Török Gábor védelmében. Ez lenne az alcím.
Valójában nem szorul védelemre, maga is reagált a történtekre. Politikai elemzőként az évek során mindent megkapott, volt ő már SZDSZ-es, fideszes, gyanús, hogy szoci, de a legkülönbözőbb kritikák ma is megtalálhatóak blogja nyitóoldalán. Ennek még örülni is szokott, hiszen objektivitását mutatja, ha nem tudják hova tenni. Mégis, az igazságérzetemet bántja, ahogy Somogyi Zoltán nekiment a Jobbik miatt. Könnyen lehet, hogy az egykor főállású politikai elemző, aki MDF-es tanácsadói, majd politikusi szerepvállalása miatt sokat veszített a hitelességéből, most így próbál visszatérni a politikai elemzők sorába. Ez szíve joga, az biztos, hogy jobban csinálta, mint az MDF-es kampányt, mert komoly vita alakult ki abból, hogy helye van-e a Jobbiknak a Corvinuson, és milyen szerepe van ebben Török Gábornak. De hogy igaza van-e, az már közel sem biztos.
Somogyi szerint nem szabad mindenkivel vitatkozni, a Jobbikot leginkább normán kívüli pártként kellene kezelni, Török Gábornak pedig végképp nem szabadna "mosolyogva végigülni" egy ilyen vitát, ha már elkövette azt a súlyos hibát, hogy meghívta Vona Gábort a Corvinusra. (Később Gaudi-Nagy Tamás Navracsics Tiborral vitázott a Tárcatükör következő állmomásán.) Somogyi sokszor hivatkozik a demokraták közösségére, akik majd eldöntik, hogy ki és mi a jó, kinek mit szabad, és mit nem. Vajon lehet húzni egy vonalat, ahol meg lehet határozni a demokraták közösségét? Még Somogyi is kiemeli az LMP-t, amikor felvetődött, hogy az Alaptörvény módosítása kapcsán technikai koalícióra lépnének a Jobbikkal. Akkor hol az a határ?
Hol van a demokrácia határa, amikor egyes emberek, pártok, mozgalmak, értelmiségi körök véleményvezérként tetszelegnek úgy, hogy közben másokat bélyegeznek, netán kirekesztenek. Amikor megmondanák, hogy kinek kivel szabad leülnie, és kivel nem. Valójában pont azt csinálják, amit az általuk kritizált csoportok? Vagy mit is jelent az ún. demokraták közössége?
Nem kétséges, hogy a Jobbik sok esetben szélsőséges álláspontot képvisel. Megoldásaik bizonyos esetben irracionálisak, gyakran megvalósíthatatlanok, olykor az európai értékekkel ellentétesek, sokszor végtelenül demagógok. De az is igaz, hogy olyan problémákat vetnek fel, amikre az ún. demokraták közösségének nem mindig van megfelelő válasza, vagy egyáltalán nincs válasza. Ráadásul jelen állás szerint a harmadik (egyes felmérések szerint a második) legnépszerűbb parlamenti párt, így elhallgatása nem igazán demokratikus. Vitatkozni velük nemhogy szabad, de kell is.
Vajon mennyivel demokratikusabb az, aki az elhallgatás eszközével venné fel a harcot, mint az, aki lehetőséget ad egy vitára, hogy láthatóvá váljanak a különbségek az eltérő álláspontok között? Az eltérő demokráciafelfogás, az eltérő értékek, és az eltérő megoldási javaslatok, az eltérő politikai kultúra között. Ha egyáltalán Töröknek harcolnia kell valami ellen, hiszen ő politológusként, egyetemi oktatóként, moderátorként volt jelen, Somogyiból pedig még mintha az egykori politikus szólna, akinek ellenfele volt a Jobbik, míg Török nem volt politikus, ezért ilyen formában a támadása sem fair.
Török Gábor legjobb érve a következő mondatában van:
Azzal leülhetek beszélni, talán még mosolyoghatok is, akinek a pártja – elnézést a politikai kifejezésért – “szétlopja az országot”, de azzal nem, aki "cigánybűnözésről" vagy bármilyen más, természetesen vitatható, akár erősen el is ítélhető dologról beszél?
Igen, egyetértek vele. Én Török Gábornak adok igazat.