Politikazabáló

A választási kampány során nagyon sok szó esik arról, hogy ki a háborúpárti és ki a békepárti. A választási kampány hevében bárkire rá lehet sütni bármelyiket, bár inkább a háborúpártiság az, amit előszeretettel használnak az ellenfél lejáratására. A kormány szerint a Nyugat azért háborúpárti, mert pénzzel és fegyverrel támogatja Ukrajna védekezését, miközben Orbán azt szeretné, ha ez a támogatás mielőbb megszűnne. Utóbbival Ukrajna elesne, az agresszor Oroszország győzedelmeskedne, és ezzel Ukrajna egy orosz bábállam lenne, elveszítve függetlenségét. Hogy ez miért célja a miniszterelnöknek, azt nem tudni. 

Az lehet vita tárgya, hogy kell-e támogatni Ukrajnát vagy sem, és ha igen, akkor milyen mértékben. Hogy kinek érdeke a háború és kinek nem, hogy ki és miért kezdte, vagy milyen következményei lehetnek a háború ilyen vagy olyan kimenetelének. Ugyanakkor a tények sajnos azt mutatják, hogy pont azok a leginkább háborúpárti politikusok, akik az elmúlt években Magyarország közeli szövetségesei lettek. 

Vlagyimir Putyin - Oroszország

Két éve megtámadta Ukrajnát, ami elsősorban egy területszerző háború. Egyhetes háborúra készült, de ez nem jött be, azóta nagyon elhúzódnak a harcok. Putyin többször kifejtette, hogy számára a Szovjetunió összeomlása tragikus volt, és legszívesebben azt a birodalmat építené újra. Háborúzott már Csecsenföldön, Grúziában (Észak-Oszétia), igényt tart Transznisztriára, és 2022-ben is pillanatok alatt bevonult Kazahsztánba, amikor ott zavargások törtek ki. Több afrikai államban is kormánybuktató erőket támogatott, jelentős befolyást szeretve a kontinensen. Támogatta a szíriai elnököt, amikor polgárháború tört ki az országban, csapatai azóta is az országban vannak.

Milorad Dodik - Bosznia-Hercegovina

Dodik a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, akinek jelentős anyagi és politikai támogatást nyújt a kormány. Pedig Dodik nem ismeri el a srebrenicei mészárlást és mindent megtesz azért, hogy Bosznia-Hercegovinából kiváljon a Boszniai Szerb Köztársaság. 

Recep Tayyip Erdogan - Törökország

A szíriai polgárháborúban meggyengült arab ország északi részén több helyen is behatolt Szíriába, és az elfoglalt részeket azóta is ellenőrzés alatt tartja. Emlékezetes volt, amikor még egy orosz vadászgépet is lelőttek, akkor kicsit fagyossá vált Putyin és Erdogan viszonya, de ez azóta rendeződött. Folyamatosan fegyverrel harcol a kurdok ellen, valamint Gáza miatt látványosan szakított Izraellel, megszakítva a kereskedelmi kapcsolatokat is.  Erősen támogatja a Hamászt, aminek egyes vezetői Törökországban élnek. 

Hszi Csin-ping - Kína

A Kínai Népköztársaság elnöke igényt tart Tajvanra, talán sose volt még ilyen közel a sziget elfoglalása. Egyes elemzők szerint a legrosszabb esetben is 5 éven belül lerohanhatja. Látványos és erős fegyverkezésbe kezdett. A Dél-kínai-tenger feletti teljes ellenőrzést szeretné megszerezni, emiatt többször is összetűzésbe került a Fülöp-szigetekkel, de ezt a tervet a tenger összes érintettje ellenzi. Ami szintén aggodalomra ad okot, hogy azt is elérte, hogy akár élete végéig elnök lehet. 

Ilham Alijev - Azerbajdzsán

Az azeri elnök kiszorította az örményeket Hegyi-Karabahból, egy párhetes véres, majd egy párnapos rövid háborúval. Földgázbevételeinek jelentős részét haditechnikai fejlesztésekre fordította, jelentősen növelve régiós katonai erejét. Örményország legutóbb 4 falvat is átadott az azerieknek, de Azerbajdzsán Nahicseván nevű exklávéja miatt az örmények nem lehetnek nyugodtak, mert Alijev összeköttetést szeretne az anyaországgal. 

Benjamin Netanjahu - Izrael

A Hamász 2023-as terrotámadása után számítani lehetett rá, hogy az izraeli hadsereg bevonul Gázába és ott helyben meggyengíti a Hamász birodalmát. Ez a háború is elhúzódik, a kezdeti jogos válaszcsapás utáni műveletek számos kérdést felvetnek, főleg a civil életek miatt megosztó lett. Emellett Szíriában és Libanon déli részén is rendszeresen támadnak Irán által támogatott állásokat - bár ezek önvédelmi jogosságát nehéz kétségbe vonni. Az iráni rakétaesőre viszont nem volt jelentős a válaszcsapás, nem eszkalálódott a helyzet. A Szíriában lévő iráni követségi épület lebombázása komoly eszkaláció lehetett volna.

