Recep Tayyip Erdogan török elnök - tettei után - egészen biztos, hogy nem vonul be a halhatatlanok közé. Jelentős politikus, akiről sokat lehet beszélni, de megítélése egyre inkább ellentmondásos. A puccs ténye is tökéletesen beleillik ebbe a képbe.
A puccs előtt is lehetett látni, de azóta egyre inkább elhatalmasodik rajta a félelem és a paranoia. Persze, egy ilyen puccs után valahol érthető, hogy egyre kevesebb emberben bízik, de ezt saját magának (is) köszönheti. Az elmúlt évek túlzó leszámolásai, koncepciós perei, korábbi szövetségeseivel való szakításai mind-mind beleillenek ebbe.
A puccs után az egyik legfőbb katonai tanácsadóját is őrizetbe vetette. Hogy jogosan vagy sem, azt ugyanúgy nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy Fethullah Gülennek volt-e szerepe a puccsban vagy sem. Ha így van, egyértelmű bizonyítékok kellenek, és már ki is adható. Ezek valahogy most késnek, vagy nincsenek, vagy még nincsenek meg, nem tudjuk, melyik igaz. Most még Obamának is nekiment, nem kéri, hanem már követeli (!), hogy adják ki Törökországnak. Korábban Putyinnak is nekiment, bár azóta visszatáncolt egy kicsit az erősködésből, és vele már békül. Hamarosan találkozni is fognak.
Továbbá azt se lehet tudni, hogy a 6000 őrizettbe vett ember közül tényleg mindenkinek köze volt-e a puccshoz, vagy sem. Szinte biztos, hogy nem mindenki volt benne, ahogy a több száz leváltott bíró és ügyész is túlzásnak tűnik. Egyáltalán hogy jönnek most ide a bírók és az ügyészek?! Merülhet fel a kérdés sokakban. Mert tőlük is fél.
Az se véletlen, hogy felmerült az a teória, hogy maga szervezte ezt az egészet, ami azért valószínűtlennek tűnik, de maga a tény, hogy ez is egy opció, jól mutatja, hogy vannak, akik még ezt is bőven kinézik az elnökből.
Erdogan hazafisága nem kétséges, de hogy a hatalom érdekében mit tesz meg, az már más kérdés. Politikája populizmusra és nacionalizmusra épül. (Ez manapság is igen hatásos politika.) Gyakran tündököl a nép egyszerű, de első számú, erőskezű vezetőjeként. A puccs közben utcára hívta az embereket. Utólag lehet majd elemezni, hogy ez jó döntés volt-e, vagy sem. A végeredmény őt igazolja, de mindez nagyon rosszra is fordulhatott volna. Ha eldurvul a helyzet, egyértelműen kijelenthető, hogy simán a halálba küldte volna a népét, a hatalma érdekében élő pajzsként használta volna őket. Így is sokan meghaltak, de nem annyian, hogy ezt pedzegessék. Meg a győztes mindent visz.
A sajtó-, és szólásszabadság nem az erőssége, bár a régióban ez nem ritka, mondjuk úgy, ez az egyetlen mentsége. Az, hogy már az elnök sértegetéséért is börtön jár, nagyon távoli a demokráciától. A koncepciós perek szintén, a cenzúra, a közösségi oldalak blokkolása is, és lehetne még sorolni. A katonák megalázása pedig embertelen. A halálbüntetés felvetése sokak számára népszerű, pontosan tudja, hogy most ezt kell mondania. Az más kérdés, hogy ezzel biztos, hogy ismét csak távolodik Európától. De neki most otthon kell erősödnie, tudja jól, ezért teszi.
Népszerűsége magas, sokan most is nagyon szeretik, a puccs jót is tesz neki. Mert pontosan tudja, mi kell a népnek, főleg a konzervatívabb, vallásos népnek. Igaz, már közel sem kedvelik annyian, mint korábban. De akik nem kedvelik, ők egyenesen gyűlölik. És ez a törésvonal még sok vitát, konfliktust és harcot idézhet elő a jövőben is.