Politikazabáló

Sokan sokféleképpen vizsgálták az új adókat, azok gazdasági és társadalmi következmények, de az írásokból valami kimaradt, a politikai következmények vizsgálata. Ezt próbáljuk pótolni.

Az internetadó gyakorlatilag azért nem került bevezetésre, mert a közvélemény szondáztatásának eredménye egyértelmű volt. Nagy felháborodás kísérte és mindenki elvetette. Ugyanez a tesztelés elmaradt az SMS adó és a telekom (telefonálás után fietendő távközlési szolgáltatási) adó esetében, vagy legalábbis nem járt sikerrel. Hiszen a helyzet ugyanaz, mint az internetadónál. Népszerű, és a XXI. században nélkülözhetetlen szolgáltatások kerülnek megadóztatásra. Ráadásul ezek kedvelt termékek. Az ember szeret telefonálni, szeret SMS-t küldeni, vagy éppen szükséges.

Kicsit más a helyzet a pénzügyi tranzakciós adót illetően. Az ember kevébé szeret utalni, csekket feladni, befizetni, viszont szükséges (rossz), rá van kényszerülve. Ezen túlmenően probléma, hogy az új tranzakciós adó a feketegazdaság erősödését hozhatja, ami szembemegy a mindenkori kormányzati céllal, vagyis a gazdaság fehérítésével. A legfurcsább a 98%-os különadó eltörlése, amivel a "pofátlan végkielégítések rendszerének" vetettek végek. Ezek szerint csak időlegesen? Hogy lehet ezt kommunikálni ezek után?

Az új adók kivetésének politikai hatása annyira egyértelmű, hogy csodálkozik az ember, hogy nincs ott egy politikai szakértő, politológus, aki vázolta volna az új adók politikai következményeit, vagy ha van is, legalább meghallgatták volna. Mert a gazdasági szándék egyértelmű, nincs pénz, meg kell felelni az EU elvárásainak, a multiadókat ki kell vezetni, miközben az egykulcsos adóhoz nem nyúlnak (elsősorban elvi okok miatt), és a költségvetési hiányt is tartani kell. Valóban fontos, hogy lezáruljanak a kötelezettségszegési eljárások, főleg a túlzottdeficit eljárás, de ha elvi okok miatt nem nyúlnak az egykulcsos adóhoz, miért nem figyelnek arra, hogy a választási kampányban hirdetett adócsökkentés kormánya ne váljon az adókivetés kormányává?! Mert ezzel óriási labdát csaphat le az ellenzék, hitelességi örvénybe kerülhet a kormány, és ember legyen a talpán, aki megérteti az emberekkel (például) az SMS adó pozitív hozadékát. Marketinges szöveggel élve: ezt már nem lehet eladni. Ahogy a gazdasági célok egyértelműek, úgy a politikai következmények is azok lesznek. Ráadásul teret nyernek a félelmek, hogy mi lesz a következő: az okostelefon adó?!

Az év első pártpolitikai híre szerint Szájer József lemondott minden pártfunkciójáról, mondjuk úgy, hogy a "nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani alapon". Korábban a feleségét az Országos Bírói Hivatal elnökének választották. Ez egy tisztességes lépés Szájer részéről. Felismerte a helyzet komolyságát, és lépett. 

"Meggyőződésem, hogy a látszatát is el kell kerülni annak, mintha a kormányzó párt személyemen, illetve családomon keresztül az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág befolyásolására törekedne.

Az év utolsó munkanapján Orbán Viktor is egy korrekt hangvételű levelet küldött Barrosonak. Bár a kommunikációnak nem a leghatékonyabb formája a levelezés, és érezhető a feszültség a miniszterelnök és az Európai Bizottság elnöke között, ami nyilvánvalóan nem jó, de ez a levél már békülékenyebb hangvételű, együttműködést kereső levél, ami a korábbit nem jellemezte.

"Orbán Viktor jelezte, hogy készen áll, ha bármilyen részletet illetően tisztázó konzultációra vonatkozó igény merülne fel."

Az év utolsó napján Lázár János frakcióvezető arról beszélt, hogy idén nyártól egy nyugodtabb időszak következik, ezzel elismerve, hogy eddig nem az volt, és a kormányzati döntések bizony sok konfliktust generáltak.

Most az a feladat, hogy úgy legyünk hatékonyabbak, hogy a demokrácia ne csorbuljon. (...)  „Azt mondom, elválik majd, hogyan áll össze ez az új rendszer. És ha nem jól működik, ha rossz a kormányzás, el lehet zavarni a kormányt. Ez a demokrácia”

Ez a három momentum - bár kétségtelen, hogy apró -, azt mutatja, hogy a Fidesz talán felismerte, hogy egy kicsit lassítani kell, nem lehet mindent erőből megoldani, és a konszolidált kormányzás érdekében másfajta politizálásra van szükség. Mert tényleg nagy szükség van a korábban Orbán Viktor által említett, és most Ablonczy Bálint által jogosan számonkért mondatra:

"...a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon."

