Politikazabáló

Az új köztársasági elnök megválasztása kapcsán gyorsan előtérbe kerültek a pártérdekek. Mesterházy Attila és az MSZP hitelességi szempontból majdnem megsemmisítette magát azzal, hogy Sólyom Lászlót javasolta köztársasági elnöknek. Azt a Sólyom Lászlót, akivel számtalan vitába keveredett legutóbbi kormányzásuk idején. Az MSZP-ben pontosan tudják, hogy semmi beleszólásuk nem lesz az új államfő megválasztásába, így nekik az a legjobb, ha olyan ember kerül a posztra, aki a lehető legtöbbször konfrontálódik majd a Fidesszel. Pedig az új államfő hivatali idejének nagyobb részét már a következő kormányzati ciklusban tölti. Már amennyiben kitölti a teljes ciklusát.
A Jobbik a gyors népszerűségre hajaz azzal a javaslattal, hogy ténylegesen is a nép kezébe adná a választás jogát. Igaz, már régóta ezt a megoldást hangoztatja. De javaslatában szintén benne van, hogy a parlamenti szavazáskor nincs esélye beleszólni a ténylges választásba. Nem biztos, hogy így gondolnák, ha perlementi többségük lenne.

Az LMP számára kapóra jönne Sólyom László, akit ráadásul az MSZP is támogatna, együtt jelölni is tudnák, de ilyen körülmények között Sólyom egészen biztos, hogy nem vállalná el, főleg nem kérne az MSZP támogatásából. Megválasztása amúgy is kizárt, a Fidesz saját magával menne szembe, és nem érdekük, hogy valaki jelentősen lassítsa a törvénykezést. Miután a kör bezárult, az LMP elállt egy jelölt állításától, és a legkényelmesebb megoldást választja, mindenkit kritizálni fog, aki számára nem elfogadható, de nem javasol senkit.

A KDNP-nek nem sok beleszólása lesz a kérdésben, valószínű, hogy nem fog vitát generálni az államfő személye körül. Nincs is sok értelme.
A Fidesz frakciója biztos, hogy rábólint Orbán Viktor jelöltjére. A Fidesznek nem érdeke, hogy elhúzódjon az új elnök kiválasztásának folyamata és megválasztása, így az is biztos, hogy az első szavazáskor sikeres lesz a választás. A Fidesz támogatottsága még mindig jelentős, bár kétharmados többségük már nincs, de ez a támogatottság is elég ahhoz, hogy ne kelljen többpárti jelöltet választaniuk. Egyszerűen élnek kényelmes parlamenti többségükkel. Egy biztos, Mádl Ferenc, Sólyom László és Schmitt Pál után újra konzervatív elnöke lesz Magyarországnak.

Török Gábor védelmében. Ez lenne az alcím.

Valójában nem szorul védelemre, maga is reagált a történtekre. Politikai elemzőként az évek során mindent megkapott, volt ő már SZDSZ-es, fideszes, gyanús, hogy szoci, de a legkülönbözőbb kritikák ma is megtalálhatóak blogja nyitóoldalán. Ennek még örülni is szokott, hiszen objektivitását mutatja, ha nem tudják hova tenni. Mégis, az igazságérzetemet bántja, ahogy Somogyi Zoltán nekiment a Jobbik miatt. Könnyen lehet, hogy az egykor főállású politikai elemző, aki MDF-es tanácsadói, majd politikusi szerepvállalása miatt sokat veszített a hitelességéből, most így próbál visszatérni a politikai elemzők sorába. Ez szíve joga, az biztos, hogy jobban csinálta, mint az MDF-es kampányt, mert komoly vita alakult ki abból, hogy helye van-e a Jobbiknak a Corvinuson, és milyen szerepe van ebben Török Gábornak. De hogy igaza van-e, az már közel sem biztos.

