Politikazabáló

Nemrég Orbán Viktor Dubajban beszélgetett Tucker Carlsonnal. Ebből a beszélgetésből szemléztem olyan részleteket, melyek az orosz-ukrán háborúval és a magyar-orosz kapcsolatokkal foglalkoznak. Nagy részük a Nyugatot, a nyugati politikusokat ekézi és Oroszországot egy racionális, kiszámítható és megbízható partnerként mutatja be.  

Orbán azt mondta, hogy a 2010-es hatalomra kerülése után megegyezett Putyinnal, aki azóta mindig tartotta a szavát. 

Ez minden bizonnyal így is van. Bár arról sokszor nem tud a közvélemény, hogy pontosan miben is egyeztek meg. Szijjártó Péter gyakori látogatásaiból se szokott kiderülni, hogy miért is találkozik olyan gyakran Lavrovval, a sajtóközlemények csak általános témákat említenek (európai biztonság- és energiapolitika). Legutóbb Simicska Lajos volt az, aki egy számára nem tetsző orosz üzletről beszélt. Ugyanakkor erre a "nekem tartja a szavát" hozzáállásra nehéz építeni a háborúval kapcsolatban, hiszen Ukrajna szuverenitását is több nemzetközi egyezmény garantálta, azokat mégsem tartották be. A háború kitörése előtt Putyin számtalanszor említette, hogy nem fogja megtámadni Ukrajnát, mégis megtette. A régióra vonatkozó minszki egyezményeket se sikerült betartani. 

Európában az elmúlt három évben azt mondták, hogy a háború jó, a béke rossz, és azok az emberek rosszak, akik a békét és a béketárgyalásokat akarták, mint például ő.

Ez így nem pontos, azt senki nem mondta, hogy a háború jó, és a béke rossz. Az orbáni béketervet kritizálták, mivel Orbán semmilyen támogatást (se katonai, se pénzügyi) nem adott (volna) Ukrajnának, és az oroszokra nézve hátrányos szankciókat is eltörölte volna (bár európai uniós országként megszavazta). Ezt pedig azért kritizálták, mert ha Ukrajna semmilyen nyugati támogatást nem kap, akkor az ország összeomlik, és Oroszország gyorsan győzedelmeskedik. Ezt nem akarta a Nyugat, csak Orbán.

Ez a háború nem Ukrajnáról szól, hanem a NATO bővítéséről, és a NATO akart az oroszokhoz közelebb menni, ezért Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Az oroszok kritizálták, de elismerték közép-európai országok NATO-tagságát. Bár megígérték nekik, hogy nem lesznek tagok, de azok lettek. 

Ez az áldozati szerep régóta a háború orosz magyarázatai között szerepel. Ugyanakkor Ukrajna NATO tagságáról nem volt döntés, és az egyhangú döntéshozatal miatt ezt akár egy tagország is megakadályozhatja (például Magyarország). Ahogy láttuk, hogy Finnország és a Svédország csatlakozását a végsőkig akadályoztuk. Putyin a háború kitörése után is gyakran hangoztatta, hogy a NATO-nak vissza kell térnie az 1998-as állapotokhoz, vagyis a keleti bővítés teljes visszaállítását szerette volna, és szeretné ma is. Valóban a NATO fenyegeti Oroszországot, vagy az oroszok fenyegetik a korábbi (szovjet) érdekszférájukban lévő országokat? A NATO tagságról a szervezet és az adott ország önállóan dönthet, ugyanakkor Oroszország birodalmi törekvéseinél nincs önálló döntési helyzetben az adott ország, régió, terület. A NATO egy független államok közötti védelmi szövetség, de akit Oroszország leigáz, az többé nem egy független, szabad ország. Itt nem a NATO-nak vannak birodalmi törekvései, hanem Oroszországnak. Putyin a mai napig fájlalja a szovjet birodalom és érdekszféra megsemmisülését. 

Ugyanebben az interjúban később viszont arról beszél, hogy ez két szláv nép testvérháborúja, nem a mi háborúnk.

Vagyis mégse a NATO miatt tört ki?! Itt kicsit ellentmondásos.

Mindig is tudtam, hogy a háború az oroszokat csak erősebbé teszi.

Jelenleg nem olyan erősek, mint a háború előtt. Bár Oroszország nem omlott össze, se a háború, se a szankciók hatására, de a jelenlegi helyzet egyáltalán nem pozitív: 2025-ben már a költségvetés 43%-át fordítják katonai célokra, jelenleg 21% az alapkamat és 9-10% az infláció. Nagy a munkaerőhiány és a katonai-emberi veszteségek is óriásiak. Nem véletlen, hogy már Putyin is nyitott a béketárgyalásokra.  

