Politikazabáló

A Momentum Mozgalom elkezdte az aláírásgyűjtést a budapesti olimpia ellen. A fő érv, hogy másra kellene költeni az olimpiára költendő pénzt. Ennyi. Azt a pénzt, amit egyébként is magába szívna a korrupció. De ha emiatt nem rendezünk olimpiát, akkor majd átláthatóbban folyik el a pénz? Akkor majd kórházakra, utakra, iskolákra, stb. fogják azt költeni átlátható közbeszerzésekkel, tiszta pályázatokkal? Akkor majd nem lesz Mészáros, Garancsi, Habony, vagy Andy? A kettőnek semmi köze egymáshoz. Nincs ilyen, hogyha rendezünk olimpiát, akkor lesz piszkos pénz, ha nem rendezünk, akkor nem lesz. 

Egyébként a kormánynak is az az érdeke, hogy sikerüljön, hogy társadalmilag és gazdaságilag sikeres legyen az egész rendezvény. A gazdasági siker jólétet hoz, a jólét pedig politikai támogatottságot. Vagyis újabb győztes választást. Egyszerűen politikai cél a siker. 

Kis kitérő. Törökországban Erdogan azért olyan népszerű még mindig, mert törökök tömegeinek hozta meg azt a jólétet, ami egész más életminőséget jelent, mint korábban. Elkezdtek tanulni, utazni, építkezni, jobban élni. És még így is kitart, hogy a demokráciát lassan visszanyesi. Most kezd bajban lenni, amikor a gazdaság is megérzi az elmúlt idők külső és belső konfliktusait. 

Senkinek nem érdeke, legfőképpen a kormánynak nem, hogy az összefogás és a siker helyett a korrupció és az eladósodottság legyenek az olimpia kísérőszavai. 

Valóban elgondolkodtató, hogy a korábbi rendezéseknél (főleg Athén és Rió) hogyan tudtak ennyire pazarlóan és korruptan tervezni, költeni, rendezni. Ahogy egyes hazai, sporthoz kapcsolódó építkezések (Dagály - költségek tervezése, Tüskecsarnok - pénz, lerohadás, újratervezés, új Puskás-stadion - évek óta húzódik) miért nem sikerültek jól, vagy nem váltak egyértelmű sikertörténetekké. A 4-es metróról meg ugye ne is beszéljünk...

"Ha kicsiben nem megy, hogy menne nagyban?" - tehetik fel a jogos kérdést. A mostani kampányra is nagyon sok pénz ment el eddig. Valóban belerokkanhat egy ország. Ugyanakkor nagyon sokan álltak be mögé, rengeteg sportoló, több gazdasági szereplő. A friss közvélemény-kutatás szerint az emberek 63%-a támogatja a rendezést. Bármi lehet még belőle. Fel is út, le is út.

Internetadó, migránsok

Nagyon messze vannak még a 2018-as választások, így nehéz erre válaszolni, de két ciklus egymás után hosszú idő, ráadásul úgy tűnik, a Fidesz még mindig nem mutatja a kifáradás jeleit. Ha úgy tűnik, valamit túlhúztak, például az internetadót, akkor képesek váltani. Még a presztízsveszteséget is lenyelik, és a politikai haszonszerzés őket igazolta. Az aktuális kérdésekre nagyon jól reagáltak, lásd például a bevándorlást. Minden magyar politikai szereplő csak utánuk kullog. Az európai kormányok friss döntésinek sorozata pedig megint Orbánt igazolja, pedig mit kapott ő még nyáron ugyanezekért a döntésekért (meg kell állítani a migránsokat, kerítést kell építeni, stb.). Fontos, hogy most nem vizsgálat tárgya, hogy erkölcsileg mi a jó, és mi a rossz. A politikai haszonszerzés és a döntések következményeinek szempontjából érdemes vizsgálódni.

Boltzár

Jelenleg a vasárnapi zárvatartás az, amit nem nem tudnak elengedni, pedig szembemegy a többség akaratával, mint az internetadó. Kicsit érthetetlen, hogy miért fontosabb a nullaszázalékos KDNP, mint a többség, de ezt majd egy népszavazás eldönti, ha egyáltalán lesz. Egyébként még abból is kijöhetnek jól, ha visszakoznak, és azt mondják, a nép így döntött, akkor úgy lesz, mert nem megyünk szembe vele. De jelenleg nem tartunk itt. Pedig mindenki gyorsan megutálta a vasárnapi korlátozást és a szombati tömeget az áruházakban. Talán ezért is megy olyan nehézkesen a választás kiírása, mert mindenki számára egyértelmű, mi lenne a végeredménye.

