A 2018-as országgyűlési képviselőválasztások után a következőket tudjuk a Jobbikról:
- A második legnépszerűbb párt lett
- A második legnagyobb frakciójuk van a parlamentben
- Vona Gábor teljesen visszavonult, a parlamentbe se ült be
- Az új elnök Sneider Tamás lett
- Váratlanul szoros lett az elnökválasztás
- Folytatódik a néppártosodás
- Kiéleződtek a belső harcok
- Még a pártszakadás is felmerült
Sneider Tamás közel sem olyan kaliberű politikus, mint Vona Gábor, nincs olyan karizmája, és a párttagok sem állnak mögötte olyan mértékben, mint tették azt Vona Gábor esetében. A pártelit igen, de a tagság már nem annyira egyértelműen. Ugyanakkor a néppártos politika lehet a Jobbik egyetlen helyes útja, ha nem akar újra kispárt lenni. A Toroczkai-Novák páros által elképzelt radikális vonal valószínű hatalmas visszalépést jelentene a párt számára. A radikális úton csak visszafejlődni lehet. Újra EU-s zászlót égetnének? Újra antiszemita és cigányellenes húrokat pedzegetnének? Ismét lenne Magyar Gárda? Ezekkel nem lehet nagyobb tömegeket megszólítani.
Az viszont tény, hogy váratlanul szoros lett az elnökválasztás, hogy a tagság egy része nagyon elégedetlen, és ezzel a dühvel valamit kezdeni kell, mert most közel kerültek ahhoz, hogy egyesek távozzanak, netán új pártot alapítsanak. Valójában ez a forgatókönyv lehet, hogy nem is lenne rossz a Jobbik szempontjából. Toroczkaiék vinnék tovább a radikális irányt, a párt meg maradna az eddigi úton. Sokkal jobb lenne, mint az állandó harc, a folyamatos viták a nyilvánosság előtt. Abba biztos, hogy belerokkannának, ha a legerősebb ellenzéki párt magával foglalkozik, akkor a mai támogatásuk is könnyen elveszne.
Nagyon valószínű, hogy Vona Gábor nem örökre tűnt el. Bár meglepő, hogy a parlamentbe se ült be, de biztos vagyok benne, hogy a visszatérése csak idő kérdése. Nagyon sokat kapott a kampányban, egyszerre volt náci-buzi-muzulmán, a végén már a pápa elleni merénylettel is összefüggésbe hozták, ami azért a lejáratásnak egy új szintje, egy új alja volt, a családját sem kímélték, paparazzikkal, drónokkal követték. Érthető, hogy ezek után átgondolja az életét. Ugyanakkor sokáig nem pihenhet, 1-2 év múlva vissza kell térnie, ha még szeretne fontos szereplő lenni a magyar belpolitikában.
A parlamentben mindenképpen egy cselekvőképes, aktív ellenzéki pártként kell megjelenniük, itt sem viheti el a pártot a belső konfliktus. A kivonulósdi sem opció, de ezt az elmúlt négy évben is tudták. A Jobbiknak bent kell lennie, keményen falhoz szorítania a Fideszt, minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy a kormányzatot cselekvésre kényszerítsék. Ilyen volt a kordonbontás belengetése, de a parlamentben is lehet olyan javaslatokkal, indítványokkal élni, amire majd reagálnia kell a Fidesznek.
A Jobbikban is szükséges lenne új arcok feltűnése, az utóbbi években nem nagyon volt ilyen, inkább csak a meglévő tagok amortizálódtak, gondoljunk csak Szegedi Csanád, Gaudi-Nagy Tamás, Zagyva György Gyula, Novák Előd példájára, és legújabban Morvai Krisztina fordulatára. Bár mind a radikális vonalat képviselték, és a néppártosodás részeként estek ki, ami így a párt hasznára válhatott, ettől függetlenül új, fiatal politikusok nem nagyon tűntek fel, pedig a fiatalok között erősebb a Jobbik. Talán Janiczak Dávid és Mikola Gergely, de ők is inkább csak helyi szinten.
