulcsos adó orbán kormány matolcsy györgy

Kiszivárgott hírek szerint az IMF az egykulcsos adó kérdésébe is belekötne, és a mostani adórendszer megváltoztatása is az új EU-IMF megállapodás tárgya lehet. A felvetés komolyságát mutatja, hogy a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Varga Mihály jelezte, erről is hajlandóak tárgyalni. A helyzet az, hogy ebből még a kormány is jól jöhet ki.

Az egykulcsos adó még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Lehet, hogy hosszútávon beváltaná, de rövid-, és középtávon nem látni a gazdaságra pozitív (kormány által is várt) eredményeit. A legjobban az igazán magas jövedelműek jártak jól, míg a legrosszabbul az alacsonyabb keresetűek. A társadalmi igazságtalanságot ráadásul megmagyarázni is nehéz, ha különféle összehasonlításokat végzünk, hogy ki is járt jól az új SZJA rendszerrel, és kik nem. Február elején a kivezetett adójóváírást is sokan megérzik majd, ami szintén feszültségekhez, elégedetlenségekhez vezethet, ha kiderül, hogy többen jóval kevesebbet keresnek, mint tavaly.

Lássuk be, ha már több szó esik a bérkompenzációról, ennek keretéről és megvalósításáról, akkor az az adórendszer nem az igazi. Mert nem sikerült leegyszerűsíteni, és nem is a legigazságosabb. Ahogy az elvárt béremelés sem a legszerencsésebb megoldás. Ha nincs gazdasági növekedés, miből finanszírozza a vállalkozó? Ráadásul ez is kontraproduktív lehet, ahogy a Lego magyarországi vezetője nyilatkozta; végrehajtják, de emiatt kevesebb munkahelyet hoznak létre. Vagyis az elvárt 5%-os béremelés miatt a kormány másik terve, az egymillió új munkahely megteremtése is nehézségekbe ütközik.

És ilyenkor jön kapóra a kormánynak az IMF újabb felvetése, hogy a tárgyalásokon az egykulcsos adórendszer megváltoztatása is a megállapodás feltétele lehet. A kormány széttárhatja a karját, hogy mi megpróbáltuk, de az IMF (és az EU, mert csak közös a megállapodás, hiába mutogatnak egymásra) ezt akarja, így az ország érdekében meg kell tennünk azt, hogy megváltoztatjuk az adórendszert. Ezzel elbukik egy újabb Matolcsy-doktrína, de talán nem is baj, ha ezzel szélesebb társadalmi rétegek és a költségvetés járnának jól. Ráadásul a közhangulat is javulhatna az esetenként csökkent februári fizetések után.

(Zárójelben megjegyezném, hogy az egykulcsos adórendszer önmagában igazságos, hiszen aki többet keres, többet fizet, aki kevesebbet keres, kevesebbet adózik, de miután a kedvezményeket is kivezették az adórendszerből, és ha megpróbálunk egy összehasonlító táblázatot összehozni, hogy ki mennyire járt jól az új adórendszerrel, akkor egyértelműen látni, hogy a jobban kereső réteget segítették. Ez pedig a mai nehéz gazdasági helyzetben társadalmi feszültségeket okoz, ráadásul a költségvetésből is hiányzik ez a pénz. Egyszer majd komoly feszültségek nélkül is működhetne, de nem ma, nem az ország mai helyzetében.) 

(Persze az is zárójel, hogy az IMF adórendszerbe szólna bele, mert ez is erős egy kicsit.)

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen feltétekkel írjuk alá az új IMF-megállapodást. Szerencsére Magyarország nincs abban a helyzetben, mint Románia, ahol 25%-os bércsökkentést hajtottak végre a közszférában, és 15%-kal csökkentették a nyugdíjakat, most pedig az egészségügyi rendszer részleges privatizációja - ami szintén IMF-feltétel volt - kapcsán felszínre tört feszültségek miatt bizonytalanná vált a kormány helyzete, és komoly elégedetlenségek vannak az országban. Nálunk sem hajtható végre újabb megszorítás, az Magyarországon is elégedetlenségi hullámot indítana el. 

De ha az egykulcsos adó eltörlését az IMF feltételül szabná, a kormány pedig így tudna visszatáncolni az egykulcsos adórendszerből, lehet, hogy többen jobban járnának, és még a kormánynak is hasznot hozna.

