Politikazabáló

Kiszivárgott hírek szerint az IMF az egykulcsos adó kérdésébe is belekötne, és a mostani adórendszer megváltoztatása is az új EU-IMF megállapodás tárgya lehet. A felvetés komolyságát mutatja, hogy a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Varga Mihály jelezte, erről is hajlandóak tárgyalni. A helyzet az, hogy ebből még a kormány is jól jöhet ki.

Az egykulcsos adó még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Lehet, hogy hosszútávon beváltaná, de rövid-, és középtávon nem látni a gazdaságra pozitív (kormány által is várt) eredményeit. A legjobban az igazán magas jövedelműek jártak jól, míg a legrosszabbul az alacsonyabb keresetűek. A társadalmi igazságtalanságot ráadásul megmagyarázni is nehéz, ha különféle összehasonlításokat végzünk, hogy ki is járt jól az új SZJA rendszerrel, és kik nem. Február elején a kivezetett adójóváírást is sokan megérzik majd, ami szintén feszültségekhez, elégedetlenségekhez vezethet, ha kiderül, hogy többen jóval kevesebbet keresnek, mint tavaly.

Lássuk be, ha már több szó esik a bérkompenzációról, ennek keretéről és megvalósításáról, akkor az az adórendszer nem az igazi. Mert nem sikerült leegyszerűsíteni, és nem is a legigazságosabb. Ahogy az elvárt béremelés sem a legszerencsésebb megoldás. Ha nincs gazdasági növekedés, miből finanszírozza a vállalkozó? Ráadásul ez is kontraproduktív lehet, ahogy a Lego magyarországi vezetője nyilatkozta; végrehajtják, de emiatt kevesebb munkahelyet hoznak létre. Vagyis az elvárt 5%-os béremelés miatt a kormány másik terve, az egymillió új munkahely megteremtése is nehézségekbe ütközik.

És ilyenkor jön kapóra a kormánynak az IMF újabb felvetése, hogy a tárgyalásokon az egykulcsos adórendszer megváltoztatása is a megállapodás feltétele lehet. A kormány széttárhatja a karját, hogy mi megpróbáltuk, de az IMF (és az EU, mert csak közös a megállapodás, hiába mutogatnak egymásra) ezt akarja, így az ország érdekében meg kell tennünk azt, hogy megváltoztatjuk az adórendszert. Ezzel elbukik egy újabb Matolcsy-doktrína, de talán nem is baj, ha ezzel szélesebb társadalmi rétegek és a költségvetés járnának jól. Ráadásul a közhangulat is javulhatna az esetenként csökkent februári fizetések után.

(Zárójelben megjegyezném, hogy az egykulcsos adórendszer önmagában igazságos, hiszen aki többet keres, többet fizet, aki kevesebbet keres, kevesebbet adózik, de miután a kedvezményeket is kivezették az adórendszerből, és ha megpróbálunk egy összehasonlító táblázatot összehozni, hogy ki mennyire járt jól az új adórendszerrel, akkor egyértelműen látni, hogy a jobban kereső réteget segítették. Ez pedig a mai nehéz gazdasági helyzetben társadalmi feszültségeket okoz, ráadásul a költségvetésből is hiányzik ez a pénz. Egyszer majd komoly feszültségek nélkül is működhetne, de nem ma, nem az ország mai helyzetében.) 

(Persze az is zárójel, hogy az IMF adórendszerbe szólna bele, mert ez is erős egy kicsit.)

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen feltétekkel írjuk alá az új IMF-megállapodást. Szerencsére Magyarország nincs abban a helyzetben, mint Románia, ahol 25%-os bércsökkentést hajtottak végre a közszférában, és 15%-kal csökkentették a nyugdíjakat, most pedig az egészségügyi rendszer részleges privatizációja - ami szintén IMF-feltétel volt - kapcsán felszínre tört feszültségek miatt bizonytalanná vált a kormány helyzete, és komoly elégedetlenségek vannak az országban. Nálunk sem hajtható végre újabb megszorítás, az Magyarországon is elégedetlenségi hullámot indítana el. 

De ha az egykulcsos adó eltörlését az IMF feltételül szabná, a kormány pedig így tudna visszatáncolni az egykulcsos adórendszerből, lehet, hogy többen jobban járnának, és még a kormánynak is hasznot hozna.

Az IMF és a kormány közeledés kapcsán felmerül a kérdés, hogy kommunikációs szempontból hogyan kezelhető az új helyzet? Egyesek szerint belpolitikai katasztrófa, hogy új megállapodásra törekszik a kormány az IMF-fel, mások szerint csak az a kérdés, hogy mikor mond le Orbán Viktor. Tényleg ilyen súlyos a helyzet? Menthetetlen a kormány pálfordulása az IMF-fel kapcsolatban, vagy újra megmenti a hazát? Milyen hatásai lesznek, hogyan kezelhető a kialakult helyzet? 

