Politikazabáló

Nemrég Orbán Viktor Dubajban beszélgetett Tucker Carlsonnal. Ebből a beszélgetésből szemléztem olyan részleteket, melyek az orosz-ukrán háborúval és a magyar-orosz kapcsolatokkal foglalkoznak. Nagy részük a Nyugatot, a nyugati politikusokat ekézi és Oroszországot egy racionális, kiszámítható és megbízható partnerként mutatja be.  

Orbán azt mondta, hogy a 2010-es hatalomra kerülése után megegyezett Putyinnal, aki azóta mindig tartotta a szavát. 

Ez minden bizonnyal így is van. Bár arról sokszor nem tud a közvélemény, hogy pontosan miben is egyeztek meg. Szijjártó Péter gyakori látogatásaiból se szokott kiderülni, hogy miért is találkozik olyan gyakran Lavrovval, a sajtóközlemények csak általános témákat említenek (európai biztonság- és energiapolitika). Legutóbb Simicska Lajos volt az, aki egy számára nem tetsző orosz üzletről beszélt. Ugyanakkor erre a "nekem tartja a szavát" hozzáállásra nehéz építeni a háborúval kapcsolatban, hiszen Ukrajna szuverenitását is több nemzetközi egyezmény garantálta, azokat mégsem tartották be. A háború kitörése előtt Putyin számtalanszor említette, hogy nem fogja megtámadni Ukrajnát, mégis megtette. A régióra vonatkozó minszki egyezményeket se sikerült betartani. 

Európában az elmúlt három évben azt mondták, hogy a háború jó, a béke rossz, és azok az emberek rosszak, akik a békét és a béketárgyalásokat akarták, mint például ő.

Ez így nem pontos, azt senki nem mondta, hogy a háború jó, és a béke rossz. Az orbáni béketervet kritizálták, mivel Orbán semmilyen támogatást (se katonai, se pénzügyi) nem adott (volna) Ukrajnának, és az oroszokra nézve hátrányos szankciókat is eltörölte volna (bár európai uniós országként megszavazta). Ezt pedig azért kritizálták, mert ha Ukrajna semmilyen nyugati támogatást nem kap, akkor az ország összeomlik, és Oroszország gyorsan győzedelmeskedik. Ezt nem akarta a Nyugat, csak Orbán.

Ez a háború nem Ukrajnáról szól, hanem a NATO bővítéséről, és a NATO akart az oroszokhoz közelebb menni, ezért Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Az oroszok kritizálták, de elismerték közép-európai országok NATO-tagságát. Bár megígérték nekik, hogy nem lesznek tagok, de azok lettek. 

Ez az áldozati szerep régóta a háború orosz magyarázatai között szerepel. Ugyanakkor Ukrajna NATO tagságáról nem volt döntés, és az egyhangú döntéshozatal miatt ezt akár egy tagország is megakadályozhatja (például Magyarország). Ahogy láttuk, hogy Finnország és a Svédország csatlakozását a végsőkig akadályoztuk. Putyin a háború kitörése után is gyakran hangoztatta, hogy a NATO-nak vissza kell térnie az 1998-as állapotokhoz, vagyis a keleti bővítés teljes visszaállítását szerette volna, és szeretné ma is. Valóban a NATO fenyegeti Oroszországot, vagy az oroszok fenyegetik a korábbi (szovjet) érdekszférájukban lévő országokat? A NATO tagságról a szervezet és az adott ország önállóan dönthet, ugyanakkor Oroszország birodalmi törekvéseinél nincs önálló döntési helyzetben az adott ország, régió, terület. A NATO egy független államok közötti védelmi szövetség, de akit Oroszország leigáz, az többé nem egy független, szabad ország. Itt nem a NATO-nak vannak birodalmi törekvései, hanem Oroszországnak. Putyin a mai napig fájlalja a szovjet birodalom és érdekszféra megsemmisülését. 

Ugyanebben az interjúban később viszont arról beszél, hogy ez két szláv nép testvérháborúja, nem a mi háborúnk.

Vagyis mégse a NATO miatt tört ki?! Itt kicsit ellentmondásos.

Mindig is tudtam, hogy a háború az oroszokat csak erősebbé teszi.

Jelenleg nem olyan erősek, mint a háború előtt. Bár Oroszország nem omlott össze, se a háború, se a szankciók hatására, de a jelenlegi helyzet egyáltalán nem pozitív: 2025-ben már a költségvetés 43%-át fordítják katonai célokra, jelenleg 21% az alapkamat és 9-10% az infláció. Nagy a munkaerőhiány és a katonai-emberi veszteségek is óriásiak. Nem véletlen, hogy már Putyin is nyitott a béketárgyalásokra.  

