Politikazabáló

A 2018-as országgyűlési képviselőválasztások után a következőket tudjuk a Jobbikról:

• A második legnépszerűbb párt lett
• A második legnagyobb frakciójuk van a parlamentben
• Vona Gábor teljesen visszavonult, a parlamentbe se ült be
• Az új elnök Sneider Tamás lett
• Váratlanul szoros lett az elnökválasztás
• Folytatódik a néppártosodás
• Kiéleződtek a belső harcok
• Még a pártszakadás is felmerült

Sneider Tamás közel sem olyan kaliberű politikus, mint Vona Gábor, nincs olyan karizmája, és a párttagok sem állnak mögötte olyan mértékben, mint tették azt Vona Gábor esetében. A pártelit igen, de a tagság már nem annyira egyértelműen. Ugyanakkor a néppártos politika lehet a Jobbik egyetlen helyes útja, ha nem akar újra kispárt lenni. A Toroczkai-Novák páros által elképzelt radikális vonal valószínű hatalmas visszalépést jelentene a párt számára. A radikális úton csak visszafejlődni lehet. Újra EU-s zászlót égetnének? Újra antiszemita és cigányellenes húrokat pedzegetnének? Ismét lenne Magyar Gárda? Ezekkel nem lehet nagyobb tömegeket megszólítani. 

Az viszont tény, hogy váratlanul szoros lett az elnökválasztás, hogy a tagság egy része nagyon elégedetlen, és ezzel a dühvel valamit kezdeni kell, mert most közel kerültek ahhoz, hogy egyesek távozzanak, netán új pártot alapítsanak. Valójában ez a forgatókönyv lehet, hogy nem is lenne rossz a Jobbik szempontjából. Toroczkaiék vinnék tovább a radikális irányt, a párt meg maradna az eddigi úton. Sokkal jobb lenne, mint az állandó harc, a folyamatos viták a nyilvánosság előtt. Abba biztos, hogy belerokkannának, ha a legerősebb ellenzéki párt magával foglalkozik, akkor a mai támogatásuk is könnyen elveszne. 

Nagyon valószínű, hogy Vona Gábor nem örökre tűnt el. Bár meglepő, hogy a parlamentbe se ült be, de biztos vagyok benne, hogy a visszatérése csak idő kérdése. Nagyon sokat kapott a kampányban, egyszerre volt náci-buzi-muzulmán, a végén már a pápa elleni merénylettel is összefüggésbe hozták, ami azért a lejáratásnak egy új szintje, egy új alja volt, a családját sem kímélték, paparazzikkal, drónokkal követték. Érthető, hogy ezek után átgondolja az életét. Ugyanakkor sokáig nem pihenhet, 1-2 év múlva vissza kell térnie, ha még szeretne fontos szereplő lenni a magyar belpolitikában. 

A parlamentben mindenképpen egy cselekvőképes, aktív ellenzéki pártként kell megjelenniük, itt sem viheti el a pártot a belső konfliktus. A kivonulósdi sem opció, de ezt az elmúlt négy évben is tudták. A Jobbiknak bent kell lennie, keményen falhoz szorítania a Fideszt, minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy a kormányzatot cselekvésre kényszerítsék. Ilyen volt a kordonbontás belengetése, de a parlamentben is lehet olyan javaslatokkal, indítványokkal élni, amire majd reagálnia kell a Fidesznek. 

A Jobbikban is szükséges lenne új arcok feltűnése, az utóbbi években nem nagyon volt ilyen, inkább csak a meglévő tagok amortizálódtak, gondoljunk csak Szegedi Csanád, Gaudi-Nagy Tamás, Zagyva György Gyula, Novák Előd példájára, és legújabban Morvai Krisztina fordulatára. Bár mind a radikális vonalat képviselték, és a néppártosodás részeként estek ki, ami így a párt hasznára válhatott, ettől függetlenül új, fiatal politikusok nem nagyon tűntek fel, pedig a fiatalok között erősebb a Jobbik. Talán Janiczak Dávid és Mikola Gergely, de ők is inkább csak helyi szinten.   