Somogyi szerint nem szabad mindenkivel vitatkozni, a Jobbikot leginkább normán kívüli pártként kellene kezelni, Török Gábornak pedig végképp nem szabadna "mosolyogva végigülni" egy ilyen vitát, ha már elkövette azt a súlyos hibát, hogy meghívta Vona Gábort a Corvinusra. (Később Gaudi-Nagy Tamás Navracsics Tiborral vitázott a Tárcatükör következő állmomásán.) Somogyi sokszor hivatkozik a demokraták közösségére, akik majd eldöntik, hogy ki és mi a jó, kinek mit szabad, és mit nem. Vajon lehet húzni egy vonalat, ahol meg lehet határozni a demokraták közösségét? Még Somogyi is kiemeli az LMP-t, amikor felvetődött, hogy az Alaptörvény módosítása kapcsán technikai koalícióra lépnének a Jobbikkal. Akkor hol az a határ?

Hol van a demokrácia határa, amikor egyes emberek, pártok, mozgalmak, értelmiségi körök véleményvezérként tetszelegnek úgy, hogy közben másokat bélyegeznek, netán kirekesztenek. Amikor megmondanák, hogy kinek kivel szabad leülnie, és kivel nem. Valójában pont azt csinálják, amit az általuk kritizált csoportok? Vagy mit is jelent az ún. demokraták közössége?

Nem kétséges, hogy a Jobbik sok esetben szélsőséges álláspontot képvisel. Megoldásaik bizonyos esetben irracionálisak, gyakran megvalósíthatatlanok, olykor az európai értékekkel ellentétesek, sokszor végtelenül demagógok. De az is igaz, hogy olyan problémákat vetnek fel, amikre az ún. demokraták közösségének nem mindig van megfelelő válasza, vagy egyáltalán nincs válasza. Ráadásul jelen állás szerint a harmadik (egyes felmérések szerint a második) legnépszerűbb parlamenti párt, így elhallgatása nem igazán demokratikus. Vitatkozni velük nemhogy szabad, de kell is. 

Vajon mennyivel demokratikusabb az, aki az elhallgatás eszközével venné fel a harcot, mint az, aki lehetőséget ad egy vitára, hogy láthatóvá váljanak a különbségek az eltérő álláspontok között? Az eltérő demokráciafelfogás, az eltérő értékek, és az eltérő megoldási javaslatok, az eltérő politikai kultúra között. Ha egyáltalán Töröknek harcolnia kell valami ellen, hiszen ő politológusként, egyetemi oktatóként, moderátorként volt jelen, Somogyiból pedig még mintha az egykori politikus szólna, akinek ellenfele volt a Jobbik, míg Török nem volt politikus, ezért ilyen formában a támadása sem fair.

Török Gábor legjobb érve a következő mondatában van: 

Azzal leülhetek beszélni, talán még mosolyoghatok is, akinek a pártja – elnézést a politikai kifejezésért – “szétlopja az országot”, de azzal nem, aki "cigánybűnözésről" vagy bármilyen más, természetesen vitatható, akár erősen el is ítélhető dologról beszél? 

Igen, egyetértek vele. Én Török Gábornak adok igazat.

"Kimentek a tankok, bejöttek a bankok."

Mondta Vona Gábor a Bankszövetség székházánál a Jobbik 1956-os megemlékezésén.

Nem lesz egyszerű a következő választási kampány. Vagy éppen nagyon egyszerű lesz. 

A legfrissebb hírek szerint Alföldi Róbertnek távoznia kell a Nemzeti Színház éléről. Az évadzáró sajtótájékoztatón egy kérdésre a következő mondat hangzott el (videó itt), ami a fideszes vezetők körében is kicsapta a biztosítékot: 

"Önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében."

Pedig a Fidesz a kormányváltás után sem akarta elmozdítani a színházigazgatót. Ha visszatekintünk, érdemes megfigyelni, hogy többször, több különböző fideszes politikus is megvédte a direktort. 2010 májusában a jobbikos Novák Előd Alföldi Robertának nevezte Alföldi Róbertet, amit L. Simon László utasított vissza. Itt érdemes megjegyezni, hogy a jobbbikos Pörzse Sándor emberi szempontból érzi sértőnek Alföldi fent idézett szavait, miközben Novák Előd éppen emberi méltóságot sértett, amikor valakinek a nevéből gúnyt űzött. Idézet a FN interjújából:

"Ön szerint Alföldi Róbert indulatból vagy dacból ejtette el ezt a megjegyzést a riporterhölgy irányába?