Az erős vezetők békét csinálnak, a gyenge vezetők háborút.

Nos, ez nagyon sok kérdést felvet, ezért csak egy felsorolással zárom: Ukrajna, Szíria, Irán, Tajvan, Kanada, Grönland, Panama. Reméljük, mindenhol béke lesz!

Donald Trump régi-új amerikai elnököt még be sem iktatták, de a furcsa kijelentései után már most ott tart, hogy több fronton is új konfliktusokat nyit. A választási kampányban még a Kína elleni vámháború volt az egyik legfontosabb gazdasági terve, valamint az a kijelentése, hogy 24 órán belül megoldja az orosz-ukrán háborút. Utóbbi már akkor sem tűnt valósnak, de arra kevesen számítottak, hogy mindez háttérbe szorulhat, mert a saját szomszédaival és szövetségeseivel szemben kezd háborúzni, egyelőre csak szóban, de bizonyos esetekben nem kizárva a katonai erőt sem. Magyarországon békepártinak lett elkönyvelve, lássuk, az elmúlt hetekben milyen kijelentésekkel, igényekkel állt elő:

1. Ultimátumot adott a Hamasznak, ha nem engedik el a túszokat a beiktatásáig, pokoli árat fognak fizetni. Részleteket nem tudni, hogy ez pontosan mit jelent.
2. Kanada legyen az USA 51. tagállama. A lemondását bejelentő Trudeau és a következő választásokon esélyes új miniszterelnök is elutasította ezt az igényt, vagyis a kanadai politika mindkét nagy szereplője ellene van, a lakossággal egyetemben.
3. Igényt tart Grönlandra. Ezt nem csak a grönlandiak utasítják el, de Dánia és az EU is, vagyis saját szövetségesei is teljesen abszurdnak tartják. (Még akkor is, ha a grönlandi amerikai részvétel az egyik legnagyobb veszélyt Oroszország számára jelenti.) 
4. Akár katonai beavatkozással is visszavenné a Panama-csatornát. Katonailag nem lenne egy komoly feladat, de teljesen felborítaná a térség eddigi biztonsági-politikai berendezkedését. 
5. Mexikói-öböl helyett Amerikai-öböllé nevezné át a két ország közti részt. Természetesen ezt elutasította a mexikói elnök. Mondjuk ennek inkább szimbolikus jelentősége van, de a "jó" viszonyt megalapozza a szomszédos országgal. 

Hogy a beiktatása után valóban lépéseket tesz a fenti igények érvényesítésére, illetve hogy mennyire gondolja komolyan ezeket, még nem tudni. A választási kampányban és a korábbi elnöksége alatt is gyakoriak voltak az abszurd, furcsa, nem annyira a realitásokat tükröző kijelentései, de azokat sokszor meg is változtatta, módosította. Az új elem, hogy nem feltétlenül a korábbi ellenségeivel (Kína, Irán, Oroszország) szemben tesz most erős kijelentéseket, hanem a közvetlen szomszédait és szövetségeseit támadja. 

A választási kampány során nagyon sok szó esik arról, hogy ki a háborúpárti és ki a békepárti. A választási kampány hevében bárkire rá lehet sütni bármelyiket, bár inkább a háborúpártiság az, amit előszeretettel használnak az ellenfél lejáratására. A kormány szerint a Nyugat azért háborúpárti, mert pénzzel és fegyverrel támogatja Ukrajna védekezését, miközben Orbán azt szeretné, ha ez a támogatás mielőbb megszűnne. Utóbbival Ukrajna elesne, az agresszor Oroszország győzedelmeskedne, és ezzel Ukrajna egy orosz bábállam lenne, elveszítve függetlenségét. Hogy ez miért célja a miniszterelnöknek, azt nem tudni. 

Az lehet vita tárgya, hogy kell-e támogatni Ukrajnát vagy sem, és ha igen, akkor milyen mértékben. Hogy kinek érdeke a háború és kinek nem, hogy ki és miért kezdte, vagy milyen következményei lehetnek a háború ilyen vagy olyan kimenetelének. Ugyanakkor a tények sajnos azt mutatják, hogy pont azok a leginkább háborúpárti politikusok, akik az elmúlt években Magyarország közeli szövetségesei lettek. 

Vlagyimir Putyin - Oroszország

Két éve megtámadta Ukrajnát, ami elsősorban egy területszerző háború. Egyhetes háborúra készült, de ez nem jött be, azóta nagyon elhúzódnak a harcok. Putyin többször kifejtette, hogy számára a Szovjetunió összeomlása tragikus volt, és legszívesebben azt a birodalmat építené újra. Háborúzott már Csecsenföldön, Grúziában (Észak-Oszétia), igényt tart Transznisztriára, és 2022-ben is pillanatok alatt bevonult Kazahsztánba, amikor ott zavargások törtek ki. Több afrikai államban is kormánybuktató erőket támogatott, jelentős befolyást szeretve a kontinensen. Támogatta a szíriai elnököt, amikor polgárháború tört ki az országban, csapatai azóta is az országban vannak.

