"Ne oda korcsolyázz, ahol a korong éppen van, hanem ahol lesz!”
- idézte Wayne Gretzky legendás jégkorongozót a miniszterelnök évértékelő beszéde végén.
Hogyan értékeljük ezt a mondatot?
1. Frappáns végszó, amit lehet idézni.
2. Gesztus az USÁ-nak.
3. Csúszunk tovább, a korong után.
4. Csúszunk, de irányítsuk magunkat.
5. Válasz Gyurcsány miskolci hokimeccs látogatására.
6. Foci helyett hoki?!
7. Mint a tőzsdén.
Egyébként találó mondat.
A Századvég legújabb - januári - felmérése szerint a pártok támogatottsága a biztos szavazók körében a következőképpen alakul:
Az adatokból több következtetés is levonható:
1. 56:44 arányban az ellenzéki pártok vannak többségben.
2. Hiába vannak többségben, nehéz az együttműködés, mivel a Jobbik a második legnagyobb ellenzéki erő, így nincs egységes ellenzék.
3. A baloldali összefogás (nem számítva a 2%-os más pártot választókat) 35%-on áll.
4. Így az ellenzéki összefogásból nem tudna egy kormányzóképes erő összeállni.
5. Meglepően jól áll a DK. Igaz, ebben még nincs benne az avasi tanulmányút.
6. A Fidesz és a Jobbik együtt 63%-on áll. Igen magas a jobboldali fölény.
+1. Ideje lenne elkezdeni mérni a határon túliak pártpreferenciáit. Már kétszázezren kaptak állampolgárságot. Szavazatuk döntő lehet a következő választásokon.
Kiszivárgott hírek szerint az IMF az egykulcsos adó kérdésébe is belekötne, és a mostani adórendszer megváltoztatása is az új EU-IMF megállapodás tárgya lehet. A felvetés komolyságát mutatja, hogy a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Varga Mihály jelezte, erről is hajlandóak tárgyalni. A helyzet az, hogy ebből még a kormány is jól jöhet ki.
Az egykulcsos adó még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Lehet, hogy hosszútávon beváltaná, de rövid-, és középtávon nem látni a gazdaságra pozitív (kormány által is várt) eredményeit. A legjobban az igazán magas jövedelműek jártak jól, míg a legrosszabbul az alacsonyabb keresetűek. A társadalmi igazságtalanságot ráadásul megmagyarázni is nehéz, ha különféle összehasonlításokat végzünk, hogy ki is járt jól az új SZJA rendszerrel, és kik nem. Február elején a kivezetett adójóváírást is sokan megérzik majd, ami szintén feszültségekhez, elégedetlenségekhez vezethet, ha kiderül, hogy többen jóval kevesebbet keresnek, mint tavaly.
Lássuk be, ha már több szó esik a bérkompenzációról, ennek keretéről és megvalósításáról, akkor az az adórendszer nem az igazi. Mert nem sikerült leegyszerűsíteni, és nem is a legigazságosabb. Ahogy az elvárt béremelés sem a legszerencsésebb megoldás. Ha nincs gazdasági növekedés, miből finanszírozza a vállalkozó? Ráadásul ez is kontraproduktív lehet, ahogy a Lego magyarországi vezetője nyilatkozta; végrehajtják, de emiatt kevesebb munkahelyet hoznak létre. Vagyis az elvárt 5%-os béremelés miatt a kormány másik terve, az egymillió új munkahely megteremtése is nehézségekbe ütközik.
És ilyenkor jön kapóra a kormánynak az IMF újabb felvetése, hogy a tárgyalásokon az egykulcsos adórendszer megváltoztatása is a megállapodás feltétele lehet. A kormány széttárhatja a karját, hogy mi megpróbáltuk, de az IMF (és az EU, mert csak közös a megállapodás, hiába mutogatnak egymásra) ezt akarja, így az ország érdekében meg kell tennünk azt, hogy megváltoztatjuk az adórendszert. Ezzel elbukik egy újabb Matolcsy-doktrína, de talán nem is baj, ha ezzel szélesebb társadalmi rétegek és a költségvetés járnának jól. Ráadásul a közhangulat is javulhatna az esetenként csökkent februári fizetések után.
(Zárójelben megjegyezném, hogy az egykulcsos adórendszer önmagában igazságos, hiszen aki többet keres, többet fizet, aki kevesebbet keres, kevesebbet adózik, de miután a kedvezményeket is kivezették az adórendszerből, és ha megpróbálunk egy összehasonlító táblázatot összehozni, hogy ki mennyire járt jól az új adórendszerrel, akkor egyértelműen látni, hogy a jobban kereső réteget segítették. Ez pedig a mai nehéz gazdasági helyzetben társadalmi feszültségeket okoz, ráadásul a költségvetésből is hiányzik ez a pénz. Egyszer majd komoly feszültségek nélkül is működhetne, de nem ma, nem az ország mai helyzetében.)
