Politikazabáló

Orbán Viktor a héten megtartotta sokadik évértékelőjét, a mostanit éppen miniszterelnökként. Beszédeit ellenzékiként is megtartotta, ezzel gyakorlatilag műfajt teremtett a hazai politikai életben. Ha csak ezt nézzük, ma már mindenki utánozza, évértékelőt tartott Bajnai Gordon, és értékelt Gyurcsány Ferenc is. Persze kicsit másképp, mert ebben még mindig Orbánék a profik. Tökéletesen megtervezett díszletek, zászlók tengere, prominens emberek a közönségben, legyen szó az első sorról vagy az utolsóról. Fontos, hogy őket mutassa is a kamera, különben jelenlétük mit sem ér. A ráközelítések most sem maradtak el. Az évértékelő egy fontos eseménye lett a magyar belpolitikának. Itt lehet összefoglalni, irányokat kijelölni, eredményeket felmutatni, ha van mit, ellenzéket ostorozni, ha éppen arra is szükség van. Sokan sokféleképpen értékelték már a beszédet, de kevesen értékelték az ellenzéki reakciókat (1,2). Pedig azzal is érdemes foglalkozni.

Orbán „ugyanazokat a közhelyeket, ugyanazokat az olcsó poénoket puffogtatta”, kommntálta a beszédet a szocialisták szóvivője, Török Zsolt. 

A Jobbik szerint a beszéd „nem áll a valóság talaján”, a Fidesz nem képes megoldást kínálni a magyar emberek mindennapi problémáira. Vona Gábor pártelnök közleményében úgy fogalmaz: Magyarország nem teljesít jobban, mint eddig, Orbán Viktor kormányának nem sikerült a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok teljesítményét felülmúlnia. 

Gyurcsány: Ha üres a fej, akkor üres a szöveg is...

Az LMP szerint Orbán Viktor miniszterelnök „másik mozit néz és egy képzelt világban él”, amikor arról beszél, hogy a kormány csökkenti Magyarország függőségét.

Az Együtt 2014 szerint Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok. A demokrácia gerincét szerintük csigolyánként törték el a rezsim irányítói.

Ha megnézzük a reakciókat, ugyanazokat a közhelyeket találjuk benne, mint amit az MSZP-s Török Zsolt említ a beszéddel kapcsolatban. "Olcsó poénok, nem a valóság talaján, üres fej, üres szöveg, képzelt világ, csigolyatörés." Ezek jók arra, hogy a média esetleg felfigyeljen rájuk, egy kisebb - tragikus vagy komikus - mosolyt csaljon az arcokra, de arra nem jók, hogy valódi kritikát fogalmazzanak meg a beszéddel kapcsolatban.

Ha valaki komoly politikai erőként akar megmutatkozni, szakmai felkészültségét még a választások előtt szeretné "eladni" a szavazóknak, akkor annak ízekre kellett volna szednie ezt a beszédet. Valahogy így. Ez nem történt meg. Egyetlen ellenzéki párt sem tudta komolyan megcáfolni a hallottakat. Másnap már az MSZP felébredt, hogy erre mégiscsak lenne igény. De kérdés, hogy nem túl későn tette ezt meg, amikor már nem erre irányul a figyelem.

Az országértékelő nem új műfaj, ahogy az ország helyzete, állapota sem. Orbán Viktor sem új szereplő a magyar politikai életben. Az évértékelőnél a belpolitikai figyelem teljes egészében erre irányul, főleg ha a miniszterelnök beszél. Azt nem lehetett tudni, hogy az A38 is említésre kerül a beszédben, de azért a beszéd kritikájára sokkal jobban fel lehetett volna készülni, persze, ha valamit is akarnak az ellenzéki pártok... 

Ahogy elmúltak az ünnepek, a diákok ismét tiltakoznak a felsőoktatási reform intézkedései - de leginkább a tandíj - ellen. Lehet azt mondani, hogy nincs tandíj, de ha a 16 legnépszerűbb szak fizetős, akkor ezt még nem jelenthetjük ki. Az még kérdéses, hogy sikerül-e a korábbi intenzitásra pörgetni a megmozdulásokat, de egy biztos, valamilyen változásra kényszerítették a kormányt. A következő hetekben eldől, hogy sikerül-e további változásokat elérni, vagy a három nap alatt összedobott terv végleges lesz.