Milorad Dodik - Bosznia-Hercegovina

Dodik a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, akinek jelentős anyagi és politikai támogatást nyújt a kormány. Pedig Dodik nem ismeri el a srebrenicei mészárlást és mindent megtesz azért, hogy Bosznia-Hercegovinából kiváljon a Boszniai Szerb Köztársaság. 

Recep Tayyip Erdogan - Törökország

A szíriai polgárháborúban meggyengült arab ország északi részén több helyen is behatolt Szíriába, és az elfoglalt részeket azóta is ellenőrzés alatt tartja. Emlékezetes volt, amikor még egy orosz vadászgépet is lelőttek, akkor kicsit fagyossá vált Putyin és Erdogan viszonya, de ez azóta rendeződött. Folyamatosan fegyverrel harcol a kurdok ellen, valamint Gáza miatt látványosan szakított Izraellel, megszakítva a kereskedelmi kapcsolatokat is.  Erősen támogatja a Hamászt, aminek egyes vezetői Törökországban élnek. 

Hszi Csin-ping - Kína

A Kínai Népköztársaság elnöke igényt tart Tajvanra, talán sose volt még ilyen közel a sziget elfoglalása. Egyes elemzők szerint a legrosszabb esetben is 5 éven belül lerohanhatja. Látványos és erős fegyverkezésbe kezdett. A Dél-kínai-tenger feletti teljes ellenőrzést szeretné megszerezni, emiatt többször is összetűzésbe került a Fülöp-szigetekkel, de ezt a tervet a tenger összes érintettje ellenzi. Ami szintén aggodalomra ad okot, hogy azt is elérte, hogy akár élete végéig elnök lehet. 

Ilham Alijev - Azerbajdzsán

Az azeri elnök kiszorította az örményeket Hegyi-Karabahból, egy párhetes véres, majd egy párnapos rövid háborúval. Földgázbevételeinek jelentős részét haditechnikai fejlesztésekre fordította, jelentősen növelve régiós katonai erejét. Örményország legutóbb 4 falvat is átadott az azerieknek, de Azerbajdzsán Nahicseván nevű exklávéja miatt az örmények nem lehetnek nyugodtak, mert Alijev összeköttetést szeretne az anyaországgal. 

Benjamin Netanjahu - Izrael

A Hamász 2023-as terrotámadása után számítani lehetett rá, hogy az izraeli hadsereg bevonul Gázába és ott helyben meggyengíti a Hamász birodalmát. Ez a háború is elhúzódik, a kezdeti jogos válaszcsapás utáni műveletek számos kérdést felvetnek, főleg a civil életek miatt megosztó lett. Emellett Szíriában és Libanon déli részén is rendszeresen támadnak Irán által támogatott állásokat - bár ezek önvédelmi jogosságát nehéz kétségbe vonni. Az iráni rakétaesőre viszont nem volt jelentős a válaszcsapás, nem eszkalálódott a helyzet. A Szíriában lévő iráni követségi épület lebombázása komoly eszkaláció lehetett volna.

Néhány kiegészítés még:

Csád

A politikai zavargások forgatagában lévő országba katonákat akarunk küldeni. Az események jelentős orosz kavarás mellett történnek.

Irán

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemrég meghívta Mahmoud Ahmadinezsad volt iráni elnököt, aki korábban a holokausztot is tagadta és nagy szerepe volt Irán atomhatalmi törekvéseiben. Irán idén nyíltan megtámadta Izraelt és proxy háborút folytat Jemenben, Libanonban és a gázai övezetben is. 

NATO

A szervezet tagjaként akadékoskodtunk Finnország csatlakozásánál és a végsőkig húztuk Svédország csatlakozásának támogatását is, ami nem biztos, hogy jó üzenet katonai szövetségeseink felé. Ugyanakkor remek üzenet Oroszország felé. 

Ezek után mindenki eldöntheti, hogy a háborúpártiság csak egy újabb finkelsteini technika, vagy van mögötte komolyabb tartalom is. 

Egyes kormányközeli "szakértők" általában egy az egyben felmondják a kormány álláspontját az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. Ennek legfontosabb elemei, hogy Oroszországnak jogos igénye van sok mindenre a saját biztonságára hivatkozva, a szankciók csak Európának rosszak, Oroszországnak nem fájnak, Zelenszkij egy alkalmatlan színészke, proxy háború zajlik, gonosz és hanyatló az USA, ellenben az oroszok az "új világrendben" csak hatalmasabbak lesznek, stb.