(Persze az is zárójel, hogy az IMF adórendszerbe szólna bele, mert ez is erős egy kicsit.)
Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen feltétekkel írjuk alá az új IMF-megállapodást. Szerencsére Magyarország nincs abban a helyzetben, mint Románia, ahol 25%-os bércsökkentést hajtottak végre a közszférában, és 15%-kal csökkentették a nyugdíjakat, most pedig az egészségügyi rendszer részleges privatizációja - ami szintén IMF-feltétel volt - kapcsán felszínre tört feszültségek miatt bizonytalanná vált a kormány helyzete, és komoly elégedetlenségek vannak az országban. Nálunk sem hajtható végre újabb megszorítás, az Magyarországon is elégedetlenségi hullámot indítana el.
De ha az egykulcsos adó eltörlését az IMF feltételül szabná, a kormány pedig így tudna visszatáncolni az egykulcsos adórendszerből, lehet, hogy többen jobban járnának, és még a kormánynak is hasznot hozna.
A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy semmire, de valójában ez nincs is messze a realitásoktól. Bár az LMP nem egyszemélyes párt, több vezető politikusa van, mint például Jávor Benedek (mennyire háttérbe szorult?!), Karácsony Gergely, Vágó Gábor, Ertsey Katalin, de mégiscsak Schiffer András a legnagyobb név, alapító tag, és valamilyen szinten a párt lelkének is nevezhető. Ráadásul nemcsak a frakcióvezetői székből távozik, hanem a párt többi vezető testületéből is.
Egyes találgatások szerint a távozás mögött az áll, hogy eltérőek a vélemények a párt ellenzéki együttműködését illetően. Schiffer (még) nem erőltetné a szorosabb együttműködést az MSZP-vel és a DK-val, míg mások igen. De ez elég ok arra, hogy otthagyjon csapot-papot, és engedje, hogy az LMP ne az általa helyesnek vélt irányba menjen tovább? Ha kisebbségben maradt, nincs más választása. Vajon jó az LMP-nek, ha pont Schiffer András marad kisebbségben?
A párt támogatottsága az utóbbi időben lassú emelkedésnek indult, az LMP ügyesen meglovagolta a kormányellenes hangulatot, látványos akciókat indított (bár Schiffer nem láncolta magát oda a parlamenti parkoló bejáratához). Pont most tudna megerősödni a párt, hogy kitörjön az 5-7%-os pártszimpátiából, hogy vidéken is erősebb bázist építsen, mert ott még mindig nagyon rosszul áll, erre távozik Kaufer Virág, Scheiring Gábor, és a vezető Schiffer András is. Így biztos nem fog megerősödni. Ha előtérbe kerülnek a párton belüli konfliktusok, nem csak a párt támogatottságának további növekedése kerül veszélybe, de az eddigi támogatók is elfordulhatnak tőle, látva, hogy nem tudnak egységesen fellépni. A marakodó pártok veszte mindig ugyanaz lett, lásd FKgP, KDNP, SZDSZ.
Az LMP még nem tart itt, de ha ez a folyamat elindul, biztos nem lesz jó vége. Arról nem is beszélve, hogy mi értelme a parlamenti politizálásnak, ha az egyik csak heti egy napot (!) járna be (Scheiring), a másik meg semmilyen tisztséget nem vállalna (Schiffer). Ez még támadási felület is lehet.
A januári tisztújításon eldől, hogy milyen irányba megy tovább a párt, szorosabb együttműködést kötnek-e az MSZP-vel és a DK-vel, és hogy kik lesznek az új vezetők, mert a vezető tisztségeket be kell tölteni. Eddig is furcsa volt, hogy a párnak nem volt elnöke, de frakcióvezetőre mindenképpen szüksége lesz. Schiffer távozásával megindulhat egy erodálódás, főleg ha olyan emberek kerülnek előtérbe, mint Szabó Zsolt választmányi tag, akivel a párt egészen biztosan nem lesz népszerűbb.
A hírek szerint kiszivárogtak az IMF követelései. Feltételezve, hogy van benne igazság, és részben (vagy teljes egészében) ezek a követelések, érdemes megvizsgálni, megvalósíthatóak-e a követelések, vagy sem. Pontokba szedve:
1. A jegybanki függetlenség visszaállítása
A legnagyobb arcvesztés lenne a kormány számára, de ha azt nézzük, hogy ma is leült egymással Simor András és Orbán Viktor, így ez sem kivitelezhetetlen. Ráadásul ez az Európai Unió feltételei közt is szerepel, ezért megkerülhetetlennek látszik. Orbán még mindig kevesebbet veszítene, ha megváltoztatnák, mintha emiatt akadnának meg a tárgyalások.
