Politikazabáló

Négy évvel ezelőtt is megpróbáltuk megtippelni, hogy kire szavaznak a politológusok, ezt most - a választások előtt - újra megtesszük. Értelemszerűen a politológus, politikai elemző az, aki biztos elmegy szavazni, aki a leginkább képben van a pártokkal, jelöltekkel, listákkal, a választási rendszerrel, ezért neki könnyű és egyértelmű a választás. Ez általában is így van. Hogy biztos elmegy-e szavazni, az már nem feltétlenül igaz.

A politikai műsorokban gyakran olyan politológusokkal, elemzőkkel találkozunk, akik valamelyik oldalhoz jobban húznak. Kivétel persze Török Gábor, aki ma is kínosan ügyel arra, hogy ne legyen besorolható, ezt sokan nehezen tudják feldolgozni, lásd a blogján a Vélemények rovatot. De a kérdés kérdés marad, és tömegeket hagy bizonytalanságban, vajon kire szavaz Török Gábor? 

Megpróbáltuk megtippelni. A mostani listára már nem kerültek fel aktív politikusok, alkotmánybírók, szóvivők, és a Kormányváltást se részleteztük, hogy azon belül DK, MSZP, Fodor Gábor, mert nincs értelme. Az LMP nagy kakukktojás maradt... 

 * Mindez feltételezés, minden cáfolatot, megerősítést örömmel várunk.  

Az Összefogás Kormányváltás új reklámfilmje igen gyengére sikeredett. Depressziós, lehangoló, legszívesebben eret vágna az ember, nem pedig lelkesen leadja a protest szavazatát. Ráadásul olyan levitézlett politikusokkal, mint Gyurcsány, Bajnai vagy Fodor Gábor. Mesterházy is volt már államtitkár, de ő most nem sokat zavar, egy a sok közül.

Nem kell sokat visszamenni az időben, hogy emlékezzünk a Fidesz "Rosszabbul élünk, mint négy éve" kampányára. Rémes volt, lehangoló, és kudarc is lett a vége. Ott talán több múlt ezen, mint a mostani kampányban, de akkor is tanulhatott volna valamit a baloldal, pontosabban a baloldal reklámkampányáért felelős emberek...

Kép: Stop.hu

A jelenlegi állapotok (kutatási adatok) szerint: sehogy.

Az egyszerű válasz után érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan sikerülhet mégis. Mert a politikában semmi sem lehetetlen. Két hónap nem sok idő, szinte lehetetlen, de ha mégis, ezek szükségesek hozzá:

1. Égbekiáltó, leleplezett korrupció a kormányoldalon. Fontos, hogy egyértelmű és bizonyított legyen. Nem elég a sejtetés, nem elég a szó, a vádaskodás. Nem elég a simicskázás, a közgépezés vagy a paksozás. Ennél jóval több kell. Valami olyan, mint Simon Gábor esetében, aki a mai napig nem magyarázta meg a pénz eredetét, és minél tovább húzza, annál kínosabb. 

2. Pártszakadás a Fidesznél, vagy valaki, aki úgymond kiborítja a bilit. Egy prominens vezető, belterjes. Szerintem egyikre sincs esély. 

3. Az Összefogás előáll valami nagyon népszerű gondolattal. Ilyen lehet például az alanyi jogon járó alapjövedelem, amivel azért sokakat meg lehet győzni. (Az ötlet racionalitását és helyét a demagógia skálán nem vizsgáljuk, mert az most nem lényeges.) 

4. A kormánypártok elbizakodottsága. Erre már Orbán fia is figyelmeztetett a Facebookon. Csak ennyit írt: 2002, és milyen igaza volt. 

5. Az Összefogás új, fiatal, hiteles politikusokkal is előáll, nem csak a mostani, már bizonyított (erősebben fogalmazva leszerepelt) emberekkel. Most is megtehetnék, hogy Gyurcsány, Bajnai, Kuncze vagy Fodor helyett Jávor Benedek, Tordai Bence, Szabó Tímea, vagy bárki más, még nem lejáratódott politikus legyen az előtérben. Persze az önjáró Gyurcsány mellett nem könnyű, és azt is tudjuk, hogy nehéz volt összeeszkábálni ezt az egységet. Az se véletlen, hogy az utóbbiak nevét miért kellett teljesen kiírni, míg a többiekét nem - ezért fontosak az ismertségi mutatók. Úgy tűnik, ez a hajó is késésben van.

6. A Fidesz jelöltjei nagyokat bakiznak, míg az ellenzék jelöltjei brillíroznak a kampányban. Többen és sokat - mindkét oldalon. 

7. Orbán valami irtózatosan nagyot bakizik, amit Mesterházy ügyesen kihasznál.  

Látni kell, hogy az Összefogás nyerési esélye igen nagy részben a Fidesz kezében van, és már nem a sajátjában. Ez pedig nem sok jót sejtet, már ami a győzelmüket illeti.