A keddi tüntetés után kimondhatjuk, hogy a választás utáni civil ellenzéki tiltakozások kifulladóban vannak. Bár lelkes és aktív civil szervezők és szónokok tűntek fel, de rájuk nehéz építeni egy új ellenzéket. Érthető volt a dühük, hogy megint négy évre Orbán lesz a vezető, és egyszerre kritizálták a kormányt és az ellenzéket, de most kellene valami új, ami nincs. Se egy vezető, se egy program, csak az, hogy ne Orbán és ez a kormány.
Az ellenzékkel szemben is voltak irreális elvárások, hogy ne vegyék fel a mandátumukat, ne üljenek be a parlamentbe, de ezek inkább radikális, mintsem racionális elvárások. A legutóbbi ciklus végén Gyurcsányék parlamenti kivonulásának sem volt semmi haszna. Ha már megszavaztak egy pártot, jelöltet, igenis menjenek be dolgozni, ez egy jogos választói elvárás.
Még akkor is, ha valahol érthető lehet az elmúlt egy-két ciklust megélt ellenzéki politikusok motiválatlansága, miután minden indítványukat leszavazták és Orbán is csak a legvégső esetben állt le velük vitázni. A látványos, figyelemfelhívó akciók se hozták meg a sikert, csak a büntetéseket.
Talán a parlamenten kívüli Momentumnak könnyebb is lesz kitörnie ebből az ellenzéki letargiából, május elsején is csak nekik volt politikai üzenetük és egy kisebb, de lelkes tüntetésük. Volt/van programjuk, lelkesek, politikusként amatőrök, de egyébként tanultak, képzettek, a párt is folyamatosan bővül. Kérdéses, hogy mennyire jó irány az, hogy az EP-ben a liberálisok közé ülnének be. Már most is hallani olyan hangokat, hogy az új SZDSZ, ha ebbe a skatulyába bekerülnek, könnyen beszorulhatnak egy néhány százalékos párt képébe. Szerintem a Néppártba is simán beülhetnének, de ez a kérdés később fog eldőlni.
Mégis mi hozhatja meg a sikert az ellenzéknek és az Orbán-rendszert szívből utáló civileknek? Maga az utálat kevés, ez az ellenzéki partokat sem hozta össze. Az, hogy ne ez a kormány legyen hatalmon, szintén kevés üzenet ahhoz, hogy tömegeket fordítson ellene. Olyanokat, akik most mellettük vannak vagy bizonytalanok. Főleg úgy, hogy népszerű, társadalmilag hasznos döntéseket is hoznak, mondjuk a családok további támogatását. Azok mellé majd be kell állnia az ellenzéknek is. Ez nehéz döntés lesz, nyilván nehéz megszavazni egy kormányzati indítványt, de szerintem időnként hasznosabb, mint mindenre nemet mondani.
Az elmúlt években az látszott, hogy csak akkor lehet sikert elérni, ha konkrét ügyek mögé állnak be. Ilyen volt nolimpia kampány vagy az internetadó elleni tüntetés. Mindkettőben komoly civil részvétellel. Paks kérdése is megosztja az embereket, azt a vasat is tovább lehet ütni, főleg, hogy a fele titkos, ami nem, az meg irtó drága. A kormány tálcán fogja kínálni a témákat. Máris itt van Mészáros Lőrinc, aki három év alatt a semmiből az ország legvagyonosabb embere lett, vagy az esetleges bírói reform, de valószínű, hogy az emlékezetes "alapítványi pénz elveszíti közpénz jellegét" filozófia sem fog változni, és a privát vagyonfelhalmozás sem lesz szerényebb. Ezek azért előbb-utóbb ki fogják verni a biztosítékot. A belső kritikákra nem figyelnek, annak is lehet következménye.
Az ellenzéknek a parlamentben és azon kívül is keményen kell dolgoznia, ha eredményt akarnak felmutatni. A Fidesz egy jó kormányzással akár további szavazókat is szerezhet, és a jövő évi önkormányzati választás is nagyon fontos lesz a Fidesznek. Így az ellenzéknek nem maradt már, mint a kemény és értelmes munka. Most biztos nem az összefogás vagy annak hiánya az, amire koncentrálniuk kell.