Politikazabáló

Csányi Sándort Orbán Viktor kérte fel az MLSZ vezetésére, így minden olyan intézkedés, ami a Csányi vezette MLSZ-re ilyen-olyan fényt vet, Orbán megítélésére is hatással van. A legutóbbi botrányos lépés a Nyíregyháza, a Pécs és a Kecskemét kizárása az NB 1-ből, miközben a teljesítményük alapján nem estek volna ki. Meg lehet nézni, hogy reagáltak rá a szurkolók - joggal. A Győr és Pápá kiesése más kérdés, ott a felelőtlen tulajdonosoknak köszönhető a futball - talán átmeneti - halála.

Csányi sokat tudna beszélni arról, milyen az, vagy mennyire káros az, ha csak úgy beavatkoznak egy szektor, mondjuk a bankszektor életébe, erőből, érthetetlen, kitalált szabályokat alkotva, minden félévben más-más "újítással", radikálisan. Akkor nagyon tiltakozott, most ehhez hasonló az ámokfutása a magyar labdarúgásban.

Már a Magyar Kupa döntőjében is hallani lehetett a szurkolók véleményét az elnök úrról, de ezek után pláne elvesztette a magyar szurkolók bizalmát. (Ahogy a FIFA elnöke, Blatter is. Érthetetlen, miért ragaszkodik valaki a hatalomhoz ennyi idős korában is.) Így válnak hiteltelenné a szurkolók szemében. Egyébként nyílt, átlátható szabályozással és kommunikációval még ez is elkerülhető lett volna. 

Furcsa, hogy a Fidesz a fokozatos népszerűségvesztés után sem érzi, hogy valami talán nincs rendben ebben az egészben. Dárdai sikerei talán kicsit megnyugtatták az érintetteket, de most legalább három városban csökkenni fog a focitámogató Orbán és a Fidesz népszerűsége. Ezzel a húzással Pécset, Nyíregyházát és Kecskemétet is elvesztették. mindhárom nagyváros, sőt, régiós központ. Orbán a fociszeretetével sok szurkolót maga mellé állított, köztudott, hogy a futballszurkolók inkább jobbra hajlottak (ennek mondjuk történelmi okai is voltak), de ez a fociszeretet kezd ráégni Orbánra is. Nehéz megmagyarázni, minek többmilliárdos új stadion Felcsútra, vagy az MTK-nak, Utóbbinak legalább hagyományai vannak, de szurkolótáboruk kimeríti a néhány százat, egyezret.

A fent említett három városban ismét több ezren elkeseredettek, reménytelenek, nagyon sokan csalódtak, és úgy érzik, felettük döntöttek az ő életükről, sorsukról. Ez pedig a szurkolók, választók radikalizálódásához vezet, ami biztos nem jó a Fidesznek. 

Vajon most hányan lesznek azok, akik azt mondják, mint a Fidesz 2014-es győzelme után, hogy a többség nem rá(juk) szavazott? Mert a Kész Zoltánra leadott 42,66% szerint a többség (~57%) nem őt akarta. Persze felesleges ilyenekbe belemenni, mert a győztes mindent visz, csak érdekességképp. Leginkább erre hívnám fel a figyelmet. A Fideszben kezdődhet az okok feltárása, mert ez kínos. 

Forrás: választás.hu (98,91%-os feldolgozottságnál.)

Lázár a HírTv-ben azt mondta, nem kérdés, hogy nem szabad urizálni, az a kérdés, hogy ezt a párton belül ne üzengetéssel oldják meg. Igen, ez is egy nagy kérdés, hogy a már kialakult helyzetet hogyan oldják meg. De nem szabad elfelejteni, hogy miért jutott ide az egész vita, miért eszkalálódott, hogy magasabb rangú pártvezetőknek is meg kellett szólalniuk.

Ha nincsenek milliókat érő utazások, órák, több tízmilliós lakások, akkor nincs téma, nincs miről beszélni, és Lázárt, Rogánt, Szijjártót is elsősorban a munkájuk miatt lehetne kritizálni. Nem kell okot adni rá. De miután ezek vannak, többeknél, így téma is van bőven, és úgy látszik, hogy senki nem szólt még nekik, hogy itt most meg kellene állni (legalább egy percre). 

