HTML

Politikazabáló

Minden, ami politika. Minden politika. Szakmai és szubjektív szemmel. .................................... politikazabalo@gmail.com

Friss topikok


2020.11.08. 12:11 Politikazabáló

Hiba volt Orbán korai kiállása Trump mellett?

Címkék: választás Orbán Viktor USA Joe Biden Donald Trump USA2020

Akárcsak négy éve, amikor viszonylag korán, mindenki előtt először beszélt arról Orbán, hogy Trumpot szeretné elnöknek, az idei választási kampányban is hasonlóan nyilatkozott. Már sokkal magabiztosabban és erőteljesebb médiatámogatással fejezte ki reményeit Trump megválasztása mellett, valamint ellenérzéseit a másik oldal iránt. Ezek a remények most elszálltak.

Négy éve bejött a várakozás, most nem. Orbán kockáztatott, ahogy eddig sokszor. Az utóbbi időben szinte minden ilyen kockázatot sikerült a maga hasznára fordítania, most ez nem sikerült. Az elmúlt évek politikája szinte magával hozta azt, hogy ki fog állni mellette, nem lehetett azt várni, hogy szó nélkül hagyja az amerikai kampányt.

Racionálisan szemlélve, mondjuk úgy, békeidőben az a normális, ha azt mondja a kormány, hogy bárki is lesz az USA elnöke, Magyarország együttműködésre fog törekedni, de a felfokozott politikai hangulatban ez most illúzió volt. A kiállás Orbán politikájának része kellett, hogy legyen.

Bár elmondható, hogy Magyarország szerepe erősödött a régióban, de ha Amerikából nézzük, még mindig Lengyelország és Németország a meghatározó, hozzájuk képest Magyarországnak nincs és nem is lesz akkora szerepe. Érdekes, hogy Mike Pompeo külügyminiszter augusztusi régiós körútjából is kimaradt Magyarország. Ráadásul sok kritikát kaptunk a jó és erősödő kínai kapcsolatok miatt, amit még a Trump-adminsztráció sem nézett jó szemmel, de összességében nem voltak rosszak a magyar-amerikai kapcsolatok.  

Mi Magyarország érdeke? Valószínű nem az a fajta megközelítés, amit már hallani lehetett kormányzani oldalon, hogy mi Trumpra szavaznánk, Soros György pedig Biden-re. Ha ezt a kommunikációt fogják erősíteni, az nem lesz jó Magyarországnak. A normális együttműködés az ország érdeke. A nemzeti érdekek védelme mellett ez egyáltalán nem lehetetlen feladat. Nem kell mindenben egyetérteni, de nem is érdekünk gáncsolni Amerikát. Nem érdekünk megsértődni, de ezt Orbán is tudja jól, többször előfordult, hogy amikor szükséges volt, akkor tudott váltani. Ezért is van még hatalmon. De az is nagy kérdés, Bidenék mekkora nyomás alá helyezik Orbánt, és ő erre hogyan fog reagálni. 

Nem valószínű, hogy Marc André Goodfriend visszatérne ügyvivőként, vagy nagykövetként, és valószínű, hogy már nem lesznek olyan kínos jelenetek, mint amikor a NAV-elnök úgy akarja elszámoltatni az ügyvivőt, hogy közben tolmácsot kér. Ebből ők is sokat tanultak, és sokkal felkészültebb már a Fidesz-adminisztráció, bár a döntés egy kézben van. A nagy kérdés a szándék. 

17 komment

2020.10.06. 13:20 Politikazabáló

Orbán régi és új ellenségei

Címkék: politika orbán melegek liberálisok ellenségek USA Soros György

A politikában mindig kellenek az ellenségek, vagy legalábbis az ellenségképek, amik ellen érdemes harcolni. Ezek között lehetnek valódiak és kreáltak. A Fidesz kifejezetten méri, hogy milyen témákba milyen szinten érdemes belemenni, és ez mekkora politikai tőkét hozhat. (A társadalmi törést vagy kárt nem mérik, mivel a politikai haszon szempontjából nem releváns.) A 2022-es választásokig még sok idő van, másfél év, addig még feltűnhetnek újabb ellenségek is, de már most látni, hogy kikre, illetve mire összpontosít Orbán.  

A régiek

Migránsok. Amíg ez a kérdés nem oldódik meg, addig folyamatosan napirenden lesz, kisebb-nagyobb intenzitással. Csak a járványnak köszönhetjük, hogy a migránsozó plakátok lekerültek, és helyükre értelmesebb, a vírus miatti védekezésre és a megelőzésre fókuszáló plakátok kerültek ki. Az Unió is nehezen kezeli a kérdést, a tagállamok sem egységesek, amíg megoldás is csak húzódik, addig pedig ebben sem lesz változás. 

Soros. Az ördög maga. Amíg él, nem lesz változás, ha már nem lesz, akkor meg a szervezetei kerülnek a helyébe. Talán abba az irányba tolódik el a kommunikáció, hogy most már nem csak belföldön lehet sorosozni, hanem Brüsszellel szemben is ez került elő legfőbb érvként. Egyszerű, hatásos, védekezésre, támadásra egyaránt alkalmazható.  

