Politikazabáló

Azok után, hogy a Fidesz-frakció megdöbbent Szász Károly Kúriának írt levelén, szinte biztos, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jelenlegi elnökének befellegzett. Bár már korábban is leírhattuk volna ezt, például amikor kiderült, hogy a Nemzeti Bank és a PSZÁF egyesül (az MNB gyakorlatilag bekebelezi az intézményt), de akkor még úgy tűnt, hogy az új MNB(-PSZÁF) egyik alelnöki posztját Szász Károly kapja. A mostani "megdöbbenés" után könnyen lehet, hogy Szász sem marad a posztján. Pedig Orbán egyik bizalmasa, a kormányváltás után nem kellett sokat töprengeni, hogy ki lesz a régi-új PSZÁF-elnök. 

Pedig semmi megdöbbentő nincs ebben a levélben (itt az eredeti). Ha valami furcsa, az leginkább az, hogy miért ír levelet a PSZÁF-elnöke a Kúriának, de miután kiderült, hogy a Kúria maga kérte a PSZÁF állásfoglalását, ebben sincs semmi meglepő. Nem az egy hét múlva esedékes - a devizahiteleseket érintő - döntést próbálta befolyásolni az elnök, csak a feltett kérdésekre válaszolt.

A Fidesz-frakció megdöbbenése pedig a leginkább a kampánynak szól. Nagy a harc a devizahiteles szavazókért. Sokan vannak, elégedetlenek, a dühös ember mindig elmegy szavazni, tehát aktív szavazók, így minden párt keresi velük a kapcsolatot. A Fidesz tett is értük, lásd például az árfolyamgátat, amit egyre többen vesznek igénybe, de még mindig nem elegen. A Jobbik a kilakoltatások megakadályozásával próbál fellépni a "csúnya bankok" ellen, az LMP inkább alszik a témában, az MSZP mindenben kiáll mellettük, de ezek leginkább csak kampányszavak. Mindenesetre várható, hogy a kampányban a nyugdíjasokhoz hasonló szerepbe kerülnek majd a devizahitelesek. Mindenki a kedvükben szeretne járni.

Szász Károly csak a jogállamiságot és a törvényességet védte a levelében. Miközben a hiányosságokra és a problémákra is felhívta a figyelmet. Nem a bankok és nem is az emberek oldalán áll, hanem leginkább a legjobb helyen, a törvényesség és a szakmaiság oldalán. Ő nem politikus, és ez jó. Kár lenne beáldozni a kampány érdekében. 

Sokan emlékezhetnek a Fidesz(-MDF) 2002-es választási programjára és plakátjára, amelynek a főszereplője egy kisfiú volt. Az akkori kampányban odáig jutottak a szereplők, hogy még azt is kiderítették, a kisfiú nem is magyar volt. Mintha ennek bármi jelentősége lett volna. Ebből is látszik, hogy a kampányok mennyire túlfeszítettek, mennyire felülírják a racionalitást, mennyire más dimenzióba kerülnek a politikai aktorok, a különböző oldalakhoz húzó médiamunkások, és ezáltal a választók is. 

A következő parlamenti választás 2014-ben lesz, de a kampány már javában tart. Érdemes megvizsgálni, hogy állunk most. Az LMP a túlélésért küzd, időnként elkeseredetten, jelenleg nem igazán tud a kampányra koncentrálni. Csak reménykedhet, hogy bejut a parlamentbe. Ez az elsődleges célja, és csak hatodrangú kérdés, hogy egy kormánydöntő ellenzéki összefogás egyik szereplője lesz-e vagy sem.

A Jobbik sem mutat túlzott aktivitást. Van egy biztos bázisa, biztos a bejutása, csak az a kérdés, hogy jobban, vagy rosszabbul szerepel-e, mint négy éve. A párt kampánya még nem igazán kezdődött el. Hogy ez tudatos, vagy sem, nem tudjuk, bár a pártalapítvány körüli mizériából ítélve, akár az utóbbi is lehet.

