Politikazabáló

Az elmúlt 12 év kormányzásának egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a médiát megpróbálják megszereni, uralni. Ebben a harcban igazából minden eszköz belefért.

Közmédia

A közmédia uralása volt talán a legkönnyebb. Több hullámban, de minden olyan műsort megszüntettek, ahol megjelenhetett a vita. Minden korábbi neves mősorvezetőt, szerkesztőt elküldtek, elkötelezett, hőséges arcokkal tölötték fel a stábot.

Hol vannak azok a régi idők, amikor egy jobboldali és egy baloldali vitatkozott egymással, vagy két különböző szakértőt meghívtak egy műsorba, hogy mindkét felet meg lehessen hallgatni? Sehol. Még a megboldogult és elfogult Napkelte is sokkal több ellenzékit meghívott, mint a mostani közmédia. Ma már mindent ifjabb Lomnici és Deák Dániel szakért (meg ugyanaz a három másik "szakértő"), és minden jó, amit a kormány csinál, minden rossz, amit az ellenzék. Ez nem csak unalmas, hanem szakmailag is vállalhatatlan a közmédiától. 

Ellenzéki szereplő ma már a választás miatt kötelező néhány percen kívül nem kap szerepet. Illetve csak akkor, ha a Fidesz érdekeit kell kiszolgálni, lásd korábban a Mi Hazánkat, vagy mostanában a Volner Pártot. A közmédiában az ellenzékről csak rosszat lehet hallani, míg a kormánypártról csak a csodálat nyelvén kapunk híreket. Nincsenek viták, nincsenek tematikus közéleti műsorok. 

Saját média

A közmédián kívüli saját média megteremtésére megvolt minden forrás és akarat, de mégse sikerült olyan jól. A Pesti TV közel sem ért el annyi embert, ahányat szerettek volna, a célközönség (fiatalok) körében meg aztán pláne nem lett átütő. A Hír TV-t sikerült visszaszerezni Simicskától, de maradt egy réteg televízió. Bár azt hozza, amit elvárnak tőle.

A print Lokál annyira színvonaltalan volt, hogy végül meg is szűnt abban a formában. Helyette a Metropol viszi tovább az ingyenes híreket. A Figyelőt megvették, de a listázós számmal végleg kiírta magát a komoly gazdasági lapok közül. Az egyetlen minőségibb újság a nyomtatott formában megjelent Mandiner. Bár az is sokszor csak a kormány álláspontját szajkózza, de még mindig elfogadhatóbb módon, mint a Magyar Nemzet vagy a Magyar Hírlap. Újat, maradandót alkotni nehezebb volt, inkább megvették a már felépített, bejáratott médiumokat.

Venni, venni, elvenni

Erre is sok példa van. Ilyen volt a Népszabadság, amit csak azért vettek meg, hogy bezárják. Ugyanúgy nem kegyelmeztek az egyébként konzervatív Heti Válasznak semi, aminek az online archívumát sem kímélték. Pedig aztán ők nem vádolhatóak baloldalisággal.

Ott van az Origo példája, amit évekkel ezelőtt vettek meg. Akkor az egyik legolvasottabb online újság volt, és az egyik legszínvonalasabb is. Mára sajnos olyan lett amilyen, csak egy célt szolgál ki, azt is igen gyenge színvonalon. Nemrég nagy vitát kavart a rebranding Instagram-kampánya, amikor influenszer fiatalok azt se tudták mit reklámoznak, de valahol érthető, hiszen ki tudott nemet mondani annyi pénzre?! 

Később sikerült megvenni a legnépszerűbb Indexet is, ami szintén teljesen átalakult. Az elején még nem olyan erőteljesen váltottak, ami csak azért volt, hogy ne veszítsenek olyan sok olvasót. Ez a lépés be is jött. A kampányra érezhetően megváltozott minden, MZP mára mindenkit megsértő gonosz lett. Sőt, érdekes, hogy rendszeresen fizetett írásokakal jelentkezik Vona Gábor és Puzsér Róbert, akik sokszor ütik az ellenzéket, gyakran jogosan. Ugyanakkor a kampányban mindig sokkal nagyobbat üt az ellenzéki oldalról az ellenzéket érő kritika. Ügyesen használja ezt a NER.