Az erős vezetők békét csinálnak, a gyenge vezetők háborút.

Nos, ez nagyon sok kérdést felvet, ezért csak egy felsorolással zárom: Ukrajna, Szíria, Irán, Tajvan, Kanada, Grönland, Panama. Reméljük, mindenhol béke lesz!

Amikor Julija Timosenko börtönbe került, a fél világ tiltakozott, köztük az EU is. Kisebb-nagyobb szankciókról is volt szó, de végül nem lett belőle semmi. Bár kevesen vannak minden információ birtokában, nem nehéz kimondani, hogy Timosenko politikai elítélt, ami manapság egy demokráciában nem normális. Ahogy a korábbi elnök, Viktor Juscsenko megmérgezése se volt az. Gyakorlatilag majdnem megölték az elnököt. Hogy kik, miért és hogyan, máig nem derült kis pontosan. 

Ez az Ukrajna eljutott az EU kapujának előszobájába, majd innen hirtelen vissza is fordult. 

Az ország jelenleg kiábrándító gazdasági helyzetben van, a társadalmi elégedetlenség hatalmas, a politikai megosztottság - a narancsos forradalom óta - változatlan. Az ország egyik fele oroszbarát, a másik fele EU-barát. Igaz, ez nem a narancsos forradalom óta van így. 

Nagyon érdekes, hogy külföldi politikusok simán beavatkoznak az eseményekbe, Jaroslaw Kaczynski a megmozdulások, Vlagyimir Putyin pedig a Janukovics politikája mellett foglalt állást. Érdekesség, hogy Kaczynski személyesen is megjelent Kijevben. Az EU megint olyan halk, amennyire csak lehet, közvetítő szinte nincs is, így gyakorlatilag minden azon múlik, hogyan kezelik a megmozdulásokat, illetve megmarad-e a tüntetők ereje, kedve, vagy idővel hazamennek, hogy egy klasszikustól idézzek. Az EU már nem kér Janukovicsból, ami ezek után érthető is, de ha közvetítő kell, beszállhatnának, mert más nem fog segíteni.   

Jelenleg Vitalij Klicsko a megmozdulások egyik vezéralakja. Kétnapos ultimátumot adott Janukovicsnak a kormány eltávolítására. A másik szimbolikus alak Timosenko lánya, aki bájával és egyszerűségével sok mindenben hasonlít édesanyjára. Az igazsághoz tegyük hozzá, hogy Timosenko azért sokáig része volt az Ukrajnát irányító oligarcháknak, csak most éppen a vesztes oldalon áll. Az oligarcha önmagában nem bűnöző, de a helyi privatizációban ott is sokan kétes úton gazdagodtak meg. Klicskó nem tartozik közéjük, vagy legalábbis az ő esetében ismert a vagyonának a forrása. Népszerű sportoló, a tiszta kezek politikáját hirdeti, hadat üzent a korrupciónak, eddig nem sározódott be, hiteles politikai szereplő.

Lássuk, milyen kimenetele lehet az eseményeknek: 

1. Janukovics és a kormány marad, a tüntetések kifulladnak.

2. Janukovics hátralép egyet. Kevés az esélye annak, hogy Janukovics a  tüntetések hatására visszakozik, de ha így lenne, beavatkozhat Putyin, elzárhatja a gázt, nem ad több pénzt, az ország megint roppant nehéz helyzetbe kerül. > lásd még 4. pont

3. Ha eszkalálódnak a tüntetések, netán összecsapások alakulnak ki a pattanásig feszült helyzetben, ami áldozatokkal jár, akkor az egyik fél számára végzetes helyzet alakul ki, az ország szempontjából pedig katasztrofális.

3.1. A hatalom szétveri a tüntetéséket, netán kijárási tilalmat rendelnek el, beavatkozik a hadsereg.

3.2. A rendvédelmi szervek egy jelentős része a tüntetők oldalára áll. Ekkor meg is bukik a rezsim.

4. Janukovics meneszti a kormányt és új választásokat ír ki, lehetőleg jó későbbi időpontra, hogy addig is időt nyerjen. A tüntetők megnyugodnak, lecsillapodnak az események. > lásd még 2. pont

5. Nem történik semmi, a tüntetések maradnak, ahogy Janukovics és a kormány is. Tovább mélyülnek az árkok.