Teljesen mindegy. Még a kocsmában is sok lett volna egy hölggyel szemben ilyen megjegyzést tenni. Ráadásul ezt egy éves beszámolón tette, egy nyilvános sajtótájékoztatón, a Nemzeti Színház igazgatójaként. Még Botswanában sincs ilyen. Emberi szempontból érzem sértőnek az egész történetet."

2010 decemberében Szűcs Géza kulturális államtitkár is megvédte Alföldit. Akkor ismét Novák Előd interpellálta, és a direktor távozását követelte, amire az államtitkár így reagált:

"Szőcs Géza válaszában kiemelte, hogy Magyarország jogállam, Alföldi Róbertnek pedig öt évre szóló szerződése van."

Legutóbb - egy hete (!) - Réthelyi Miklós miniszter is megvédte Alföldi Róbertet. Akkor a jobbikos Pörzse Sándornak válaszolt így a miniszter:

 „Érdekes, újszerű, de egyáltalán nem botrányos előadást láttam”. A miniszter hangsúlyozta, hogy Alföldi Róbert főigazgató leváltására nem ok, hogy nem ért vele mindenben egyet." 

Aznapi beszámolók szerint a miniszter mellett L. Simon Lászó is megvédte Alföldi Róbertet. 

A Jobbik mellett a KDNP is többször Alföldi távozását követelte, februárban ismét visszautaltak arra az ominózus botrányra, amikor a román nemzeti ünnepen a Nemzetiben ünnepelhettek volna a románok, de ezt később Alföldi visszamondta. A KDNP egyértelműen megfogalmazta szándékát:

„Az igazgató induljon pályázaton a fővárosban megüresedő színházak igazgatói posztjának valamelyikéért, és kísérletezzen bátran” - olvasható a párt közleményében. „Egy dologban viszont egyetértünk Alföldi Róberttel, abban, amit most megfogalmazott: ő magától a Nemzetiből nem megy el. Így legyen. Elküldjük” - jelentette ki a KDNP."

Látható, hogy amíg a KDNP és a Jobbik mindent megtesz Alföldi Róbert eltávolítása érdekében, a Fidesz is mindent megtesz, hogy elkerülje a direktor menesztését, és azt a látszatot, hogy kultúrforradalmat hajt végre. Pedig a 2/3-os hevületbe bőven beleillett volna. Az elmúlt egy évben L. Simon László képviselő, Szőcs Géza államtitkár és Réthelyi Miklós miniszter is megvédte a színházigazgatót. Ennek fényében kijelenthető, hogy kitölthette volna mandátumát, de most hibázott, így nem csak magát, de a korábban védelmére kelt fideszes politikusokat is nehéz helyzetbe hozta.

Az MSZP és az LMP nem vesz részt az új alkotmányról szóló vitában, a Jobbik részt vesz, de már most kijelentették, hogy nem fogják megszavazni. A kormánypártok tavasszal mindenképpen szavazni fognak az új alkotmányról. Ez már eldőlt. Hogy kik vesznek részt és kik nem, az még csak eldőlni látszik, de valószínű, hogy a mostani helyzet nem fog változni.