Az élni hagyott ATV-n is érdemes megnézni az Öt című Heti Hetes másolatot, ahol fideszesnek nem mondható emberek szinte kizárólag az ellenzéket ütik a kampány kellős közepén. De a Híradójukban is megjelent már Deák Dániel szakértelme. Az ATV mögött álló Hit Gyülekezetének a vezetője már korábban kinyilvánította politikai identitását. Az ATV védelmében azért annyit meg lehet jegyezni, hogy többszereplős politikai vitaműsorok csak ott vannak, de ezeknek a közmédián lenne a helyük.

Az újrainduló Pesti Hírlapba is sikerült bevásárolniuk magukat, az előválasztásra már meg is változott az újság, ahogy nemrég a Jazzy Rádióba is beszállt a NER. A TV2 megszerzése után a Tények című hírműsora teljesen elfogult lett, csak a kormány propagandáját közvetíti. Politikában a közmédiára hasonlít.

A saját bulvár portfólió is kiépült már, de a Ripost zászlóshajóként nagyon egyoldalú. A KESMA 476-ot most nem részletezem. A szám önmagáért beszél.

Facebook, YouTube, TikTok

Szabályozni nem tudták, elvenni nem lehetett, alkotni, újat nem sikerült létrehozni, így maradt a pénzköltés. A Megafon és klónjai a világ minden pénzét el tudják költeni kampányvideókra. A YouTube-on meg már mindenki ismeri mini Ferit. Ami végtelenül kínos, de biztos működik nagy választói csoportokban, ahol a Fidesz amúgy is kedvelt. Ezeket a platformokat persze az ellenzék is használja, de látszanak a források közti különbségek. A fiatalok meszólítására a TikTokon is egyre erősebb a NER, de azért itt még nem sikerült mindent letarolni.

Választási akciók

Bő egy év van hátra a 2022-es választásokig, de már most nagyon aktív a választási kampány. Ennek egyik része, hogy a miniszterelnök bejelentette a 25 év alatti munkavállalók adómentességét. Érdekes, hogy azt mondta, hogy legkésőbb 2022 januárjában. Vagyis lehet, hogy csak egy év múlva lesz aktuális.

2022 februárjában érkezik a 13. havi nyugdíj 2. héttel kibővített része, ami már egy félhavi nyugdíj. Az ellenzék se mer ezekkel szembe menni, mert ki meri megkockáztatni, hogy az emberektől pénzt vesz el? Hogy utána a KESMA475 levakarhatatlan bélyeget tegyen rá.

Fekete-Győr András bedobta a 100.000 Ft-ot egy oltásét ötletét, ami persze lehet megfontolandó is, de talán egy kicsit sokba kerülne az államnak.

Költségvetés

Mindeközben huszonöt éves csúcsra ugrott az Magyarország államadóssága! A költségvetési hiányról nem is beszélve: 2020-ra 8-9%, 2021-re 6,5% a hiánycél. Hol van már a 3% alatti költségvetés? De ez senkit nem érdekel, és félő, hogy a következő egy évben még sok ilyen szenzációs, inkább választási kampányígéret fog elhangzani. Nyilván könnyű a vírusra hivatkozni, meg is nőttek a költségek, sok mindenről tehet a vírus, ez igaz, de ettől még lehetne felelősebben is ígérgetni és gazdálkodni. A lélegeztetőgépeknél is sikerült kapkodni, most mintha ugyanez kezdene megismétlődni a vakcinával.

Bár sokáig (politikai okokból) blokkoltuk az uniós költségvetést és a helyreállítási alapot, úgy néz ki, hogy nekünk is irtó nagy szükségünk lesz azokra az uniós forrásokra. 

Az önkormányzatokat sújtó adóelvonások és plusz terhek látványosan büntetik az ellenzéki városokat és főleg a fővárost. A kormány mintha már letett volna Budapestről, pedig ott sok minden fog eldőlni. Nem biztos, hogy bejön majd az a taktika, hogy elvonjuk a forrásokat, majd ujjal mutogatunk, hogy a nem fideszes városvezetés mindenhol csődbe vitte a várost, vagyis csak a fideszes vezetés alkalmas. Most látványosan ez a cél. 

