A sokadik akkumulátorgyár vagy hozzá kapcsolódó üzem érkezését jelentette be a külügyminiszter az elmúlt időszakban. A megvalósult, a folyamatban lévő, és a tervezett beruházásokat tavaly decemberben térképre tett a Magyar Narancs. Ezeken az újabb bejelentések még nincsenek is rajta. De milyen szerepet tölthetnek be a beruházások a magyar politikában, és a jövőre tartandó önkormányzati és európai parlamenti választásokon? Hogyan kezeli a kormány és az ellenzék ezeket a beruházásokat? Melyik tudja jobban a maga javára fordítani?
A legnagyobb visszhangot a debreceni CATL gigaberuházás váltotta ki. A közmeghallgatás botrányos képsorai megmutatták, hogy hiába óriási fideszes bástya a város, igen sokan ellenzik a gyár felépítését. Sok minden ellen tiltakoztak a helyiek, legyen az a gyár mérete, vízigénye, veszélyessége, helye, hogy termőföldekre is építenék, és még a szükséges munkaerőt sem biztos, hogy meg tudják oldani helyiekkel. A legtöbb ellenzéki párt is beleállt a beruházásba, de végül nem sikerült megállítani, a tiltakozások kifulladtak.
A kormányzat is sokat tanult belőle, azóta nem kötelező ilyen közmeghallgatást tartani, a népszavazási kezdeményezéseket elgáncsolták és a tiltakozókat is negatív színben tüntetik fel a saját médiájukban. Többé nem létezhet aggódó mikepércsi családanya, csak az ellenzék - és a dollárbaloldal - által felhergelt nemzetellenes aktivista. Szijjártó Péter kifejtette, hogy ezek a beruházások eldőltek, gyakorlatilag kár tiltakozni, mert mindenképpen megépülnek. Göd esetében pedig még az adóbevételeket is elvették (az akkor még nem fideszes) várostól, és a gazdasági övezet besorolását is megváltoztatták.
Hogyan válhatnak a beruházások a kormány hasznára?
A kormány mondhatja, hogy ezek a befektetések óriási előnnyel járnak az ország szempontjából, mert
- hatalmas összegű külföldi beruházások
- sok munkahelyet teremtenek
- adóbevételeket is hoznak
- az ország GDP-jéhez látható módon járulnak majd hozzá
- egy viszonylag új iparágban lehet az országnak világviszonylatban is meghatározó szerepe
- a keleti nyitás újabb állomása, hiszen főleg Ázsiából érkeznek ezek a cégek
- leginkább Kínából, akivel szerintük most kell nagyon jóban lenni
- idővel az összeszerelés után a fejlesztést is ide fogják hozni
- aki tiltakozik a gyárak ellen, az ország ellen van
Mibe kapaszkodhat az ellenzék?
- környezetszennyező beruházások
- termőföldre építkezni hibás elképzelés
- külföldről kell munkaerőt idehozni (ahogy már most is sok üzem esetében)
- összeszerelő ország leszünk, nem innovatív fejlesztések és nem szolgáltatóközpontok épülnek
- nagyrészt kínai beruházások, tovább nő a kínai kitettségünk
- óriási energiaigényük van, amiből most sincs elég (a víz és az áram esetében különösen)
- az infrastruktúra kiépítése sokszor az állam költsége
- a kormány lesöpri az asztalról a tiltakozásokat, nem veszi figyelembe a helyiek érdekeit
- pont arra a félelemre építhetnek, ami a kormányzatnál már évek óta működik (lásd migránsok, melegek, Brüsszel, háború)
Mindkét félnek vannak érvei és ellenérvei, nagy kérdés, hogy ki fogja tudni ezeket jobban hangsúlyozni és használni a következő egy évben, vagy a választási kampány során. Az már most látszik, hogy értelmes párbeszéd nem nagyon fog kialakulni, pedig nagy szükség lenne rá. A többség nem tudja, hogy az anód és a katód előállítása során mekkora áramigénye van a hűtő-fűtő rendszereknek, de ezt nem is kell tudni, viszont azt mindenképpen el kellene magyarázni, leginkább a helyieknek, hogy miért környezetszennyező, vagy éppen zöld beruházás egy ilyen gyár. Ennyi felépülő üzemet már nem lehet lokalizálni, már az ország nagy részében beszédtéma az ilyen gyárak létestése. Amikor felmerül egy város neve, mint újabb kiszemelt gyár célpontja, akkor egyből téma lesz a városban és a környező településeken. Biztos, hogy az akkumulátorgyárak létesítése a választások egyik fontos témája lesz, de még nem biztos, hogy ki tud belőle többet profitálni.