A gesztusok és a feltételek árulkodóak

Az elmúlt napokban az alkotmányozás kapcsán több gesztust is tett a Fidesz. Elvetették az alkotmányozó nemzetgyűlés ötletét, majd Salamon László (KDNP) koncepcióját, az új alkotmány eredetileg tervezett húsvéti elfogadásához sem ragaszkodnak, a KDNP-vel is nyílt vitákat folytatnak. Legutóbb az LMP-nek látványos gesztust tettek: az Alkotmánybíróság visszakaphatja az ősszel elvett jogköreit - legelábbis egy részét. Vagyis látható, hogy a Fidesznek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több szereplőt bevonjon az alkotmányozásba, és ezért - valamilyen szinten - komopromisszumra is képes, de az eredeti koncepción a fontosabb kérédsekben nem változtat. A politikai racionalitást nézve érthető, hogy most él a lehetőséggel, ilyen felhatalmazással minden politikai erő élne, a kérdés csak az, hogy mennyire tudják "eladni" az új alkotmányt, hogy azt mindenki magáénak érezhesse.

A Jobbik hajlandó részt venni a vitában, nem nyújt be saját tervezetet, csak módosító javaslatokkal él, de már jelezte, hogy nemmel fog szavazni kormánypártok koncepciójára. Bár az előzetes elutasítás talán kicsit elhamarkodott lehet, bőven ráér, ha a szavazás előtt nyilvánítják ki a nem szavazatukat, mégis úgy tűnik, hogy a vitában a Jobbik viselkedik a leginkább konstruktív ellenzékként.

Az MSZP részéről világos a cél: semmilyen formában nem akarnak részt venni az alkotmányozásban. Ez a feltételikból is látszik: 1. Az új alkotmány koncepcióját 4/5-ös többség fogadja el. 2. Az alaptörvény csak két egymást követő parlament jóváhagyása után léphet hatályba. Az irracionális feltételekből is látszik, hogy az MSZP az egész alkotmányozást elutasítja, nem vesznek részt benne, inkább erre az elutasításra építenek a továbbiakban.  Várható volt, hogy a kormánypártok elutasítják ezeket a feltételeket.

Az LMP szerepe lehet a legellentmondásosabb. Új pártként úgy definiálták magukat, hogy legalább ugyanolyan távol legyenek az MSZP-től, mint a Fidesztől. Egyszerre ostorozzák a kormánypártokat és az MSZP-t, a Jobbikról nem is beszélve. Az alkotmányozásból kivonultak, és három feltételhez kötötték a részvételt: 1. Az Alkotmánybíróság jogköreinek visszaálíltása. 2. Az áprilisi határidő év végére tolása. 3. Az új alkotmány hatályba lépését megerősítő népszavazáshoz, vagy a következő parlament általi jóváhagyáshoz kötné. Utóbbi feltétel szintén irracionális, hiszen miért bízná a mostani többség a következő parlamentre a kérdést?! Ezt egyik politikai erő sem kockáztatná meg, nem is lenne értelme. Az LMP feltételei szintén árulkodóak.

Saját alkotmánykoncepciót is készítettek, ami egy kicsit ellentmondásos, mert Schiffer András többször érvelt úgy, hogy nincs alkotmányozási kényszer. Ha így van, minek saját alkotmánykoncepció? Ugyanakkor azt is jelentheti, hogy komolyan gondolják a kérdést, de azt nyilván maguk sem várják, hogy végül ez kerül elfogadásra. Koncepciójuk léte sokkal inkább összefügg az alkotmányozásból való kivonulással, ezzel is a kormány alternatívájaként szeretnének megjelenni. Saját szerepük így egyértelmű, de ha semmilyen formában nem vesznek részt az alkotmányozásban, azzal a konstruktív ellenzéki mivoltuk is elvész. Az úgynevezett más politika így már nem sokban különbözik az egykori ellenzéki pártok konstruktívnak nem nevezhető politikájától. Legyen szó a Fidesz elmúlt nyolc évéről, vagy az MSZP mostani ellenzéki szerepéről. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miben más a politika? A párt joggal köti feltételhez az alkotmányozásban való részvételt, de a túlzott feltételek könnyen azt a látszatot keltik, hogy a párt valójában nem is akar résztvenni az alkotmányozásban.