Nyolc pontban és hat alpontban a döntésről. 

1. Jogi aggályokat vet fel. Mégiscsak belekontárkodik az állam egy magánjogi szerződésbe. Mindezt a döntéshozók is tudják, nem véletlenül utaltak rá, hogy a nemzetközi (jogi) konfliktusokat is felvállalják. 

2. Igazságtalan. Több szempontból is.

2.1. Aki forint alapú hitelt vett fel, azokon nem segítenek? Aki korábban hajlandó volt magasabb kamattal hitelt felvenni, hogy elkerülje az árfolyamkockázatot, az most rosszabbul jár? 

2.2. Ha később olyan döntés születik, akár az Alkotmánybíróság, akár az EU, akár az Európai Bíróság által, hogy az államnak kell visszafizetnie a különbözetet (vagy az okozott kárt), akkor gyakorlatilag mindenki fizet. Az is, akinek forint alapú hitele van, sőt, az is, akinek semmilyen hitele nincs. 

2.3. Akinek nincs elég megtakarítása, vagy más ingatlana, baráti kölcsöne, stb., amiből vissza tudná fizetni a teljes hitelt, az továbbra is fizeti az emelkedő részleteket. A szegényebb sokkal rosszabbul jár.

3. Nem segítség a rászorulóknak. Aki eddig se tudta fizetni a havi törlesztőrészleteket, az miből tudná visszafizetni a teljes tartozását? 

4. Nő a forinthitelek kamata. Aki most szeretne hitelt fölvenni, mert most érkezett a családalapításhoz, ingatlanvásárláshoz, stb., az ma már sokkal rosszabb feltételekkel juthat hitelhez. 

4.1 A gazdaságnak sem jó, ha emelkednek a hitelkamatok. Eddig is nagyon gyenge volt a hitelezés, ami részben a gazdaság motorja, ha tovább romlik a hitelkihelyezés, és ami van, azt is csak magas kamatokkal folyósítják, akkor ez a döntés az egész magyar gazdaságra negatív hatással lesz.

5. További elbocsátások várhatóak a hazai pénzügyi szektorban, ami növeli a munkanélküliséget.

5.1. A banki-pénzügyi szférában dolgozók rosszabb körülmények között dolgozhatnak tovább. Már most hallani bérbefagyasztásról, létszámstopról, jutalom megvonásáról, felfüggesztéséről. (És ne a vezetőkre gondoljunk, a többség ugyanúgy "kishal", ezáltal nekik okoznak nehezebb munka-, és életkörülményeket.)

6. Romlik a nemzetközi befektetői hangulat, a bizonytalanság távol tartja a külföldieket, és elbizonytalanítja az eddig Magyarországot mint célországot megjelölő (pénzügyi) befektetőket.

6.1. Regionális versenytársaink kedvezőbb helyzetbe kerülnek.  

7. Ha csökken a bankok bevétele, nyeresége, és romlik a mérlegfőösszegük, az a bankadóból származó bevételeket is csökkentheti. Így ez a döntés a költségvetésre is bizonytalan hatással van.

8. Teljesen elterelte a figyelmet a rögzített árfolyamon való törlesztés lehetőségéről. Ami lehet, hogy nem a legjobb megoldás, de az legalább a Bankszövetséggel folytatott tárgyalások eredményeképpen jött létre, igazságosabb, és mindenki számára elérhető átmenetei segítség.

A bankokat nem kell sajnálni, de érdemes annyi terhet rájuk rakni, amennyit el is bírnak. A bankadót még elbírták, a rögzített árfolyamból adódó veszteség már túl sok. Igaz, hogy a kormánynak gyorsan kell döntenie, gazdasági válságban kell olyan döntéseket hozni, ami az embereknek, a befektetőknek és az országnak egyaránt jó (ez gyakran lehetetlen), de mégis érdemes átgondolni, hogy az ilyen nagy horderejű döntéseknek milyen hatásai lesznek, és ennek tudtában, megéri-e?. A nagyon durván eltérő becslésekből is látszik, hogy nem volt elég idő részletes hatástanulmányokra, nem lett átgondolva a döntés minden következménye.  Nehéz helyzetben van a kormány, és nehéz helyzetben vannak a bankok is, de nem lehetnek egymás ellenségei, mert abból az ország jön ki rosszul.