Néhány kiegészítés még:

Csád

A politikai zavargások forgatagában lévő országba katonákat akarunk küldeni. Az események jelentős orosz kavarás mellett történnek.

Irán

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemrég meghívta Mahmoud Ahmadinezsad volt iráni elnököt, aki korábban a holokausztot is tagadta és nagy szerepe volt Irán atomhatalmi törekvéseiben. Irán idén nyíltan megtámadta Izraelt és proxy háborút folytat Jemenben, Libanonban és a gázai övezetben is. 

NATO

A szervezet tagjaként akadékoskodtunk Finnország csatlakozásánál és a végsőkig húztuk Svédország csatlakozásának támogatását is, ami nem biztos, hogy jó üzenet katonai szövetségeseink felé. Ugyanakkor remek üzenet Oroszország felé. 

Ezek után mindenki eldöntheti, hogy a háborúpártiság csak egy újabb finkelsteini technika, vagy van mögötte komolyabb tartalom is. 

A sokadik akkumulátorgyár vagy hozzá kapcsolódó üzem érkezését jelentette be a külügyminiszter az elmúlt időszakban. A megvalósult, a folyamatban lévő, és a tervezett beruházásokat tavaly decemberben térképre tett a Magyar Narancs. Ezeken az újabb bejelentések még nincsenek is rajta. De milyen szerepet tölthetnek be a beruházások a magyar politikában, és a jövőre tartandó önkormányzati és európai parlamenti választásokon? Hogyan kezeli a kormány és az ellenzék ezeket a beruházásokat? Melyik tudja jobban a maga javára fordítani? 

A legnagyobb visszhangot a debreceni CATL gigaberuházás váltotta ki. A közmeghallgatás botrányos képsorai megmutatták, hogy hiába óriási fideszes bástya a város, igen sokan ellenzik a gyár felépítését. Sok minden ellen tiltakoztak a helyiek, legyen az a gyár mérete, vízigénye, veszélyessége, helye, hogy termőföldekre is építenék, és még a szükséges munkaerőt sem biztos, hogy meg tudják oldani helyiekkel. A legtöbb ellenzéki párt is beleállt a beruházásba, de végül nem sikerült megállítani, a tiltakozások kifulladtak.

A kormányzat is sokat tanult belőle, azóta nem kötelező ilyen közmeghallgatást tartani, a népszavazási kezdeményezéseket elgáncsolták és a tiltakozókat is negatív színben tüntetik fel a saját médiájukban. Többé nem létezhet aggódó mikepércsi családanya, csak az ellenzék - és a dollárbaloldal - által felhergelt nemzetellenes aktivista. Szijjártó Péter kifejtette, hogy ezek a beruházások eldőltek, gyakorlatilag kár tiltakozni, mert mindenképpen megépülnek. Göd esetében pedig még az adóbevételeket is elvették (az akkor még nem fideszes) várostól, és a gazdasági övezet besorolását is megváltoztatták.

Hogyan válhatnak a beruházások a kormány hasznára?

A kormány mondhatja, hogy ezek a befektetések óriási előnnyel járnak az ország szempontjából, mert

• hatalmas összegű külföldi beruházások
• sok munkahelyet teremtenek
• adóbevételeket is hoznak
• az ország GDP-jéhez látható módon járulnak majd hozzá
• egy viszonylag új iparágban lehet az országnak világviszonylatban is meghatározó szerepe
• a keleti nyitás újabb állomása, hiszen főleg Ázsiából érkeznek ezek a cégek
• leginkább Kínából, akivel szerintük most kell nagyon jóban lenni
• idővel az összeszerelés után a fejlesztést is ide fogják hozni
• aki tiltakozik a gyárak ellen, az ország ellen van

Mibe kapaszkodhat az ellenzék?