Ellentétes érdekek  

Az ellenzéki pártoknak egyszerűen politikai érdekük, hogy ne legyen sikeres az új alkotmány körüli vita, és így az új alkotmány elfogadása se. Ha a Fidesznek sikerülne bevonni a vitába az összes ellenzéki pártot, és végül egy olyan alkotmányt fogadnának el, amit - ha csak részben - de az elleznzék is támogatna, akkor az elsősorban a kormánypártok sikere lenne. "A Fidesznek sikerült az összefogást megvalósítania." De ez nem érdeke az ellenézki pártotknak. Ők éppen ennek az ellenkezőjében érdekeltek. Ne legyenek sikeresek a kormánypártok, sőt, legyen egy olyan döntés, amit négy éven keresztül tudnak kirtizálni, támadni, így ez a momentum is része lesz annak, hogy egy új alternatívaként jelenjenek meg. "Mi másképp csináltuk volna. Mi másképp fogjuk csinálni." Utóbbi elképzelés főleg a Jobbik és az LMP számára fontos, de az MSZP is építeni tud rá. Ha a Fidesz-KDNP sikeresen véghezvinné az alkotmányozást, az leginkább a kormánypártok sikere lehetne, és ebben egyik ellenzéki párt sem érdekelt. Az ellenzéki pártoknak nem kell támogatniuk az új alkotmányt, a politikai ésszerűség alapján ez érthető döntés lehetne, de a végszavazásnál is lehet nemet mondani, nem biztos, hogy jó döntés már a vitára is nemet mondani.

Érdekességek az ünnepélyes eskütételről és az új kormány megválasztásáról.

A bársonyszékek jó része üresen maradt, mivel soha ilyen kevés miniszter nem volt egy kormányban. (Később szükség lehet a helyekre, ha a miniszter az államtitkárát (államtitkárait) küldi a parlamentbe, mivel egy miniszternek több - különböző szakterületért felelős  - államtitkára is lesz. Ennek technikai megoldása még érdekes lehet.)

A miniszterek bemutatásánal a legnagyobb tapsot Navracsis Tibor kapta. Szerintem a taps nem elsősorban a miniszteri kinevezésének, hanem az elmúlt négy év frakcióvezetői munkájának szólt. Látható, hogy a frakcióban sokan kedvelik, tisztelik, eddigi munkáját elismerik.

Az összes párt frakcióvezetője illetve elnöke gratulált az új kormányfőnek és  az új minisztereknek. Még a nemmel szavazók is. Senki nem volt gárdamellényben. Senki nem vislekedett oda nem illő módon (pl. trágár bekiabálás), az összes képviselő megadta a tiszteletet az ünnepélyes eseményhez.

Egyetlen szavazással döntöttek az új miniszterelnök személyéről és a kormányprogramról.  Eredménye: 261 igen, 107 nem, 0 tartózkodás, 18 nem szavazott. Tehát a szavazáson 18-an nem vették részt. Egyesek faladatukból adódóan nem is szavazhattak, ilyen  a házelnöki tisztséget betöltő Schmitt Pál. De hol volt a többi nem szavazó képviselő? Egy nemrég megválasztott képviselőnek mi lehet fontosabb, mint az - elvileg négy évente egyszer megtartott - új miniszterelnökről és a kormányprogramól döntő ülésen (és szavazáson) való részvétel? (Kivéve a személyes okokat.)

Talán egy kicsit meglepő, hogy a Jobbik képviselői is nemmel szavaztak a kormányfőre és a kormányprogramra. 1998-ban a MIÉP támogatta az akkor megalkuló Orbán-kormányt.  Igaz, a mai Jobbik nem egyenlő az akkori MIÉP-pel, mégis sokan tartózkodást vártak a Jobbiktől, de Vona Gábor már csütörtökön jelezte, hogy nem tudják támogatni kormányprogramot.

Az új kormány megválasztása után a Fidesz-KDNP nagygyűlést tartott a Kossuth téren. Ilyen se volt még - mármint eskütétel utáni nagygyűlés. Ennek célja a saját tábor megerősítése, a közös ünneplés, a közös élmények és a siker megélése, továbbá a támogatók demonstrálása lehetett.