2. A Költségvetési Tanács megerősítése
A napokban felmerült Járai Zsigmond lemondása is, ami végül nem volt igaz. Hogy milyen formában lehetne megerősíteni, az még kérdéses, de ez sem tartozik a megvalósíthatatlan kérdések közé. Az előzővel együtt ez is inkább presztízskérdés lesz, hogy biztosak legyünk abban, hogy az EU és az IMF diktál, és nem a kormány.
3. Szigorúbb költségvetési politika, főként a kiadási oldalon
Általánosságban is elég szigorú a kormány idei költségvetési politikája. Ráadásul a tavalyi zárolások még most is komoly gondokat okoznak bizonyos területeken. A költségvetésbe jelentős tartalékok is beépültek, újraszámolták egy magasabb árfolyamon, így ennek a részletezése már komolyabb konfliktusokhoz vezet. Megszorításokat már nem nagyon bírnak el az emberek, a kormánynak sincs ilyen szándéka.
4. A válságadók mértékének jelentős mérséklése, majd kivezetésük
Ez kormányzati cél is, a kivezetés is, ebben a kérdésben az arányok és a dátumok kerülhetnek lefektetésre.
5. Az ad-hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése
Talán már a kormány is belátta, hogy ezeket felül kell vizsgálni. Kicsit furcsa lenne, ha olyan ígéretet kérnének a kormánytól, hogy "ne hozzatok ad-hoc döntéseket", de ha ez így elvárás, akkor a kormány nyugodtan megígérheti, hogy "nem hozunk ad-hoc" döntéseket. (Kérdéses, hogy ez pontosan mit jelent, mert a felgyorsult gazdasági folyamatokban mindenhol hoznak ad-hoc döntéseket, éppen azért, mert nincs idő másra, de ez csak zárójel.) A legnagyobb konfliktust okozó rögzített árfolyamon való végtörlesztést kivezetik, és Bankszövetséggel is megállapodtak már. Ezt a megállapodást a kormány is viheti a tárgyalásokra.
6. A tervezett reformok végigvitele
Ez a kormányzat szándéka is, ezért is van a Széll Kálmán Terv, másképp nincs is értelme a reformoknak, ha azokat nem viszik végbe, tehát itt a kérdés az, hogy pontosan mire gondolhat az IMF?
7. A szociális juttatások rendszerének átalakítása
Ez jelenleg is tart, lásd a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatát, a kedvezményes nyugdíjak és nyugdíjkorhatárok felülvizsgálatát, megváltoztatását, az álláskeresési járadék (összegének és mértékének) csökkentését. Ezek eddig is komoly társadalmi feszültségeket okoztak, nem tudom, hova lehet ez még tovább feszíteni.
8. A közösségi közlekedési vállalatok átszervezése
Ez szintén eddig is a kormányzat tervei között szerepelt, csak kevés konkrétum történt, ezt most felgyorsíthatják. Bár a BKV éppen újabb forrásokra vár, a MÁV adósságátvállalása is a kiadási oldalon jelenik meg, de ha ezek nem történnek meg, akkor meg nincs közösségi közlekedés. Ennek ellenére az árszervezés megoldható, de komoly szakszervezeti konfliktusokra lehet számítani.
9. A magáncsőd intézményének a bevezetése
Ez egy kicsit kakukktojás. Kevésbé illeszkedik egy IMF-tárgyalás momentumaihoz, de ha elvárás, talán meg tudja oldani a kormány.
Összegzés
Az első két követelés inkább presztízskérdés, ezt Orbánnak le kell nyelnie, ha megteszi, az EU (vagy inkább Barroso) méregfogát is kihúzhatja. Orbánnak abszolút presztízsveszteség lesz, de még lenyelhető ez az ár, mint az, hogy emiatt fulladjon kudarcba a tárgyalás. A legnagyobb konfliktust a szigorúbb költségvetési politika kérése és a szociális juttatások rendszerének átalakítása, vagyis szigorítása okozhatja. Ezek megszorításokhoz vezethetnek, amiket az Orbán-kormány mindenképpen elkerülne. A többi kérésben könnyebben megállapodhatnak.
Az év első pártpolitikai híre szerint Szájer József lemondott minden pártfunkciójáról, mondjuk úgy, hogy a "nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani alapon". Korábban a feleségét az Országos Bírói Hivatal elnökének választották. Ez egy tisztességes lépés Szájer részéről. Felismerte a helyzet komolyságát, és lépett.
"Meggyőződésem, hogy a látszatát is el kell kerülni annak, mintha a kormányzó párt személyemen, illetve családomon keresztül az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág befolyásolására törekedne.