Az MSZP az arénás évértékelővel megkezdte a kampányát, Mesterházy Attilát tolva az első sorba. A Fidesz 2002-es "A jövő elkezdődött" és az MSZP 2013-as "A változás elkezdődött" szlogenje között nincs sok különbség, de nem biztos, hogy ez lesz a végleges szlogen 2014-ben. A honlapról linkelhető videó profin meg van vágva, erőt próbál sugározni, de rettentő unalmas. Azért az MSZP próbál változtatni, új pártlogót csináltattak, és látszik, hogy nagyon akar a párt valami újat, valami jobbat mutatni, de nehezen sikerül kifogni a szelet a Fidesz vitorlájából: "támogatjuk a rezsicsökkentést, de..." Politikusok terén és ráférne egy ráncfelvarrás a pártra.

Az Együtt 2014 csapata talán mindenkinél jobban áll. (Lehet, hogy Szigetvári Viktor miatt, aki ért is hozzá.) Bajnaiék erős online kampányt folytatnak. Sok helyen látható a Bajnai Gordon arcképével vitt hirdetés. Érdekes, hogy a másik oldal még nem bolygatta, honnan is van rá pénz, de előbb-utóbb biztos megteszi. Bajnaiékat amúgy is komoly ellenfélként kezelik, szinte csak velük foglalkozik a Fidesz stábja. A kampányhoz kapcsolódó adatgyűjtés már hetek óta téma. Nem véletlenül, korábban a Fidesz is így kezdte, és milyen sikeresen kezelte az önként megadott adatokat a kampány hajrájában. Hogy mennyi támogatót, pénzt, paripát, szövetségest sikerül gyűjteni, még nem tudhatjuk. A közvélemény-kutatások szerint ingadozó a támogatásuk, de mint új erő, könnyebben győzhet meg bizonytalanokat, mint egy régi párt. Egy biztos, időben elkezdték a kampányt. 

Meglepő módon a legaktívabb kampánytevékenységet a Fidesz és a kormány végzi. Mindez csak az elmúlt 20 évet nézve meglepő, valójában nagyon megfontolt döntés. Érdekes, hogy a Fidesz és a kormány kampánya kettéválik, sok olyan reklám jelenik meg (online és offline felületen egyaránt), ahol csak a kormány van megjelölve, a Fidesz név nem is szerepel, csak a párt színe. Ilyen a jobbanteljesít kampány, ami okosan van felépítve.  

Emellett egyes a politikai intézkedések is a kampány részei, a legszebb példa a rezsicsökkentés, aminek ki ne örülne?! Mondjuk szolgáltatók, a bíróság és az EU, de szavazni nem ők fognak, így a Fidesz vállalható konfliktusokként kezeli a kérdést. Ráadásul az MSZP és a Jobbik is kénytelen volt melléállni. 

Igyekeznek megoldást találni a hallgatókkal való konfliktusra is. Talán belátták, hogy kiegyezés kell, mert az állandó tiltakozások nem nekik segítenek. Még mindig erőtlenek a kormányellenes megmozdulások, nincs bennük az átütő erő, ami a Fideszt is jelentős változásra kényszerítené. Sőt, időnként még nő is a kormányerők a támogatottsága, annak ellenére, hogy a többség szerint most is "rossz irányba mennek a dolgok". Tehát valamit mégis jól csinál a kormány, (vagy rosszul az ellenzéke).

A Fidesz olyan újításokat is bevet, mint a Napi Viktor alkalmazás, ami még csak iOS-en elérhető, de hamarosan lesz androidos változata is. Egyszerre vicces, és nagyon ügyes. Egy biztos: a közösségi és a modern médiát minden párt használja, és igen nagy szerepe lesz a kampányban. A pártoknak is jó, ha csak elindítanak egy üzenetet, amit aztán a saját támogatójuk visz tovább, mint reklámot. Ebben - a közösségi médiában - a kormányváltó erők a legaktívabbak, de minden párt beveti majd ezt a módszert.