+1

Ha a parlamenbe nem is, a hírekbe bekerült az SZDSZ, mert ma lemondott az elnöke, Retkes Attila. Talán nem véletlen az időzítés, de igazán nagy jelentősége nincs. Ugyanakkor szokatlan, hogy egy távozó politikus pártja nevében bocsánatot kér:

"Retkes Attila a párt nevében négy dologért kért bocsánatot a magyar társadalomtól: a korrupciós ügyekért, a vidék magára hagyásáért, a határon túli magyarok elhanyagolásáért, és a fölényes, agresszív stílusért."

Tegnap több neves értelmiségi nyilvánosan kiállt Sólyom László újraválasztása mellett. Mozgalom, honlap indult. Egyes személyek kiállása nem meglepő, a közös múlttal is magyarázható, lásd Zlinszky János (Alkotmánybíróság), vagy Lányi András (Védegylet). Ugyanakkor Tölgyessy Péter eddig tartózkodott a hasonló megnyilvánulásoktól, de tekintélyes alkotmányjogászként az ő kiállása is érthető. Talán csak Makovecz Imre és Mellár Tamás (volt KSH-elnök) aláírása kerülhet a meglepő kategóriába. 

Nyitott kérdés?

Az értelmiségi kiállás ismeretében Orbán Viktor a Tények Estében azt nyilatkozta, hogy a köztársasági elnök megválasztása még teljesen nyitott kérdés. Az is lehet, hogy ez csak egyszerű kommunikációs fogás, de legalább világos üzenet. A kialakult helyzetben - napok óta fontosabb hír a köztársasági elnök megválsztása, mint az új kormány megalakulása - nem is rossz megoldás.

Pártpolitikust vagy nem pártpolitikust?

Korábban írtam arról, hogy nem biztos, hogy Sólyom Lászlót újraválasztják. A politikai ráció indokolhat egy új, a Fideszhez lojálisabb, közelebb álló jelölt megválasztását a köztársasági elnöki posztra. (Miközben Sólyom és a Fidesz elképzelési között nincs túl nagy törésvonal.) Minden politikai párt élne ezzel a lehetőséggel, ha ilyen nagy támogatást kapna. Emlékezzünk: öt évvel ezelőtt az MSZP is pártpolitikust jelölt Szili Katalin személyében. A Jobbik már megfogalmazta, hogy Morvai Krisztinát jelölné köztársasági elnöknek, aki - bár nem tagja a pártnak -, de nem is pártok felett álló közszereplő. Az LMP-nek kapóra jön Sólyom támogatása, egyrészt a védegyletes gyökerek miatt, másrészt mert nincs más alkalmas jelöltjük. De nem csak pártpolitikust jelölhet a Fidesz.

Nyomás és logika

A következő hetek kérdése az lehet, hogy a bal-, de főleg a jobboldalról érkező nyomás milyen hatással lesz a Fidesz vezetésére. Ennek fényében hogyan változik az eredeti elképzelésük, ha egyáltalán változni fog. Lehet, hogy az értelmiségieknek, és a  - nem jelentéktelen - Sólyom-tábornak nem igazán tetszetne, de egy új elnök megválasztása is teljesen demokratikus, és a politikai rációt tekintve logikus lépés lenne.

Mikor derül ki, hogy ki lesz a Fidesz jelöltje?

Legkésőbb júnuis 28-án, a Fidesz frakcióülésén. (Lásd Orbán Viktor nyilatkozta a Tények Estében.)

Jobbik

A héten kiderült, hogy a Jobbik bankadót vetne ki. Sőt, a rádióban hallható legújabb reklámjukban a devizahitelesek megvédését hangoztatják. Ezzel az ügyes húzással ismét jelentős tömeget szólítanak meg. Hogy konkrétan mit kezdenének a devizahitelesekkel, az nem derül ki, de nem is kell, hiszen kampány van, és minden bizonnyal nem ők fognak kormányt alakítani, így sokkal bártabban ígérgethetnek, mint a korményképes erők. A válság miatt nehéz helyzetbe került devizahitelesek igen nagy réteget jelentenek, akiket a kampány hajrájában (is) érdemes megszólítani.