De ha sok mindenre ügyesen reagál a Fidesz, mégis mibe bukhat bele?

A korrupcióba.

Ez vitte el az MSZP-t korábban, amiből a mai napig nem tud kijönni, ez vitte el a lengyel baloldalt, a román kormány is bukdácsol, és még hosszasan lehetne sorolni. Elérkezhet az az idő, amikor a többség azt mondja, ez már túl sok. Jelenleg nem tartunk itt. Látszik, hogy amíg van más vezető téma, amit a kormány jól kezel, addig ezek mindig másodlagos kérdések maradnak. 

Lakásügyek, építkezések, dohánypiac, trafikok, kaszinótender, vagyonnyilatkozatok, szállodaügy, ingatlanok eladása és bérbeadása, építkezések, földügyek. Nevek nélkül is megy. Ezekre sem lehet azt mondani, hogy maga a korrupció, de túl sok a kérdőjel körülöttük. Egy kampányban majd felerősödnek ezek a témák. A földek árverezésébe az is belefér, hogy egy magyar helyett egy külföldi kapja (ha az a magyar éppen Simicska). Ha háború van, lásd Simicskát, akkor meg végképp csak idő kérdése, hogy az egyik érintett fél mikor tálal ki, vagy lépi át a hallgatás falát.

Mivel nincsenek kézzelfogható bizonyítékok, vagy nem szólnak akkorát, nincs bennük átütő erő, az ellenzék ehhez (is) gyenge, ha ki is derül valami, nem történik semmi. A másik oldalon Simon Gábor 200 milliójának a forrása se derült ki, még a nyomozóknak se, ahogy az MSZP székházában lévő állítólagos páncélszekrényből se lett ügy. Nemrég a parlamenti vitanapot tartottak a korrupcióról, de semmilyen hatása nem volt, csak ment az adok-kapok. Így viszont a Fidesznek se kell komolyabban félnie. Távol vagyunk még a 2018-as választásoktól, ahogy attól is, hogy a Fidesz belebukjon a korrupcióba. Mégis ez lehet az ellenzék egyetlen esélye - jelenleg. 

Mindhárom eset óriási vihart kavart az utóbbi időben. Nem véletlenül, mert elég súlyos dolgokról van szó, de ami a legfontosabb, hogy ezeket nem kezelik jól, mármint kommunikációs szempontból. Persze vannak erkölcsi dilemmák is, például Orbán szerint ha hiba is volt kinevezni egy III/II-es államtitkárt, ennek ellenére marad. Miért is? Hogy illik ez össze a korábbi erős antikommunista iránnyal? Horn Gyulánál probléma volt a "Na és?", most meg ugyanaz a válasz? Erre nem elég a "na és?", ezt minimum a saját választóknak el kell magyarázni. 

Ugyanez a helyzet az internetadóval. Annak a tálalása egyenesen katasztrofálisra sikeredett. Korábban élesen kritizálták, most meg minden további nélkül bevezetnék. Ráadásul a mértéke is brutális volt, legalább is az első verzió szerint. Pedig ezt is fel lehetett volna építeni, meg lehetett volna csinálni sokkal kisebb károkkal. Már a neve is rémes, netadó, az internetet mindenki használja, mindenkinek szüksége van rá, mondhatni alapvető élelmiszer kategória, utána már magyarázhatod, hogy a szolgáltatók, a külföldiek, a csúnya multik fizetik, de innen már nehéz visszahozni, hogy nem, nem, nem a lakosság fizetni meg, mert de. Ahogy a tranzakciós illetéket - itt legalább kitaláltak egy nem kézzelfogható nevet - is a lakosság fizeti, mindenki megnézheti a számlakivonatát, de legalább az van a köztudatban, hogy a csúnya bankok. 