Jelenleg a Fidesz és az Együtt 2014 a legaktívabb a kampányban, de ez bármikor változhat, még egy év van a választásokig. 

Ránézve a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokra, az látszik, hogy a választani tudó biztos szavazók körében a Fidesz továbbra is őrzi jelentős előnyét. Egy évvel a választások előtt, ez igen nagy eredmény. Ahhoz képest, hogy a kormány mennyi konfliktust felvállalt a társadalom különböző csoportjaival, ahhoz képest, hogy mennyi vitatott döntést hoztak, ahhoz képest, hogy egyáltalán nem a konfliktuskerülés jellemezte a politikájukat, legyenek azok belső vagy külső (hazai vagy külföldi) konfliktusok, mindenképpen jelentős teljesítményről beszélhetünk. 

Ránézve a számokra, joggal merül fel a kérdés: hol a baloldal? Az MSZP, az Együtt 2014, a DK és az LMP támogatottsága még együtt is kevesebb, mint a Fideszé. Igaz, hogy ezeket a számokat nem lehet csak úgy összeadni, a választás ennél azért bonyolultabb, de mindenképpen intő jel, hogy ezzel nem fogják tudni leváltani Orbánt. Arról nem is beszélve, hogy a Török Gábor-i értelemben felvetett ún. magyar olajfa koalíció, amely a baloldal  egyik - ha nem az egyedüli - esélye lenne, egyszerűen nem akar összeállni.

Az Együtt 2014 még nagyon képlékeny, a napokban kiderült, hogy a Milla mégsem szeretne annyira együttműködni, az LMP kettészakadt, örül, ha túléli a saját válságát, a DK pedig egyre inkább kezd elmenni egy radikális baloldali irányba, ami a többi szereplő számára olyan, mint Gyurcsány maga, kevésbé vállalható, többet visz, mint amennyit hoz, inkább csak teher.

A Jobbik kihasználja a többiek gyengélkedését, és lassan, de biztosan erősödik, ami igazából se a Fidesznek, de a baloldalnak nem jó, az országról nem is beszélve. 

A baloldali pártoknak nagyon bele kell erősíteniük, ha 2014-ben kormányváltást szeretnének, mert a mai állapot szerint, ez még nagyon messze van. Az kevés, hogy egymástól vesznek el szavazókat. Amit most láthatunk, az csak a baloldalon belüli átrendeződés, ami pozícióerősítésre jó, de a kormányváltáshoz kevés. 

Pátrpreferenciák a választani tudó biztos szavazók körében

Forrás: Index, HVG, Medián

Orbán Viktor a héten megtartotta sokadik évértékelőjét, a mostanit éppen miniszterelnökként. Beszédeit ellenzékiként is megtartotta, ezzel gyakorlatilag műfajt teremtett a hazai politikai életben. Ha csak ezt nézzük, ma már mindenki utánozza, évértékelőt tartott Bajnai Gordon, és értékelt Gyurcsány Ferenc is. Persze kicsit másképp, mert ebben még mindig Orbánék a profik. Tökéletesen megtervezett díszletek, zászlók tengere, prominens emberek a közönségben, legyen szó az első sorról vagy az utolsóról. Fontos, hogy őket mutassa is a kamera, különben jelenlétük mit sem ér. A ráközelítések most sem maradtak el. Az évértékelő egy fontos eseménye lett a magyar belpolitikának. Itt lehet összefoglalni, irányokat kijelölni, eredményeket felmutatni, ha van mit, ellenzéket ostorozni, ha éppen arra is szükség van. Sokan sokféleképpen értékelték már a beszédet, de kevesen értékelték az ellenzéki reakciókat (1,2). Pedig azzal is érdemes foglalkozni.