MDF(-SZDSZ)

A héten ismét volt egy kis botrány a párt körül. Újabb alapító, ezúttal Zsigmond Attila lépett ki a pártból. A hírben két érdekesség is van. 1) A választások előtt másfél héttel még mindig ezek a botrányok uralják a pártról szóló híreket, bár az utóbbi időben egyre több szó esik a programról is. 2) Még mindig van alapító a pártban?! 

Bokros Lajos két érdekes kijelentést tett: 

1) Ha az MDF bejut a Parlamentbe, hazajön, és ellenzéki szerepben politizálna tovább. Az érdekesség a második mondatában volt: "a párt frakcióját szertné vezetni". De mi lesz akkor Dávid Ibolyával?! Ha bejut a párt, nem ő vezetné a frakciót? Netán a pártelnök fölé nőtt?

2) Bokros második érdekes megnyilatkozása az volt, amikor lekommunistázta LMP-t. Nyilván nem ideológiai alapon, hanem a programja alapján. Erről talán később, de a megnyilvánulása jól mutatja, hogy mindkét párt ugyanazokért a szavazatokért küzd - egyre élesebb vitákban. Hasonlóan éles csörte volt a Klubrádióban Herényi Károly (MDF) és Tordai Bence (LMP) között. Fokozódik a harc a két kisebb párt között.

Egyéb

Vajon kié lehet az Ítéletnap című órisáplakát?

A Fidesz legújabb kampányfilmje:

Az MDF új kampányfilmje: 

Az MSZP már futó kampányfilmje: 

A Jobbik már futó kampányfilmje: 

Az LMP kampányfilmje:

    (Illetve annak a helye.)

Két héttel a választások előtt még nincs kampányfilmjük! Várjuk. Minden bizonnyal anyagi okok miatt nem készült (még) el, elvileg készül. A szlogenje: Igen, lehet! Kicsit Obamára hajaz (Yes, We Can).

A Fidesznek eddig több kampányfilmje van, ezek főleg az MSZP-vel foglalkoznak, negatív hangsúlyokkal, majd rövid üzenettel a végén: "Itt az idő! - Fidesz". Ez az első olyan kampányfilm, ami Orbán Viktort tettrekész miniszterelnök-jelöltként mutatja be. Itt már nincs szó az MSZP-ről, se a negatívumokról, ez csak Orbán Viktorról szól, mint aki a problémákat meg tudja oldani. Az óriásplakátokkal együtt világos üzenetet hordoz: Orbán Viktor a legalkalmasabb ember a miniszterelnökségre.

A Fidesz mellett az MDF kampányfilmjén is látszik, hogy profi munka. Egy elképzelt jövőképet vizionál: ilyen lesz az ország 2020-ban. Mosolygós arcok, mindenki boldog, minden szép és minden jól működik. A fiataloktól az idősekig minden korosztályra, társadalmi rétegre szentel pár pillanatot. A végén Bokros Lajos miniszterelnök-jelölt is megjelenik néhány szó erejéig. A legvégén a "Csak az ország!" szlogen a Fidesz  szolgenjére utal.

Az MSZP kampányfilmjének az eleje még a gagyi látszatát kelti a megrajzolt háttérrel, de a második felétől már jobbra fordul. A főszereplő Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt, aki pozitív üzeneteket közvetít. A "Többen vagyunk, mint gondolná" szlogen jól mutatja, hogy milyen nehéz helyzetben van a párt.

A Jobbik kampányfilmjén látszik, hogy alacsony költségvetésből készült, de ahhoz képest világosan kommunikálja a párt üzenetét. A főszereplő Vona Gábor, a párt miniszterelnök-jelöltje. Minden benne van, amiről eddig beszéltek: Adjon az Isten, az elmúlt 20 év felelősei, a haza védelme, radikális változás. Ilyen szempontból ez is profi munka.

Az MDF kampányfilmje 1 perc, a többi egységesen 30 másodperc.