Politikazabáló

Ahogy elmúltak az ünnepek, a diákok ismét tiltakoznak a felsőoktatási reform intézkedései - de leginkább a tandíj - ellen. Lehet azt mondani, hogy nincs tandíj, de ha a 16 legnépszerűbb szak fizetős, akkor ezt még nem jelenthetjük ki. Az még kérdéses, hogy sikerül-e a korábbi intenzitásra pörgetni a megmozdulásokat, de egy biztos, valamilyen változásra kényszerítették a kormányt. A következő hetekben eldől, hogy sikerül-e további változásokat elérni, vagy a három nap alatt összedobott terv végleges lesz.

Külön elemzést is megér, vajon hogyan rajzolták át a pártpreferenciákat a decemberi megmozdulások, tiltakozások. Az idei első, januári közvélemény-kutatási eredményeket meg kell várnunk, hogy számok is bizonyítsák a következményeket, de egy előrejelzést már így is lehet készíteni. Érdemes vizsgálni, melyik párt hogyan telepedett rá a diákokra, és melyik volt az, amelyik a támogatás mellett programmal is előállt. Melyik az, amelyik nyerhetett, melyik az, amelyik veszített; szavazókat, fiatalokat.

Egy biztos, a legtöbb fiatal választót a Fidesz veszíthette el. Fiatal demokratákból talán öreg demokraták lettek. Kérdés, hogy ki profitálhat ebből? Melyik párt hogyan reagált a tüntetésekre? Volt egyetlen, amelyik előállt egy normális felsőoktatási reformmal? Amelyik mellé oda lehetett volna állítani a fiatalokat? Nem, egy se volt. Persze, nehéz feladat a tüntetésekre nem rátelepedni, de mégis támogatni, és új, jobb programmal előállni, de ez egyik ellenzéki pártnak sem sikerült. Egyenként, privát személyként elmentek a tüntetésekre (LMP, DK, Jobbik), egy-egy sajtótájékoztatót is tartottak, de egy hiteles felsőoktatási reformot, programot egyik sem tudott felmutatni. Lehet lobogtatni egy korábbi programot, tervet, de ez kevés. Mondhatják azt, hogy nem most kell, hanem a választások előtt, de ennél jobb alkalmat keresni se kellett volna... Addig eljuthattak a fiatalok, hogy a Fideszt ne, de hogy helyette kit, az megint nem derült ki. Vagy maradt a bizonytalanok táborának erősítése, vagy mindegyik párthoz csatlakoztak, elosztva kicsikhez és nagyokhoz. Ez azért kicsit aggasztó, mert ezek után három nap alatt bármelyik pár összedobhat egy felsőoktatási reformot, csak akkor ugyanott vagyunk, ahol eddig is. 

De a diákok újra szervezkednek, újra itt a lehetőség az összes párt számára, hogy valamivel előálljanak, sőt, a Fidesznek is lehetőséget ad a további korrekcióra. Mert az biztos, hogy a fiatalokat ők sem akarták/akarhatják elveszíteni. Egyszer már változtattak. Talán megérné újra, főleg így, hogy az ellenzék is keveset tesz ebben  kérdésben.

...felér a bukással. Nem gazdasági szempon(tok)ból vizsgálva, mert azon lehet vitatkozni, hogy szükséges-e. Gazdasági válság, újabb unortodox lépés, netán újkonzervatív (vagy neoliberális) fordulatról van szó, stb. Nem, ezek a szempontok most nem érdekesek, kizárólag a politikai racionalitás (és haszonszerzés) szempontjából is érdemes megvizsgálni, milyen hatása lehet, pontosabban lesz a tandíj bevezetésének. 

Sok olyan lépés volt a mostani kormányzati ciklusban, amely kisebb-nagyobb társadalmi rétegeket, csoportokat rövid-, és hosszútávon negatívan érintett. Ebből vizsgálunk meg néhányat, hol sikerült az érdekérvényesítés, és hol nem, és ennek milyen hatásai voltak.

A korkedvezményes nyugdíjasok járulékának elvétele, és a rendszer megszigorítása kisebb tömeget vitt az utcára, és nagy felháborodást keltett. Ugyanakkor ott volt a másik oldal, amelyik igazságosnak érezte, hogy ne mehessen már 40 évesen nyugdíjba egy rendvédelmi dolgozó, főleg ne ilyen magas nyugdíjjal. A legkritikusabb része a visszamenőleges hatály volt. Új mozgalmak alakultak, többen csalódtak a fideszes politikában, de a tiltakozásokban nem volt igazi átütő erő, az utcai megmozdulások elmaradtak, érdekeiket nem tudták érvényesíteni. 

Az orvosok bérének korrigálása halaszthatatlanná vált az elvándorlás miatt, de leginkább a tömeges felmondások veszélye miatt lépett a kormány, és valamilyen szinten megoldást találtak a problémára. Ha nem is hosszútávon, de rövidtávon sikeres volt az érdekérvényesítés. A kormányzat pedig elkerülte a súlyos következményeket és bizalomvesztést. 

A legidősebb bírák gyors nyugdíjazása csak kisebb réteget érintett, de nagy nemzetközi visszhangot kapott, így folyamatosan téma volt a médiában. Lassan kezdenek visszahelyezni minden érintett nyugdíjazott bírót, ami az érintettek csöndes sikerét jelenti. A kormányzat inkább nemzetközi szinten veszített sokat.

Legutóbb a pedagógusok fizetésének (és életpályájának) rendezése majdnem sikerült, de ezt is elhalasztották, ami óriási felzúdulást keltett a tanárok körében. Sztrájkkal fenyegetőznek, ami az ő esetükben hatásos eszköz lehet, de nagyon valószínű, hogy sikerül lenyomni a torkukon a halasztott bérkorrekciót. Ha nem is tudják érvényesíteni az akaratukat, a kormányzati politika szimpátiavesztesége jelentős (lesz).  

És akkor itt van a felsőoktatási reform egyik legfontosabb része, vagyis a férőhelyek számának drasztikus csökkentése, ami gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti. Az előbbieket még kisebb-nagyobb politikai veszteségekkel el lehetett intézni, de a fiatalság ilyen mértékű megsarcolása már komoly következményekkel jár. A fiatalok bizony kimennek az utcára, és nem mennek haza két nap után. Megtették ezt a Bokros-csomag idején is. Ha nem is (csak) ezért, de bele is bukott az akkori kormány. A Gyurcsány-ciklusban is a bukás megágyazása volt a tandíjat elvető népszavazás. A fiataloknak sokkal jobb az érdekérvényesítő képességük, mint a fenti társadalmi csoportoknak. Sokkal nagyobb politikai következménnyel jár a fiatalok bizalmának elvesztése, mint bármelyik másik társadalmi csoporté. (Kivételt talán a nyugdíjasok jelentnek, de erre minden politikai erő kínosan ügyel, ezért ez tényleg csak zárójel.)

Az a politikai szereplő, amelyik nem figyel oda a fiatalokra, bukásra van ítélve. Nem kell a jövőbe látni, elég megnézni a múltat. A politikai haszonszerzést vizsgálva biztos bukás a tandíj bevezetése. 

(Vajon mit mond erre a Fidelitas?)