Külön elemzést is megér, vajon hogyan rajzolták át a pártpreferenciákat a decemberi megmozdulások, tiltakozások. Az idei első, januári közvélemény-kutatási eredményeket meg kell várnunk, hogy számok is bizonyítsák a következményeket, de egy előrejelzést már így is lehet készíteni. Érdemes vizsgálni, melyik párt hogyan telepedett rá a diákokra, és melyik volt az, amelyik a támogatás mellett programmal is előállt. Melyik az, amelyik nyerhetett, melyik az, amelyik veszített; szavazókat, fiatalokat.

Egy biztos, a legtöbb fiatal választót a Fidesz veszíthette el. Fiatal demokratákból talán öreg demokraták lettek. Kérdés, hogy ki profitálhat ebből? Melyik párt hogyan reagált a tüntetésekre? Volt egyetlen, amelyik előállt egy normális felsőoktatási reformmal? Amelyik mellé oda lehetett volna állítani a fiatalokat? Nem, egy se volt. Persze, nehéz feladat a tüntetésekre nem rátelepedni, de mégis támogatni, és új, jobb programmal előállni, de ez egyik ellenzéki pártnak sem sikerült. Egyenként, privát személyként elmentek a tüntetésekre (LMP, DK, Jobbik), egy-egy sajtótájékoztatót is tartottak, de egy hiteles felsőoktatási reformot, programot egyik sem tudott felmutatni. Lehet lobogtatni egy korábbi programot, tervet, de ez kevés. Mondhatják azt, hogy nem most kell, hanem a választások előtt, de ennél jobb alkalmat keresni se kellett volna... Addig eljuthattak a fiatalok, hogy a Fideszt ne, de hogy helyette kit, az megint nem derült ki. Vagy maradt a bizonytalanok táborának erősítése, vagy mindegyik párthoz csatlakoztak, elosztva kicsikhez és nagyokhoz. Ez azért kicsit aggasztó, mert ezek után három nap alatt bármelyik pár összedobhat egy felsőoktatási reformot, csak akkor ugyanott vagyunk, ahol eddig is. 

De a diákok újra szervezkednek, újra itt a lehetőség az összes párt számára, hogy valamivel előálljanak, sőt, a Fidesznek is lehetőséget ad a további korrekcióra. Mert az biztos, hogy a fiatalokat ők sem akarták/akarhatják elveszíteni. Egyszer már változtattak. Talán megérné újra, főleg így, hogy az ellenzék is keveset tesz ebben  kérdésben.

Délután került fel Orbán Viktor Facebook oldalára egy videó, amiben a miniszterelnök kifejti, hogy "ezen az áron" nem kell az IMF-megállapodás. (Bár a videó címében 5:39 szerepel, valójában jóval később, délután került ki az oldalra.) Hogy kell-e megállapodás, vagy ilyen áron tényleg nem, azzal most nem foglalkozunk. Viszont érdemes megnézni, hogy a bejelentés hírére hogyan változtak a fontosabb hazai pénzügyi grafikonok.

Az első grafikonon a BUX mai indexe látható. A második grafikonon az OTP, a harmadikon a Magyar Telekom napon belüli mozgását követhetjük nyomon. A negyedik ábra az euró-forint árfolyam változását mutatja. Mindenhol jól látni, mi történt a bejelentés hírére.

(Később visszaerősödés volt tapasztalható, a BUX pluszban zárt, az OTP is minimálisan erősödött, de a forint már nem jött vissza a korábbi szintekre, ahogy több részvény se.) 

Forrás: BÉT, Portfolio Financial, Portfolio

Coca-Cola gyártósort avatott fel a miniszterelnök.