 

Szólj hozzá! · 2 trackback

2012.01.06. 21:45 Politikazabáló

Az IMF feltételeiről

Címkék: imf jegybank orbán kormány magáncsőd költségvetési tanács

A hírek szerint kiszivárogtak az IMF követelései. Feltételezve, hogy van benne igazság, és részben (vagy teljes egészében) ezek a követelések, érdemes megvizsgálni, megvalósíthatóak-e a követelések, vagy sem. Pontokba szedve:

1. A jegybanki függetlenség visszaállítása

A legnagyobb arcvesztés lenne a kormány számára, de ha azt nézzük, hogy ma is leült egymással Simor András és Orbán Viktor, így ez sem kivitelezhetetlen. Ráadásul ez az Európai Unió feltételei közt is szerepel, ezért megkerülhetetlennek látszik. Orbán még mindig kevesebbet veszítene, ha megváltoztatnák, mintha emiatt akadnának meg a tárgyalások.   

2. A Költségvetési Tanács megerősítése

A napokban felmerült Járai Zsigmond lemondása is, ami végül nem volt igaz. Hogy milyen formában lehetne megerősíteni, az még kérdéses, de ez sem tartozik a megvalósíthatatlan kérdések közé. Az előzővel együtt ez is inkább presztízskérdés lesz, hogy biztosak legyünk abban, hogy az EU és az IMF diktál, és nem a kormány.  

3. Szigorúbb költségvetési politika, főként a kiadási oldalon

Általánosságban is elég szigorú a kormány idei költségvetési politikája. Ráadásul a tavalyi zárolások még most is komoly gondokat okoznak bizonyos területeken. A költségvetésbe jelentős tartalékok is beépültek, újraszámolták egy magasabb árfolyamon, így ennek a részletezése már komolyabb konfliktusokhoz vezet. Megszorításokat már nem nagyon bírnak el az emberek, a kormánynak sincs ilyen szándéka. 

4. A válságadók mértékének jelentős mérséklése, majd kivezetésük

Ez kormányzati cél is, a kivezetés is, ebben a kérdésben az arányok és a dátumok kerülhetnek lefektetésre.  

5. Az ad-hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése

Talán már a kormány is belátta, hogy ezeket felül kell vizsgálni. Kicsit furcsa lenne, ha olyan ígéretet kérnének a kormánytól, hogy "ne hozzatok ad-hoc döntéseket", de ha ez így elvárás, akkor a kormány nyugodtan megígérheti, hogy "nem hozunk ad-hoc" döntéseket. (Kérdéses, hogy ez pontosan mit jelent, mert a felgyorsult gazdasági folyamatokban mindenhol hoznak ad-hoc döntéseket, éppen azért, mert nincs idő másra, de ez csak zárójel.) A legnagyobb konfliktust okozó rögzített árfolyamon való végtörlesztést kivezetik, és Bankszövetséggel is megállapodtak már. Ezt a megállapodást a kormány is viheti a tárgyalásokra. 

6. A tervezett reformok végigvitele

Ez a kormányzat szándéka is, ezért is van a Széll Kálmán Terv, másképp nincs is értelme a reformoknak, ha azokat nem viszik végbe, tehát itt a kérdés az, hogy pontosan mire gondolhat az IMF?

7. A szociális juttatások rendszerének átalakítása

Ez jelenleg is tart, lásd a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatát, a kedvezményes nyugdíjak és nyugdíjkorhatárok felülvizsgálatát, megváltoztatását, az álláskeresési járadék (összegének és mértékének) csökkentését. Ezek eddig is komoly társadalmi feszültségeket okoztak, nem tudom, hova lehet ez még tovább feszíteni.  

8. A közösségi közlekedési vállalatok átszervezése

Ez szintén eddig is a kormányzat tervei között szerepelt, csak kevés konkrétum történt, ezt most felgyorsíthatják. Bár a BKV éppen újabb forrásokra vár, a MÁV adósságátvállalása is a kiadási oldalon jelenik meg, de ha ezek nem történnek meg, akkor meg nincs közösségi közlekedés. Ennek ellenére az árszervezés megoldható, de komoly szakszervezeti konfliktusokra lehet számítani.  

9. A magáncsőd intézményének a bevezetése

Ez egy kicsit kakukktojás. Kevésbé illeszkedik egy IMF-tárgyalás momentumaihoz, de ha elvárás, talán meg tudja oldani a kormány.