A válasz egyáltalán nem olyan szélsőséges, mint a fenti jelzők és elvárások. Kétségtelen, hogy Matolcsy Györgynek nehéz lesz megmagyaráznia a hárombetűs intézményhez való viszonyának gyors változását, de az is igaz, hogy nem veszett oda minden, a kormány részéről lehet menteni a menthetőt. Kínos, hogy másképp kell cselekedni, ahogy szerették volna, de ügyes kommunikációval akár még erényt is lehet kovácsolni abból, hogy váltani tudtak, reálisan értékelték a helyzetet, és saját elképzeléseiket is felülbírálták az ország érdekében. Csak ez a dolga egy kormánynak.   

Hogyan?

Orbán Viktornak sem kell elbujdokolnia, hogy lám-lám, mégis az IMF-re szorultunk, megbukott az eddigi kommunikáció, és szégyen-gyalázat, de újra mások segítségét kértük. Nem kell ettől félni. Éppen ellenkezőleg: ki kell állni, és elmondani, hogy az euróválság sokkal mélyebbre süllyedt, mint azt valaha is gondoltuk (hozzáteszem, hogy itt nemcsak a kormányról van szó, hanem mindenkiről, hiszen ma már olyan erős országok kerülnek bajba, mint Olaszország, Spanyolország, vagy éppen Franciaország). El kell mondani, hogy miről szólna ez az új megállapodás, akkor is, ha "csak" egy keretbiztosítás. El kell mondani, hogy ez az ország érdeke, ezzel erősödhet a forint, csökkenhet az államadósság, és javulhat az ország megítélése. El kell mondani, hogy hiába akartuk kikerülni az IMF-et, a hazai és a nemzetközi gazdasági helyzet ezt nem teszi lehetővé. Hitelt nem veszünk fel, de a keretmegállapodás szükséges. Az ország érdekében cselekedtünk. Pont. 

A legfontosabb

Az elmúlt hetek is megmutatták, hogy ma már a legfontosabb erény a tiszta beszéd, a legfontosabb elvárás pedig a hitelesség. Ha elmondjuk, hogy mi miért történik, akkor egyáltalán nem lesz belpolitikai katasztrófa a megállapodás. Láttuk, hogy már a hír önmagában is milyen pozitív reakciókat váltott ki a gazdasági szereplők részéről. Legalább ilyen pozitív hatása lenne a világos beszédnek, és ha Orbán olyan oldaláról is megmutatkozik, hogy az ország érdekét bőven a kormány presztízsvesztesége elé helyezi, még jól is kijöhet a játszmából. Ha kiáll, és európai államférfiként kezeli a helyzetet, itthon is sok bírálója orra alá törne borsot, és még Nyugaton is jobban megbecsülhetik. 

Fennmaradó kérdések

Miután kiderült, hogy a tárca bejelentése még nem érkezett meg az IMF-hez, csak megerősíti a fenti elképzelést, hogy az egyetlen helyes út a tiszta beszéd. Felül kell bírálni az eddigi rossz gyakorlatokat, legyen az gazdaságpolitikai vagy kommunikációs. Például Szijjártó Péternek sem kell naponta elmondani, hogy nincs szükség az IMF-re, vagy a tárcának az IMF-fel is időben kell egyeztetnie, hogy ne okozzon ilyen zavart egy esti közlemény. 

Mindezek mellett továbbra is fennáll kérdés, hogy Matolcsy helyett nem lenne-e szerencsésebb, ha Varga Mihály vagy Járai Zsigmond ülne a miniszteri bársonyszékben?!

Kiket érint?

A válasz nagyon egyszerű: mindenkit. Ha vázlatosan megnézzük, hogy milyen intézkedések vannak benne, akkor láthatjuk, hogy nincs olyan társadalmi csoport, réteg, akit nem érintenek az intézkedések. A Széll Kálmán Terv legfőbb elemei: 

• a közösségi közlekedés rendszerének megváltoztatása (MÁV: adósságrendezés, Nemzeti Közlekedési Hatóság létrehozása > érintheti a Volánt és a BKV-t is)
• elektronikus útdíjrendszer bevezetése > e-útdíj
• a nyugdíjrendszer megváltoztatása (a rokkanttá nyilvánítási rendszer felülvizsgálata, a korkedvezményes nyugdíj eltörlése)
• a közmunkaprogram felülvizsgálata, új programok indítása
• a foglalkoztatottság létszámának növelése
• gyógyszerkassza megváltoztatása, a finanszírozás felülvizsgálata
• a táppénzfolyósítás felülvizsgálata
• új közszolgálati életpályamodell bevezetése
• új közoktatási törvény, új felsőoktatási rendszer bevezetése
• a tankötelezettség korhatárának leszállítása
• marad a bankadó, nem csökken a társasági adó
• államadósság-csökkentő alap létrehozása
• rezsiköltségek befagyasztása
• az adósságfék megjelenik az alkotmányban