A keddi tüntetés után kimondhatjuk, hogy a választás utáni civil ellenzéki tiltakozások kifulladóban vannak. Bár lelkes és aktív civil szervezők és szónokok tűntek fel, de rájuk nehéz építeni egy új ellenzéket. Érthető volt a dühük, hogy megint négy évre Orbán lesz a vezető, és egyszerre kritizálták a kormányt és az ellenzéket, de most kellene valami új, ami nincs. Se egy vezető, se egy program, csak az, hogy ne Orbán és ez a kormány.

Az ellenzékkel szemben is voltak irreális elvárások, hogy ne vegyék fel a mandátumukat, ne üljenek be a parlamentbe, de ezek inkább radikális, mintsem racionális elvárások. A legutóbbi ciklus végén Gyurcsányék parlamenti kivonulásának sem volt semmi haszna. Ha már megszavaztak egy pártot, jelöltet, igenis menjenek be dolgozni, ez egy jogos választói elvárás. 

Még akkor is, ha valahol érthető lehet az elmúlt egy-két ciklust megélt ellenzéki politikusok motiválatlansága, miután minden indítványukat leszavazták és Orbán is csak a legvégső esetben állt le velük vitázni. A látványos, figyelemfelhívó akciók se hozták meg a sikert, csak a büntetéseket.

Talán a parlamenten kívüli Momentumnak könnyebb is lesz kitörnie ebből az ellenzéki letargiából, május elsején is csak nekik volt politikai üzenetük és egy kisebb, de lelkes tüntetésük. Volt/van programjuk, lelkesek, politikusként amatőrök, de egyébként tanultak, képzettek, a párt is folyamatosan bővül. Kérdéses, hogy mennyire jó irány az, hogy az EP-ben a liberálisok közé ülnének be. Már most is hallani olyan hangokat, hogy az új SZDSZ, ha ebbe a skatulyába bekerülnek, könnyen beszorulhatnak egy néhány százalékos párt képébe. Szerintem a Néppártba is simán beülhetnének, de  ez a kérdés később fog eldőlni. 

Mégis mi hozhatja meg a sikert az ellenzéknek és az Orbán-rendszert szívből utáló civileknek? Maga az utálat kevés, ez az ellenzéki partokat sem hozta össze. Az, hogy ne ez a kormány legyen hatalmon, szintén kevés üzenet ahhoz, hogy tömegeket fordítson ellene. Olyanokat, akik most mellettük vannak vagy bizonytalanok. Főleg úgy, hogy népszerű, társadalmilag hasznos döntéseket is hoznak, mondjuk a családok további támogatását. Azok mellé majd be kell állnia az ellenzéknek is. Ez nehéz döntés lesz, nyilván nehéz megszavazni egy kormányzati indítványt, de szerintem időnként hasznosabb, mint mindenre nemet mondani.

Az elmúlt években az látszott, hogy csak akkor lehet sikert elérni, ha konkrét ügyek mögé állnak be. Ilyen volt nolimpia kampány vagy az internetadó elleni tüntetés. Mindkettőben komoly civil részvétellel. Paks kérdése is megosztja az embereket, azt a vasat is tovább lehet ütni, főleg, hogy a fele titkos, ami nem, az meg irtó drága. A kormány tálcán fogja kínálni a témákat. Máris itt van Mészáros Lőrinc, aki három év alatt a semmiből az ország legvagyonosabb embere lett, vagy az esetleges bírói reform, de valószínű, hogy az emlékezetes "alapítványi pénz elveszíti közpénz jellegét" filozófia sem fog változni, és a privát vagyonfelhalmozás sem lesz szerényebb. Ezek azért előbb-utóbb ki fogják verni a biztosítékot. A belső kritikákra nem figyelnek, annak is lehet következménye.  

Az ellenzéknek a parlamentben és azon kívül is keményen kell dolgoznia, ha eredményt akarnak felmutatni. A Fidesz egy jó kormányzással akár további szavazókat is szerezhet, és a jövő évi önkormányzati választás is nagyon fontos lesz a Fidesznek. Így az ellenzéknek nem maradt már, mint a kemény és értelmes munka. Most biztos nem az összefogás vagy annak hiánya az, amire koncentrálniuk kell.