Összegzés

Az első két követelés inkább presztízskérdés, ezt Orbánnak le kell nyelnie, ha megteszi, az EU (vagy inkább Barroso) méregfogát is kihúzhatja. Orbánnak abszolút presztízsveszteség lesz, de még lenyelhető ez az ár, mint az, hogy emiatt fulladjon kudarcba a tárgyalás. A legnagyobb konfliktust a szigorúbb költségvetési politika kérése és a szociális juttatások rendszerének átalakítása, vagyis szigorítása okozhatja. Ezek megszorításokhoz vezethetnek, amiket az Orbán-kormány mindenképpen elkerülne. A többi kérésben könnyebben megállapodhatnak. 

Szólj hozzá! · 1 trackback

2011.11.17. 23:11 Politikazabáló

Az IMF és az Orbán-kormány

Címkék: gazdaság kormány orbán viktor mnb imf orbán kormány matolcsy györgy

Az IMF és a kormány közeledés kapcsán felmerül a kérdés, hogy kommunikációs szempontból hogyan kezelhető az új helyzet? Egyesek szerint belpolitikai katasztrófa, hogy új megállapodásra törekszik a kormány az IMF-fel, mások szerint csak az a kérdés, hogy mikor mond le Orbán Viktor. Tényleg ilyen súlyos a helyzet? Menthetetlen a kormány pálfordulása az IMF-fel kapcsolatban, vagy újra megmenti a hazát? Milyen hatásai lesznek, hogyan kezelhető a kialakult helyzet? 

A válasz egyáltalán nem olyan szélsőséges, mint a fenti jelzők és elvárások. Kétségtelen, hogy Matolcsy Györgynek nehéz lesz megmagyaráznia a hárombetűs intézményhez való viszonyának gyors változását, de az is igaz, hogy nem veszett oda minden, a kormány részéről lehet menteni a menthetőt. Kínos, hogy másképp kell cselekedni, ahogy szerették volna, de ügyes kommunikációval akár még erényt is lehet kovácsolni abból, hogy váltani tudtak, reálisan értékelték a helyzetet, és saját elképzeléseiket is felülbírálták az ország érdekében. Csak ez a dolga egy kormánynak.   

Hogyan?

Orbán Viktornak sem kell elbujdokolnia, hogy lám-lám, mégis az IMF-re szorultunk, megbukott az eddigi kommunikáció, és szégyen-gyalázat, de újra mások segítségét kértük. Nem kell ettől félni. Éppen ellenkezőleg: ki kell állni, és elmondani, hogy az euróválság sokkal mélyebbre süllyedt, mint azt valaha is gondoltuk (hozzáteszem, hogy itt nemcsak a kormányról van szó, hanem mindenkiről, hiszen ma már olyan erős országok kerülnek bajba, mint Olaszország, Spanyolország, vagy éppen Franciaország). El kell mondani, hogy miről szólna ez az új megállapodás, akkor is, ha "csak" egy keretbiztosítás. El kell mondani, hogy ez az ország érdeke, ezzel erősödhet a forint, csökkenhet az államadósság, és javulhat az ország megítélése. El kell mondani, hogy hiába akartuk kikerülni az IMF-et, a hazai és a nemzetközi gazdasági helyzet ezt nem teszi lehetővé. Hitelt nem veszünk fel, de a keretmegállapodás szükséges. Az ország érdekében cselekedtünk. Pont. 

A legfontosabb

Az elmúlt hetek is megmutatták, hogy ma már a legfontosabb erény a tiszta beszéd, a legfontosabb elvárás pedig a hitelesség. Ha elmondjuk, hogy mi miért történik, akkor egyáltalán nem lesz belpolitikai katasztrófa a megállapodás. Láttuk, hogy már a hír önmagában is milyen pozitív reakciókat váltott ki a gazdasági szereplők részéről. Legalább ilyen pozitív hatása lenne a világos beszédnek, és ha Orbán olyan oldaláról is megmutatkozik, hogy az ország érdekét bőven a kormány presztízsvesztesége elé helyezi, még jól is kijöhet a játszmából. Ha kiáll, és európai államférfiként kezeli a helyzetet, itthon is sok bírálója orra alá törne borsot, és még Nyugaton is jobban megbecsülhetik. 