Fájdalmas lépések

A felsorolásból látható, hogy tényleg mindenkit érintenek az intézkedések. Ráadásul ezek jó része pénzelvonásról szól, ami azt jelenti, hogy fájdalmas lesz. Például a rokkanttá nyilvánítás rendszerének felülvizsgálata nagyon sok embert érint, és nem pozitív értelemben. Biztos, hogy csökkenni fog a rokkantsági ellátásra jogosultak köre. A gyógyszerkassza felülvizsgálta, a támogatási rendszer megváltoztatása minden bizonnyal a gyógyszerek árának emelkedésével jár, ami szintén rengeteg embert érint. A táppénz-folyósítás felülvizsgálata is arról szól, hogy erre a területre is kevesebb pénz jut, itt is szigorítást jelent az intézkedés. De a MÁV adósságrendezése is sokaknak fájdalmas lehet, ha például az igénybe vehető kedvezményeket, illetve a dolgozók létszámát jelentősen csökkentik. Sok konkrétum hiányzik még, de a bejelentésből látható, hogy nehéz hónapok, évek elé néz Magyarország. 

Hogyan lehet jól megvalósítani, közvetíteni az intézkedéseket?

A nemrég bejelentett zárolások már most igen komoly feszültségeket generáltak, és várható, hogy ezek az érdekellentétek csak fokozódni fognak, így ismét nagyon fontos szerepe van a kommunikációnak. 

Az intézkedések legfőbb célja az államadósság csökkentése, a rosszul, vagy pazarlóan működő rendszerek megváltoztatása, és a gazdasági növekedés beindítása, biztosítása. A kormány részéről mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy miért fontosak ezek az intézkedések. Mit jelent az államadósság terhe, mivel jár, ha nem csökkentjük, miért kell ezeket az intézkedéseket megtenni. Milyen fejlődés, növekedés indítható el a terv megvalósítása útján. Ezekre mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni, mert a fájdalmas intézkedéseket sokan érezni fogják, és ha nincs felvázolva egy jövőkép, egy cél, akkor hamar jön az elégedettlenség.

Fontos, hogy egyes intézkedések párhuzamosan fussanak. Például ha valaki elveszíti a rokkantsági ellátását, legyen lehetősége munkát találni, legyen az közmunka, vagy bármilyen más foglalkoztatás, de a lényeg, hogy legyen meg az esélye, hogy a kieső rokkantsági nyugdíjat más forrásból biztosítani tudja. A rokkantsági ellátás felülvizsgálata és a munkahelyteremtés egyaránt része, célja a tervnek. Mindez a közösségi közlekedés átalakítására is igaz, ha az nem jár a szolgáltatás színvonalának növekedésével, hatékonyságnöveléssel, akkor nem lesznek látható, kézzelfogható jelei az átalakításnak.

A fönt nem említett pártkasszák befagyasztása, a kisebb parlament, és a miniszterek szabadságának csökkentése inkább szimbolikus lépések. Értékelendő a szándék, de a program visszhangját nem ez fogja meghatározni, hanem az, hogy ki mit érez majd belőle. A rezsiköltségek befagyasztása ilyen, mindenki számára érezhető pozitív intézkedés lehet. Nagy kérdés, hogyan sikerül megvalósítani. Konkrétumok ebben a kérdésben is csak később várhatóak.

A reformok elnevezése (Széll Kálmán Terv) azt mutatja, hogy a kormány számára fontos a jó kommunikáció. Így nem Orbán-csomagról, vagy Matolcsy-csomagról, hanem Széll Kálmán Tervről lehet beszélni. Korábban a Széchenyi Tervnek is jó volt a kommunikációja. 

A konkrétumok kidolgozása, a részletek bejelentése és megvalósítása még hátravan. Az lesz az igazán komoly feladat a kormány számára.

Miután ismét a gazdasági hírek középpontjába kerültünk, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a CNN-nek és a CNBC-nek is nyilatkozott. Előbbi még nem elérhető, így csak az utóbbit láthatjuk:

Régebben is írtam, hogy érdekesek a Magyarországról szóló hírek, a hazánkkal foglalkozó riportok, tudósítások, különösen akkor, ha magyar politikusok is megszólalnak benne. Nálunk az volt a vezető hír, hogy a CNBC Magyarországon forgat, de hogy ki mit mondott, arról már kevesen számoltak be. Az első videón Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, a másodikon Oszkó Péter volt pénzügyminiszter nyilatkozik a magyar gazdaság helyzetéről. Mindketten angolul.