A kitiltásoknál hasonló a helyzet. Felkészületlen és koncepció nélküli volt a botrány kezelése, és jelen pillanatban is az. Először Rogán gondolta viccnek, majd Németh Szilárd "csúnya Amerika, csúnya Fletó, támad minket a gonosz" próbálkozása is rémes volt Az Estében, aztán Szijjártó amerikai útja se volt túl sikeres, Orbán pedig leginkább hallgat. Nem is feltétlenül neki kell megszólalnia, de valamilyen határozott, egységes kormányzati kommunikációra szükség van. Ilyen jelen pillanatban nincs. Pedig nem csak hazai szinten, külföldön is óriási szükség lenne rá, mert az ország és a kormány reputációja nagyon megsínyli ezt a történetet. Határozott intézkedések is kellenek, mert az, hogy Amerika mondjon neveket, mert nekünk fogalmunk sincs, nem segít. Egy gyors és alapos vizsgálattal le is lehetne zárni, akár néhány ember beáldozásával. Ha meg nincs semmi, akkor elő a transzparenciával. Sőt, még visszatámadni is lehetett volna, hiszen az is érdekes, hogy jelenleg nincs amerikai nagykövet Magyarországon, de az ügyvivő hirtelen kétnaponta nyilatkozik és hív össze sajtótájékoztatót. 

Sokadszorra is a kommunikáció fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Mindhárom esetet el lehetett volna adni, vagy meg lehetett volna védeni. (Zárójel a III/II-es esetet talán nem, az erkölcsi aggályokat is felvet.) De ahogy a sales-eseket arra tanítják, hogy a szart is el lehet adni - és tényleg -, úgy a politikában is ez a helyzet. Jelenleg óriási bukóban van a kormányzati kommunikáció, és ha ez gyorsan nem változik, további nagy bajok várnak a kormányra. 

A horvát belpolitikában már egy ideje mumus a MOL, és ezáltal Hernádi Zsolt is, mivel a horvátok saját kézben szeretnék tudni a "nemzeti" olajvállalatot. Ez még valahol érthető is, mi sem akartuk az ÖMV-t, ahogy az oroszokat se, sőt, utóbbiaktól vissza is vásároltuk a részünket. Az oroszoknak ott tartott be a MOL, ahol tudott, például évekig nem fizettek osztalékot, hogy az orosz titkos tulaj ne részesüljön belőle. Végül egy ügyes húzással - állami segítséggel - megszabadultak az oroszoktól, igaz, tisztességesen ki lettek fizetve. A horvátok most hasonlót szeretnének, legyen horvát kézben az INA, mert ez "nemzeti érdek", csak nincs annyi pénzük, amiből ezt megvalósíthatnák. Az INA-MOL, vagy inkább horvát-magyar "háború" arra is jó, hogy a politikusok a nemzet érdekeit védelmezőként tűnjenek fel, ami mindig jópont az állampolgárok szemében, másrészt kiváló arra, hogy elterelje a figyelmet a problémákról, lásd a horvát gazdaság helyzetét vagy a helyi devizahiteleseket, mert bizony ott is nagy baj. De térjünk rá a lényegre: miért is védjük Hernádit?

1. Ha nem volt korrupció 

Ebben az esetben egyértelmű. Gazdasági-politikai érdekek miatt egyetlen magyar állampolgárt se támadjanak külföldről, illetve ha ez megtörténik a magyar államnak kötelessége megvédenie az illetőt, főleg, ha az a legnagyobb magyar olajtársaság vezetője. Az államnak gazdasági, politikai és erkölcsi kötelessége megvédenie az állampolgárát, és a saját érdekeit egyaránt. 

1. Ha volt korrupció

Ez már nehezebb kérdés, mert ha valóban volt korrupció, akkor miért most kerül bajba Hernádi? Hiszen Sanader már évek óta börtönben van az állítólagos korrupció miatt. Ha mégis sáros Hernádi, akkor a kormány is elég rosszul jönne ki belőle, hiszen miért véd(ett eddig) egy korrupt cégvezetőt?! Ha Hernádi bűnös, az minden védelmezőjére rossz fényt vet. De ha tényleg bűnös, már rég ki kellett volna adni. Már túl késő visszakozni. Mostmár ott tartunk, hogyha bűnös is, védeni kell. 

Akkor lássuk az ominózus felvételt. Állítólag itt egyezett meg Hernádi és Sanader a 10 millió eurós korrupciós összegről. A baj csak az, hogy se nem hallani, se nem látni semmit, ami mindezt bizonyítaná, így pedig csak egy olyan videó, ami alkalmas arra, hogy gyanúba keverje a résztvevőket. De arra tökéletes. Ráadásul a korrupció a kifizetéssel valósul meg, arról meg itt szintén nincs bizonyíték. Ha a horvátok teljesen egyértelmű bizonyítékokkal állnának elő, Hernádit sem lenne ilyen könnyű védeni.