Orbán Viktornak ez egy fontos esemény volt. Itt meg lehetett mutatni, hogy nem minden multi ellen kell fellépni, hogy a multi értéket is képviselhet, nem ősellenség, pénzt hozhat az országba, munkahelyeket teremthet, és akkor az adóbevételekről nem is beszéltünk. Volt egy kis múltba révedés is, amivel történelmi kontextusba lehetett tenni a megnyitót. Jól jött a gyáravatás Orbánnak, az egyik legjobb brand a Coca-Cola, és jó üzenet a mostanában aggódó külföldi befektetőknek is.

Hogy ez mennyire volt eredményes, az majd később kiderül, nem is ezzel foglalkozunk, inkább azzal, hogyan tálalták az eseményt a legnagyobb magyar online médiumok. Ezen belül is a képek a meghatározóak, hiszen kevesen olvasnak végig egy - unalmas - gyáravatós (pontosabban gyártósoravatós) hírt, sokkal jobb, ha egyszerűen beszélnek a képek. Ez pontosan tudják az újságírók is, ezért érdekes megfigyelni, hogyan sikerültek ezek a képes beszámolók, és azokon hogyan ábrázolták a miniszterelnököt. 

Index

Az Index egy ideig vezető hírként hozta az eseményt, amin Orbánt igen előnytelenül, eltorzult arccal, a kólát nehezen emésztő emberként ábrázolják.

NOL

Meglepő módon éppen a Népszabadság Online hozta a legelőnyösebb képet Orbánról, ráadásul elkerülve az unalmas beszámolók megírását, egyből videóhírként tájékoztatott az eseményről. Igaz, hogy a "bekólázott" szó elemzése könnyen negatív értelmezést is nyerhet, de ha csak a képet vizsgáljuk, akkor a három közül még az legnormálisabb. 

Origo

Az Origo is inkább Orbán előnyösebb képeit mutatta, és a jobban sikerült MTI-képek közül válogatott a hírhez. Ezeken mindenki vidám, mindenki boldog, és Orbánt sem előnytelenül ábrázolják, így a beszámoló jóval pozitívabb képet mutat, mint az első esetben, sőt, ez már egy kicsit túlságosan vidám. Túl szép. Bár milyen legyen egy gyáravatás, ha nem örömteli?!

Konklúzió

Nagy következtetéseket nem vonunk le, csak azt, amit eddig is tudtunk, hogy a képek, a képes beszámolók ezerféleképpen bemutathatnak egy eseményt, és annak főszereplőit. Jelen esetben a miniszerelnököt sikerült hol így, hol úgy ábrázolni. Bizonyos mértékben ezek is hozzájárulnak egy politikus megítéléséhez, hiszen fontos a megjelenés, de nem ez a leginkább befolyásoló tényező. Sokkal inkább érdekes, hogyan tálalnak egy ilyen eseményt, hogyan illusztrálják a hírt. De ezt az újságírók nagyon is jól tudják.

Orbán egyébként nem panaszkodhat, hiszen Gyurcsányt komplett idiótaként ábrázolták az Indexnél, amikor kiderült, hogy a Sukoró ügyben nem nyomoznak tovább ellene. Persze, ha nem táncolt volna, nem lenne ilyen gif alkalmazás sem. 

 Fletó.gif

Schmitt Pál esetleges távozásával felmerül a kérdés, hogy ki legyen az új köztársasági elnök. Schmitt távozásával jelentős presztízsveszteséget szenved a kormánytöbbség, de ha előre tekintenek, és jól koordinálják a következő elnök megválasztását, a ma fájdalmasnak, de szükségesnek tűnő lépés hosszútávon a hasznukra lehet. A kormánypártok gyakorlatilag kaptak +2 évet, hogy általuk megválasztott ember üljön a legmagasabb közjogi méltóság pozíciójában.

 "Ne oda korcsolyázz, ahol a korong éppen van, hanem ahol lesz!”

- idézte Wayne Gretzky legendás jégkorongozót a miniszterelnök évértékelő beszéde végén. 

Hogyan értékeljük ezt a mondatot?