Lázár - érthető módon - párton belül tartaná a vitát, hiszen valóban nem tesz jót egy pártnak, ha a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak a prominens vezetők. Viszont ne felejtsük el, hogy azoknak se tetszik az urizálás, akik megválasztották őket. Ezért is zuhant akkorát a Fidesz népszerűsége. Márpedig ezután ezt a vitát már nem lehet párton belül tartani. Jobboldali értelmiségiek is felszólaltak az urizálás ellen, lásd Jókai Anna és Vizi E. Szilveszter megnyilvánulásait a Heti Válaszban. Márpedig ők is a választók, sőt, az eddigi szimpatizánsok véleményét közvetítik.

Ezért nem lehet már ezt a vitát már párton belül tartani. A szimpatizánsok is számonkérik a megválasztott képviselőket, kormánytagokat, hogy nem erről volt szó, nem ezt várjuk tőletek. Az idealistáknak mondhatjuk, hogy mindez egy szép megnyilvánulása a demokráciának, ami normális. Ha nem látnák, hogy sokaknak a párton belül se tetszik ez az urizálás, végleg elfordulnának a Fidesztől. Azzal végeznék ki igazán a kormányt, ha nem szólnának. Ezért nem volt haszontalan Pokorni és Kövér figyelmeztetése, sőt, talán pont ők mentik meg a pártot. 

Mindhárom eset óriási vihart kavart az utóbbi időben. Nem véletlenül, mert elég súlyos dolgokról van szó, de ami a legfontosabb, hogy ezeket nem kezelik jól, mármint kommunikációs szempontból. Persze vannak erkölcsi dilemmák is, például Orbán szerint ha hiba is volt kinevezni egy III/II-es államtitkárt, ennek ellenére marad. Miért is? Hogy illik ez össze a korábbi erős antikommunista iránnyal? Horn Gyulánál probléma volt a "Na és?", most meg ugyanaz a válasz? Erre nem elég a "na és?", ezt minimum a saját választóknak el kell magyarázni. 

Ugyanez a helyzet az internetadóval. Annak a tálalása egyenesen katasztrofálisra sikeredett. Korábban élesen kritizálták, most meg minden további nélkül bevezetnék. Ráadásul a mértéke is brutális volt, legalább is az első verzió szerint. Pedig ezt is fel lehetett volna építeni, meg lehetett volna csinálni sokkal kisebb károkkal. Már a neve is rémes, netadó, az internetet mindenki használja, mindenkinek szüksége van rá, mondhatni alapvető élelmiszer kategória, utána már magyarázhatod, hogy a szolgáltatók, a külföldiek, a csúnya multik fizetik, de innen már nehéz visszahozni, hogy nem, nem, nem a lakosság fizetni meg, mert de. Ahogy a tranzakciós illetéket - itt legalább kitaláltak egy nem kézzelfogható nevet - is a lakosság fizeti, mindenki megnézheti a számlakivonatát, de legalább az van a köztudatban, hogy a csúnya bankok. 

A kitiltásoknál hasonló a helyzet. Felkészületlen és koncepció nélküli volt a botrány kezelése, és jelen pillanatban is az. Először Rogán gondolta viccnek, majd Németh Szilárd "csúnya Amerika, csúnya Fletó, támad minket a gonosz" próbálkozása is rémes volt Az Estében, aztán Szijjártó amerikai útja se volt túl sikeres, Orbán pedig leginkább hallgat. Nem is feltétlenül neki kell megszólalnia, de valamilyen határozott, egységes kormányzati kommunikációra szükség van. Ilyen jelen pillanatban nincs. Pedig nem csak hazai szinten, külföldön is óriási szükség lenne rá, mert az ország és a kormány reputációja nagyon megsínyli ezt a történetet. Határozott intézkedések is kellenek, mert az, hogy Amerika mondjon neveket, mert nekünk fogalmunk sincs, nem segít. Egy gyors és alapos vizsgálattal le is lehetne zárni, akár néhány ember beáldozásával. Ha meg nincs semmi, akkor elő a transzparenciával. Sőt, még visszatámadni is lehetett volna, hiszen az is érdekes, hogy jelenleg nincs amerikai nagykövet Magyarországon, de az ügyvivő hirtelen kétnaponta nyilatkozik és hív össze sajtótájékoztatót. 

