Róna Péter közgazdász szerint Görögország és Olaszország után Magyarország vezetését is „saját emberére” bízhatja az Európai Unió.
Kétségtelen, hogy az utóbbi hetekben Európában csak úgy hullottak a miniszterelnökök. Radicová, Papandreu, majd Berlusconi pár nap leforgása alatt megbukott. Mindegyikük távozásában a gazdasági (világ)válság játszotta a legnagyobb szerepet. De van egy fontos szempont, amit Róna Péter nem vesz figyelembe, és ez nem más, mint az adott kormányok hazai helyzete, parlamenti többsége, illetve társadalmi támogatottsága.
Szlovákia
Iveta Radiová többpárti koalíció élén áll(t) Szlovákiában, rendszeresek voltak a koalíciós súrlódások, és a feszültség odáig vezetett, hogy végül csúnyán eltaktikázta magát, amikor bizalmi szavazással kötötte össze az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS) bővítéséről szóló szavazást. Elfogyott a parlamenti támogatottsága, így távozni kényszerült. Külső és belső nyomás egyaránt szerepet játszott távozásában, de elsősorban belpolitikai okok miatt távozott.
Görögország
Papandreu is eltaktikázta magát, amikor az uniós megállapodás után népszavazási kezdeményezéssel állt elő, majd az egész világot megrázó felháborodás után visszavonta azt, és a furcsa helyzet csak a távozásával volt megoldható. Erős külső és belső nyomás hatására cselekedett. Bár a parlamenti többsége is tovább apadt (már csak két fővel voltak többen), de még megvolt, amikor a külső nyomás már nem volt másképpen kezelhető.
Olaszország
Olaszországban Berlusconi lemondása is nagyon gyorsan ment végbe, miután elfogyott körülötte a levegő, és az olasz parlamentben egyszerűen elvesztette a képviselők többségének támogatását. Ráadásul a külvilág is az ő távozásában látta a megoldást. Erős külső és belső nyomásra cselekedett, de távozásában a belső tényezők voltak az erősebbek, hiszen ha többségben marad, nem kell távoznia külső nyomásra. A Berlusconi utáni bizonytalanságot jól mutatja, hogy egyes (hosszabb távra tervező) befektetők éppen azért aggódnak, hogy a következő kormánynak a megosztottság miatt igen nehéz dolga lesz. Miután elfogadták a gazdasági (szükség)intézkedéseket, ismét előtérbe kerülhet az olasz politikai elit sokfélesége által generált politikai bizonytalanság.
Magyarország
Hazánkban kicsit más a helyzet. Bár a gazdasági válság (vagy ahogy a kormány mondja: euróválság) Magyarországot is erősen megviseli, de a fenti országokkal összehasonlítva a belpolitikai helyzet abban különbözik, hogy kormánynak kétharmados többsége van a parlamentben, és ez a többség nem csökken. Érdekes megfigyelni, hogy az ellenzéki pártok amortizálódnak, kilépések, osztódások jellemzik, de a kormánypártot még elkerülik ezek az esetek, pedig 2/3-ból könnyebb lenne osztódni, de mégis erős az egység. A Fidesz még mindig vezeti a népszerűségi listákat, bár jelentősen csökkent a támogatottságuk, egy esetleges választáskor még mindig a legnépszerűbb politikai erő lenne.
Bár követnek el hibákat, és az ortodox gazdaságpolitikában is vannak különleges próbálkozások, amik néha visszaütnek, de látható, hogy a kormány minden erejével azon van, hogy a válság okozta problémákat kezeljék, csökkentsék az államadósságot, beindítsák a gazdasági növekedést, és az ehhez szükséges politikai (parlamenti) és társadalmi támogatottsága még bőven megvan. Ebben erősen különbözik a fenti országoktól. Róna Péter felvetésében ezt a tényt figyelmen kívül hagyja, pedig a belpolitikai tényező nagyon fontos szempont.