Politikazabáló

- jelentette be Gyurcsány Ferenc, miután Bajnai hátrébb, Mesterházy előrébb lépett, és újra tárgyalnak az ún. baloldali összefogásról, amiben már a DK is szerepet kaphat. A hír hallatára Gyurcsány megszakítja külföldi nyaralását, és hazajön. Ennek nyilván örülnek a hívei, de érdekes megvizsgálni, kik nem örülhetnek neki annyira:

- a Fidesz és hívei

- a Jobbik és hívei

- az LMP és hívei

- az Együtt-PM-ből az exLMP-s PM-esek (Nekik lesz a legnehezebb megmagyarázni ezt az összeborulást. Karácsony Gergely, Jávor Benedek és Gyucsány egy listán? Elképzelhetetlen.)

- Bajnai is eléggé húzta a száját (meg eddig nem ezt akarta)

- az MSZP sem repdesett eddig érte

Valószínű, hogy a fenti szereplők mind úgy érzik, hogy 5 év kormányzás után, 2014-ben Gyurcsány Ferenc ne legyen már olyan fontos politikai szereplő, hogy komoly hírérteke legyen annak, hogy megszakítja nyaralását, és hazajön. Valamit nagyon jól csinál, hogy ez még mindig vezető hír.  

Felröppen a hírt, miszerint 1 euróért (300 forintért) venné meg a Széchenyi Bank a magyar Raiffeisent. Hogy az ár reális vagy sem, azt nem tudhatjuk. Közel 30% a nem fizető hitelek aránya, amit nagyon magas. A bank egy ideje már veszteséges. Ezt majd megítélik a közgazdászok. 

A tranzakcióval kapcsolatban két érdekesség merül fel:

1. Mit kezd a törpe Széchenyi Bank a hozzá képest óriás Raiffeisennel? Miért veszi meg? Miért éri meg neki egy rossz portfólióval rendelkező bankot megvenni? Mondjuk az adózott eredmény tekintetében 2012-ben mindkét bank veszteséges volt. Nyilvánvaló, hogy valamilyen formában állami segítség van a háttérben. Ha így van, akkor bankot vesz az állam? Ez már önmagában érdekes, bár kisebb bankoknál már volt példa rá. Nem igazán tiszta, hogy mi volt a kormányzati szándék a Gránit Bankkal, vagy éppen a Takarékbankkal. Egy biztos: nálunk az állam mindent meg tud venni, amit csak akar, legyen az közműcég, olajtársaság (részben), gázüzletág, gáztározó, takarékbank, stb. 

2. Ha az államnak lesz egy ilyen nagy bankja, ha csak közvetett módon is, de akkor már nehezebb lesz kormányzati (és/vagy egyéb pártpolitikai) oldalról átkozni, vuduzni a bankokat. Egy devizahiteleseket kedvezően, de a bankokat negatívan érintő döntés esetén az államnak a saját zsebébe is mélyebben bele kell majd nyúlnia. Rájönnek, hogy nem olyan egyszerű ezt a kérdést belülről csak úgy megoldani. Ha az a cél, hogy olcsó hiteleket nyújtsanak, azért fölösleges bankot venni. Ilyen szempontból Matolcsy programja most is igen sikeres a KKV-k esetében. 

Ma még sok a kérdés az ügylettel kapcsolatban, de sokat segítene egy nyílt, világos kommunikáció, hogy a közvélemény is megtudja, kinek mi a célja ezzel a tranzakcióval. Főleg akkor, ha adófizetők pénzét is érinti. 

BUX

OTP

EUR/HUF

CHF/HUF

Összefoglalva

- Látszik, hogy 13 óra után megmozdult a pénzpiac 

- A tőzsde emelkedett

- Az OTP szárnyalt

- A forint erősödött

Mit üzen a pártoknak?

- A Kúriát lehet "wudubabázni", mindenki sajnálkozik

- Senki nem állt ki a jogállam védelme mellett

Mit üzen az embereknek?

- Senki nem oldja meg helyetted a problémád

- Nagyobb felelősség a pénzügyekben

Mit üzen az államnak?