Orbán „ugyanazokat a közhelyeket, ugyanazokat az olcsó poénoket puffogtatta”, kommntálta a beszédet a szocialisták szóvivője, Török Zsolt. 

A Jobbik szerint a beszéd „nem áll a valóság talaján”, a Fidesz nem képes megoldást kínálni a magyar emberek mindennapi problémáira. Vona Gábor pártelnök közleményében úgy fogalmaz: Magyarország nem teljesít jobban, mint eddig, Orbán Viktor kormányának nem sikerült a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok teljesítményét felülmúlnia. 

Gyurcsány: Ha üres a fej, akkor üres a szöveg is...

Az LMP szerint Orbán Viktor miniszterelnök „másik mozit néz és egy képzelt világban él”, amikor arról beszél, hogy a kormány csökkenti Magyarország függőségét.

Az Együtt 2014 szerint Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok. A demokrácia gerincét szerintük csigolyánként törték el a rezsim irányítói.

Ha megnézzük a reakciókat, ugyanazokat a közhelyeket találjuk benne, mint amit az MSZP-s Török Zsolt említ a beszéddel kapcsolatban. "Olcsó poénok, nem a valóság talaján, üres fej, üres szöveg, képzelt világ, csigolyatörés." Ezek jók arra, hogy a média esetleg felfigyeljen rájuk, egy kisebb - tragikus vagy komikus - mosolyt csaljon az arcokra, de arra nem jók, hogy valódi kritikát fogalmazzanak meg a beszéddel kapcsolatban.

Ha valaki komoly politikai erőként akar megmutatkozni, szakmai felkészültségét még a választások előtt szeretné "eladni" a szavazóknak, akkor annak ízekre kellett volna szednie ezt a beszédet. Valahogy így. Ez nem történt meg. Egyetlen ellenzéki párt sem tudta komolyan megcáfolni a hallottakat. Másnap már az MSZP felébredt, hogy erre mégiscsak lenne igény. De kérdés, hogy nem túl későn tette ezt meg, amikor már nem erre irányul a figyelem.

Az országértékelő nem új műfaj, ahogy az ország helyzete, állapota sem. Orbán Viktor sem új szereplő a magyar politikai életben. Az évértékelőnél a belpolitikai figyelem teljes egészében erre irányul, főleg ha a miniszterelnök beszél. Azt nem lehetett tudni, hogy az A38 is említésre kerül a beszédben, de azért a beszéd kritikájára sokkal jobban fel lehetett volna készülni, persze, ha valamit is akarnak az ellenzéki pártok... 

Újabb sorsdöntő kongresszus dönthet az LMP sorsáról. A legújabb közvélemény-kutatási adatokból az látszik, hogy nem sikerült kitörni a biztos választók 6-7%-os támogatottsági arányából, mégis minden média, párt, belpolitikai újságíró teljes készültséggel várja az LMP kongresszusát és döntéseit. Zárójelben megjegyezhetjük, hogy ahhoz képest, hogy a pártban jó ideje erős konfliktusok vannak, sőt, gyakran felmerül a szakadás gondolata is, ami a mai napig (az erodálódás után szabadon) csak platformálódáshoz vezetett, nem is olyan rossz az a 6-7%-os támogatottság. 

A legnagyobb online médiumok már tegnap is vezető hírként hozták az LMP kongresszusát, várva annak döntéseit. Az MNO ma már folyamatosan frissülő írással, gyakorlatilag élő tudósítással jelentkezik egy kisebb ellenzéki párt kongresszusáról. Ez is mutatja az LMP súlyát. 

Hogy miért ez a fokozott érdeklődés? Természetesen a 2014-es választások miatt. Már most mindenki helyezkedik, erőt mutat, vagy mutatna, javítaná a pozícióját. Mindez azért ilyen fontos, mert a közvélemény-kutatási adatokból kiindulva úgy tűnik, hogy egyáltalán nem lesz könnyű legyőzni a Fideszt, még egy baloldali összefogással sem. A kérdést leegyszerűsítve a Fidesznek az az érdeke, hogy ne jöjjön létre a baloldali összefogás, ilyen szempontból Schiffer sikerének örülnének, az MSZP-nek, Bajnaiéknak és a DK-nak pedig az az érdeke, hogy a Jávor-Karácsony vonal elképzelései kerekedjenek felül, így talán létrejöhet az ún. baloldali összefogás, amit a független LMP-hívek a párt halálának élnének meg. A Jobbiknak meg az az érdeke, hogy tovább marakodjanak, és csak amortizálódjon a párt. Még akkor is, ha egy LMP-szavazóból talán soha nem válna Jobbik-szavazó.

Az már egy következő gondolat lehetne, hogy egy külső nyomás (ne a Fidesz nyerjen) miatt létrejövő összefogás mennyire lenne sikeres és hosszan tartó, amíg a belső ellentétek (párton belül és a pártok között is) ilyen erősek. A választások közeledtével egyre nagyobb az LMP súlya, de nagy kérdés, hogy összeroppannak-e a pártra nehezedő nyomás súlyától vagy sem? 

Ahogy elmúltak az ünnepek, a diákok ismét tiltakoznak a felsőoktatási reform intézkedései - de leginkább a tandíj - ellen. Lehet azt mondani, hogy nincs tandíj, de ha a 16 legnépszerűbb szak fizetős, akkor ezt még nem jelenthetjük ki. Az még kérdéses, hogy sikerül-e a korábbi intenzitásra pörgetni a megmozdulásokat, de egy biztos, valamilyen változásra kényszerítették a kormányt. A következő hetekben eldől, hogy sikerül-e további változásokat elérni, vagy a három nap alatt összedobott terv végleges lesz.

Külön elemzést is megér, vajon hogyan rajzolták át a pártpreferenciákat a decemberi megmozdulások, tiltakozások. Az idei első, januári közvélemény-kutatási eredményeket meg kell várnunk, hogy számok is bizonyítsák a következményeket, de egy előrejelzést már így is lehet készíteni. Érdemes vizsgálni, melyik párt hogyan telepedett rá a diákokra, és melyik volt az, amelyik a támogatás mellett programmal is előállt. Melyik az, amelyik nyerhetett, melyik az, amelyik veszített; szavazókat, fiatalokat.

Egy biztos, a legtöbb fiatal választót a Fidesz veszíthette el. Fiatal demokratákból talán öreg demokraták lettek. Kérdés, hogy ki profitálhat ebből? Melyik párt hogyan reagált a tüntetésekre? Volt egyetlen, amelyik előállt egy normális felsőoktatási reformmal? Amelyik mellé oda lehetett volna állítani a fiatalokat? Nem, egy se volt. Persze, nehéz feladat a tüntetésekre nem rátelepedni, de mégis támogatni, és új, jobb programmal előállni, de ez egyik ellenzéki pártnak sem sikerült. Egyenként, privát személyként elmentek a tüntetésekre (LMP, DK, Jobbik), egy-egy sajtótájékoztatót is tartottak, de egy hiteles felsőoktatási reformot, programot egyik sem tudott felmutatni. Lehet lobogtatni egy korábbi programot, tervet, de ez kevés. Mondhatják azt, hogy nem most kell, hanem a választások előtt, de ennél jobb alkalmat keresni se kellett volna... Addig eljuthattak a fiatalok, hogy a Fideszt ne, de hogy helyette kit, az megint nem derült ki. Vagy maradt a bizonytalanok táborának erősítése, vagy mindegyik párthoz csatlakoztak, elosztva kicsikhez és nagyokhoz. Ez azért kicsit aggasztó, mert ezek után három nap alatt bármelyik pár összedobhat egy felsőoktatási reformot, csak akkor ugyanott vagyunk, ahol eddig is. 

De a diákok újra szervezkednek, újra itt a lehetőség az összes párt számára, hogy valamivel előálljanak, sőt, a Fidesznek is lehetőséget ad a további korrekcióra. Mert az biztos, hogy a fiatalokat ők sem akarták/akarhatják elveszíteni. Egyszer már változtattak. Talán megérné újra, főleg így, hogy az ellenzék is keveset tesz ebben  kérdésben.

...felér a bukással. Nem gazdasági szempon(tok)ból vizsgálva, mert azon lehet vitatkozni, hogy szükséges-e. Gazdasági válság, újabb unortodox lépés, netán újkonzervatív (vagy neoliberális) fordulatról van szó, stb. Nem, ezek a szempontok most nem érdekesek, kizárólag a politikai racionalitás (és haszonszerzés) szempontjából is érdemes megvizsgálni, milyen hatása lehet, pontosabban lesz a tandíj bevezetésének. 

Sok olyan lépés volt a mostani kormányzati ciklusban, amely kisebb-nagyobb társadalmi rétegeket, csoportokat rövid-, és hosszútávon negatívan érintett. Ebből vizsgálunk meg néhányat, hol sikerült az érdekérvényesítés, és hol nem, és ennek milyen hatásai voltak.

A korkedvezményes nyugdíjasok járulékának elvétele, és a rendszer megszigorítása kisebb tömeget vitt az utcára, és nagy felháborodást keltett. Ugyanakkor ott volt a másik oldal, amelyik igazságosnak érezte, hogy ne mehessen már 40 évesen nyugdíjba egy rendvédelmi dolgozó, főleg ne ilyen magas nyugdíjjal. A legkritikusabb része a visszamenőleges hatály volt. Új mozgalmak alakultak, többen csalódtak a fideszes politikában, de a tiltakozásokban nem volt igazi átütő erő, az utcai megmozdulások elmaradtak, érdekeiket nem tudták érvényesíteni. 

Az orvosok bérének korrigálása halaszthatatlanná vált az elvándorlás miatt, de leginkább a tömeges felmondások veszélye miatt lépett a kormány, és valamilyen szinten megoldást találtak a problémára. Ha nem is hosszútávon, de rövidtávon sikeres volt az érdekérvényesítés. A kormányzat pedig elkerülte a súlyos következményeket és bizalomvesztést. 

A legidősebb bírák gyors nyugdíjazása csak kisebb réteget érintett, de nagy nemzetközi visszhangot kapott, így folyamatosan téma volt a médiában. Lassan kezdenek visszahelyezni minden érintett nyugdíjazott bírót, ami az érintettek csöndes sikerét jelenti. A kormányzat inkább nemzetközi szinten veszített sokat.

Legutóbb a pedagógusok fizetésének (és életpályájának) rendezése majdnem sikerült, de ezt is elhalasztották, ami óriási felzúdulást keltett a tanárok körében. Sztrájkkal fenyegetőznek, ami az ő esetükben hatásos eszköz lehet, de nagyon valószínű, hogy sikerül lenyomni a torkukon a halasztott bérkorrekciót. Ha nem is tudják érvényesíteni az akaratukat, a kormányzati politika szimpátiavesztesége jelentős (lesz).  

És akkor itt van a felsőoktatási reform egyik legfontosabb része, vagyis a férőhelyek számának drasztikus csökkentése, ami gyakorlatilag a tandíj bevezetését jelenti. Az előbbieket még kisebb-nagyobb politikai veszteségekkel el lehetett intézni, de a fiatalság ilyen mértékű megsarcolása már komoly következményekkel jár. A fiatalok bizony kimennek az utcára, és nem mennek haza két nap után. Megtették ezt a Bokros-csomag idején is. Ha nem is (csak) ezért, de bele is bukott az akkori kormány. A Gyurcsány-ciklusban is a bukás megágyazása volt a tandíjat elvető népszavazás. A fiataloknak sokkal jobb az érdekérvényesítő képességük, mint a fenti társadalmi csoportoknak. Sokkal nagyobb politikai következménnyel jár a fiatalok bizalmának elvesztése, mint bármelyik másik társadalmi csoporté. (Kivételt talán a nyugdíjasok jelentnek, de erre minden politikai erő kínosan ügyel, ezért ez tényleg csak zárójel.)

Az a politikai szereplő, amelyik nem figyel oda a fiatalokra, bukásra van ítélve. Nem kell a jövőbe látni, elég megnézni a múltat. A politikai haszonszerzést vizsgálva biztos bukás a tandíj bevezetése. 

(Vajon mit mond erre a Fidelitas?)

Szerda reggel halálos autóbaleset részese volt a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. Az első hírek arról szóltak, hogy Lázárék autója hátulról belement az előtte haladó autóba, melynek utasa a baleset következtében elhunyt. Lázár János és sofőrje csak könnyebb sérüléseket szenvedtek. Joggal merül fel a kérdés, hogy le kell-e mondania a balesetben résztvevő politikusnak? A kérdés nem olyan egyszerű, fontosak a baleset körülményei, ezért érdemes jobban megvizsgálni.

Ki vezette az autót?

Lázár János sofőrje.

Ki okozta a balesetet? 

A legfrissebb hírek szerint nem a sofőr a vétkes, hanem a másik - a balesetben elhunyt - autó vezetője. Igaz, a rendőrségi közlemény finomabban fogalmaz a másik autóról: "eddig tisztázatlan okból többször is letért az útról, majd a szalagkorlátnak ütközött".  

Hibázott-e Lázár János?

Nem.

Hibázott-e a sofőrje?

Az első benyomások szerint nem, de a rendőrségi vizsgálat még nem zárult le. 

Ivott-e alkoholt (bárki is)?

Nem.

Korábban volt-e hasonló eset a magyar politikai életben?

Két balesetet és két miniszteri lemondást érdemes megvizsgálni. 1. Az egyik Nógrádi László volt közlekedési miniszter esete, akinek a sofőrje okozott halálos balesetet, amiben kiderült, hogy a sofőr és a másik autó vezetője is hibázott. Nógrádi László lemondott, bár törvényi felelőssége nem volt. Mégis, erkölcsi értelemben felelősséget vállalt. 2. A másik eset Szabó Pál korábbi közlekedési miniszter nevéhez fűződik, aki egy több halálos áldozatot követelő vonatszerencsétlenség után mondott le. Ő is az erkölcsi felelősség miatt, törvényi felelősség nem terhelte. (Nem is volt részese a balesetnek. A lemondás miatt mégis érdekes precedens.)

Miben hasonló Lázár balesete?

Szintén halálos áldozatot követelt, és passzív résztvevője volt a balesetnek. 

Miben különböző ez a baleset?

Az elsődleges vizsgálatok szerint nem hibázott Lázár János sofőrje és a rendőrségi közlemény szerint "a közlekedési szabályoknak megfelelően haladtak".

Ezek után le kell mondania Lázár Jánosnak?

Talán kicsit közelebb kerültünk a válaszhoz, de még mindig nem egyszerű. Lázár sofőrje nem vétkes, nem ivott alkoholt, ahogy az államtitkár sem. A rendőrségi beszámoló szerint betartották a szabályokat. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy nem kell lemondania. 

De ha az államtitkár úgy dönt, hogy erkölcsi felelősséget érez a baleset miatt, és ezért lemond, az is elfogadható lépés lenne. Sőt, ebben az esetben egy nagyon magas fokú erkölcsi mércéről tenne tanúbizonyságot. Ez nem azt jelenti, hogy ha nem mond le, akkor alacsony az erkölcsi mércéje, nem, hiszen nem hibázott. (Most csak ezt a balesetet nézzük.) Csak arról van szó, hogy politikusként nehéz helyzetbe került, és azt vizsgáljuk, hogy politikusként hogyan jöhet ki ebből a legjobban. A korábbi hibák (Audi S8, lézer) után mindenképpen imázsjavító lépés lehetne egy lemondás, amiből hosszútávon nagyon pozitívan jöhetne ki. Ha nem mond le, akkor sem ezen fog "elhasalni". A kormány második legerősebb embere, ráadásul nagy túlélő,  de ez a baleset egy kicsit ott maradhat a levegőben, amit így lehetne a legegyszerűbb feloldani. 