A korrupcióval vádolt főrendőrök letartóztatását követően jelentős átszervezés kezdődött a rendőrségnél. Hogy ez indokolt-e, vagy sem, azt nehéz megítélni, de biztos, hogy az, ahogy eddig működtek a dolgok, nem volt túl hatékony, vagy túl sok korrupt rendőr volt szolgálatban. Természetesen a bíróság jogerős ítéletéig senki nem tekinthető bűnösnek, de a gyanúsítások és a bíróságok által elrendelt előzetes letartóztatások igen súlyosak, és elég beszédesek. Mindez rendkívül kínos a rendőrség számára, hiszen az alvilággal való összefonódás gyanúja a szervezet hitelét veszélyezteti. Az ilyen esetek - az átlagemberek mellett - a tisztességes, becsületes rendőrök számára lehetnek a legdühítőbbek. Természetes, hogy ezek után elindul egy megtisztulási folyamat, és az is érthető, hogy a rendőri (miniszteri) vezető komoly átalakításba kezd.

Nem vitás, hogy Pintér Sándor radikális átszervezésbe kezdett. Hogy ez indokolt-e, nem tudjuk, de valamilyen változás biztos kell. Egyesek szerint Pintér is csak egy szereplő az alvilágban, mások szerint az alvilági körök támadják, mert nem félt hozzányúlni a korrupt, alvilággal összefonódott rendőrökkel. Hogy mi a teljes igazság, azt nem tudhatjuk, az újságírók, bűnügyi újságírók dolga kideríteni. Legutóbb Hajdú János TEK-vezető állt ki az átalakítások mellett, ő azért elég hiteles (figura) katona, hogy a szavára adjunk. (Az is igaz, hogy neki is Pintér a főnöke.)

De hogyan tálalják az átszervezéseket a HVG-nél? Az online kiadás teljesen egyoldalúan. Minden héten kijön legalább egy írás a rendőrségi átszervezéssel kapcsolatban, és a bulvárt meghazudtoló módon tálalják az eseményeket, olyan címekkel, hogy "Pintér vérfürdője: lubickol az alvilág", "Pintér megtörte a rendőrséget", és hasonlók.  

Nehéz kideríteni az igazságot, az alvilági ügyek olyanok, mint a Kennedy-gyilkosság, talán soha nem derül ki a teljes igazság. Lehet, hogy Pintér valóban "vérfürdőt" rendezett. De nem lehet, hogy ennek oka van? Miért tartóztattak el ennyi befolyásos rendőri vezetőt? Vagy a bíróság minden esetben indokolatlanul rendelte el az előzetes letartóztatást? Ha igen, a HVG miért nem ment utána? Ha nem, akkor jól működött eddig a rendőrség? Lehet, hogy most lubickol az alvilág, de akkor mit csinált eddig, fürdőzött? Pintér is az alvilág része, vagy csak a HVG szállt rá? Kinek az érdekeit védi a HVG?  Egy biztos, látványosan rászálltak Pintérre, és náluk teljesen egyoldalúan tájékozódhatunk ebben a kérdésben. 

Most elindult valamilyen folyamat. Hogy mi lesz a vége, mi fog még kiderülni, nem tudhatjuk. A rendőrség hitelessége a tét, de ezzel összefüggésben az újságírók, jelen esetben a HVG online hitelessége is éppúgy a tét része. Ahogy jogos elvárás a korrupció nélküli rendőrség, ugyanúgy jogos elvárás a hiteles tájékoztatás. 

Nemrég őrizetbe vették és előzetes letartóztatásba helyezték Julia Timosenko korábbi ukrán kormányfőt. Előtte Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt is előzetes letartóztatásba helyezték, miután Ausztriában elfogták. Nálunk Gyurcsány Ferencet többen szívesen látnák börtönben, míg hívei elképzelhetetlennek tartják, hogy a volt kormányfő ilyen helyzetbe kerüljön. Nemrég mégis pont ő foglalkozott ezzel a lehetőséggel:

Ja, és  mi van a börtönnel? Az érdektelen. Majdnem mindent ki lehet bírni. 