1. Frappáns végszó, amit lehet idézni.

2. Gesztus az USÁ-nak.

3. Csúszunk tovább, a korong után. 

4. Csúszunk, de irányítsuk magunkat.

5. Válasz Gyurcsány miskolci hokimeccs látogatására. 

6. Foci helyett hoki?!

7. Mint a tőzsdén.

Egyébként találó mondat. 

Az év első pártpolitikai híre szerint Szájer József lemondott minden pártfunkciójáról, mondjuk úgy, hogy a "nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani alapon". Korábban a feleségét az Országos Bírói Hivatal elnökének választották. Ez egy tisztességes lépés Szájer részéről. Felismerte a helyzet komolyságát, és lépett. 

"Meggyőződésem, hogy a látszatát is el kell kerülni annak, mintha a kormányzó párt személyemen, illetve családomon keresztül az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág befolyásolására törekedne.

Az év utolsó munkanapján Orbán Viktor is egy korrekt hangvételű levelet küldött Barrosonak. Bár a kommunikációnak nem a leghatékonyabb formája a levelezés, és érezhető a feszültség a miniszterelnök és az Európai Bizottság elnöke között, ami nyilvánvalóan nem jó, de ez a levél már békülékenyebb hangvételű, együttműködést kereső levél, ami a korábbit nem jellemezte.

"Orbán Viktor jelezte, hogy készen áll, ha bármilyen részletet illetően tisztázó konzultációra vonatkozó igény merülne fel."

Az év utolsó napján Lázár János frakcióvezető arról beszélt, hogy idén nyártól egy nyugodtabb időszak következik, ezzel elismerve, hogy eddig nem az volt, és a kormányzati döntések bizony sok konfliktust generáltak.

Most az a feladat, hogy úgy legyünk hatékonyabbak, hogy a demokrácia ne csorbuljon. (...)  „Azt mondom, elválik majd, hogyan áll össze ez az új rendszer. És ha nem jól működik, ha rossz a kormányzás, el lehet zavarni a kormányt. Ez a demokrácia”

Ez a három momentum - bár kétségtelen, hogy apró -, azt mutatja, hogy a Fidesz talán felismerte, hogy egy kicsit lassítani kell, nem lehet mindent erőből megoldani, és a konszolidált kormányzás érdekében másfajta politizálásra van szükség. Mert tényleg nagy szükség van a korábban Orbán Viktor által említett, és most Ablonczy Bálint által jogosan számonkért mondatra:

"...a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon."

A miniszterelnök levelében hangot ad azon aggodalmának, hogy nem sérti-e az emberi jogokat és a nemzetközi jogot, hogy titkos katonai börtönöket tart(ott) fenn az országa, és a guantanamói katonai fogolytábor is komoly emberi jogi kérdéseket vet fel.

Orbán Viktor a demokrácia szempontjából aggályosnak tartja az amerikai legfelsőbb bírói kinevezések módját, utalva arra, hogy az elnök privilégiuma a főtisztviselők kinevezése.

Orbán az amerikai választási rendszer aránytalanságaira is felhívta a külügyminiszter figyelmét. Kitért az elektori rendszerre, és arra, hogy mégis hogyan fordulhat elő, hogy időnként nem a legtöbb szavazatot kapott "versenyzők" nyernek a választási "versenyben".

A miniszterelnök megfogalmazása szerint modern demokráciákban az élet védelmével összeegyeztethetetlen a halálbüntetés, így Orbán Viktor szerint érhetetlen, hogy az Egyesült Államokban még mindig évente többszáz embert végeznek ki, időnként ártatlanul...

Orbán Viktor a nemzetközi joggal nem összeegyeztethetőnek nevezte az iraki háborúban való amerikai részvételt. Továbbá aggodalmát fejezi ki, hogy a legnagyobb káoszban hagyják el a korábban lerohant állmot, így a legjobban veszélyeztetett réteget, vagyis a teljes lakosságot hagyják magára a terrorban. Kérdést fogalmaz meg, hogy vajon mindez kimeríti-e a cserbenhagyás és a szimpla zsákmányszerzés esetét?