Hangnem

Demeter Szilárdot már el is felejtettük, pedig nem is volt olyan régen.

Krekó Péter esete jól mutatja, hogy párhuzamos valóságok kezdenek kialakulni, a tények már-már mellékszállá alakulnak bizonyos kérdésekben.

Fegyőr ügyesen próbálja dominálni a közbeszédet, akár egy-egy meghökkentő javaslattal, majd azzal, hogy simán beleáll a fideszesekkel csörtézni. Ugyanakkor egyes reakciók már most megmutatják a színvonalat. Ez a "fogd be a pofád, meg román vagy" talán nem annyira keresztényi. 

Gyurcsány is képes újra és újra elborulni, a földönfutózás ennek az egyik jó példája volt. 

Pedig a neheze még csak most jön. Egyik választási kampány se szép, de a következő nem sok jót ígér.

A politikában mindig kellenek az ellenségek, vagy legalábbis az ellenségképek, amik ellen érdemes harcolni. Ezek között lehetnek valódiak és kreáltak. A Fidesz kifejezetten méri, hogy milyen témákba milyen szinten érdemes belemenni, és ez mekkora politikai tőkét hozhat. (A társadalmi törést vagy kárt nem mérik, mivel a politikai haszon szempontjából nem releváns.) A 2022-es választásokig még sok idő van, másfél év, addig még feltűnhetnek újabb ellenségek is, de már most látni, hogy kikre, illetve mire összpontosít Orbán.  

A régiek

Migránsok. Amíg ez a kérdés nem oldódik meg, addig folyamatosan napirenden lesz, kisebb-nagyobb intenzitással. Csak a járványnak köszönhetjük, hogy a migránsozó plakátok lekerültek, és helyükre értelmesebb, a vírus miatti védekezésre és a megelőzésre fókuszáló plakátok kerültek ki. Az Unió is nehezen kezeli a kérdést, a tagállamok sem egységesek, amíg megoldás is csak húzódik, addig pedig ebben sem lesz változás. 

Soros. Az ördög maga. Amíg él, nem lesz változás, ha már nem lesz, akkor meg a szervezetei kerülnek a helyébe. Talán abba az irányba tolódik el a kommunikáció, hogy most már nem csak belföldön lehet sorosozni, hanem Brüsszellel szemben is ez került elő legfőbb érvként. Egyszerű, hatásos, védekezésre, támadásra egyaránt alkalmazható.  

Gyurcsány. Amíg a közéletben lesz, ebben sem változás. Bár a legerősebb ellenzéki párt vezetője, de még mindig többet árt az ellenzéki összefogásnak, mint amit használ. Miniszterelnökként való visszatérésére semmi esély nincs, ettől még jó vele riogatni. Orbánhoz hasonlóan imádja mozgatni a szálakat és képtelen visszavonulni. 

Brüsszel. Bár régi ellenség, aki ellen állandóan harcolni kell. Ez a mostani vitákban egyre csak éleződik. A költségvetési viták felerősítették a jogállami kérdéseket, amikre Orbán kemény választ adott, de ezzel sok ellenséget is szerzett. A harc pedig folytatódik.

Az újak

Liberálisok. Valójában a libernyákok, de ez a szó a politikai közbeszéd csúcsán mégiscsak kocsmai stílusú, valószínű ez is volt a célja a megnevezéssel, de maradjunk a liberálisnál. Ahogy Orbán meg is nevezte, mint régi-új ellenséget, valószínű fel is fogják erősíteni ezt a fajta ellenségképet. Sok esetben még mindig egy szitokszó, megfelelő kormányzati kommunikációval gyorsan fel lesz futtatva, a kérdés, hogy milyen tartalommal töltik még meg. Könnyen összeköthető Sorossal és a migránsokkal, de még Gyurcsánnyal is, így ez nem lesz nehéz feladat.

