Politikazabáló

A legfrissebb hírek szerint Braun Róbert visszatér a politikába, sőt, egyenesen politikusnak áll. Mivel egy marketingstratégáról beszélünk, érdemes megnézni, hogyan kezdődik a visszatérése. Kicsit hangosabbra sikeredett, mint ahogy azt maga gondolhatta. A probléma nem a visszatérésével van, hiszen dolgozott Medgyessy Péter mellett, volt Gyurcsány Ferenc főtanácsadója, a legutóbbi időkben pedig Mesterházy Attilával "beszélgetett" a jövőről, tehát mindig a politikusok között mozgott. A politikát nem ismerőknek furcsa lehet, hogy miért akar valaki egy nyugodtabb életből politikusnak állni, hiszen Braun Róbert jelenleg is a Budapesti Corvinus Egyetem Marketingkommunikáció Tanszékének docense, és pár nappal ezelőtti lemondásáig a Magyar Nemzeti Bank elnökének is tanácsadója volt. 

Valójában Braun mindig közel volt a politikához, annak is a legmagasabb szintű irányítóihoz. Nagyon jól ismeri a szocialista politikusokat, de ami ennél is fontosabb, láthatja a párton belüli erővonalakat, ahogy a szakadékokat is. Komplex rálátása van a pártra, és annak szereplőire. Talán ezért is találta meg a jobboldali sajtó, és egyből lecsapott rá, amikor hibázott. Mert hibázott. Braun MNB-s alkalmazotti státusa elvileg kizárja a politikai szerepvállalást, ezért gyorsan le is mondott, de talán már későn, hiszen kiderült, a marketingstratéga már egy ideje tagja az MSZP-nek. Ráadásul ezt maga mesélte el a Lánchíd Rádiónak. 

Braun visszatérésének hibájával nehéz helyzetben hozta Simor András MNB-elnököt, akit ezek után már ezzel is támadhatnak, és támadnak is. Mesterházy Attila is magyarázkodásra szorul Braun tanácsai miatt, amelyek valójában nem is tanácsok, csak "beszélgetések".

Azt gondolhatnánk, hogy egy marketingstratéga kicsit felkészültebben kezd neki legújabb politikusi karrierjének. Időben lemond MNB-s tanácsadói posztjáról, és odafigyel a pártba való belépés időpontjára is, ráadásul nem a Lánchíd Rádiónak részletezi a bakit, hogy kevésbé legyen támadható. A másik oldalról vizsgálva az is érdekes, hogy miért támadják annyira Braunt. Valóban ennyire félni kell tőle? Tényleg annyi mindent tud, amit majd bevethetnek a szocialisták? Vajon lesz Braun-stratégia a 2014-es kampányban, vagy az azt megelőző időben?

Egyesek szerint Mesterházy Attila és az MSZP megerősítése a cél, hogy ne csak Bajnai Gordon legyen az egyetlen alternatíva Orbán Viktor ellenében. A jobboldal szempontjából veszélyesebb lenne, ha együttműködne a jelenleg Bajnai mellett dolgozó kommunikációs stratégával - a szintén filozófiát tanult - Szigetvári Viktorral. Braun visszatérése kicsit hangosra sikeredett, az, hogy mit hoz a szocialistáknak, még a jövő zenéje. 

Az IMF és a kormány közeledés kapcsán felmerül a kérdés, hogy kommunikációs szempontból hogyan kezelhető az új helyzet? Egyesek szerint belpolitikai katasztrófa, hogy új megállapodásra törekszik a kormány az IMF-fel, mások szerint csak az a kérdés, hogy mikor mond le Orbán Viktor. Tényleg ilyen súlyos a helyzet? Menthetetlen a kormány pálfordulása az IMF-fel kapcsolatban, vagy újra megmenti a hazát? Milyen hatásai lesznek, hogyan kezelhető a kialakult helyzet? 

A válasz egyáltalán nem olyan szélsőséges, mint a fenti jelzők és elvárások. Kétségtelen, hogy Matolcsy Györgynek nehéz lesz megmagyaráznia a hárombetűs intézményhez való viszonyának gyors változását, de az is igaz, hogy nem veszett oda minden, a kormány részéről lehet menteni a menthetőt. Kínos, hogy másképp kell cselekedni, ahogy szerették volna, de ügyes kommunikációval akár még erényt is lehet kovácsolni abból, hogy váltani tudtak, reálisan értékelték a helyzetet, és saját elképzeléseiket is felülbírálták az ország érdekében. Csak ez a dolga egy kormánynak.   

Hogyan?

Orbán Viktornak sem kell elbujdokolnia, hogy lám-lám, mégis az IMF-re szorultunk, megbukott az eddigi kommunikáció, és szégyen-gyalázat, de újra mások segítségét kértük. Nem kell ettől félni. Éppen ellenkezőleg: ki kell állni, és elmondani, hogy az euróválság sokkal mélyebbre süllyedt, mint azt valaha is gondoltuk (hozzáteszem, hogy itt nemcsak a kormányról van szó, hanem mindenkiről, hiszen ma már olyan erős országok kerülnek bajba, mint Olaszország, Spanyolország, vagy éppen Franciaország). El kell mondani, hogy miről szólna ez az új megállapodás, akkor is, ha "csak" egy keretbiztosítás. El kell mondani, hogy ez az ország érdeke, ezzel erősödhet a forint, csökkenhet az államadósság, és javulhat az ország megítélése. El kell mondani, hogy hiába akartuk kikerülni az IMF-et, a hazai és a nemzetközi gazdasági helyzet ezt nem teszi lehetővé. Hitelt nem veszünk fel, de a keretmegállapodás szükséges. Az ország érdekében cselekedtünk. Pont. 

A legfontosabb

Az elmúlt hetek is megmutatták, hogy ma már a legfontosabb erény a tiszta beszéd, a legfontosabb elvárás pedig a hitelesség. Ha elmondjuk, hogy mi miért történik, akkor egyáltalán nem lesz belpolitikai katasztrófa a megállapodás. Láttuk, hogy már a hír önmagában is milyen pozitív reakciókat váltott ki a gazdasági szereplők részéről. Legalább ilyen pozitív hatása lenne a világos beszédnek, és ha Orbán olyan oldaláról is megmutatkozik, hogy az ország érdekét bőven a kormány presztízsvesztesége elé helyezi, még jól is kijöhet a játszmából. Ha kiáll, és európai államférfiként kezeli a helyzetet, itthon is sok bírálója orra alá törne borsot, és még Nyugaton is jobban megbecsülhetik. 

Fennmaradó kérdések

Miután kiderült, hogy a tárca bejelentése még nem érkezett meg az IMF-hez, csak megerősíti a fenti elképzelést, hogy az egyetlen helyes út a tiszta beszéd. Felül kell bírálni az eddigi rossz gyakorlatokat, legyen az gazdaságpolitikai vagy kommunikációs. Például Szijjártó Péternek sem kell naponta elmondani, hogy nincs szükség az IMF-re, vagy a tárcának az IMF-fel is időben kell egyeztetnie, hogy ne okozzon ilyen zavart egy esti közlemény. 

Mindezek mellett továbbra is fennáll kérdés, hogy Matolcsy helyett nem lenne-e szerencsésebb, ha Varga Mihály vagy Járai Zsigmond ülne a miniszteri bársonyszékben?!