Sokadszorra is a kommunikáció fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Mindhárom esetet el lehetett volna adni, vagy meg lehetett volna védeni. (Zárójel a III/II-es esetet talán nem, az erkölcsi aggályokat is felvet.) De ahogy a sales-eseket arra tanítják, hogy a szart is el lehet adni - és tényleg -, úgy a politikában is ez a helyzet. Jelenleg óriási bukóban van a kormányzati kommunikáció, és ha ez gyorsan nem változik, további nagy bajok várnak a kormányra. 

A William Hill - ami az egyik legnagyobb angol fogadóiroda - szerint a népszavazás sikertelen lesz.

Hasonló a helyzet a Bwinnél is. 

Külön érdekesség, hogy nem blokkolt oldalak, de ne is legyenek azok...

Sokakat meglepett a hír, hogy celebet, egy korábbi aktmodellt indít a Fidesz a XIII. kerületben önkormányzati képviselőjelöltként. Bálint Antónia nem politikus, nem pártpolitikus, nem tudományos fokozatokkal bíró elismert ember, nem tanár, tudós vagy akadémikus, de bármennyire meglepő, lehet, hogy mégis inkább nyerhetnek vele. Sokan ismerik, sokat követik a sorsát, és ő is szívesen mozog a médiában.

Angyalföldön egy fideszes pártpolitikusnak se lenne nagyobb esélye. Számtalan elbukott választás után miért ne lehetne megpróbálni valami mást? Semmit nem veszíthet vele a párt. Eddig se nagyon nyertek ebben a körzetben, talán most jobb eredményt érnek el. Itt legalább jelöltet tudtak állítani, míg a VII. kerületben csak marakodnak egymással. Nem nehéz megjósolni, hogy az ilyen vitáknak mi lesz az eredménye; bukás, majd egymásra mutogatás, végül kizárás vagy szakadás. Vagyis egy politikai párt (helyi szervezete) számára a legrosszabb. 

Egyébként az ismert emberek és/vagy celebet indítása már nem unikum, több párt élt már ezzel a lehetőséggel, és most is több ilyen jelölt van, lásd a focista Thomas Sowunmit (FTC, Vasas, Ajka), aki az LMP színeiben indul, vagy Vágó Istvánt, aki a DK támogatásával próbál szerencsét a politika világában. 

A népszerűség, az ismertség politikai célokra való felhasználása nem új dolog, annak eredményessége már kérdéses, de ezekben az esetekben majd októberben kiderül. Azért az érdekes, hogy a kerületi Fidesz Facebook-oldalán közzétett hírt egyedül csak Bálint Antónia lájkolta.

Érdekes hír, hogy Bárándy Péter megvédte Lázár fácánvadászatát. Ha csak és kizárólag a politikai hasznosság, a népszerűség és az elfogadottság oldaláról nézzük, meg kell érteni, hogy lehet 

- sportról

- szenvedélyről

- gazdasági vonatkozásokról

- munkahelyteremtésről

- turisztikáról

- vadgazdálkodásról

beszélni, illetve ezekre hivatkozni, de a vadászat - főleg ilyen nagy méretekben - soha nem lesz a társadalom többsége szempontjából egy elfogadott, szimpatikus tevékenység. Pont azért, mert a többség nem teheti meg, és valószínű, hogy soha az életben nem is fogja tudni megtenni. Éppen úgy, ahogy a Bárándy által említett vitorlázást és a golfot sem. Pontosan ezért, ezek mindig visszatetsző úri huncutságok lesznek. 

Négy évvel ezelőtt is megpróbáltuk megtippelni, hogy kire szavaznak a politológusok, ezt most - a választások előtt - újra megtesszük. Értelemszerűen a politológus, politikai elemző az, aki biztos elmegy szavazni, aki a leginkább képben van a pártokkal, jelöltekkel, listákkal, a választási rendszerrel, ezért neki könnyű és egyértelmű a választás. Ez általában is így van. Hogy biztos elmegy-e szavazni, az már nem feltétlenül igaz.