Melegek. Ahogy a lengyel elnökválasztás egyik fontos kérdése volt idén, úgy nálunk is biztos kampánytéma lesz. Bár ott is csak hajszállal nyert a konzervatív oldal, nálunk még mindig egy olyan téma és csoport, ami alkalmas "a nyugalom megzavarására", fogalmazzunk így. Amíg Nyugat-Európában ez már nem tartozik a fontosabb kérdések közé, mert ott még a katolikus államok is elfogadóak, mi csak most értünk el oda, hogy ez téma legyen. Ez mondjuk jól mutatja a lemaradásunkat. Most a Mi Hazánkkal tesztelik a közvéleményt, de ha már Orbán is szóba hozta, akkor előtérbe fog kerülni.

Amerika. A túlságosan oroszbarát politika után talán nem meglepő, de érdekes fejlemény, hogy Navalnij megmérgezését elemezve Bayer Zsoltnál is megjelent az a magyarázat, hogy Amerika áll mögötte. Persze a III/II-es Boros Imrével és az ex-MSZMP-s Bogár Lászlóval készülő műsorban ez annyira nem is meglepő, de mégiscsak furcsa. Az biztos, hogy Orbán már kifejtette, hogy Trump jó nekünk, Biden rossz, és ahogy az előrejelzések állnak, Biden még elnök is lehet, így kinéz egy komolyabb feszültség Amerikával is. 

Sokan meglepődtek rajta, hogy a fővárosi cégek igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai között sok ún. öreg róka politikus jelent meg. Valóban elgondolkodtató, hogy az új, zöld baloldal vagy csak simán az összefogás őket tudta kitermelni 2019-ben? Miért nem tudnak új arcokat felvonultatni? Igaz, már nem vezető politikusok a frontvonalban, de ott vannak a háttérben. Miért? Nincsenek új arcok? Nincsenek jobb szakemberek? Vagy még mindig ekkora a befolyásuk? Egyik verzió sem túl biztató.

Az is érdekes kérdés, hogy egy Draskovics Tibornak miért fontos, hogy a Budapesti Közlekedési Központ igazgatósági elnöke legyen? Katona Tamásnak miért fontos, hogy a BKV Zrt.-nél igazgatósági tag legyen? Biztos jó ötlet részben Lakos Imrére bízni a BVH Városüzemeltetési Holdingot? 

Lássuk az érintetteket és a korukat:

Bodnár Zoltán 60

Draskovics Tibor 64

Havas Szófia* 64

Kolber István 65

Lakos Imre 66

Katona Tamás 70 

Atkári János 72 

*ő nem igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag lett, hanem az Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának tagja lett. Ismert az 1956-os forradalommal kapcsolatos viszonya (ellenforradalom vs. forradalom). 

Mint ismert, Vágó Gábor (LMP) a túlóratörvényt alkalmazó, valamint a NER oligarchák cégei ellen bojkottot hirdetett.

Vágó arról beszélt, hogy minden nap csendesen ki lehet állnia az embereknek a számukra fontosnak tartott értékekért, ugyanis az ellenállásnak nem csak a tüntetéseken és a parlamentben van helye, hanem a mindennapokban is.

Vágó azt is mondta, hogy bojkottálni lehet a NER-t kiszolgáló cégeket, példaként pedig azt említette, hogy az emberek ne menjenek be oligarchák cégeihez, mint például például Vajna Tímea fánkozójába, ne menjenek a CBA-ba vásárolni, a vállalkozók kerüljék Mészáros Lőrinccel az üzleti kapcsolatot, a vásárlók pedig ne válasszanak olyan termékeket, amelyek olyan multinacionális vállalatok gyáraiban készülnek, amelyek kihasználják a kizsigerlő rabszolgatörvény adta lehetőségeket.

Egy fánkozót el lehet kerülni, sőt, Andy Vajna kaszinóit is, le lehet mondani mondani a NER nyomtatott és online termékeiről. Ráadásul ezeken még pénzt is spórolhatunk, vagy az utóbbi kerülésével megőrizhetjük mentális egészségünket.

Ugyanakkor mennyire hatásos az, hogy elkerüljük a sarki CBA-t, és ne vegyünk Henkel termékeket? Vagy egyéb, multi által termelt terméket. Ha nem a CBA-ba megyünk, akkor inkább az Aldiba vagy a Tescoba? Esetleg a Sparba, a Lidlbe vagy az Auchanba? Ez nem életszerű. A multik már rég letarolták a magyar piacot. De ez önmagában nem feltétlenül a baj. Ők legalább megfizetik az alkalmazottaikat. Nem úgy mint a CBA, amit nem azért fogunk elkerülni, mert a NER része, hanem azért mert igénytelen, koszos, drága és még a fizetések is alacsonyabbak a multikhoz képest. 