Támadási felület lehet ez a baleset?

Igen. Elsősorban nem ezért fogják támadni, hanem a korábbi cselekedetei, döntési miatt, de egy választási kampányban már ez is téma lehet.

A legfrissebb hírek szerint Braun Róbert visszatér a politikába, sőt, egyenesen politikusnak áll. Mivel egy marketingstratégáról beszélünk, érdemes megnézni, hogyan kezdődik a visszatérése. Kicsit hangosabbra sikeredett, mint ahogy azt maga gondolhatta. A probléma nem a visszatérésével van, hiszen dolgozott Medgyessy Péter mellett, volt Gyurcsány Ferenc főtanácsadója, a legutóbbi időkben pedig Mesterházy Attilával "beszélgetett" a jövőről, tehát mindig a politikusok között mozgott. A politikát nem ismerőknek furcsa lehet, hogy miért akar valaki egy nyugodtabb életből politikusnak állni, hiszen Braun Róbert jelenleg is a Budapesti Corvinus Egyetem Marketingkommunikáció Tanszékének docense, és pár nappal ezelőtti lemondásáig a Magyar Nemzeti Bank elnökének is tanácsadója volt. 

Valójában Braun mindig közel volt a politikához, annak is a legmagasabb szintű irányítóihoz. Nagyon jól ismeri a szocialista politikusokat, de ami ennél is fontosabb, láthatja a párton belüli erővonalakat, ahogy a szakadékokat is. Komplex rálátása van a pártra, és annak szereplőire. Talán ezért is találta meg a jobboldali sajtó, és egyből lecsapott rá, amikor hibázott. Mert hibázott. Braun MNB-s alkalmazotti státusa elvileg kizárja a politikai szerepvállalást, ezért gyorsan le is mondott, de talán már későn, hiszen kiderült, a marketingstratéga már egy ideje tagja az MSZP-nek. Ráadásul ezt maga mesélte el a Lánchíd Rádiónak. 

Braun visszatérésének hibájával nehéz helyzetben hozta Simor András MNB-elnököt, akit ezek után már ezzel is támadhatnak, és támadnak is. Mesterházy Attila is magyarázkodásra szorul Braun tanácsai miatt, amelyek valójában nem is tanácsok, csak "beszélgetések".

Azt gondolhatnánk, hogy egy marketingstratéga kicsit felkészültebben kezd neki legújabb politikusi karrierjének. Időben lemond MNB-s tanácsadói posztjáról, és odafigyel a pártba való belépés időpontjára is, ráadásul nem a Lánchíd Rádiónak részletezi a bakit, hogy kevésbé legyen támadható. A másik oldalról vizsgálva az is érdekes, hogy miért támadják annyira Braunt. Valóban ennyire félni kell tőle? Tényleg annyi mindent tud, amit majd bevethetnek a szocialisták? Vajon lesz Braun-stratégia a 2014-es kampányban, vagy az azt megelőző időben?

Egyesek szerint Mesterházy Attila és az MSZP megerősítése a cél, hogy ne csak Bajnai Gordon legyen az egyetlen alternatíva Orbán Viktor ellenében. A jobboldal szempontjából veszélyesebb lenne, ha együttműködne a jelenleg Bajnai mellett dolgozó kommunikációs stratégával - a szintén filozófiát tanult - Szigetvári Viktorral. Braun visszatérése kicsit hangosra sikeredett, az, hogy mit hoz a szocialistáknak, még a jövő zenéje.