A magyar miniszterelnök érthetetlennek nevezte, hogy az USA dollármilliókkal tartozik az ENSZ-nek.

Orbán Viktor levelét a szólás- és sajtószabadság, illetve a teljes transzparencia jegyében elküldte a sajtónak is.

(A levél természetesen fiktív.)

Örülnénk, ha két szövetséges végre egymásra találna, attól függetlenül, vagy annak ellenére, hogy mindkét helyen vannak problémás területek. 

Az újabb hírek szerint Orbán Viktor nem tud arról, hogy Fellegi Tamás felajánlotta volna a lemondását. Ez a mondat azt vetíti előre, hogy Orbán nem fogja a felmentését kérni, nem fogja olyan könnyen elengedni Fellegi kezét, valószínű, hogy egy ideig még marad, vagy bizonyos strukturális átalakításokkal elérik, hogy a távozás ne legyen akkora presztízsveszteség se Orbán, se Fellegi számára. Orbánnak mindenképpen nehézség, hogy egyik bizalmasa bedobta a törölközőt. 

Fellegi távozásának körülményei azt mutatják, hogy nincs minden rendben a miniszter és a miniszterelnök között. Ha megvizsgáljuk a körülményeket, azt látjuk, hogy Fellegi akkor jelentette be, hogy távozni szándékozik, amikor Orbán külföldön volt. Ezután Szijjártó reakciója (ha Orbán hazajön, előbb konzultál miniszterével, és utána dönt a továbbiakról) is azt mutatta, hogy a lemondás Orbánékat is váratlanul érte. 

Normális esetben egy minisztercsere úgy zajlik, hogy kiáll a régi miniszter, a miniszterelnök, és az új miniszter, és bejelentik a váltást. (Nem a miniszter leváltásáról beszélünk, mert akkor a leváltott miniszter nyilván nincs jelen a sajtótájékoztatón, hanem lemondásról.) Nem ez történt, és azóta sincs új fejlemény a kérdésben, kivéve a fenti kétes mondatot. 

Sokakkal ellentétben úgy gondolom, Fellegi nem volt sikertelen miniszter. A külgazdasági kapcsolatokban kifejetetten sikeresnek mondható. Ki gondolta volna, hogy a kormány eléri az oroszoknál, hogy a Szurgut eladja a Mol-pakettjét? De ha a kínai kapcsolatokat és Kína állampapír-vásárlását nézzük, akkor is sikerről beszélhetünk. A belpolitikában is sokszor ő volt a megoldás, amikor a Matolcsy-tárcától valamit elvettek, mert nekik nem ment, Fellegi megkapta, hogy inkább ő oldja meg. Az Orbán bizalmi emberének számító Nyitrai Zsolt, majd legutóbb Bencsik János távozása már előrevetített valamit abból, hogy a háttérben bizony éles érdekellentétek vannak, aminek nem lesz jó vége. Érdekes, hogy a nyílt konfliktusok elmaradtak, és most sem tudjuk, hogy végül mi vezetett a távozáshoz, mert a Fellegi által vázolt okokkal bőven meg lehetett volna várni a miniszterelnököt, ez a lemondás nem indokolja a hirtelen bejelentést. 

Valóban probléma, hogy Fellegi miniszterként (kormánytagként) lett az IMF-delegáció vezetője (ez is egy példa a Matolcsy helyett Fellegi megoldja a problémát kérdésre), így ha már nem lesz miniszter, hogy vezetné a tárgyalásokat? Ezt a kérdést egy kormánybiztosi, vagy egy különmegbízotti kinevezéssel orvosolni lehet.

De a legfontosabb kérdés továbbra is megmarad: miért távozik így Fellegi? Arról nem is beszélve, hogy ki lesz a következő? Mert Fellegi távozásával már senkinek sem biztos a helye a kormányban, így már Orbán is könnyebben kezdhet kormányátalakításhoz. Ha innen nézzük, egykori tanára még a lemondásával is segítette egykori szakdolgozóját...