Arról nem is beszélve, hogy a Henkel-gyár Körösladányban olyan embereknek ad munkát, akiknek más lehetőségük a környéken egyáltalán nem lenne. És van még egy pár ilyen multi Magyarországon. Megbüntetjük ezt a gyárat, hogy a végén kevesebb munkavállalója legyen? Biztos ez a legjobb módszer a nyomásgyakorlásra?

Melyik magyar kis- és középvállalat az, amelyik elkerüli a lehetőséget, hogy valamelyik Mészáros-céggel üzleteljen elvi okokból? Ki az, aki ezt ma megteheti? Amikor ott tartunk, hogy magyar vállalkozók kapnak visszautasíthatatlan ajánlatokat a nem is árult cégükre, vagy tömegével nyitnak cégek fióktelepeket Felcsúton, mert akkor esélyük lehet valamilyen kis megbízásra. Arról nem is beszélve, hogy lassan minden szegmensben ott a NER, ha belegondolunk, hogy a szállodaipartól a bankokon át az erőművekig mindenhol, tényleg minden szegmensben jelen vannak. Már minimum 6 tőzsdei cégben van érdekeltsége Mészároséknak, aki időközben három év alatt az ország leggazdagabb embere lett. Majd ne vegyünk áramot, mert tulajdonosok lettek egy erőműben? Ez nem életszerű. Azt talán meg lehet csinálni, hogy ne bankoljunk itt vagy ne vásároljunk ott, de aki a vállalkozását életben akarja tartani, vagy a családja megélhetését nézi, az bizony alkalmazkodni fog a feltételekhez, és megnyitja azt a bankszámlát az MKB-ban, mert nincs más választása, nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtegye. 

Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy úgy tarolta le a magyar piacot a NER, ahogy korábban a külföldi multik a magyar piacot. Pár éve még talán működött volna, de már nem életszerű Vágó Gábor javaslata. Megtehetjük, hogy a Lokált nem vesszük el, a Figyelőt nem vesszük meg, a fánkot nem esszük meg. De ezek nem fogják megdönteni a NER-t.

A Mi Hazánk Mozgalom és annak tagjai látványosan pozitív köröket futnak a kormányközeli médiában (Echo Tv, TV2, Origo). Már önmagában ez a tény is kérdéseket vet fel, hiszen a Jobbik és Vona Gábor kritikán aluli mocskolása jellemezte eddig ezeket a médiumokat, most meg a Jobbiknál sokkal radikálisabb Mi Hazánk a pozitívan megjelenített tartalom. A kormányközeli sajtóban semmi sem véletlen. Mindennek oka, célja van. A jobboldali média nem lett hirtelen objektív, ezért ez nagyon hamar elvetendő. Főleg úgy, hogy a Mi Hazánk a pozitív, a Jobbik a negatív példa a megjelenésekben. 

Az egyik kérdés, hogy miért futtatják ennyire ezt a mozgalmat?

A Jobbik nem nyert választást, de története során a legjobb eredményt érte el, ezzel a legerősebb ellenzéki párt lett. A kormányzati média nyilván azt a pártot kezdi ki, töri meg, amelyik a legnagyobb veszélyt jelenti a Fideszre. Erre az állami intézmények is rásegítettek, lásd az aránytalan ÁSZ-bírságot. Mivel a többi párt magától szeletelődik, vagy jelentéktelenedik el, nem igazán kell velük foglalkozni, viszont a Jobbiknál érdemes egy kicsit rásegíteni. A káröröm mellett ez is lehet az egyik ok.  

A másik, hogy rajtuk keresztül le lehet tesztelni olyan - a Fidesz számára "necces" - kérdéseket is, mint az EU-ellenesség mértéke vagy a cigányság kérdései, a sorkatonaság, a halálbüntetés, vagy abortusz. Eddig is volt példa arra, hogy a Jobbiktól vegyen át népszerű dolgokat a Fidesz, most lesz egy újabb, erre alkalmas platform.  