- A pénzügyi ismeretek tantárgy bevezetése az alapfokú oktatásban, valamint a felelősség vállalásának oktatása etika-, és hittanórán

- Sokkal erősebb és hatékonyabb pénzügyi felügyelet és szabályozás, hogy ilyet soha többet - apró betűk helyett

Forrás: Portfolio, Napi

Amikor Julija Timosenko börtönbe került, a fél világ tiltakozott, köztük az EU is. Kisebb-nagyobb szankciókról is volt szó, de végül nem lett belőle semmi. Bár kevesen vannak minden információ birtokában, nem nehéz kimondani, hogy Timosenko politikai elítélt, ami manapság egy demokráciában nem normális. Ahogy a korábbi elnök, Viktor Juscsenko megmérgezése se volt az. Gyakorlatilag majdnem megölték az elnököt. Hogy kik, miért és hogyan, máig nem derült kis pontosan. 

Ez az Ukrajna eljutott az EU kapujának előszobájába, majd innen hirtelen vissza is fordult. 

Az ország jelenleg kiábrándító gazdasági helyzetben van, a társadalmi elégedetlenség hatalmas, a politikai megosztottság - a narancsos forradalom óta - változatlan. Az ország egyik fele oroszbarát, a másik fele EU-barát. Igaz, ez nem a narancsos forradalom óta van így. 

Nagyon érdekes, hogy külföldi politikusok simán beavatkoznak az eseményekbe, Jaroslaw Kaczynski a megmozdulások, Vlagyimir Putyin pedig a Janukovics politikája mellett foglalt állást. Érdekesség, hogy Kaczynski személyesen is megjelent Kijevben. Az EU megint olyan halk, amennyire csak lehet, közvetítő szinte nincs is, így gyakorlatilag minden azon múlik, hogyan kezelik a megmozdulásokat, illetve megmarad-e a tüntetők ereje, kedve, vagy idővel hazamennek, hogy egy klasszikustól idézzek. Az EU már nem kér Janukovicsból, ami ezek után érthető is, de ha közvetítő kell, beszállhatnának, mert más nem fog segíteni.   

Jelenleg Vitalij Klicsko a megmozdulások egyik vezéralakja. Kétnapos ultimátumot adott Janukovicsnak a kormány eltávolítására. A másik szimbolikus alak Timosenko lánya, aki bájával és egyszerűségével sok mindenben hasonlít édesanyjára. Az igazsághoz tegyük hozzá, hogy Timosenko azért sokáig része volt az Ukrajnát irányító oligarcháknak, csak most éppen a vesztes oldalon áll. Az oligarcha önmagában nem bűnöző, de a helyi privatizációban ott is sokan kétes úton gazdagodtak meg. Klicskó nem tartozik közéjük, vagy legalábbis az ő esetében ismert a vagyonának a forrása. Népszerű sportoló, a tiszta kezek politikáját hirdeti, hadat üzent a korrupciónak, eddig nem sározódott be, hiteles politikai szereplő.

Lássuk, milyen kimenetele lehet az eseményeknek: 

1. Janukovics és a kormány marad, a tüntetések kifulladnak.

2. Janukovics hátralép egyet. Kevés az esélye annak, hogy Janukovics a  tüntetések hatására visszakozik, de ha így lenne, beavatkozhat Putyin, elzárhatja a gázt, nem ad több pénzt, az ország megint roppant nehéz helyzetbe kerül. > lásd még 4. pont

3. Ha eszkalálódnak a tüntetések, netán összecsapások alakulnak ki a pattanásig feszült helyzetben, ami áldozatokkal jár, akkor az egyik fél számára végzetes helyzet alakul ki, az ország szempontjából pedig katasztrofális.

3.1. A hatalom szétveri a tüntetéséket, netán kijárási tilalmat rendelnek el, beavatkozik a hadsereg.

3.2. A rendvédelmi szervek egy jelentős része a tüntetők oldalára áll. Ekkor meg is bukik a rezsim.

4. Janukovics meneszti a kormányt és új választásokat ír ki, lehetőleg jó későbbi időpontra, hogy addig is időt nyerjen. A tüntetők megnyugodnak, lecsillapodnak az események. > lásd még 2. pont

5. Nem történik semmi, a tüntetések maradnak, ahogy Janukovics és a kormány is. Tovább mélyülnek az árkok. 

1. Már most elkezdődtek az ünnepélyes átadások. Nem a kampány hajrájában, hanem fél évvel előtte. Ügyes. Zeneakadémia, színház, kutatóközpont, sportcsarnok, és biztos ezután is minden hétre lesz legalább egy átadóünnepség. Még a 4-es metrót is megpróbálják lezárni. (Mondjuk aki azt átadja egyszer, az tényleg megérdemel még négy évet.) 