Az IMF és a kormány közeledés kapcsán felmerül a kérdés, hogy kommunikációs szempontból hogyan kezelhető az új helyzet? Egyesek szerint belpolitikai katasztrófa, hogy új megállapodásra törekszik a kormány az IMF-fel, mások szerint csak az a kérdés, hogy mikor mond le Orbán Viktor. Tényleg ilyen súlyos a helyzet? Menthetetlen a kormány pálfordulása az IMF-fel kapcsolatban, vagy újra megmenti a hazát? Milyen hatásai lesznek, hogyan kezelhető a kialakult helyzet? 

A válasz egyáltalán nem olyan szélsőséges, mint a fenti jelzők és elvárások. Kétségtelen, hogy Matolcsy Györgynek nehéz lesz megmagyaráznia a hárombetűs intézményhez való viszonyának gyors változását, de az is igaz, hogy nem veszett oda minden, a kormány részéről lehet menteni a menthetőt. Kínos, hogy másképp kell cselekedni, ahogy szerették volna, de ügyes kommunikációval akár még erényt is lehet kovácsolni abból, hogy váltani tudtak, reálisan értékelték a helyzetet, és saját elképzeléseiket is felülbírálták az ország érdekében. Csak ez a dolga egy kormánynak.   

Hogyan?

Orbán Viktornak sem kell elbujdokolnia, hogy lám-lám, mégis az IMF-re szorultunk, megbukott az eddigi kommunikáció, és szégyen-gyalázat, de újra mások segítségét kértük. Nem kell ettől félni. Éppen ellenkezőleg: ki kell állni, és elmondani, hogy az euróválság sokkal mélyebbre süllyedt, mint azt valaha is gondoltuk (hozzáteszem, hogy itt nemcsak a kormányról van szó, hanem mindenkiről, hiszen ma már olyan erős országok kerülnek bajba, mint Olaszország, Spanyolország, vagy éppen Franciaország). El kell mondani, hogy miről szólna ez az új megállapodás, akkor is, ha "csak" egy keretbiztosítás. El kell mondani, hogy ez az ország érdeke, ezzel erősödhet a forint, csökkenhet az államadósság, és javulhat az ország megítélése. El kell mondani, hogy hiába akartuk kikerülni az IMF-et, a hazai és a nemzetközi gazdasági helyzet ezt nem teszi lehetővé. Hitelt nem veszünk fel, de a keretmegállapodás szükséges. Az ország érdekében cselekedtünk. Pont. 

A legfontosabb

Az elmúlt hetek is megmutatták, hogy ma már a legfontosabb erény a tiszta beszéd, a legfontosabb elvárás pedig a hitelesség. Ha elmondjuk, hogy mi miért történik, akkor egyáltalán nem lesz belpolitikai katasztrófa a megállapodás. Láttuk, hogy már a hír önmagában is milyen pozitív reakciókat váltott ki a gazdasági szereplők részéről. Legalább ilyen pozitív hatása lenne a világos beszédnek, és ha Orbán olyan oldaláról is megmutatkozik, hogy az ország érdekét bőven a kormány presztízsvesztesége elé helyezi, még jól is kijöhet a játszmából. Ha kiáll, és európai államférfiként kezeli a helyzetet, itthon is sok bírálója orra alá törne borsot, és még Nyugaton is jobban megbecsülhetik. 

Fennmaradó kérdések

Miután kiderült, hogy a tárca bejelentése még nem érkezett meg az IMF-hez, csak megerősíti a fenti elképzelést, hogy az egyetlen helyes út a tiszta beszéd. Felül kell bírálni az eddigi rossz gyakorlatokat, legyen az gazdaságpolitikai vagy kommunikációs. Például Szijjártó Péternek sem kell naponta elmondani, hogy nincs szükség az IMF-re, vagy a tárcának az IMF-fel is időben kell egyeztetnie, hogy ne okozzon ilyen zavart egy esti közlemény. 

Mindezek mellett továbbra is fennáll kérdés, hogy Matolcsy helyett nem lenne-e szerencsésebb, ha Varga Mihály vagy Járai Zsigmond ülne a miniszteri bársonyszékben?!