  Forrás: valasztas.hu   

A másik kérdés, hogy meddig futtatják ennyire ezt a mozgalmat?

Rövid távon a Jobbik megtörése, leszalámizása a cél. Más most is napi hír a fent említett médiumokban, hogy éppen hányan hagyták el a pártot és csatlakoztak az új mozgalomhoz. A Jobbik magyarázkodik, a Mi Hazánk virágzik, nem is kell ennél több az elején. Hogy ezt az eddig jobbikosként megvetett Dúró Dóra, Toroczkai László vagy Novák Előd tálalja, az nem is fontos. Láttunk már ilyen fordulatot, amikor a baráti Simicskából egyik napról a másikra megvetendő oligarcha, lecsúszott alkoholista lett. Csak most fordítva történik mindez.  

Ugyanakkor lehet egy hosszú távú cél is. A választás közeledtével hallani lehetett olyan megkereséseket a Fidesz részéről, melyekben egy esetleges külső koalíciós partnert kerestek a Jobbikban. Az eredmények tükrében ezt gyorsan el is lehet felejteni, de a jövőre nézve nem baj, ha lesz egy olyan párt, amelyik egy esetlegesen kialakuló helyzetben képes besegíteni. Szlovéniában például hiába nyert az Orbán által támogatott jobboldali párt, nem tudott koalíciós kormányt alakítani. Messze még 2022, de egy jövőbeli koalíciós partner lehetősége is a célok között lehet. 

Függetlenek

Ne zárjuk ki ez a lehetőséget sem, tényleg egy új párt születik, magától. :)

Az biztos, hogy a Mi Hazánknak nehéz lesz egyszerre a Jobbikot és a Fideszt is támadnia ugyanazzal a vehemenciával, hiszen ez bizonyítaná a teljes függetlenségüket, de jelenleg nem is tapasztalni ilyet, csak a Jobbiktól való elkülönülés van az energiájuk középpontjában. Hogy ez a későbbiekben megváltozik-e, azt majd meglátjuk. 

A G-nap után nem sokkal hírtelevízióvá alakult az m1, és ezzel az igazán fanatikus Orbán-hívők is megtalálták az új tv-jüket. Ahogy a print médiában a Magyar Nemzet helyett a Magyar Időket olvashatják. Igen ám, de azért eddig is volt egy olyan - fogalmazzunk így - jobbos réteg, akik maradtok az oldalon, kritikusak Orbánnal, főleg a Habony, Vajna, Mészáros Lőrinc, Rogán és barátai által generált problémákat nehezen veszi be a gyomruk, de maradtak a konzervatív oldalon, maradtak a HírTv-nél, amit vagy 10 éve néznek.

Műsorvezetőkben és -készítőkben volt vándorlás az m1 és a HírTv között, ide és oda is, de a tv maradt a jobboldalon. Érezhető a váltás a G-nap után, sokkal kritikusabbak Orbánnal, és van egyfajta közeledés a Jobbik felé, de nem annyira szembetűnő, mint az m1 egyoldalú jobbossága vagy az ATV baloldalisága. A magyar médiapiacon mindenképpen a színvonalasabb, értékesebb televíziók közé tartozik a HírTv.

Viszont nem tudom, hogy mennyire veszi be az eddigi közönség gyomrát Kálmán Olga, M. Kiss Csaba és a Népszabadságtól (!) igazolt Varga G. Gábor. Meg ki tudja, ki jön még? Vagy ki megy? Legutóbb Sárfalvi Péter ment el helyettes államtitkárnak. Pedig ő a G-nap után is maradt. Ahogy sokan mások is.

Ha egy új réteg bevonzása a cél, akkor még sikerülhet is, például Veiszer Alinda műsora is igen színvonalas, és nem feltétlenül politikai, sőt, sokszor inkább kulturális, olykor tudományos, inkább az emberre, az alkotóra, a tudósra, a művészre kíváncsi. Bár a Geszivel való beszélgetésben minden benne volt, mit gondol Alinda a mai magyar politikai helyzetről. De Kálmán Olga nem ilyen.