Gyurcsány. Amíg a közéletben lesz, ebben sem változás. Bár a legerősebb ellenzéki párt vezetője, de még mindig többet árt az ellenzéki összefogásnak, mint amit használ. Miniszterelnökként való visszatérésére semmi esély nincs, ettől még jó vele riogatni. Orbánhoz hasonlóan imádja mozgatni a szálakat és képtelen visszavonulni. 

Brüsszel. Bár régi ellenség, aki ellen állandóan harcolni kell. Ez a mostani vitákban egyre csak éleződik. A költségvetési viták felerősítették a jogállami kérdéseket, amikre Orbán kemény választ adott, de ezzel sok ellenséget is szerzett. A harc pedig folytatódik.

Az újak

Liberálisok. Valójában a libernyákok, de ez a szó a politikai közbeszéd csúcsán mégiscsak kocsmai stílusú, valószínű ez is volt a célja a megnevezéssel, de maradjunk a liberálisnál. Ahogy Orbán meg is nevezte, mint régi-új ellenséget, valószínű fel is fogják erősíteni ezt a fajta ellenségképet. Sok esetben még mindig egy szitokszó, megfelelő kormányzati kommunikációval gyorsan fel lesz futtatva, a kérdés, hogy milyen tartalommal töltik még meg. Könnyen összeköthető Sorossal és a migránsokkal, de még Gyurcsánnyal is, így ez nem lesz nehéz feladat.

Melegek. Ahogy a lengyel elnökválasztás egyik fontos kérdése volt idén, úgy nálunk is biztos kampánytéma lesz. Bár ott is csak hajszállal nyert a konzervatív oldal, nálunk még mindig egy olyan téma és csoport, ami alkalmas "a nyugalom megzavarására", fogalmazzunk így. Amíg Nyugat-Európában ez már nem tartozik a fontosabb kérdések közé, mert ott még a katolikus államok is elfogadóak, mi csak most értünk el oda, hogy ez téma legyen. Ez mondjuk jól mutatja a lemaradásunkat. Most a Mi Hazánkkal tesztelik a közvéleményt, de ha már Orbán is szóba hozta, akkor előtérbe fog kerülni.

Amerika. A túlságosan oroszbarát politika után talán nem meglepő, de érdekes fejlemény, hogy Navalnij megmérgezését elemezve Bayer Zsoltnál is megjelent az a magyarázat, hogy Amerika áll mögötte. Persze a III/II-es Boros Imrével és az ex-MSZMP-s Bogár Lászlóval készülő műsorban ez annyira nem is meglepő, de mégiscsak furcsa. Az biztos, hogy Orbán már kifejtette, hogy Trump jó nekünk, Biden rossz, és ahogy az előrejelzések állnak, Biden még elnök is lehet, így kinéz egy komolyabb feszültség Amerikával is. 

11 komment

2014.10.23. 13:17 Politikazabáló

Netadó, kitiltások, III/II-es és a kommunikáció

Címkék: kommunikáció korrupció szijjártó péter internetadó orbán kormány USA III/II

Mindhárom eset óriási vihart kavart az utóbbi időben. Nem véletlenül, mert elég súlyos dolgokról van szó, de ami a legfontosabb, hogy ezeket nem kezelik jól, mármint kommunikációs szempontból. Persze vannak erkölcsi dilemmák is, például Orbán szerint ha hiba is volt kinevezni egy III/II-es államtitkárt, ennek ellenére marad. Miért is? Hogy illik ez össze a korábbi erős antikommunista iránnyal? Horn Gyulánál probléma volt a "Na és?", most meg ugyanaz a válasz? Erre nem elég a "na és?", ezt minimum a saját választóknak el kell magyarázni. 

Ugyanez a helyzet az internetadóval. Annak a tálalása egyenesen katasztrofálisra sikeredett. Korábban élesen kritizálták, most meg minden további nélkül bevezetnék. Ráadásul a mértéke is brutális volt, legalább is az első verzió szerint. Pedig ezt is fel lehetett volna építeni, meg lehetett volna csinálni sokkal kisebb károkkal. Már a neve is rémes, netadó, az internetet mindenki használja, mindenkinek szüksége van rá, mondhatni alapvető élelmiszer kategória, utána már magyarázhatod, hogy a szolgáltatók, a külföldiek, a csúnya multik fizetik, de innen már nehéz visszahozni, hogy nem, nem, nem a lakosság fizetni meg, mert de. Ahogy a tranzakciós illetéket - itt legalább kitaláltak egy nem kézzelfogható nevet - is a lakosság fizeti, mindenki megnézheti a számlakivonatát, de legalább az van a köztudatban, hogy a csúnya bankok. 