Fennmaradó kérdések

Miután kiderült, hogy a tárca bejelentése még nem érkezett meg az IMF-hez, csak megerősíti a fenti elképzelést, hogy az egyetlen helyes út a tiszta beszéd. Felül kell bírálni az eddigi rossz gyakorlatokat, legyen az gazdaságpolitikai vagy kommunikációs. Például Szijjártó Péternek sem kell naponta elmondani, hogy nincs szükség az IMF-re, vagy a tárcának az IMF-fel is időben kell egyeztetnie, hogy ne okozzon ilyen zavart egy esti közlemény. 

Mindezek mellett továbbra is fennáll kérdés, hogy Matolcsy helyett nem lenne-e szerencsésebb, ha Varga Mihály vagy Járai Zsigmond ülne a miniszteri bársonyszékben?!

 

 

169 komment · 10 trackback

2011.11.13. 22:30 Politikazabáló

Egy éven belül leválthatják Orbán Viktort?

Címkék: gazdaság eu válság orbán viktor orbán kormány róna péter

Róna Péter közgazdász szerint Görögország és Olaszország után Magyarország vezetését is „saját emberére” bízhatja az Európai Unió.

Kétségtelen, hogy az utóbbi hetekben Európában csak úgy hullottak a miniszterelnökök. Radicová, Papandreu, majd Berlusconi pár nap leforgása alatt megbukott. Mindegyikük távozásában a gazdasági (világ)válság játszotta a legnagyobb szerepet. De van egy fontos szempont, amit Róna Péter nem vesz figyelembe, és ez nem más, mint az adott kormányok hazai helyzete, parlamenti többsége, illetve társadalmi támogatottsága.

Szlovákia

Iveta Radiová többpárti koalíció élén áll(t) Szlovákiában, rendszeresek voltak a koalíciós súrlódások, és a feszültség odáig vezetett, hogy végül csúnyán eltaktikázta magát, amikor bizalmi szavazással kötötte össze az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS) bővítéséről szóló szavazást. Elfogyott a parlamenti támogatottsága, így távozni kényszerült. Külső és belső nyomás egyaránt szerepet játszott távozásában, de elsősorban belpolitikai okok miatt távozott.

Görögország

Papandreu is eltaktikázta magát, amikor az uniós megállapodás után népszavazási kezdeményezéssel állt elő, majd az egész világot megrázó felháborodás után visszavonta azt, és a furcsa helyzet csak a távozásával volt megoldható. Erős külső és belső nyomás hatására cselekedett. Bár a parlamenti többsége is tovább apadt (már csak két fővel voltak többen), de még megvolt, amikor a külső nyomás már nem volt másképpen kezelhető. 

Olaszország

Olaszországban Berlusconi lemondása is nagyon gyorsan ment végbe, miután elfogyott körülötte a levegő, és az olasz parlamentben egyszerűen elvesztette a képviselők többségének támogatását. Ráadásul a külvilág is az ő távozásában látta a megoldást. Erős külső és belső nyomásra cselekedett, de távozásában a belső tényezők voltak az erősebbek, hiszen ha többségben marad, nem kell távoznia külső nyomásra. A Berlusconi utáni bizonytalanságot jól mutatja, hogy egyes (hosszabb távra tervező) befektetők éppen azért aggódnak, hogy a következő kormánynak a megosztottság miatt igen nehéz dolga lesz. Miután elfogadták a gazdasági (szükség)intézkedéseket, ismét előtérbe kerülhet az olasz politikai elit sokfélesége által generált politikai bizonytalanság. 

Magyarország

Hazánkban kicsit más a helyzet. Bár a gazdasági válság (vagy ahogy a kormány mondja: euróválság) Magyarországot is erősen megviseli, de a fenti országokkal összehasonlítva a belpolitikai helyzet abban különbözik, hogy kormánynak kétharmados többsége van a parlamentben, és ez a többség nem csökken. Érdekes megfigyelni, hogy az ellenzéki pártok amortizálódnak, kilépések, osztódások jellemzik, de a kormánypártot még elkerülik ezek az esetek, pedig 2/3-ból könnyebb lenne osztódni, de mégis erős az egység. A Fidesz még mindig vezeti a népszerűségi listákat, bár jelentősen csökkent a támogatottságuk, egy esetleges választáskor még mindig a legnépszerűbb politikai erő lenne. 