Összességében úgy érzem, az eddigi törzsközönség inkább morzsolódni fog a legutóbbi nagy változásoktól.  

Recep Tayyip Erdogan török elnök - tettei után - egészen biztos, hogy nem vonul be a halhatatlanok közé. Jelentős politikus, akiről sokat lehet beszélni, de megítélése egyre inkább ellentmondásos. A puccs ténye is tökéletesen beleillik ebbe a képbe. 

A puccs előtt is lehetett látni, de azóta egyre inkább elhatalmasodik rajta a félelem és a paranoia. Persze, egy ilyen puccs után valahol érthető, hogy egyre kevesebb emberben bízik, de ezt saját magának (is) köszönheti. Az elmúlt évek túlzó leszámolásai, koncepciós perei, korábbi szövetségeseivel való szakításai mind-mind beleillenek ebbe.

A puccs után az egyik legfőbb katonai tanácsadóját is őrizetbe vetette. Hogy jogosan vagy sem, azt ugyanúgy nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy Fethullah Gülennek volt-e szerepe a puccsban vagy sem. Ha így van, egyértelmű bizonyítékok kellenek, és már ki is adható. Ezek valahogy most késnek, vagy nincsenek, vagy még nincsenek meg, nem tudjuk, melyik igaz. Most még Obamának is nekiment, nem kéri, hanem már követeli (!), hogy adják ki Törökországnak. Korábban Putyinnak is nekiment, bár azóta visszatáncolt egy kicsit az erősködésből, és vele már békül. Hamarosan találkozni is fognak. 

Továbbá azt se lehet tudni, hogy a 6000 őrizettbe vett ember közül tényleg mindenkinek köze volt-e a puccshoz, vagy sem. Szinte biztos, hogy nem mindenki volt benne, ahogy a több száz leváltott bíró és ügyész is túlzásnak tűnik. Egyáltalán hogy jönnek most ide a bírók és az ügyészek?! Merülhet fel a kérdés sokakban. Mert tőlük is fél. 

Az se véletlen, hogy felmerült az a teória, hogy maga szervezte ezt az egészet, ami azért valószínűtlennek tűnik, de maga a tény, hogy ez is egy opció, jól mutatja, hogy vannak, akik még ezt is bőven kinézik az elnökből. 

Erdogan hazafisága nem kétséges, de hogy a hatalom érdekében mit tesz meg, az már más kérdés. Politikája populizmusra és nacionalizmusra épül. (Ez manapság is igen hatásos politika.) Gyakran tündököl a nép egyszerű, de első számú, erőskezű vezetőjeként. A puccs közben utcára hívta az embereket. Utólag lehet majd elemezni, hogy ez jó döntés volt-e, vagy sem. A végeredmény őt igazolja, de mindez nagyon rosszra is fordulhatott volna. Ha eldurvul a helyzet, egyértelműen kijelenthető, hogy simán a halálba küldte volna a népét, a hatalma érdekében élő pajzsként használta volna őket. Így is sokan meghaltak, de nem annyian, hogy ezt pedzegessék. Meg a győztes mindent visz. 

A sajtó-, és szólásszabadság nem az erőssége, bár a régióban ez nem ritka, mondjuk úgy, ez az egyetlen mentsége. Az, hogy már az elnök sértegetéséért is börtön jár, nagyon távoli a demokráciától. A koncepciós perek szintén, a cenzúra, a közösségi oldalak blokkolása is, és lehetne még sorolni. A katonák megalázása pedig embertelen. A halálbüntetés felvetése sokak számára népszerű, pontosan tudja, hogy most ezt kell mondania. Az más kérdés, hogy ezzel biztos, hogy ismét csak távolodik Európától. De neki most otthon kell erősödnie, tudja jól, ezért teszi. 

Népszerűsége magas, sokan most is nagyon szeretik, a puccs jót is tesz neki. Mert pontosan tudja, mi kell a népnek, főleg a konzervatívabb, vallásos népnek. Igaz, már közel sem kedvelik annyian, mint korábban. De akik nem kedvelik, ők egyenesen gyűlölik. És ez a törésvonal még sok vitát, konfliktust és harcot idézhet elő a jövőben is.