Ez önmagában még nem is érdekes, annál inkább az, hogy kik is ezek a megmondóemberek, akik mindig szakszerűen elemzik a helyzetet.

Nógrádi György

Rendszeresen, szinte minden fórumon felmondja a kötelezőket, Zelenszkij egy pólóba öltözött, szerencsétlen ukrán államfő, a világnak elege van Zelenszkijből, a szankciók nekünk jobban fájnak, stb. Biztonságpolitikai szakértő, egyetemi tanár, aki imád szerepelni. Saját elmondása szerint "az ötvenes években jobban ment a családnak. Anyám az Úttörő Áruház igazgató-helyettese lett, apám pedig a belkereskedelmi minisztériumban főelőadó, majd a Lottó Áruházban igazgató-helyettes lett." Nos, azok a híres 50-es évek. Nem derül ki, hogy 56 előtt vagy után, de végül is mindegy. Ugyanakkor a szüleiért nem számonkérhető. Az ügynökvád is utolérte, ami szerint elvi-hazafias vonalon szervezték be 32 éves korában és Nagy Imre újratemetésénél is volt még feladata. Bár tagadta a vádakat és hogy ő lett volna Raguza, de viszonylag sok irat szól ellene. Az igazságot nem tudjuk, rég volt, igaz se volt alapon elfelejtettük.

Boros Imre

Az egykori FKGP-s és MDF-es politikus, valamint Orbán egykori minisztere rendszeresen elemez a jobboldali médiában. Az ügynökvádat szintén tagadta (ki nem?), miszerint 1989-ben a III/II-es csoportfőnökség főoperatív tisztjévé nevezték ki D-8-as azonosítóval, de emiatt 2002 őszén kizárták az MDF-ből. Érdekesség, hogy 2019-ben a (Moszkvából) Budapestre érkező Nemzetközi Beruházási Bank igazgatóságának is tagja lett. Ez az a bank, amelyik teljes pénzfelügyeleti és diplomáciai mentességet élvez, és gyakran orosz kémbanknak nevezik. Vajon miért?! 

Bogár László

Szerinte is a Nyugat provokálja szegény Oroszországot, akinek jogos igénye van mindenre, a háború pedig csak egy meggondolatlanság (sic!) az oroszok részéről. Zavaros elméleteinek egyike: Ukrajna, mint Utópia, avagy Seholcsincs Sohaselesz ország. Vajon mi hogy fogadnánk, ha Magyarországról valaki ilyet mondana? Vagy bármelyik másik független országról? Nála nem merültek fel ügynökvádak, de 1978 és 1989 között MSZMP-s volt, valamint a Hazafias Népfront társadalompolitikai osztályának helyettes vezetője is volt, majd 1989 januárjától a Hazafias Népfront titkára. Erről nem sokat beszél. Cserébe zavaros elméletei vannak sok mindenről, melyekkel saját YouTube csatorjáján szórakoztatja a közönséget. 

Csak a kérdések maradnak

Tényleg ők a vezető szakértők a kormány politikájának védelmében? Biztos, hogy nem találni jobbakat 2022-ben? Vajon az egyértelműen oroszbarát és Nyugat-ellenes kommunikációjukban csak a saját meggyőződésüket hangoztatják, vagy esetleg érdekből, feladatból mondják, amit mondanak? 

Csak érdekességképp: Kovács KGBéla most Moszkvában él, és tanít egy egyetemen. Vajon kém lehetett, amikor a Jobbikban és az Európai Parlamentben tevékenykedett? A másodfokú bírósági ítélet szerint igen. De beszédes a jelene is.

Rácz Andrást nemrég kirúgták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, miután azt merte mondani, hogy nem igaz, hogy a szankciók jobban fájnak Európának, mint Oroszországnak. Majd kirúgása után megjegyzi, hogy a közvetlen vezetői nagyot küzdöttek érte, de nem rajtuk múlt a maradása. Akkor kin? Fentről leszóltak 2022-ben? Itt tartunk megint? Kik döntöttek róla és miért?

A háború kitörése után az összes közép-európai országból kiutasítottak orosz ügynököket, sok nyugati ország is így tett, de Magyarországról egyetlen orosz ügynököt sem utasítottak ki. Vajon miért? Itt nincsenek ügynökök, vagy jól van ez így?

Az ügynökakták miért nem kerültek nyilvánosságra a rendszerváltozás után több mint 30, és 12 év egybefüggő Fidesz kormányzás után? Miért nem lehet ezt tisztázni és egyszer feldolgozni? Kik döntenek erről (ma is)?