2. Stratégiai megállapodások kötése külföldi multikkal. A multiellenes belső kommunikáció mellé ügyesen felépítettek egy multibarát külső kommunikációt is. Hogy gazdaságilag mennyire hasznos egy ilyen együttműködés az adott cégeknek, az nem egyértelmű, de ki utasítana vissza egy kormány által kezdeményezett együttműködést?! Ilyenkor a belső kommunikáció a munkahelyteremtésre összpontosul, de kifelé is jó üzenet, hogy lám-lám, mégse multiellenes a kormány.

3. Kormányinformáció. Valószínűleg nem a legkorrektebb kampányfinanszírozási eszköz állami pénzből kampányolni, de hatásos, tele van az ország és a sajtó ilyen plakátokkal, "információkkal". Egyrészt olcsó, nem a pártnak kell fizetnie, másrészt nem a Fidesz vagy Orbán Viktor teljesít jobban, hanem az ország, vagyis az üzenet az, hogy TE is.

4. A bajai videó kezelése. A végén már mindenki csak magyarázkodott, az MSZP és a DK egymást hozta hírbe. Mindezzel csak nyert a Fidesz. Amíg az ellenzék "csalni akar", a Fidesz a hiteles áldozat.

5. Világos és megosztott kommunikáció. Vagy legalábbis sokkal tisztább, mint az ellenzéké. Hol Rogán Antal, hol Kocsis Máté, hol Zsigó Róbert vagy Hoppál Péter szólal meg, és Selmeczi Gabriella is megjelenik időnként. Nem egy emberre van kihegyezve. Még Kéri László kócosfogú megjegyzéséből is ők jöttek ki jól. Az MSZP-nél elfogadott, illeltve el nem fogadott lemondások kísérik a kommunikációt és a szóvivőt. A DK-nál Gyurcsány zizegése mindent visz, mindegy mit csinál, csak szerepeljen. (Egyébként ez is működik.) Az E2014-PM-nél szintén minden Bajnairól szól, vagy Juhász Pétert kell cáfolni, magyarázni. A Jobbiknak ki is a szóvivője? Ja igen, Mirkóczki Ádám. Viszont Vona Gábort is alig látni. Az LMP próbál kitörni ügyes akciókkal, talán még a leghitelesebb módon, de még mindig nagyon kicsik és kevesen vannak az áttöréshez. Egyedül a Fidesznél látszik a felépített stratégia. Hogy az üzenetekben sok a demagógia? Persze.

6. Rezsicsökkentés. Nagyon jól hangzik. Korábbi választási kampányokban a nyugdíj- és béremelések voltak a meghatározó elemek, most a háztartások kiadásának csökkentésén van a hangsúly. Ráadásul ezt fokozni is lehet, lásd pénzügyi rezsicsökkentés (!), legutóbb a BKV bérletek árának csökkentése, és ki tudja még mi jön a következő fél évben. 

7. A devizahitelesek megmentése. Ezzel is sok embert lehet megnyerni, igaz, a kormány már nem tervez olyan kritikus intézkedést, mint amilyen a végtörlesztés volt. A gyűjtőszámla kiterjesztése sem az a drasztikus módszer, amiről korábban szólt a kommunikáció. Ráadásul egyesek már elkezdtek gondolkodni, hogy a forinthiteleseket ki menti meg, vagy azokat, akiknek lehet, hogy nincs lakása, nyaralója, autója, de nem is vettek fel devizahitelt, viszont csak egy albérletük van, de azt nehezen fizetik. A megmentés most csak a gyűjtőszámlát jelenti. 