Az év utolsó munkanapján Orbán Viktor is egy korrekt hangvételű levelet küldött Barrosonak. Bár a kommunikációnak nem a leghatékonyabb formája a levelezés, és érezhető a feszültség a miniszterelnök és az Európai Bizottság elnöke között, ami nyilvánvalóan nem jó, de ez a levél már békülékenyebb hangvételű, együttműködést kereső levél, ami a korábbit nem jellemezte.
"Orbán Viktor jelezte, hogy készen áll, ha bármilyen részletet illetően tisztázó konzultációra vonatkozó igény merülne fel."
Az év utolsó napján Lázár János frakcióvezető arról beszélt, hogy idén nyártól egy nyugodtabb időszak következik, ezzel elismerve, hogy eddig nem az volt, és a kormányzati döntések bizony sok konfliktust generáltak.
Most az a feladat, hogy úgy legyünk hatékonyabbak, hogy a demokrácia ne csorbuljon. (...) „Azt mondom, elválik majd, hogyan áll össze ez az új rendszer. És ha nem jól működik, ha rossz a kormányzás, el lehet zavarni a kormányt. Ez a demokrácia”
Ez a három momentum - bár kétségtelen, hogy apró -, azt mutatja, hogy a Fidesz talán felismerte, hogy egy kicsit lassítani kell, nem lehet mindent erőből megoldani, és a konszolidált kormányzás érdekében másfajta politizálásra van szükség. Mert tényleg nagy szükség van a korábban Orbán Viktor által említett, és most Ablonczy Bálint által jogosan számonkért mondatra:
"...a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon."
A miniszterelnök levelében hangot ad azon aggodalmának, hogy nem sérti-e az emberi jogokat és a nemzetközi jogot, hogy titkos katonai börtönöket tart(ott) fenn az országa, és a guantanamói katonai fogolytábor is komoly emberi jogi kérdéseket vet fel.
Orbán Viktor a demokrácia szempontjából aggályosnak tartja az amerikai legfelsőbb bírói kinevezések módját, utalva arra, hogy az elnök privilégiuma a főtisztviselők kinevezése.
Orbán az amerikai választási rendszer aránytalanságaira is felhívta a külügyminiszter figyelmét. Kitért az elektori rendszerre, és arra, hogy mégis hogyan fordulhat elő, hogy időnként nem a legtöbb szavazatot kapott "versenyzők" nyernek a választási "versenyben".
A miniszterelnök megfogalmazása szerint modern demokráciákban az élet védelmével összeegyeztethetetlen a halálbüntetés, így Orbán Viktor szerint érhetetlen, hogy az Egyesült Államokban még mindig évente többszáz embert végeznek ki, időnként ártatlanul...
Orbán Viktor a nemzetközi joggal nem összeegyeztethetőnek nevezte az iraki háborúban való amerikai részvételt. Továbbá aggodalmát fejezi ki, hogy a legnagyobb káoszban hagyják el a korábban lerohant állmot, így a legjobban veszélyeztetett réteget, vagyis a teljes lakosságot hagyják magára a terrorban. Kérdést fogalmaz meg, hogy vajon mindez kimeríti-e a cserbenhagyás és a szimpla zsákmányszerzés esetét?
A magyar miniszterelnök érthetetlennek nevezte, hogy az USA dollármilliókkal tartozik az ENSZ-nek.
Orbán Viktor levelét a szólás- és sajtószabadság, illetve a teljes transzparencia jegyében elküldte a sajtónak is.
(A levél természetesen fiktív.)
Örülnénk, ha két szövetséges végre egymásra találna, attól függetlenül, vagy annak ellenére, hogy mindkét helyen vannak problémás területek.
Gyorskocsi Utcai Koalíció
Bárki bármit is ért rajta, jól hangzik. Van, akinek ez egy új ellenzéket, egy ún. olajfát jelent, más pedig azokat értheti alatta, akiket a Gyorskocsi utcában szívesebben látna.
Az Alkotmánybíróság tegnap három különböző törvényt (illetve annak részleteit) is alkotmányellenesnek minősített. Mindez elég nagy pofon a kormánynak. Nincs mit szépíteni, teljesen egyértelmű, hogy az eredeti elképzeléseikhez képest több - nagyobb horderejű, korábban vitákat kiváltó - törvényen is változtatniuk kell, és mindez arcvesztéssel jár. Főleg úgy, hogy a kormánypártok által felduzzasztott Alkotmánybíróság döntött így.
De pont ez az, amiért a döntés nem csak a kormánynak kisebb pofon, hanem azoknak is, akik régóta diktatúrát kiáltanak. Akik szerint egy totalitárius rendszer épült ki, ahol senki nem vétózhat, ha alkotmányossági aggályok merülnek fel. Az alkotmánybírósági döntés azt is bizonyítja, hogy nincs még diktatúra, mégis van példa a fékek és az egyensúlyok működésére. Bár sokan nem szeretnék, úgy látszik, még él a demokrácia.
