Korábban több kormánytag is kijelentette, hogy a készpénzt előnyben részesíti. Emlékezetes, amikor Szijjártó Péter 75 ezer forintos cipőjének fizetésekor azt mondta, hogy "csak a készpénz". De miért is? Mi baja lett volna, ha kártyával fizeti ki? Miért jobb kivenni az ATM-ből és utána bevinni egy boltba? Gulyás Gergely is beszélt a készpénzről a kormányinfón, de emlékezetes, amikor Orbán Viktor is egy köteg készpénzzel ment be egy ferencvárosi társasházba. Azóta sem derült ki, hogy miért. A Mi Hazánk legutóbbi parlamenti kérdésére a miniszterelnök azt válaszolta, hogy akár alkotmányba is foglalják a készpénz használatát. Korábban a kormány részéről a pénzügyminisztérium államtitkára állt ki a készpénz visszaszorítása mellett. Szakmai oldalról pontosan tudja, hogy miért.
A készpénz hátrányai
Sokba kerül. Nem véletlenül kezdték el megszüntetni egyes helyeken. A készpénz előállítása, kezelése, begyűjtése, szállítása költséges. Nehezebb nyomon követni. Itt felmerül, hogy kinek származik ebből előnye? Annak, akinek van mit rejtegetnie, pl. adóelkerülés, nem tiszta forrásból származó jövedelem, esetleg illegális tevékenység, vagy éppen korrupció. Ezek mind-mind rosszak az államnak. Aki sok készpénz tart otthon, nem is tudja, hogy ha betörnek és elviszik, vagy tűzkár, vízkár, gázrobbanás miatt megsemmisül, akkor ha nincs biztosítása, a pénze is elveszett. Ha van is biztosítása, általában 50-100 ezer forintot fizetnek csak ki (egy átlagos lakásbiztosítás esetén is). Az sem véletlen, hogy bizonyos bankfiókok már teljesen készpénz mentesek, mert az bizony pluszköltség a bankoknak is.
Érvek mellette
Lehetne mellette úgy is érvelni, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, akiknek könnyebb a készpénzt használni: idősebbek, szegényebbek, bankszámlával nem rendelkezők, akik készpénzben kapják a fizetésüket, bizonyos kistermelők, piacok, vásárok árusai, stb. Ezek teljesen jogos érvek lehetnének. De nem így érvelnek mellette. Sajnos az érvek leginkább a tudatlanságból és az összeesküvés-elméletekből eredő félelmekből fakadnak.
Gulyás Gergely is azzal érvelt a kormányinfón, hogy nem helyesli, hogy távoli (külföldi) adatközpontokban elemzik a felhasználók költési szokásait. Gondoljunk bele, milyen veszélyek vannak abban, hogy a bankok és pénzügyi startupok napi, havi, éves kimutatást készítenek arról, hogy mire mennyit költött az ügyfél. Ezekből kiderül, hogy mire kell jobban figyelnie, hogy tippeket és lehetőségeket adnak, hogyan lehet spórolni, megtakarítani, befektetni. Hogy az ügyfél maga állíthat be pénzköltési limiteket, válthat devizát, havi, napi megtakarítással élhet, és egy applikáción keresztül mindent el tud intézni. Hogy egy telefonnal vagy egy okosórával is tud fizetni a pénztárnál. Egy átlagfelhasználónak ez csak az előnyére válthat. És ha nem tetszik az egyik szolgáltató, átmegy egy másikhoz, mert ott előnyösebb opciók várják.
A Mi Hazánk is attól fél, hogy a digitális fizetéssel teljesen kontroll alatt tarthatják a költéseinket, vagy éppen számlákat fagyaszthatnak be. Igen, a pénzmosási törvény pont azért létezik, hogy a fekete jövedelmeket kiszűrjék, visszaszorítsák, és talán az se baj, ha egy bűncselekménnyel érintett számlát befagyaszthatnak a hatóságok. Az államnak meg egyenesen jó, ha kevesebb a kontroll nélküli készpénzforgalom, mert az adóelkerüléssel az államot károsítjuk meg. Nem véletlen, hogy az online pénztárgépeket is bevezették, és utána megnőttek az ezekhez köthető adóbevételek.
Szintén gyakori félelem a szélsőjobboldali körökben, hogy egy új világrendben "valakik" megszabják, hogy mikor mennyit költhetünk és azt is, hogy mire. Már hazánkban is vannak olyanok, akik ezért vették ki minden pénzüket a bankokból... De hogy kik és miért tennének ilyet, az nem derül ki. Könnyebb homályban hagyni. Ezeknek természetesen semmi alapja nincs.
Tudatosság, oktatás, szabályozás
A pénzügyek kezelésében a legnagyobb veszélyt a tudatlanság jelenti. Sokan nem tanulják meg az alapokat, hogy mi az a hitel, hitelkeret, hitelkártya, minek mekkora költsége van, mibe érdemes befektetni és mibe nem, miért fontos a megtakarítás és még lehetne folytatni a felsorolást. Ausztriában a három legfontosabb érték egyike még mindig a megtakarítás. Nagyon fontos lenne a pénzügyi alapismeretek fejlesztése, amit már az alapfokú és a középfokú oktatásban is tanítani kellene. Sajnos erre nem igazán vannak tervei a kormányzatnak és a Mi Hazánknak se, pedig ha valami, akkor ez sokkal inkább az emberek érdekeit szolgálná. A készpénzhasználat melletti eddigi érvek mutatják meg a legjobban a pénzügyi alapismeretek hiányát. Pedig már egy alap pénzügyi felkészültség, tudatosság is hosszabb távon jobb életkörülményeket hoz magával. Erre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Szabályozói oldalról pedig támogatni kellene a digitális pénzügyeket, programokat, támogatásokat indítani, tudatosságot fejleszteni. Ebbe olyan rétegeket is bevonni, akiknek erre nincs lehetőségük, de csak az előnyükre válhat. További szabályozói feladat, hogy olyan jogi helyzetet teremtsen, amiben érdeke a szolgáltatónak versenyeznie az ügyfelekért és a jobb szolgáltatásért. A korábban bevezetett bolti pénztári cashback szolgáltatás például teljes kudarc eddig.