Bár követnek el hibákat, és az ortodox gazdaságpolitikában is vannak különleges próbálkozások, amik néha visszaütnek, de látható, hogy a kormány minden erejével azon van, hogy a válság okozta problémákat kezeljék, csökkentsék az államadósságot, beindítsák a gazdasági növekedést, és az ehhez szükséges politikai (parlamenti) és társadalmi támogatottsága még bőven megvan. Ebben erősen különbözik a fenti országoktól. Róna Péter felvetésében ezt a tényt figyelmen kívül hagyja, pedig a belpolitikai tényező nagyon fontos szempont.

 

 

Szólj hozzá! · 2 trackback

2011.03.01. 13:50 Politikazabáló

A Széll Kálmán Tervről

Címkék: kommunikáció reform navracsics tibor orbán kormány matolcsy györgy széll kálmán terv

Kiket érint?

A válasz nagyon egyszerű: mindenkit. Ha vázlatosan megnézzük, hogy milyen intézkedések vannak benne, akkor láthatjuk, hogy nincs olyan társadalmi csoport, réteg, akit nem érintenek az intézkedések. A Széll Kálmán Terv legfőbb elemei: 

  • a közösségi közlekedés rendszerének megváltoztatása (MÁV: adósságrendezés, Nemzeti Közlekedési Hatóság létrehozása > érintheti a Volánt és a BKV-t is)
  • elektronikus útdíjrendszer bevezetése > e-útdíj
  • a nyugdíjrendszer megváltoztatása (a rokkanttá nyilvánítási rendszer felülvizsgálata, a korkedvezményes nyugdíj eltörlése)
  • a közmunkaprogram felülvizsgálata, új programok indítása
  • a foglalkoztatottság létszámának növelése
  • gyógyszerkassza megváltoztatása, a finanszírozás felülvizsgálata
  • a táppénzfolyósítás felülvizsgálata
  • új közszolgálati életpályamodell bevezetése
  • új közoktatási törvény, új felsőoktatási rendszer bevezetése
  • a tankötelezettség korhatárának leszállítása
  • marad a bankadó, nem csökken a társasági adó
  • államadósság-csökkentő alap létrehozása
  • rezsiköltségek befagyasztása
  • az adósságfék megjelenik az alkotmányban

 

Fájdalmas lépések

A felsorolásból látható, hogy tényleg mindenkit érintenek az intézkedések. Ráadásul ezek jó része pénzelvonásról szól, ami azt jelenti, hogy fájdalmas lesz. Például a rokkanttá nyilvánítás rendszerének felülvizsgálata nagyon sok embert érint, és nem pozitív értelemben. Biztos, hogy csökkenni fog a rokkantsági ellátásra jogosultak köre. A gyógyszerkassza felülvizsgálta, a támogatási rendszer megváltoztatása minden bizonnyal a gyógyszerek árának emelkedésével jár, ami szintén rengeteg embert érint. A táppénz-folyósítás felülvizsgálata is arról szól, hogy erre a területre is kevesebb pénz jut, itt is szigorítást jelent az intézkedés. De a MÁV adósságrendezése is sokaknak fájdalmas lehet, ha például az igénybe vehető kedvezményeket, illetve a dolgozók létszámát jelentősen csökkentik. Sok konkrétum hiányzik még, de a bejelentésből látható, hogy nehéz hónapok, évek elé néz Magyarország. 

Hogyan lehet jól megvalósítani, közvetíteni az intézkedéseket?

A nemrég bejelentett zárolások már most igen komoly feszültségeket generáltak, és várható, hogy ezek az érdekellentétek csak fokozódni fognak, így ismét nagyon fontos szerepe van a kommunikációnak. 

Az intézkedések legfőbb célja az államadósság csökkentése, a rosszul, vagy pazarlóan működő rendszerek megváltoztatása, és a gazdasági növekedés beindítása, biztosítása. A kormány részéről mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy miért fontosak ezek az intézkedések. Mit jelent az államadósság terhe, mivel jár, ha nem csökkentjük, miért kell ezeket az intézkedéseket megtenni. Milyen fejlődés, növekedés indítható el a terv megvalósítása útján. Ezekre mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni, mert a fájdalmas intézkedéseket sokan érezni fogják, és ha nincs felvázolva egy jövőkép, egy cél, akkor hamar jön az elégedettlenség.

