Mindhárom eset óriási vihart kavart az utóbbi időben. Nem véletlenül, mert elég súlyos dolgokról van szó, de ami a legfontosabb, hogy ezeket nem kezelik jól, mármint kommunikációs szempontból. Persze vannak erkölcsi dilemmák is, például Orbán szerint ha hiba is volt kinevezni egy III/II-es államtitkárt, ennek ellenére marad. Miért is? Hogy illik ez össze a korábbi erős antikommunista iránnyal? Horn Gyulánál probléma volt a "Na és?", most meg ugyanaz a válasz? Erre nem elég a "na és?", ezt minimum a saját választóknak el kell magyarázni.
Ugyanez a helyzet az internetadóval. Annak a tálalása egyenesen katasztrofálisra sikeredett. Korábban élesen kritizálták, most meg minden további nélkül bevezetnék. Ráadásul a mértéke is brutális volt, legalább is az első verzió szerint. Pedig ezt is fel lehetett volna építeni, meg lehetett volna csinálni sokkal kisebb károkkal. Már a neve is rémes, netadó, az internetet mindenki használja, mindenkinek szüksége van rá, mondhatni alapvető élelmiszer kategória, utána már magyarázhatod, hogy a szolgáltatók, a külföldiek, a csúnya multik fizetik, de innen már nehéz visszahozni, hogy nem, nem, nem a lakosság fizetni meg, mert de. Ahogy a tranzakciós illetéket - itt legalább kitaláltak egy nem kézzelfogható nevet - is a lakosság fizeti, mindenki megnézheti a számlakivonatát, de legalább az van a köztudatban, hogy a csúnya bankok.
A kitiltásoknál hasonló a helyzet. Felkészületlen és koncepció nélküli volt a botrány kezelése, és jelen pillanatban is az. Először Rogán gondolta viccnek, majd Németh Szilárd "csúnya Amerika, csúnya Fletó, támad minket a gonosz" próbálkozása is rémes volt Az Estében, aztán Szijjártó amerikai útja se volt túl sikeres, Orbán pedig leginkább hallgat. Nem is feltétlenül neki kell megszólalnia, de valamilyen határozott, egységes kormányzati kommunikációra szükség van. Ilyen jelen pillanatban nincs. Pedig nem csak hazai szinten, külföldön is óriási szükség lenne rá, mert az ország és a kormány reputációja nagyon megsínyli ezt a történetet. Határozott intézkedések is kellenek, mert az, hogy Amerika mondjon neveket, mert nekünk fogalmunk sincs, nem segít. Egy gyors és alapos vizsgálattal le is lehetne zárni, akár néhány ember beáldozásával. Ha meg nincs semmi, akkor elő a transzparenciával. Sőt, még visszatámadni is lehetett volna, hiszen az is érdekes, hogy jelenleg nincs amerikai nagykövet Magyarországon, de az ügyvivő hirtelen kétnaponta nyilatkozik és hív össze sajtótájékoztatót.
Sokadszorra is a kommunikáció fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Mindhárom esetet el lehetett volna adni, vagy meg lehetett volna védeni. (Zárójel a III/II-es esetet talán nem, az erkölcsi aggályokat is felvet.) De ahogy a sales-eseket arra tanítják, hogy a szart is el lehet adni - és tényleg -, úgy a politikában is ez a helyzet. Jelenleg óriási bukóban van a kormányzati kommunikáció, és ha ez gyorsan nem változik, további nagy bajok várnak a kormányra.