Julia Timosenko

Lássuk a különbségeket és a hasonlóságokat a három példa között. Julia Timosenko letartóztatása már korábban felmerült, amikor egykori kormányának több tagját letartóztatták, illetve eljárás alá vonták. Azzal vádolják,  hogy hatalmával visszaélve a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását. Hogy mi az igazság, azt talán még Ukrajnában sem tudják, de ebben az esetben nagyon valószínű, hogy Timosenko félreállítása a legfőbb cél. Ha elítélik, nem indulhat a következő választásokon. Se elnök, se kormányfő nem lehetne.

Viktor Janukovics jelenlegi elnök mindent elkövet majd, hogy az eseményeket az igazságszolgáltatás belügyeként tüntesse fel, és elkerülje annak látszatát, hogy neki része van az eljárásban, de ennek vádját nagyon nehezen fogja tudni lemosni magáról. Az Egyesült Államok máris Timosenko szabadon engedését kérte, de az Európai Unio, sőt, Oroszország is kifogásolta az őrizetbe vételt. Ha Timosenko börtönben marad, Ukrajna valamilyen szinten elszigetelődhet. A nyugati politikusok inkább neki hisznek, de Janukovicsnak a következő választásokat otthon kell megnyernie. Az egész történetben Ukrajna veszíthet a legtöbbet, mert megkérdőjeleződik az igazságszolgáltatás függetlensége. És ez akkor is így van, ha Timosenko netán bűnös lenne. Ráadásul az ország megosztottsága tovább mélyülhet.

Ivo Sanader

Ivo Sanader esete kicsit más. Kisebb ország, nincs akkora visszhangja az egykori miniszterelnök elleni eljárásnak, de így is elég nagy figyelmet kapnak az események, mégiscsak egy volt kormányfő került börtönbe. Azzal gyanúsítják, hogy milliós nagyságrendben sikkasztott az államtól maga, és a pártja számára. Ráadásul egyszerre több ügyben is megvádolták. Ukrajnával ellentétben az ország nincs megosztva a volt kormányfő bűnösségét illetően, a többség már most bűnöst kiált, a nyugati országok nem szólaltak meg az ügyben, Horvátország belügyének tekintik. Mindenki várja a fejleményeket és az ítéletet.

Gyurcsány Ferenc

Gyurcsány Ferenc (még) nincs börtönben, ennek lehetőségét most maga a volt kormányfő vetette fel (fent idézett írásában). Több ügyben is próbálnak fogást találni rajta. Korábban Sukoró ügyében merült fel a bűnössége, legutóbb az államadósság növekedésével kapcsolatban is felelősségre vonnák. De nem mindegy, hogy ki vádolja meg. Ha az ügyészség vádolja, az jobban elfogadható és hitelesebb, mint amikor Szijjártó kijelenti, hogy vizsgálják Gyurcsány felelősségre vonásának eszközét. Még akkor is így van, ha az utóbbi is érthető felvetés.

A kormányoldalnak nem érdeke, hogy Gyurcsányból politikai fogoly legyen, ezzel szemben Gyurcsánynak pont ez az érdeke. Még mindig népszerűtlen, saját pártját is megosztja, annyira, hogy onnan többen jobban börtönbe kívánják, mint a jobboldalon. Neki jól jönne egy áldozat szerep. Jelen állás szerint csak nyerne vele, és a fenti idézet arról tanúskodik, hogy ezzel ő is tisztában van.

De mi van, ha tényleg bűnös?

Járjon el az igazságszolgáltatás, ahogy minden emberrel. Ne legyenek kivételek.  

Mi lenne Magyarországgal, ha Gyurcsány börtönbe kerülne?

Minden bizonnyal nagy nemzetközi visszhangja lenne. A médiatörvény és az alkotmányozás után ebből is összeurópai hír lenne, újra címlapokra kerülnénk. De nem mindegy, hogy mivel gyanúsítanák. Timosenkót hatalommal való visszaéléssel vádolják, a többség szerint alaptalanul, Sanadert korrupcióval vádolják, a többség szerint alapos gyanúval. Az államadósság növekedése (vagyis az ország eladósítása) is súlyos bűn, bár ezért még nem ültek. Korrupció vagy hatalommal való visszaélés a többség számára könnyebben fogyasztható vádpont. De elítélni csak azért lehet valakit, amiért bűnös.

Természetesen senki nem bűnös, amíg a bíróság jogerősen ki nem mondja. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. A fenti okfejtést a volt kormányfő mondata ihlette.