Fontos, hogy egyes intézkedések párhuzamosan fussanak. Például ha valaki elveszíti a rokkantsági ellátását, legyen lehetősége munkát találni, legyen az közmunka, vagy bármilyen más foglalkoztatás, de a lényeg, hogy legyen meg az esélye, hogy a kieső rokkantsági nyugdíjat más forrásból biztosítani tudja. A rokkantsági ellátás felülvizsgálata és a munkahelyteremtés egyaránt része, célja a tervnek. Mindez a közösségi közlekedés átalakítására is igaz, ha az nem jár a szolgáltatás színvonalának növekedésével, hatékonyságnöveléssel, akkor nem lesznek látható, kézzelfogható jelei az átalakításnak.

A fönt nem említett pártkasszák befagyasztása, a kisebb parlament, és a miniszterek szabadságának csökkentése inkább szimbolikus lépések. Értékelendő a szándék, de a program visszhangját nem ez fogja meghatározni, hanem az, hogy ki mit érez majd belőle. A rezsiköltségek befagyasztása ilyen, mindenki számára érezhető pozitív intézkedés lehet. Nagy kérdés, hogyan sikerül megvalósítani. Konkrétumok ebben a kérdésben is csak később várhatóak.

A reformok elnevezése (Széll Kálmán Terv) azt mutatja, hogy a kormány számára fontos a jó kommunikáció. Így nem Orbán-csomagról, vagy Matolcsy-csomagról, hanem Széll Kálmán Tervről lehet beszélni. Korábban a Széchenyi Tervnek is jó volt a kommunikációja. 

A konkrétumok kidolgozása, a részletek bejelentése és megvalósítása még hátravan. Az lesz az igazán komoly feladat a kormány számára.

 

2 komment · 1 trackback

2010.09.07. 17:07 Politikazabáló

Orbán értékelt

Címkék: orbán viktor értékelés kormányprogram orbán kormány az első 100 nap

A beszéd vázlatpontokba szedve. Dőlt betűvel a retorikai elemek, félkövér dőlt betűkkel a konkrétumok, sima kiemeléssel az alcímek. Aláhúzással kiemelve a Brüsszel ellenében is vállalt döntések. Kettő is van. A beszéd elején és végén a retorikai elemek vannak túlsúlyban, beszéd a közepén a konkrét tettekre, intézkedésekre fektette a hangsúlyt. A beszéd vége kicsit homályos lett. Röviden úgy is szummázhatjuk, hogy utópiával kezdte, valósággal folytatta, és utópiával zárta. Így adott keretet a beszédnek.

 

Bevezető

- tudjuk, milyen a 2/3-os forradalom

- új igazságot ismertünk meg

- utópiákban nem lehet reménykedni, a valóságot kell megismerni

 

A múlt és előző kormány felelőssége

- rossz gazdasápolitika miatti adósság

- hatalmas munkanélküliség

- az ország újkori eladósodottsága

 

A választás utáni tettek:

- gyorsan kellett lépni

- a káosz helyén rend legyen

- a rombolás helyén építkezni kell

- új, erős, magabiztos Magyarország a cél

- megalakult a "Nemzeti Ügyek Kormánya"

- a kormányprogram megegyezik a választási programmal - most először!

- a kormány azt teszi, amit a választások előtt az emberekkel megbeszélt

- 100 nap után ezért van meg a kormány iránti bizalom

- korábban az akaratuk ellenére reformokat vertek át a társadalmon

- ma az emberekkel és az emberekért kell kormányozni

- ez elmúlt 100 nap a megújuló Magyarország száz napja

- építjük a nemzeti együttműködés rendszerét

 

Konkrétumok:

- soha nem volt ilyen kevés miniszter

- korszerűbb kormányzati struktúra

- 100 nap alatt 55 törvényt fogadtak el > négy éve csak 19-et

 

Mi változott?

- nem kíméltük a tabukat

- eddig: a politikai osztály érinthetetlen volt > most: felére csökkent a képviselők száma

- eddig: az államvi vezetők fizetése érinthetetlen volt > most: megszüntettük az erkölcstelen végkielégítéseket és magas béreket

- eddig: határon túliak - minden jó, ahogy van > most: elérhető a magyar állampolgárság megszerzése

 

Nemzeti ügyek kormánya

- a gazdaság talpraállítása, új munkahelyek teremtése

- valóságot építünk

- középpontban a vállakozás-, és a munkahelyteremtés támogatása:

- adórenszer, felelős gazdálkodás, biztos pénzügyi alapok

 

Konkrétumok:

- 10%-os társasági adó

- SZJA-csökkentés előkészítése

- 10 adófajta eltörlése

- 40%-kal kevesebb engedély kell a beruházásokhoz

- a Széchenyi Kártya kibővítése

- újabb Széchenyi Terv bevezetésének előkészítése

- alkalmi foglalkoztatás egyszerűsítése

- könnyebb és eredményesebb közbeszerzések

- a kistermelők könnyebben értékesíthetnek

- törvény a körbetartozás felszámolásáról

- másodagos élelmiszervizsgálat bevezetése

- földvédelem: magyar kézben marad a magyar termőföld (Brüsszel ellenében is!)

 

A pénzügyi rendszer stabilizálása:

- kényszerből született döntések, pl. bankadó

- kitartunk a pénzügyi függetlenség mellett

- 120 milliárdos kormányzati takarékossági intézkedés

- a közszférában 2 millió forintos fizetési plafon bevezetése (Brüsszel ellenében is!)

-  98%-os különadó a közszférában 2 millió forintos kifizetés felett

-  költségvetési felügyelők kirendelése a közpénzekkel gazdálkodó intézményekhez

 

A szociális biztonság megteremtéséről:

- 20 éve nem volt tartós szövetség a különböző társadalmi csoportok között, most van, ezt fönn kell tartani; jómódúak - középosztály - szegények

- a szociális biztonság és a pénzügyi stabilitás együttesen mehet végbe, nem az egyik a másik rovására

 

Konkrétumok:

- kilakoltatási tilalom elrendelése (emberiesség, józan ész alapján)

- a jelzálog alapú devizahitelek folyósításának megtiltása - csak a jelzálogra

- a gázár és távhő támogatásának visszaállítása, 962 ezer család került volna bajba

- hatósági ár bevezetése: gáz, áram

- adórendszeren kívüli kereset - a házimunka után nem kell adózni

- egyházak és civil szervezetek igénye: ismét adómentes a jótékony adományozás

 

Demokratikus normák és intézmények helyreállítása:

- demokráciában a törvények mindenkire vonatkoznak

- elszámoltatás: az előző ciklusok korrupciós ügyeinek feltárása - nem a múlt miatt kell elvégezni, hanem azért, hogy soha senkinek ne jusson eszébe ezt újra megtenni

- 2011-ben új alkotmány lehet, az eseti bizottság már dolgozik, de lesznek viták

- nem volt elnöke az ÁSZ-nak, vagyis nem volt a közpénzek felett ellenőrzés > már van

- 2 alkotmánybíró hiányzott > már van

- a közmédiának nem volt felügyelete > már van

- a személycserék indolkoltak: ha az ország jól működött volna, nem lett volna szükség cserékre

- kártérítés a 2006-os erőszakos események elszenvedőinek

 

A közbiztonság helyreállítása:

- rend és közbiztonság legyen

- a kormány nem lehet a bűnözők oldalán

- 3 csapás törvény bevezetése

- szigorítások: közfeladatot ellátó személyek védelmében, kisebb összegű lopások esetén, bizonyos esetekben a bírásógi titkárok is döntést hozhatnak

- Terrorelhárító Központ létrehozása

 

Egészségügy

- többletforrás az OMSZ-nek

- a magyar orvosok Magyarországon tartása, 250-nel több fiatal orvos állhat munkába idén, mint tavaly

- patikaalapítási stop bevezetése

 

Konklúzió

Ezek a döntések megváltoztatták Magyarországot.

 

Személyes élmények:

- nyomasztó volt a feladatok súlya, időnként most is

- hatalmas segítség volt a nagy támogatottság (mikor, ha most nem?)

- az alapokat kell lerakni, ehhez elég volt a 100 nap, de

- 100 nap nem elég mindenhez, nem változik meg az élet varázsütésre

 

Jövő:

- a Nemzeti Konzultáció folytatása, négy éves konzultáció lesz

- az emberek érzik, hogy mi miért történik

- a munkát elkezdtük, létrejött egy biztos pont, erre állva mindenki elkezdheti a saját világa átépítését, ebből épül majd föl a valóságos Magyarország

 

Az utópiákról:

- utópia (nem létező hely) <> realitás (létező hely)

- a realitás gyakran kiábrándító, ennek leírása nem elég az utópiák fölszámolására

- nekünk a realitás kevés, mi a valóságot is akarjuk, az több

- a politikánk feladata, hogy kinyissa a teret a valóság számára

- jobbá tegyük a ma realitását

- van remény, akarat és képesség Magyarország megújítására

- köszönet mindenkinek.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása