Politikazabáló

Délután került fel Orbán Viktor Facebook oldalára egy videó, amiben a miniszterelnök kifejti, hogy "ezen az áron" nem kell az IMF-megállapodás. (Bár a videó címében 5:39 szerepel, valójában jóval később, délután került ki az oldalra.) Hogy kell-e megállapodás, vagy ilyen áron tényleg nem, azzal most nem foglalkozunk. Viszont érdemes megnézni, hogy a bejelentés hírére hogyan változtak a fontosabb hazai pénzügyi grafikonok.

Az első grafikonon a BUX mai indexe látható. A második grafikonon az OTP, a harmadikon a Magyar Telekom napon belüli mozgását követhetjük nyomon. A negyedik ábra az euró-forint árfolyam változását mutatja. Mindenhol jól látni, mi történt a bejelentés hírére.

(Később visszaerősödés volt tapasztalható, a BUX pluszban zárt, az OTP is minimálisan erősödött, de a forint már nem jött vissza a korábbi szintekre, ahogy több részvény se.) 

Forrás: BÉT, Portfolio Financial, Portfolio

A korrupcióval vádolt főrendőrök letartóztatását követően jelentős átszervezés kezdődött a rendőrségnél. Hogy ez indokolt-e, vagy sem, azt nehéz megítélni, de biztos, hogy az, ahogy eddig működtek a dolgok, nem volt túl hatékony, vagy túl sok korrupt rendőr volt szolgálatban. Természetesen a bíróság jogerős ítéletéig senki nem tekinthető bűnösnek, de a gyanúsítások és a bíróságok által elrendelt előzetes letartóztatások igen súlyosak, és elég beszédesek. Mindez rendkívül kínos a rendőrség számára, hiszen az alvilággal való összefonódás gyanúja a szervezet hitelét veszélyezteti. Az ilyen esetek - az átlagemberek mellett - a tisztességes, becsületes rendőrök számára lehetnek a legdühítőbbek. Természetes, hogy ezek után elindul egy megtisztulási folyamat, és az is érthető, hogy a rendőri (miniszteri) vezető komoly átalakításba kezd.

Nem vitás, hogy Pintér Sándor radikális átszervezésbe kezdett. Hogy ez indokolt-e, nem tudjuk, de valamilyen változás biztos kell. Egyesek szerint Pintér is csak egy szereplő az alvilágban, mások szerint az alvilági körök támadják, mert nem félt hozzányúlni a korrupt, alvilággal összefonódott rendőrökkel. Hogy mi a teljes igazság, azt nem tudhatjuk, az újságírók, bűnügyi újságírók dolga kideríteni. Legutóbb Hajdú János TEK-vezető állt ki az átalakítások mellett, ő azért elég hiteles (figura) katona, hogy a szavára adjunk. (Az is igaz, hogy neki is Pintér a főnöke.)

De hogyan tálalják az átszervezéseket a HVG-nél? Az online kiadás teljesen egyoldalúan. Minden héten kijön legalább egy írás a rendőrségi átszervezéssel kapcsolatban, és a bulvárt meghazudtoló módon tálalják az eseményeket, olyan címekkel, hogy "Pintér vérfürdője: lubickol az alvilág", "Pintér megtörte a rendőrséget", és hasonlók.  

Nehéz kideríteni az igazságot, az alvilági ügyek olyanok, mint a Kennedy-gyilkosság, talán soha nem derül ki a teljes igazság. Lehet, hogy Pintér valóban "vérfürdőt" rendezett. De nem lehet, hogy ennek oka van? Miért tartóztattak el ennyi befolyásos rendőri vezetőt? Vagy a bíróság minden esetben indokolatlanul rendelte el az előzetes letartóztatást? Ha igen, a HVG miért nem ment utána? Ha nem, akkor jól működött eddig a rendőrség? Lehet, hogy most lubickol az alvilág, de akkor mit csinált eddig, fürdőzött? Pintér is az alvilág része, vagy csak a HVG szállt rá? Kinek az érdekeit védi a HVG?  Egy biztos, látványosan rászálltak Pintérre, és náluk teljesen egyoldalúan tájékozódhatunk ebben a kérdésben. 

Most elindult valamilyen folyamat. Hogy mi lesz a vége, mi fog még kiderülni, nem tudhatjuk. A rendőrség hitelessége a tét, de ezzel összefüggésben az újságírók, jelen esetben a HVG online hitelessége is éppúgy a tét része. Ahogy jogos elvárás a korrupció nélküli rendőrség, ugyanúgy jogos elvárás a hiteles tájékoztatás. 

Coca-Cola gyártósort avatott fel a miniszterelnök.

Orbán Viktornak ez egy fontos esemény volt. Itt meg lehetett mutatni, hogy nem minden multi ellen kell fellépni, hogy a multi értéket is képviselhet, nem ősellenség, pénzt hozhat az országba, munkahelyeket teremthet, és akkor az adóbevételekről nem is beszéltünk. Volt egy kis múltba révedés is, amivel történelmi kontextusba lehetett tenni a megnyitót. Jól jött a gyáravatás Orbánnak, az egyik legjobb brand a Coca-Cola, és jó üzenet a mostanában aggódó külföldi befektetőknek is.

Hogy ez mennyire volt eredményes, az majd később kiderül, nem is ezzel foglalkozunk, inkább azzal, hogyan tálalták az eseményt a legnagyobb magyar online médiumok. Ezen belül is a képek a meghatározóak, hiszen kevesen olvasnak végig egy - unalmas - gyáravatós (pontosabban gyártósoravatós) hírt, sokkal jobb, ha egyszerűen beszélnek a képek. Ez pontosan tudják az újságírók is, ezért érdekes megfigyelni, hogyan sikerültek ezek a képes beszámolók, és azokon hogyan ábrázolták a miniszterelnököt. 

Index

Az Index egy ideig vezető hírként hozta az eseményt, amin Orbánt igen előnytelenül, eltorzult arccal, a kólát nehezen emésztő emberként ábrázolják.

NOL

Meglepő módon éppen a Népszabadság Online hozta a legelőnyösebb képet Orbánról, ráadásul elkerülve az unalmas beszámolók megírását, egyből videóhírként tájékoztatott az eseményről. Igaz, hogy a "bekólázott" szó elemzése könnyen negatív értelmezést is nyerhet, de ha csak a képet vizsgáljuk, akkor a három közül még az legnormálisabb. 

Origo

Az Origo is inkább Orbán előnyösebb képeit mutatta, és a jobban sikerült MTI-képek közül válogatott a hírhez. Ezeken mindenki vidám, mindenki boldog, és Orbánt sem előnytelenül ábrázolják, így a beszámoló jóval pozitívabb képet mutat, mint az első esetben, sőt, ez már egy kicsit túlságosan vidám. Túl szép. Bár milyen legyen egy gyáravatás, ha nem örömteli?!

Konklúzió

Nagy következtetéseket nem vonunk le, csak azt, amit eddig is tudtunk, hogy a képek, a képes beszámolók ezerféleképpen bemutathatnak egy eseményt, és annak főszereplőit. Jelen esetben a miniszerelnököt sikerült hol így, hol úgy ábrázolni. Bizonyos mértékben ezek is hozzájárulnak egy politikus megítéléséhez, hiszen fontos a megjelenés, de nem ez a leginkább befolyásoló tényező. Sokkal inkább érdekes, hogyan tálalnak egy ilyen eseményt, hogyan illusztrálják a hírt. De ezt az újságírók nagyon is jól tudják.

Orbán egyébként nem panaszkodhat, hiszen Gyurcsányt komplett idiótaként ábrázolták az Indexnél, amikor kiderült, hogy a Sukoró ügyben nem nyomoznak tovább ellene. Persze, ha nem táncolt volna, nem lenne ilyen gif alkalmazás sem. 

 Fletó.gif

A címben szereplő mondat sajnos igaz, de most nem a nemzetközi gazdaságra, az euróválságra, a spanyol vagy a görög problémákra gondolunk, hanem Magyarország és közvetlen szomszédai viszonyára. Nemrég választások voltak Szlovákiában, Szerbiában és Romániában is. Mindhárom országban olyan eredmények születtek, amelyek nem kedvezőek Magyarország számára. 

Szlovákia

Szlovákiában a Radicsová-kormány a vártnál hamarabb megbukott, és újra Fico került hatalomra. Radicsová és kormánya sokkal inkább nevezhető magyarbarátnak, mint elődje és utódja, de az is igaz, hogy rövid regnálása idején nem sikerült igazán komoly módosításokat végrehajtani a sokat kritizált nyelvtörvényen, és a kettős állampolgárság miatti diszkrimináció is megmaradt. De legalább a kisebbségek kiemelt irányítás alá kerültek, és csökkent a nyomás a magyarokon. Fico hatalomra kerülése után kijelentette, hogy nem kíván változtatni az állampolgársági törvényen, így a legnagyobb konfliktus továbbra is megmaradt a két ország között. A gazdasági helyzet Szlovákiában sem túl jó, Fico több elemet is átemel(ne) Orbán gazdaságpolitikájából, de tanult abból, hogy nem jó mindenkivel konfliktusba keveredni, így próbálja megoldani a gazdasági kérdéseket. A két ország közötti feszültség komoly, de valahogy még nem robbant, és mintha erre mindkét fél figyelne. Szlovákiában sokan mondják, hogy Fico a szlovák Orbán. Mindkét félnek az együttműködés vagy annak látszata az érdeke, egyiküknek sem jó egy elhúzódó nyílt konfliktus. 

Szerbia

Szerbiában az elnökválasztáson alakult ki olyan helyzet, ami a magyarok szempontjából a rosszabb szcenárió. Borisz Tadics váratlan bukása, és Tomiszlav Nikolics győzelme szintén rossz hír a magyar-szerb kapcsolatokban, ugyanakkor a kormány megalakításában nincs ilyen fordulat. Tadics idején viszonylag konszolidálódott a magyarok helyzete, és Magyarországgal is jó viszonyt sikerült kialakítani. Nikolics sokszor megváltoztatta véleményét, a nagyon radikálisból Európával már nem annyira ellenséges radikálissá változott, de túlzott nacionalizmusa még mindig veszélyes a magyar-szerb kapcsolatokban. 

Románia

Romániában a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának engedélyezése nyomán kialakult kormányválság és bukás után megalakult új kormány egyáltalán nem nevezhető kedvező fejleménynek a romániai magyarságnak, és így a román-magyar viszonynak sem. (Jól jellemzi a román közállapotokat, hogy egy önálló magyar orvosi kar kérdése miatt megbukhat egy kormány. A gazdasági válság kellős közepén még mindig ez a legfontosabb kérdés... Pedig az orvosi karral magyarokat tudnának otthon /Romániában/ tartani, de a racionalitás most nem a döntések erőssége.) Az RMDSZ kikerült a kormányból és a román nacionalizmus is felerősödőben. Fél év múlva választások lesznek, így arra kell számítani, hogy a - régi jó bevett - magyar kártya újra a hatalomra vágyó román politikai erők eszköze lesz. Jól mutatja ezt a Nyírő József újratemetése miatt kialakult (időnként a 80-as éveket idéző) helyzet.

Jövő

Kétségtelen, hogy Orbán Viktor az elmúlt két évben sok európai konfliktust is felvállalt. Ezek közül talán többet is el lehetett volna kerülni. Most viszont olyan helyzet állt elő Magyarország szomszédainál, hogy egyszerre kell védeni a magyar érdekeket, és a szomszédokkal való konfliktusokat egy normális keretben tartani. Az elmúlt időszakban, a fenti országokban említett választások egyszerre hozzák nehéz helyzetbe a helyi magyarságot és az anyaországot. Sok vitára számíthatunk, de az a tény, hogy senkinek nem érdeke egy (vagy több) elhúzódó konfliktus, jó esetben nem ezek a kérdések fogják meghatározni a közállapotokat. Rossz esetben bármi lehet, érezhető, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik...

Mától - elvileg - 5 évre Áder János az ország köztársasági elnöke. Ennek kapcsán megvizsgáltuk az erősségeit, a gyengeségeit, a benne rejlő lehetőségeket, és a megválasztásával járó veszélyeket.  

Erősségek

A pártok, így a Fidesz-KDNP 2/3-os többsége teljes mértékben mögötte áll, kevésbé megosztott a Fidesz-frakció, mint amennyire Schmitt Pál jelölése idején volt. Erős támogatás áll mögötte. Ráadásul Orbán és Kövér gyakorlatilag kiegyezett. Régi motoros, volt frakcióvezető, házelnök, ismerik a képviselők, tudják, mit várhatnak tőle.

Elődeihez képest fiatal kora közelebb hozhatja az emberekhez a köztársasági elnöki intézményt. Nem egy tisztelt, de távolinak tűnő professzor, tudós lesz az elnök, hanem egy "egyszerű" családos ember. A fiatalabb korosztállyal könnyebben megtalálhatja a közös hangot. 

Remek szervezőkészsége és korábbi taktikai húzásai bizonyították, hogy talpraesett vezető.

Gyengeségek

Áder János nyelvtudása mindenképpen a gyengeségek közé tartozik. Korábban több kínos pillanatot is átélt ezzel kapcsolatban, ráadásul ezeket hangfelvételek is bizonyítják, amiket újra és újra elő lehet venni. Igaz, nem tudhatjuk, hogy azóta változott-e a helyzet, mert a brüsszeli munkája során pótolhatta hiányosságát. 

Jogász, de nem jogtudós, igaz, nem is kell annak lennie, de ez még okozhat porblémákat a későbbiekben.  

Pártpolitikus, nem volt népszerű sportoló, se tanár, se író, se egyéb közszereplő, abszolút politikusnak mondható. Ilyen elnök még nem volt a rendszerváltozás óta.

Lehetőségek

Európai parlamenti képviselői, valamint házelnöki kapcsolatrendszere lehetőségeket rejt. Főleg most, amikor a nemzetközi színtéren sokszor negatív hírekben jelenik meg Magyarország. Van min dolgoznia, lesz mit javítania. 

A köztársasági elnöki hivatal tekintélye megerősödik, pontosabban visszaerősödik, ha jól él ezzel a lehetőséggel. Valószínű, hogy kevésbé lesznek helyesírási problémái, és a plágiumvád is elkerüli.

Orbán felkérésére gyakorlatilag részt vett a mostani kormányzásban, több törvény kidolgozásában, így tudja, hogy hol kell, vagy éppen hol nem kell beavatkoznia.

Veszélyek

Nagy kérdés, hogy mindent aláír-e, vagy elődjénél megfontoltabban lesz a kormányzás motorja. Ezt előre nem lehet tudni, de valószínű, hogy tanult a múlt hibáiból.

A már említett nyelvtudása miatt kínos pillanatokat élhet át nemzetközi porondon.

Előfordulhat, hogy a sokszor említett fanyar tekintete miatt nem válik népszerűvé, de könnyen lehet, hogy pont ez lesz az, amiért éppen népszerűvé válik, hiszen mi más mutatná jobban a nemzet lelkiállapotát, és ezáltal a nemzet egységét, ha nem ez? Mégis inkább ebbe a pontba soroltuk ezt a tulajdonságát.

Az új köztársasági elnök munkájához sok sikert - és kitöltött ciklust - kívánunk!

Sokan sokféleképpen vizsgálták az új adókat, azok gazdasági és társadalmi következmények, de az írásokból valami kimaradt, a politikai következmények vizsgálata. Ezt próbáljuk pótolni.

Az internetadó gyakorlatilag azért nem került bevezetésre, mert a közvélemény szondáztatásának eredménye egyértelmű volt. Nagy felháborodás kísérte és mindenki elvetette. Ugyanez a tesztelés elmaradt az SMS adó és a telekom (telefonálás után fietendő távközlési szolgáltatási) adó esetében, vagy legalábbis nem járt sikerrel. Hiszen a helyzet ugyanaz, mint az internetadónál. Népszerű, és a XXI. században nélkülözhetetlen szolgáltatások kerülnek megadóztatásra. Ráadásul ezek kedvelt termékek. Az ember szeret telefonálni, szeret SMS-t küldeni, vagy éppen szükséges.

Kicsit más a helyzet a pénzügyi tranzakciós adót illetően. Az ember kevébé szeret utalni, csekket feladni, befizetni, viszont szükséges (rossz), rá van kényszerülve. Ezen túlmenően probléma, hogy az új tranzakciós adó a feketegazdaság erősödését hozhatja, ami szembemegy a mindenkori kormányzati céllal, vagyis a gazdaság fehérítésével. A legfurcsább a 98%-os különadó eltörlése, amivel a "pofátlan végkielégítések rendszerének" vetettek végek. Ezek szerint csak időlegesen? Hogy lehet ezt kommunikálni ezek után?

Az új adók kivetésének politikai hatása annyira egyértelmű, hogy csodálkozik az ember, hogy nincs ott egy politikai szakértő, politológus, aki vázolta volna az új adók politikai következményeit, vagy ha van is, legalább meghallgatták volna. Mert a gazdasági szándék egyértelmű, nincs pénz, meg kell felelni az EU elvárásainak, a multiadókat ki kell vezetni, miközben az egykulcsos adóhoz nem nyúlnak (elsősorban elvi okok miatt), és a költségvetési hiányt is tartani kell. Valóban fontos, hogy lezáruljanak a kötelezettségszegési eljárások, főleg a túlzottdeficit eljárás, de ha elvi okok miatt nem nyúlnak az egykulcsos adóhoz, miért nem figyelnek arra, hogy a választási kampányban hirdetett adócsökkentés kormánya ne váljon az adókivetés kormányává?! Mert ezzel óriási labdát csaphat le az ellenzék, hitelességi örvénybe kerülhet a kormány, és ember legyen a talpán, aki megérteti az emberekkel (például) az SMS adó pozitív hozadékát. Marketinges szöveggel élve: ezt már nem lehet eladni. Ahogy a gazdasági célok egyértelműek, úgy a politikai következmények is azok lesznek. Ráadásul teret nyernek a félelmek, hogy mi lesz a következő: az okostelefon adó?!

Az új köztársasági elnök megválasztása kapcsán gyorsan előtérbe kerültek a pártérdekek. Mesterházy Attila és az MSZP hitelességi szempontból majdnem megsemmisítette magát azzal, hogy Sólyom Lászlót javasolta köztársasági elnöknek. Azt a Sólyom Lászlót, akivel számtalan vitába keveredett legutóbbi kormányzásuk idején. Az MSZP-ben pontosan tudják, hogy semmi beleszólásuk nem lesz az új államfő megválasztásába, így nekik az a legjobb, ha olyan ember kerül a posztra, aki a lehető legtöbbször konfrontálódik majd a Fidesszel. Pedig az új államfő hivatali idejének nagyobb részét már a következő kormányzati ciklusban tölti. Már amennyiben kitölti a teljes ciklusát.
A Jobbik a gyors népszerűségre hajaz azzal a javaslattal, hogy ténylegesen is a nép kezébe adná a választás jogát. Igaz, már régóta ezt a megoldást hangoztatja. De javaslatában szintén benne van, hogy a parlamenti szavazáskor nincs esélye beleszólni a ténylges választásba. Nem biztos, hogy így gondolnák, ha perlementi többségük lenne.

Az LMP számára kapóra jönne Sólyom László, akit ráadásul az MSZP is támogatna, együtt jelölni is tudnák, de ilyen körülmények között Sólyom egészen biztos, hogy nem vállalná el, főleg nem kérne az MSZP támogatásából. Megválasztása amúgy is kizárt, a Fidesz saját magával menne szembe, és nem érdekük, hogy valaki jelentősen lassítsa a törvénykezést. Miután a kör bezárult, az LMP elállt egy jelölt állításától, és a legkényelmesebb megoldást választja, mindenkit kritizálni fog, aki számára nem elfogadható, de nem javasol senkit.

A KDNP-nek nem sok beleszólása lesz a kérdésben, valószínű, hogy nem fog vitát generálni az államfő személye körül. Nincs is sok értelme.
A Fidesz frakciója biztos, hogy rábólint Orbán Viktor jelöltjére. A Fidesznek nem érdeke, hogy elhúzódjon az új elnök kiválasztásának folyamata és megválasztása, így az is biztos, hogy az első szavazáskor sikeres lesz a választás. A Fidesz támogatottsága még mindig jelentős, bár kétharmados többségük már nincs, de ez a támogatottság is elég ahhoz, hogy ne kelljen többpárti jelöltet választaniuk. Egyszerűen élnek kényelmes parlamenti többségükkel. Egy biztos, Mádl Ferenc, Sólyom László és Schmitt Pál után újra konzervatív elnöke lesz Magyarországnak.

Schmitt Pál esetleges távozásával felmerül a kérdés, hogy ki legyen az új köztársasági elnök. Schmitt távozásával jelentős presztízsveszteséget szenved a kormánytöbbség, de ha előre tekintenek, és jól koordinálják a következő elnök megválasztását, a ma fájdalmasnak, de szükségesnek tűnő lépés hosszútávon a hasznukra lehet. A kormánypártok gyakorlatilag kaptak +2 évet, hogy általuk megválasztott ember üljön a legmagasabb közjogi méltóság pozíciójában.

Török Gábor védelmében. Ez lenne az alcím.

