Lázár a HírTv-ben azt mondta, nem kérdés, hogy nem szabad urizálni, az a kérdés, hogy ezt a párton belül ne üzengetéssel oldják meg. Igen, ez is egy nagy kérdés, hogy a már kialakult helyzetet hogyan oldják meg. De nem szabad elfelejteni, hogy miért jutott ide az egész vita, miért eszkalálódott, hogy magasabb rangú pártvezetőknek is meg kellett szólalniuk.
Ha nincsenek milliókat érő utazások, órák, több tízmilliós lakások, akkor nincs téma, nincs miről beszélni, és Lázárt, Rogánt, Szijjártót is elsősorban a munkájuk miatt lehetne kritizálni. Nem kell okot adni rá. De miután ezek vannak, többeknél, így téma is van bőven, és úgy látszik, hogy senki nem szólt még nekik, hogy itt most meg kellene állni (legalább egy percre).
Lázár - érthető módon - párton belül tartaná a vitát, hiszen valóban nem tesz jót egy pártnak, ha a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak a prominens vezetők. Viszont ne felejtsük el, hogy azoknak se tetszik az urizálás, akik megválasztották őket. Ezért is zuhant akkorát a Fidesz népszerűsége. Márpedig ezután ezt a vitát már nem lehet párton belül tartani. Jobboldali értelmiségiek is felszólaltak az urizálás ellen, lásd Jókai Anna és Vizi E. Szilveszter megnyilvánulásait a Heti Válaszban. Márpedig ők is a választók, sőt, az eddigi szimpatizánsok véleményét közvetítik.
Ezért nem lehet már ezt a vitát már párton belül tartani. A szimpatizánsok is számonkérik a megválasztott képviselőket, kormánytagokat, hogy nem erről volt szó, nem ezt várjuk tőletek. Az idealistáknak mondhatjuk, hogy mindez egy szép megnyilvánulása a demokráciának, ami normális. Ha nem látnák, hogy sokaknak a párton belül se tetszik ez az urizálás, végleg elfordulnának a Fidesztől. Azzal végeznék ki igazán a kormányt, ha nem szólnának. Ezért nem volt haszontalan Pokorni és Kövér figyelmeztetése, sőt, talán pont ők mentik meg a pártot.