A politikai műsorokban gyakran olyan politológusokkal, elemzőkkel találkozunk, akik valamelyik oldalhoz jobban húznak. Kivétel persze Török Gábor, aki ma is kínosan ügyel arra, hogy ne legyen besorolható, ezt sokan nehezen tudják feldolgozni, lásd a blogján a Vélemények rovatot. De a kérdés kérdés marad, és tömegeket hagy bizonytalanságban, vajon kire szavaz Török Gábor? 

Megpróbáltuk megtippelni. A mostani listára már nem kerültek fel aktív politikusok, alkotmánybírók, szóvivők, és a Kormányváltást se részleteztük, hogy azon belül DK, MSZP, Fodor Gábor, mert nincs értelme. Az LMP nagy kakukktojás maradt... 

 * Mindez feltételezés, minden cáfolatot, megerősítést örömmel várunk.  

Az Összefogás Kormányváltás új reklámfilmje igen gyengére sikeredett. Depressziós, lehangoló, legszívesebben eret vágna az ember, nem pedig lelkesen leadja a protest szavazatát. Ráadásul olyan levitézlett politikusokkal, mint Gyurcsány, Bajnai vagy Fodor Gábor. Mesterházy is volt már államtitkár, de ő most nem sokat zavar, egy a sok közül.

Nem kell sokat visszamenni az időben, hogy emlékezzünk a Fidesz "Rosszabbul élünk, mint négy éve" kampányára. Rémes volt, lehangoló, és kudarc is lett a vége. Ott talán több múlt ezen, mint a mostani kampányban, de akkor is tanulhatott volna valamit a baloldal, pontosabban a baloldal reklámkampányáért felelős emberek...

Kép: Stop.hu

A jelenlegi állapotok (kutatási adatok) szerint: sehogy.

Az egyszerű válasz után érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan sikerülhet mégis. Mert a politikában semmi sem lehetetlen. Két hónap nem sok idő, szinte lehetetlen, de ha mégis, ezek szükségesek hozzá:

1. Égbekiáltó, leleplezett korrupció a kormányoldalon. Fontos, hogy egyértelmű és bizonyított legyen. Nem elég a sejtetés, nem elég a szó, a vádaskodás. Nem elég a simicskázás, a közgépezés vagy a paksozás. Ennél jóval több kell. Valami olyan, mint Simon Gábor esetében, aki a mai napig nem magyarázta meg a pénz eredetét, és minél tovább húzza, annál kínosabb. 

2. Pártszakadás a Fidesznél, vagy valaki, aki úgymond kiborítja a bilit. Egy prominens vezető, belterjes. Szerintem egyikre sincs esély. 

3. Az Összefogás előáll valami nagyon népszerű gondolattal. Ilyen lehet például az alanyi jogon járó alapjövedelem, amivel azért sokakat meg lehet győzni. (Az ötlet racionalitását és helyét a demagógia skálán nem vizsgáljuk, mert az most nem lényeges.) 

4. A kormánypártok elbizakodottsága. Erre már Orbán fia is figyelmeztetett a Facebookon. Csak ennyit írt: 2002, és milyen igaza volt. 

5. Az Összefogás új, fiatal, hiteles politikusokkal is előáll, nem csak a mostani, már bizonyított (erősebben fogalmazva leszerepelt) emberekkel. Most is megtehetnék, hogy Gyurcsány, Bajnai, Kuncze vagy Fodor helyett Jávor Benedek, Tordai Bence, Szabó Tímea, vagy bárki más, még nem lejáratódott politikus legyen az előtérben. Persze az önjáró Gyurcsány mellett nem könnyű, és azt is tudjuk, hogy nehéz volt összeeszkábálni ezt az egységet. Az se véletlen, hogy az utóbbiak nevét miért kellett teljesen kiírni, míg a többiekét nem - ezért fontosak az ismertségi mutatók. Úgy tűnik, ez a hajó is késésben van.

6. A Fidesz jelöltjei nagyokat bakiznak, míg az ellenzék jelöltjei brillíroznak a kampányban. Többen és sokat - mindkét oldalon. 

7. Orbán valami irtózatosan nagyot bakizik, amit Mesterházy ügyesen kihasznál.  

Látni kell, hogy az Összefogás nyerési esélye igen nagy részben a Fidesz kezében van, és már nem a sajátjában. Ez pedig nem sok jót sejtet, már ami a győzelmüket illeti.