Valójában nem szorul védelemre, maga is reagált a történtekre. Politikai elemzőként az évek során mindent megkapott, volt ő már SZDSZ-es, fideszes, gyanús, hogy szoci, de a legkülönbözőbb kritikák ma is megtalálhatóak blogja nyitóoldalán. Ennek még örülni is szokott, hiszen objektivitását mutatja, ha nem tudják hova tenni. Mégis, az igazságérzetemet bántja, ahogy Somogyi Zoltán nekiment a Jobbik miatt. Könnyen lehet, hogy az egykor főállású politikai elemző, aki MDF-es tanácsadói, majd politikusi szerepvállalása miatt sokat veszített a hitelességéből, most így próbál visszatérni a politikai elemzők sorába. Ez szíve joga, az biztos, hogy jobban csinálta, mint az MDF-es kampányt, mert komoly vita alakult ki abból, hogy helye van-e a Jobbiknak a Corvinuson, és milyen szerepe van ebben Török Gábornak. De hogy igaza van-e, az már közel sem biztos.

Somogyi szerint nem szabad mindenkivel vitatkozni, a Jobbikot leginkább normán kívüli pártként kellene kezelni, Török Gábornak pedig végképp nem szabadna "mosolyogva végigülni" egy ilyen vitát, ha már elkövette azt a súlyos hibát, hogy meghívta Vona Gábort a Corvinusra. (Később Gaudi-Nagy Tamás Navracsics Tiborral vitázott a Tárcatükör következő állmomásán.) Somogyi sokszor hivatkozik a demokraták közösségére, akik majd eldöntik, hogy ki és mi a jó, kinek mit szabad, és mit nem. Vajon lehet húzni egy vonalat, ahol meg lehet határozni a demokraták közösségét? Még Somogyi is kiemeli az LMP-t, amikor felvetődött, hogy az Alaptörvény módosítása kapcsán technikai koalícióra lépnének a Jobbikkal. Akkor hol az a határ?

Hol van a demokrácia határa, amikor egyes emberek, pártok, mozgalmak, értelmiségi körök véleményvezérként tetszelegnek úgy, hogy közben másokat bélyegeznek, netán kirekesztenek. Amikor megmondanák, hogy kinek kivel szabad leülnie, és kivel nem. Valójában pont azt csinálják, amit az általuk kritizált csoportok? Vagy mit is jelent az ún. demokraták közössége?

Nem kétséges, hogy a Jobbik sok esetben szélsőséges álláspontot képvisel. Megoldásaik bizonyos esetben irracionálisak, gyakran megvalósíthatatlanok, olykor az európai értékekkel ellentétesek, sokszor végtelenül demagógok. De az is igaz, hogy olyan problémákat vetnek fel, amikre az ún. demokraták közösségének nem mindig van megfelelő válasza, vagy egyáltalán nincs válasza. Ráadásul jelen állás szerint a harmadik (egyes felmérések szerint a második) legnépszerűbb parlamenti párt, így elhallgatása nem igazán demokratikus. Vitatkozni velük nemhogy szabad, de kell is. 

Vajon mennyivel demokratikusabb az, aki az elhallgatás eszközével venné fel a harcot, mint az, aki lehetőséget ad egy vitára, hogy láthatóvá váljanak a különbségek az eltérő álláspontok között? Az eltérő demokráciafelfogás, az eltérő értékek, és az eltérő megoldási javaslatok, az eltérő politikai kultúra között. Ha egyáltalán Töröknek harcolnia kell valami ellen, hiszen ő politológusként, egyetemi oktatóként, moderátorként volt jelen, Somogyiból pedig még mintha az egykori politikus szólna, akinek ellenfele volt a Jobbik, míg Török nem volt politikus, ezért ilyen formában a támadása sem fair.

Török Gábor legjobb érve a következő mondatában van: 

Azzal leülhetek beszélni, talán még mosolyoghatok is, akinek a pártja – elnézést a politikai kifejezésért – “szétlopja az országot”, de azzal nem, aki "cigánybűnözésről" vagy bármilyen más, természetesen vitatható, akár erősen el is ítélhető dologról beszél? 

Igen, egyetértek vele. Én Török Gábornak adok igazat.

 "Ne oda korcsolyázz, ahol a korong éppen van, hanem ahol lesz!”

- idézte Wayne Gretzky legendás jégkorongozót a miniszterelnök évértékelő beszéde végén. 

Hogyan értékeljük ezt a mondatot?

1. Frappáns végszó, amit lehet idézni.

2. Gesztus az USÁ-nak.

3. Csúszunk tovább, a korong után. 

4. Csúszunk, de irányítsuk magunkat.

5. Válasz Gyurcsány miskolci hokimeccs látogatására. 

6. Foci helyett hoki?!

7. Mint a tőzsdén.

Egyébként találó mondat.