8. Adóemelés vs. adócsökkentés. A Fidesz az egyedüli, aki kiáll az egykulcsos adó mellett, a többi párt a progresszív adózás híve. Mindenki más adót fog emelni - ezt akarja és tudja is közvetíteni a Fidesz. Az adóemelés elkerülése egy igen hatásos érv lehet a kormánypártok mellett, hiszen ki akar több adót fizetni? 

Átadás, megállapodás, csökkentés, megmentés - kiváló hívószavak egy kampányban. Fontos megjegyezni, hogy nem az a kérdés hogy mindez helyes, vagy nem helyes, mi a jó, a követendő, vagy éppen elvetendő. Csak azt vizsgáljuk, hogy mennyire eredményes. A hatását tekintve úgy tűnik, hogy eddig működik. A végső eredményesség majd kiderül a választáson. 

A horvát belpolitikában már egy ideje mumus a MOL, és ezáltal Hernádi Zsolt is, mivel a horvátok saját kézben szeretnék tudni a "nemzeti" olajvállalatot. Ez még valahol érthető is, mi sem akartuk az ÖMV-t, ahogy az oroszokat se, sőt, utóbbiaktól vissza is vásároltuk a részünket. Az oroszoknak ott tartott be a MOL, ahol tudott, például évekig nem fizettek osztalékot, hogy az orosz titkos tulaj ne részesüljön belőle. Végül egy ügyes húzással - állami segítséggel - megszabadultak az oroszoktól, igaz, tisztességesen ki lettek fizetve. A horvátok most hasonlót szeretnének, legyen horvát kézben az INA, mert ez "nemzeti érdek", csak nincs annyi pénzük, amiből ezt megvalósíthatnák. Az INA-MOL, vagy inkább horvát-magyar "háború" arra is jó, hogy a politikusok a nemzet érdekeit védelmezőként tűnjenek fel, ami mindig jópont az állampolgárok szemében, másrészt kiváló arra, hogy elterelje a figyelmet a problémákról, lásd a horvát gazdaság helyzetét vagy a helyi devizahiteleseket, mert bizony ott is nagy baj. De térjünk rá a lényegre: miért is védjük Hernádit?

1. Ha nem volt korrupció 

Ebben az esetben egyértelmű. Gazdasági-politikai érdekek miatt egyetlen magyar állampolgárt se támadjanak külföldről, illetve ha ez megtörténik a magyar államnak kötelessége megvédenie az illetőt, főleg, ha az a legnagyobb magyar olajtársaság vezetője. Az államnak gazdasági, politikai és erkölcsi kötelessége megvédenie az állampolgárát, és a saját érdekeit egyaránt. 

1. Ha volt korrupció

Ez már nehezebb kérdés, mert ha valóban volt korrupció, akkor miért most kerül bajba Hernádi? Hiszen Sanader már évek óta börtönben van az állítólagos korrupció miatt. Ha mégis sáros Hernádi, akkor a kormány is elég rosszul jönne ki belőle, hiszen miért véd(ett eddig) egy korrupt cégvezetőt?! Ha Hernádi bűnös, az minden védelmezőjére rossz fényt vet. De ha tényleg bűnös, már rég ki kellett volna adni. Már túl késő visszakozni. Mostmár ott tartunk, hogyha bűnös is, védeni kell. 

Akkor lássuk az ominózus felvételt. Állítólag itt egyezett meg Hernádi és Sanader a 10 millió eurós korrupciós összegről. A baj csak az, hogy se nem hallani, se nem látni semmit, ami mindezt bizonyítaná, így pedig csak egy olyan videó, ami alkalmas arra, hogy gyanúba keverje a résztvevőket. De arra tökéletes. Ráadásul a korrupció a kifizetéssel valósul meg, arról meg itt szintén nincs bizonyíték. Ha a horvátok teljesen egyértelmű bizonyítékokkal állnának elő, Hernádit sem lenne ilyen könnyű védeni.

Az egyre inkább kínossá váló cicaharc apropóján sokan foglalkoztak az MSZP elnökével, és talán ennél is többen Bajnai Gordonnal. Éppen ezért velük most nem is érdemes foglalkozni, a következő napokban úgyis okot adnak majd arra, hogy a magyar sajtóban a belföld rovat címlapjára kerüljenek. Kevesen foglalkoznak azokkal, akik a viaskodás kapcsán előtérbe kerültek, és fontos megmondóemberek lettek, továbbá azokkal, akik ennek a párviadalnak a nyertesei lehetnek.

Akik előtérbe kerültek

Kezdjük a régi-új emberekkel, mert valójában új erő nem tört fel, csak régi, a magyar politikai életben már bizonyított (értsd nem véletlenül jutottak partvonalra) emberek kerültek ismét előtérbe. Egyébként érthetetlen, hogy az MSZP-nek miért éri meg azzal fenyegetőzni, hogy más pártokkal fog majd szövetséget kötni, mert köztük olyanok vannak, mint például a Schmuck Andor vezette szociáldemokraták. Most éppen kik ők? Már nem a Kapolyi-féle párt? Vagy ugyanaz? MSZDP a neve hivatalosan. Igazából nincs jelentősége, mert nincs mérhető támogatottságuk. Ha még foglalkozik a szépkorúakkal, akkor talán érthető, hogy kicsit hízelegnek neki, de nem egy komoly erő, és melyik politikai párt vezetné be újra a 13. havi nyugdíjat, és miből? Schmuck már nyeregben érzi magát, kiáll az MSZP mellett és Bajnait osztja. 

A másik - szintén már bizonyított politikus - Fodor Gábor, akinek legújabb liberális pártja szintén mérhetetlen a magyar közvélemény-kutatók számára, és hiába érvelnek azzal, hogy a liberális értékeket jóval többen támogatják, a választásokon pártokra lehet szavazni, nem liberális értékekre. Fodor már egyre többször nyilatkozik, előtérbe került.  

A harmadik "jelentős" erő pedig a Demokratikus Koalíció, vagyis Gyurcsány Ferenc párja. Az utóbbi időben sikerült 5% alá esniük, már ami a mérhetőséget illeti, sőt, volt olyan kutatás, amelyik 1% alá tette a támogatottságukat. Ebből is látszik, hogy szintén komoly politikai erő. Mondjuk Gyurcsány felrázhatja az eddig is meglévő rajongótáborát, de hogy sok új szavazót nem hoz, az biztos. 

Bajnaiék helyett inkább velük szeretne összefogni az MSZP, de akárhogy is számolom, +0,1%, +0,2% és +1% nem túl sok többletszavazatot hozhat. Mielőtt még Török Gábor figyelmeztetne, a politikában így nem számolunk, de most mégis le kell írnom, pusztán szemléltetésképp. :)

Kik nyerhetnek még?

A Fidesz. Nem is érdemes kifejteni miért, dajcstomi már megtette, és ez mindent elmond. Igen, ha sokan ezt látják, hogy az ellenzék már most marakodik, akkor inkább le is mondanak róla. Ha hatalom nélkül ez megy, mi lesz így, ha hatalom is lesz a kezükben? - gondolhatják sokan.   

A Jobbik is csak nyerhet, egységes nyugodt erőként tetszeleghet. Mutogathat, hogy az egyik oldalon a mutyi a másikon a marakodás, így ők a megoldás.

Ha egy kicsit ügyes, az LMP is nyertese lehet a harcnak. Begyűjthetne sok baloldali (bár ez a kategória ma már nem biztos, hogy a legjobb meghatározás) szavazót. Eladhatják magukat azzal, hogy ők kimaradtak ebből is, és abból is, ahogy eddig is ezt hirdették, és ezért is szakadtak szét. Most eljöhet az idejük, de nagyon csöndben vannak, pedig erre fel lehetne építeni egy stratégiát, kampányt.   

"A trafikügy a mi nokiás dobozunk"

- mondta Pesty László a HírTv Civil kaszinó című műsorában. Azért ez elég erős kritika házon belülről. Tehát mi és nokiás doboz. Ami nem sok jót jelent...

Helyi szinten biztos. Jó példa erre ez a plakát. A Demokratikus Koalíció, az Együtt 2014, a PM és az MSZP logoja egyaránt megtalálható ezen a XXII. kerületi szórólapon.

Bár egészen más a pártok helyi szintű együttműködése, és egy - a pártvezetők által írásban szentesített - országos megállapodás, mégis furcsa, hogy amíg a vezetők erőlködnek a pesti pártközpontokban, médiában, találkozókon, addig helyi szinten már megvalósult az, ami országos szinten még nem. Valahol érthető az erőlködés, hiszen mindenki a saját szerepét szeretné növelni. Egy erős MSZP minek állna le egy 1%-os DK-val? A DK próbálkozása, hogy ne hagyják ki a Szaknévsorból baloldali összefogásból, kezd nagyon kínos lenni. Előbb támogatók kellenek, utána lehet így tárgyalni. Az MSZP és az Együtt 2014-PM előbb-utóbb jut valamire. Az együttműködés formája, a jelöltek és a listák még messze vannak, de a Fidesz démonizálása, illetve gyenge pontjainak kiaknázása már megkezdődött. A trafikmutyi és a Fidesz-maffia biztos közös hívószó lesz. Éppúgy, ahogy a Fidesz esetében a maffiabaloldal az egyik zászló a kampányban. Tiszta Itália.  

Egy rövid hír, ami nem rengeti meg a nagyvilágot, de a információk biztonságáért és a szabadságjogokért harcolóknak mégis fontos. Valamint azoknak, akiket egy kicsit is érdekel a titkosszolgálatok működése. Ebből a szempontból is érdemes megvizsgálni Snowden helyzetét.

A titkosszolgálatok legnagyobb ellensége a nyilvánosság. Edward Snowden - a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottja - nem véletlenül fordult a nyilvánossághoz. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy az általa etikátlannak (törvénytelennek?) minősített információgyűjtést nyilvánosságra hozza. Nem is tudom mi a legmegfelelőbb szó erre, mert az USA vezetése szerint minden a legnagyobb rendben, bírói engedélyekkel zajlott, de Snowden szerint nem így volt. 

Visszatérve Snowden moszkvai "útjára", érdemes megfigyelni, hogy miután megtörtént a baj, vagyis titkos információkat tereget ki egy volt alkalmazott, az USA már nagyon odafigyel a törvényességre vagy legalábbis a törvényesség látszatára. Azért írom a látszatot, mert Julian Assange svédországi eljárása igencsak gyanús, könnyen lehet, hogy a megerőszakolós történet mögött is a titkosszolgálatok állnak, de ezt igen nehéz bizonyítani. Ha őt akkor kiadják, utána egyenes az út az Egyesült Államokba, ahol úgy járhatna, mint Bradley Manning, aki az információkat szállította a Wikileaksnek.

Ha más titkosszolgálatokat hasonló eseteit megnézünk, azt láthatjuk, hogy kevésbé figyeltek a törvényességre vagy annak látszatára. Izrael például mindent megtett az atomtitkokat szivárogtató Mordeháj Vanunu hazahozataláért. A Moszad előbb Londonból Rómába csalta egy hölgy segítségével, majd Rómából simán hazarabolták, nem éppen törvényes módon. Végül közel 20 évet ült börtönben.

Alexander Litvinyenko esete is ismert. Az egykori KGB majd FSZB (a KGB utódja) tisztet radiokatív polóniummal mérgezték meg Londonban. Egy hét alatt, komoly szenvedések után meghalt. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az orosz titkosszolgálat volt az elkövető, de mégis egyértelmű, hogy közük volt hozzá. És ezek csak a nagyobb nyilvánosságot kapott esetek, pedig számos ilyen van. 

Az utóbbi két esetben a titkosszolgálat használta is a nyilvánosságot. Üzenetet küldött, hogy aki velük szembemegy, vagy elárulja a titkokat, az ilyen - brutális - következményekkel számolhat.

Ha Snowden Moszkvában marad, könnyen megromolhat az USA és Oroszország viszonya. Utóbbinak hatalmas kincs egy ilyen extitkosszolga. Az USA titkos adatgyűjtése már így is kiverte a biztosítékot a világ másik felében, sőt, már az Egyesült Államokban is komoly vita indult a megfigyelések jogosságáról, Obama is magyarázkodásra szorult. Így ebben az esetben marad a hivatalos, törvényes (vagy annak látszatára nagyon odafigyelő) eljárás a nyilvánosságnak, miközben komoly alkudozások kezdődhetnek a háttérben. 

Frissítés: azóta kiderült, Moszkva csak átszállóhely, Ecuador a végcél.