• környezetszennyező beruházások
• termőföldre építkezni hibás elképzelés
• külföldről kell munkaerőt idehozni (ahogy már most is sok üzem esetében)
• összeszerelő ország leszünk, nem innovatív fejlesztések és nem szolgáltatóközpontok épülnek
• nagyrészt kínai beruházások, tovább nő a kínai kitettségünk
• óriási energiaigényük van, amiből most sincs elég (a víz és az áram esetében különösen)
• az infrastruktúra kiépítése sokszor az állam költsége
• a kormány lesöpri az asztalról a tiltakozásokat, nem veszi figyelembe a helyiek érdekeit
• pont arra a félelemre építhetnek, ami a kormányzatnál már évek óta működik (lásd migránsok, melegek, Brüsszel, háború)

Mindkét félnek vannak érvei és ellenérvei, nagy kérdés, hogy ki fogja tudni ezeket jobban hangsúlyozni és használni a következő egy évben, vagy a választási kampány során. Az már most látszik, hogy értelmes párbeszéd nem nagyon fog kialakulni, pedig nagy szükség lenne rá. A többség nem tudja, hogy az anód és a katód előállítása során mekkora áramigénye van a hűtő-fűtő rendszereknek, de ezt nem is kell tudni, viszont azt mindenképpen el kellene magyarázni, leginkább a helyieknek, hogy miért környezetszennyező, vagy éppen zöld beruházás egy ilyen gyár. Ennyi felépülő üzemet már nem lehet lokalizálni, már az ország nagy részében beszédtéma az ilyen gyárak létestése. Amikor felmerül egy város neve, mint újabb kiszemelt gyár célpontja, akkor egyből téma lesz a városban és a környező településeken. Biztos, hogy az akkumulátorgyárak létesítése a választások egyik fontos témája lesz, de még nem biztos, hogy ki tud belőle többet profitálni. 

Sorra lépnek át a DK-ba az eddig más pártokban politizáló politikusok. Lassan már követhetetlen, de az utóbbi egy évből néhányat összeszedve:

• Molnár Gyula, az MSZP volt elnöke
• Déri Tibor, a Momentum újpesti polgármestere
• Szücs Balázs, a Párbeszéd erzsébetvárosi alpolgármestere
• Erdősi Éva, párbeszédes politikus, korábbi csepeli polgármesterjelölt
• Szilágyi Szabolcs, a Jobbik miskolci önkormányzati képviselője
• Bodrozsán Alexandra, kecskeméti momentumos önkormányzati képviselő 
• Juhász Béla, Sződliget momentumos polgármestere
• Buzinkay György, a Momentum korábbi szentendrei jelöltje 
• Székely Dániel, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat volt momentumos politikusa
• Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd pártigazgatója és korábbi országgyűlési képviselője

Helyi, fővárosi, és országos politikusok is meglépték, és biztos, hogy még nincs vége. Hogy valaki az MSZP-ből vagy a Párbeszédből átlép, azt még valahogy meg lehet érteni, mert ezeknek a pártoknak nem sok jelenük és jövőjük van, de hogy aki a Momentumból lép át, pláne a Jobbikból, az már nagyon nehezen megmagyarázható. Már ami az elveket illeti, mert valószínű mindegyik mögött az anyagi megfontolás és poziciószerzés áll, illetve helyi és párton belüli konfliktusok. 

Mi szól a DK mellett?

A többi ellenzéki párt gyenge. A DK a legerősebb ellenzéki párt. Ezt a szerepet a jövőben is hozhatja. Van egy biztos szavazórétege. Nagy párt. Vannak forrásaik és a szervezettsége is erősödik. Stabil. Biztos pozíciókat tud osztani. Könnyen elhitetik, hogy a Fidesz váltópártja lesz. Ezért lehet vonzó, sokan gondolhatják, hogy most érdemes hozzájuk csatlakozni. Kormányképes erő képét próbálják mutatni. A folyamatos belépés is azt a látszatot kelti, hogy ott valami történik, amihez érdemes időben csatlakozni, vagyis egy öngerjesztő folyamat is elkezdődött.

Mi szól a DK ellen?

A DK még mindig Gyurcsány Ferenc párja, akivel a bukása óta egyszer sem sikerült választást nyerni, pedig azóta bőven volt rá lehetőség. Mivel a mai napig igen erős az elutasítottsága, ezért a jövőben se lehet vele nyerni, ahogy a feleségével se. A DK tv vagy az árnyékkormány innováció volt, de felesleges, nem ez érdekli az emberek többségét, vagyis azokat, akik a Fidesz helyett majd valami másra szavaznának a következő választásokon. Gyurcsány ráadásul még mindig nem érzi ezt, ahogy a pártvezetés se. MZP előválasztási győzelme is megmutatta, hogy az aktív ellenzéki többség sem kér belőle, vagyis az ellenzéki sikereknek is a mai napig inkább gátja, mint motorja. Pozícióéhes politikusok összegyűjtése sem teszi vonzóvá a pártot. Sokszor inkább konfrontálódnak az ellenzéki pártokkal is, minthogy az ellenzéki érdeket tartsák szem előtt, ahogy ez Jászberényben is történt - csúnya bukás lett a vége. 

Még az is lehet, hogy ezzel az átlépők is tisztában vannak, de a politikai túlélésre tökéletes választás a DK.