A kitiltásoknál hasonló a helyzet. Felkészületlen és koncepció nélküli volt a botrány kezelése, és jelen pillanatban is az. Először Rogán gondolta viccnek, majd Németh Szilárd "csúnya Amerika, csúnya Fletó, támad minket a gonosz" próbálkozása is rémes volt Az Estében, aztán Szijjártó amerikai útja se volt túl sikeres, Orbán pedig leginkább hallgat. Nem is feltétlenül neki kell megszólalnia, de valamilyen határozott, egységes kormányzati kommunikációra szükség van. Ilyen jelen pillanatban nincs. Pedig nem csak hazai szinten, külföldön is óriási szükség lenne rá, mert az ország és a kormány reputációja nagyon megsínyli ezt a történetet. Határozott intézkedések is kellenek, mert az, hogy Amerika mondjon neveket, mert nekünk fogalmunk sincs, nem segít. Egy gyors és alapos vizsgálattal le is lehetne zárni, akár néhány ember beáldozásával. Ha meg nincs semmi, akkor elő a transzparenciával. Sőt, még visszatámadni is lehetett volna, hiszen az is érdekes, hogy jelenleg nincs amerikai nagykövet Magyarországon, de az ügyvivő hirtelen kétnaponta nyilatkozik és hív össze sajtótájékoztatót. 

Sokadszorra is a kommunikáció fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Mindhárom esetet el lehetett volna adni, vagy meg lehetett volna védeni. (Zárójel a III/II-es esetet talán nem, az erkölcsi aggályokat is felvet.) De ahogy a sales-eseket arra tanítják, hogy a szart is el lehet adni - és tényleg -, úgy a politikában is ez a helyzet. Jelenleg óriási bukóban van a kormányzati kommunikáció, és ha ez gyorsan nem változik, további nagy bajok várnak a kormányra. 

 

Szólj hozzá!

2013.06.23. 12:23 Politikazabáló

Snowden Moszkvában

Címkék: titkosszolgálat USA Julian Assange Edward Snowden Alexander Litvinyenko Mordeháj Vanunu

Egy rövid hír, ami nem rengeti meg a nagyvilágot, de a információk biztonságáért és a szabadságjogokért harcolóknak mégis fontos. Valamint azoknak, akiket egy kicsit is érdekel a titkosszolgálatok működése. Ebből a szempontból is érdemes megvizsgálni Snowden helyzetét.

A titkosszolgálatok legnagyobb ellensége a nyilvánosság. Edward Snowden - a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottja - nem véletlenül fordult a nyilvánossághoz. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy az általa etikátlannak (törvénytelennek?) minősített információgyűjtést nyilvánosságra hozza. Nem is tudom mi a legmegfelelőbb szó erre, mert az USA vezetése szerint minden a legnagyobb rendben, bírói engedélyekkel zajlott, de Snowden szerint nem így volt. 

Visszatérve Snowden moszkvai "útjára", érdemes megfigyelni, hogy miután megtörtént a baj, vagyis titkos információkat tereget ki egy volt alkalmazott, az USA már nagyon odafigyel a törvényességre vagy legalábbis a törvényesség látszatára. Azért írom a látszatot, mert Julian Assange svédországi eljárása igencsak gyanús, könnyen lehet, hogy a megerőszakolós történet mögött is a titkosszolgálatok állnak, de ezt igen nehéz bizonyítani. Ha őt akkor kiadják, utána egyenes az út az Egyesült Államokba, ahol úgy járhatna, mint Bradley Manning, aki az információkat szállította a Wikileaksnek.

Ha más titkosszolgálatokat hasonló eseteit megnézünk, azt láthatjuk, hogy kevésbé figyeltek a törvényességre vagy annak látszatára. Izrael például mindent megtett az atomtitkokat szivárogtató Mordeháj Vanunu hazahozataláért. A Moszad előbb Londonból Rómába csalta egy hölgy segítségével, majd Rómából simán hazarabolták, nem éppen törvényes módon. Végül közel 20 évet ült börtönben.

Alexander Litvinyenko esete is ismert. Az egykori KGB majd FSZB (a KGB utódja) tisztet radiokatív polóniummal mérgezték meg Londonban. Egy hét alatt, komoly szenvedések után meghalt. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az orosz titkosszolgálat volt az elkövető, de mégis egyértelmű, hogy közük volt hozzá. És ezek csak a nagyobb nyilvánosságot kapott esetek, pedig számos ilyen van. 

Az utóbbi két esetben a titkosszolgálat használta is a nyilvánosságot. Üzenetet küldött, hogy aki velük szembemegy, vagy elárulja a titkokat, az ilyen - brutális - következményekkel számolhat.

Ha Snowden Moszkvában marad, könnyen megromolhat az USA és Oroszország viszonya. Utóbbinak hatalmas kincs egy ilyen extitkosszolga. Az USA titkos adatgyűjtése már így is kiverte a biztosítékot a világ másik felében, sőt, már az Egyesült Államokban is komoly vita indult a megfigyelések jogosságáról, Obama is magyarázkodásra szorult. Így ebben az esetben marad a hivatalos, törvényes (vagy annak látszatára nagyon odafigyelő) eljárás a nyilvánosságnak, miközben komoly alkudozások kezdődhetnek a háttérben. 

Frissítés: azóta kiderült, Moszkva csak átszállóhely, Ecuador a végcél.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása