Az MSZP és az LMP nem vesz részt az új alkotmányról szóló vitában, a Jobbik részt vesz, de már most kijelentették, hogy nem fogják megszavazni. A kormánypártok tavasszal mindenképpen szavazni fognak az új alkotmányról. Ez már eldőlt. Hogy kik vesznek részt és kik nem, az még csak eldőlni látszik, de valószínű, hogy a mostani helyzet nem fog változni.
A gesztusok és a feltételek árulkodóak
Az elmúlt napokban az alkotmányozás kapcsán több gesztust is tett a Fidesz. Elvetették az alkotmányozó nemzetgyűlés ötletét, majd Salamon László (KDNP) koncepcióját, az új alkotmány eredetileg tervezett húsvéti elfogadásához sem ragaszkodnak, a KDNP-vel is nyílt vitákat folytatnak. Legutóbb az LMP-nek látványos gesztust tettek: az Alkotmánybíróság visszakaphatja az ősszel elvett jogköreit - legelábbis egy részét. Vagyis látható, hogy a Fidesznek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több szereplőt bevonjon az alkotmányozásba, és ezért - valamilyen szinten - komopromisszumra is képes, de az eredeti koncepción a fontosabb kérédsekben nem változtat. A politikai racionalitást nézve érthető, hogy most él a lehetőséggel, ilyen felhatalmazással minden politikai erő élne, a kérdés csak az, hogy mennyire tudják "eladni" az új alkotmányt, hogy azt mindenki magáénak érezhesse.
A Jobbik hajlandó részt venni a vitában, nem nyújt be saját tervezetet, csak módosító javaslatokkal él, de már jelezte, hogy nemmel fog szavazni kormánypártok koncepciójára. Bár az előzetes elutasítás talán kicsit elhamarkodott lehet, bőven ráér, ha a szavazás előtt nyilvánítják ki a nem szavazatukat, mégis úgy tűnik, hogy a vitában a Jobbik viselkedik a leginkább konstruktív ellenzékként.
Az MSZP részéről világos a cél: semmilyen formában nem akarnak részt venni az alkotmányozásban. Ez a feltételikból is látszik: 1. Az új alkotmány koncepcióját 4/5-ös többség fogadja el. 2. Az alaptörvény csak két egymást követő parlament jóváhagyása után léphet hatályba. Az irracionális feltételekből is látszik, hogy az MSZP az egész alkotmányozást elutasítja, nem vesznek részt benne, inkább erre az elutasításra építenek a továbbiakban. Várható volt, hogy a kormánypártok elutasítják ezeket a feltételeket.
Az LMP szerepe lehet a legellentmondásosabb. Új pártként úgy definiálták magukat, hogy legalább ugyanolyan távol legyenek az MSZP-től, mint a Fidesztől. Egyszerre ostorozzák a kormánypártokat és az MSZP-t, a Jobbikról nem is beszélve. Az alkotmányozásból kivonultak, és három feltételhez kötötték a részvételt: 1. Az Alkotmánybíróság jogköreinek visszaálíltása. 2. Az áprilisi határidő év végére tolása. 3. Az új alkotmány hatályba lépését megerősítő népszavazáshoz, vagy a következő parlament általi jóváhagyáshoz kötné. Utóbbi feltétel szintén irracionális, hiszen miért bízná a mostani többség a következő parlamentre a kérdést?! Ezt egyik politikai erő sem kockáztatná meg, nem is lenne értelme. Az LMP feltételei szintén árulkodóak.
Saját alkotmánykoncepciót is készítettek, ami egy kicsit ellentmondásos, mert Schiffer András többször érvelt úgy, hogy nincs alkotmányozási kényszer. Ha így van, minek saját alkotmánykoncepció? Ugyanakkor azt is jelentheti, hogy komolyan gondolják a kérdést, de azt nyilván maguk sem várják, hogy végül ez kerül elfogadásra. Koncepciójuk léte sokkal inkább összefügg az alkotmányozásból való kivonulással, ezzel is a kormány alternatívájaként szeretnének megjelenni. Saját szerepük így egyértelmű, de ha semmilyen formában nem vesznek részt az alkotmányozásban, azzal a konstruktív ellenzéki mivoltuk is elvész. Az úgynevezett más politika így már nem sokban különbözik az egykori ellenzéki pártok konstruktívnak nem nevezhető politikájától. Legyen szó a Fidesz elmúlt nyolc évéről, vagy az MSZP mostani ellenzéki szerepéről. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miben más a politika? A párt joggal köti feltételhez az alkotmányozásban való részvételt, de a túlzott feltételek könnyen azt a látszatot keltik, hogy a párt valójában nem is akar résztvenni az alkotmányozásban.
Ellentétes érdekek
Az ellenzéki pártoknak egyszerűen politikai érdekük, hogy ne legyen sikeres az új alkotmány körüli vita, és így az új alkotmány elfogadása se. Ha a Fidesznek sikerülne bevonni a vitába az összes ellenzéki pártot, és végül egy olyan alkotmányt fogadnának el, amit - ha csak részben - de az elleznzék is támogatna, akkor az elsősorban a kormánypártok sikere lenne. "A Fidesznek sikerült az összefogást megvalósítania." De ez nem érdeke az ellenézki pártotknak. Ők éppen ennek az ellenkezőjében érdekeltek. Ne legyenek sikeresek a kormánypártok, sőt, legyen egy olyan döntés, amit négy éven keresztül tudnak kirtizálni, támadni, így ez a momentum is része lesz annak, hogy egy új alternatívaként jelenjenek meg. "Mi másképp csináltuk volna. Mi másképp fogjuk csinálni." Utóbbi elképzelés főleg a Jobbik és az LMP számára fontos, de az MSZP is építeni tud rá. Ha a Fidesz-KDNP sikeresen véghezvinné az alkotmányozást, az leginkább a kormánypártok sikere lehetne, és ebben egyik ellenzéki párt sem érdekelt. Az ellenzéki pártoknak nem kell támogatniuk az új alkotmányt, a politikai ésszerűség alapján ez érthető döntés lehetne, de a végszavazásnál is lehet nemet mondani, nem biztos, hogy jó döntés már a vitára is nemet mondani.