A politikában mindig kellenek az ellenségek, vagy legalábbis az ellenségképek, amik ellen érdemes harcolni. Ezek között lehetnek valódiak és kreáltak. A Fidesz kifejezetten méri, hogy milyen témákba milyen szinten érdemes belemenni, és ez mekkora politikai tőkét hozhat. (A társadalmi törést vagy kárt nem mérik, mivel a politikai haszon szempontjából nem releváns.) A 2022-es választásokig még sok idő van, másfél év, addig még feltűnhetnek újabb ellenségek is, de már most látni, hogy kikre, illetve mire összpontosít Orbán.
A régiek
Migránsok. Amíg ez a kérdés nem oldódik meg, addig folyamatosan napirenden lesz, kisebb-nagyobb intenzitással. Csak a járványnak köszönhetjük, hogy a migránsozó plakátok lekerültek, és helyükre értelmesebb, a vírus miatti védekezésre és a megelőzésre fókuszáló plakátok kerültek ki. Az Unió is nehezen kezeli a kérdést, a tagállamok sem egységesek, amíg megoldás is csak húzódik, addig pedig ebben sem lesz változás.
Soros. Az ördög maga. Amíg él, nem lesz változás, ha már nem lesz, akkor meg a szervezetei kerülnek a helyébe. Talán abba az irányba tolódik el a kommunikáció, hogy most már nem csak belföldön lehet sorosozni, hanem Brüsszellel szemben is ez került elő legfőbb érvként. Egyszerű, hatásos, védekezésre, támadásra egyaránt alkalmazható.
Gyurcsány. Amíg a közéletben lesz, ebben sem változás. Bár a legerősebb ellenzéki párt vezetője, de még mindig többet árt az ellenzéki összefogásnak, mint amit használ. Miniszterelnökként való visszatérésére semmi esély nincs, ettől még jó vele riogatni. Orbánhoz hasonlóan imádja mozgatni a szálakat és képtelen visszavonulni.
Brüsszel. Bár régi ellenség, aki ellen állandóan harcolni kell. Ez a mostani vitákban egyre csak éleződik. A költségvetési viták felerősítették a jogállami kérdéseket, amikre Orbán kemény választ adott, de ezzel sok ellenséget is szerzett. A harc pedig folytatódik.
Az újak
Liberálisok. Valójában a libernyákok, de ez a szó a politikai közbeszéd csúcsán mégiscsak kocsmai stílusú, valószínű ez is volt a célja a megnevezéssel, de maradjunk a liberálisnál. Ahogy Orbán meg is nevezte, mint régi-új ellenséget, valószínű fel is fogják erősíteni ezt a fajta ellenségképet. Sok esetben még mindig egy szitokszó, megfelelő kormányzati kommunikációval gyorsan fel lesz futtatva, a kérdés, hogy milyen tartalommal töltik még meg. Könnyen összeköthető Sorossal és a migránsokkal, de még Gyurcsánnyal is, így ez nem lesz nehéz feladat.
Melegek. Ahogy a lengyel elnökválasztás egyik fontos kérdése volt idén, úgy nálunk is biztos kampánytéma lesz. Bár ott is csak hajszállal nyert a konzervatív oldal, nálunk még mindig egy olyan téma és csoport, ami alkalmas "a nyugalom megzavarására", fogalmazzunk így. Amíg Nyugat-Európában ez már nem tartozik a fontosabb kérdések közé, mert ott még a katolikus államok is elfogadóak, mi csak most értünk el oda, hogy ez téma legyen. Ez mondjuk jól mutatja a lemaradásunkat. Most a Mi Hazánkkal tesztelik a közvéleményt, de ha már Orbán is szóba hozta, akkor előtérbe fog kerülni.
Amerika. A túlságosan oroszbarát politika után talán nem meglepő, de érdekes fejlemény, hogy Navalnij megmérgezését elemezve Bayer Zsoltnál is megjelent az a magyarázat, hogy Amerika áll mögötte. Persze a III/II-es Boros Imrével és az ex-MSZMP-s Bogár Lászlóval készülő műsorban ez annyira nem is meglepő, de mégiscsak furcsa. Az biztos, hogy Orbán már kifejtette, hogy Trump jó nekünk, Biden rossz, és ahogy az előrejelzések állnak, Biden még elnök is lehet, így kinéz egy komolyabb feszültség Amerikával is.