Politikazabáló

Az Azonnali összeszedte, hogy kik szavaztak a jelentés mellett és kik ellene, ebből néhány érdekes adat, hogy kik szavazták meg a jelentést:

• Például Andrej Babiš cseh kormányfő hiába maga is bevándorláskritikus, pártja, az ANO – amely az Európai Parlament liberális frakciójában (ALDE) foglal helyet – egységesen igent nyomott a Sargentini-jelentésre.
• A cseh konzervatívok közül is többen Orbánék ellen voksoltak: a Karel Schwarzenberg herceg fémjelezte TOP 09 párt képviselői – szintén az Európai Néppárt tagjaiként – elfogadták a Sargentini-jelentést.
• Lengyelországból a konzervatív Polgári Plattform – amely az Európai Néppárt tagja – Orbán ellen voksolt, köztük például Jerzy Buzek volt lengyel kormányfő vagy Jarosław Wałęsa, Lech fia.
• Egy nem és egy tartózkodás mellett a szavazáson résztvett valamennyi német kereszténydemokrata (CDU) képviselő igent mondott a Sargentini-jelentésre.
• A CDU-val szövetséges bajor keresztényszociálisok (CSU) öt képviselője közül viszont csak maga Manfred Weber, aki egyben az Európai Néppárt frakcióvezetője, fogadta el a jelentést.
• A CDU mellett az Osztrák Néppárt (ÖVP) is igent mondott a jelentésre.

Bár csalást kiált a külügyminiszter, de az elemzés szempontjából nincs jelentősége, hogy 62, 64 vagy akár 70%-kal szavazták meg a jelentést. A lényeg az, hogy Orbán most valahogy nem helyezkedett jól, és 2/3 vagy közel 2/3 ellene szavazott. Az elmúlt 8 év alatt mindig megoldotta az EU-val kialakult feszült helyzeteket, pedig volt belőle bőven, de az utolsó pillanatban mindig valamilyen megállapodással zárultak ezek a viták. Most nem. A Néppárton belül veszített el a hátországának egy részét.

Orbán néhány hete már bejelentkezett Európa vezetésére, amikor a Tusványoson a 68-osokat elküldte. Ez tiszta sor, főleg ha a balosokat, liberálisokat, szocialistákat akarja lecserélni, mint egy új konzervatív, kereszténydemokrata vezető, de most sok konzervatív, kereszténydemokrata is ellene szavazott. 

Az biztos, hogy jövőre nagyon át fog alakulni az Európai Parlament, itt is várható egyfajta "bevándorlásellenes" előretörés, Orbán meg fog erősödni, ilyen és ehhez hasonló 2/3-os szavazások már valószínűleg nem fognak átmenni ellene, ezért is várja nagyon a jövő évi EP-választásokat. De Orbán új szövetségesei jelenleg még nem olyan erősek. Ez még kevés ahhoz, hogy új vezető legyen. 

A jelentés elfogadását két módon is értékelhetjük. Az egyik szerint Orbán most elszámította magát, saját szövetségesei is megmutatták, hogy van egy határ, jó lenne, ha visszatérne ehhez, vagy csak finoman jelezték, hogy azért nem lesz olyan egyszerű új vezetőnek lenni, mi is itt vagyunk, velünk is számolni kell. 

Másrészt úgy is értékelhetjük, hogy ismét körülötte zajlik az élet, mindenki róla beszél, és még az eljárásból is kijöhet úgy, mint egy potens vezető (kevés ilyen van az EU-ban), aki állja a sarat, megvédi az igazát, bírja a nyomást, kiáll az eszméi mellett, megvédi Európát. Ráadásul egyszerre van jóban Putyinnal, Trumppal, Kínával, Erdogannal és Netanyahuval.

A szavazás azt mutatja, hogy az EP azért nagyobb falat, nem lehet csak úgy letarolni, mint a magyar parlamentet. Sokkal több kompromisszumra van szükség, és az elemi szintű sorosozás (idézet Bencsik Andrástól) sem biztos, hogy olyan sikeres lesz, mint hazánkban. 

A Mi Hazánk Mozgalom és annak tagjai látványosan pozitív köröket futnak a kormányközeli médiában (Echo Tv, TV2, Origo). Már önmagában ez a tény is kérdéseket vet fel, hiszen a Jobbik és Vona Gábor kritikán aluli mocskolása jellemezte eddig ezeket a médiumokat, most meg a Jobbiknál sokkal radikálisabb Mi Hazánk a pozitívan megjelenített tartalom. A kormányközeli sajtóban semmi sem véletlen. Mindennek oka, célja van. A jobboldali média nem lett hirtelen objektív, ezért ez nagyon hamar elvetendő. Főleg úgy, hogy a Mi Hazánk a pozitív, a Jobbik a negatív példa a megjelenésekben. 

Az egyik kérdés, hogy miért futtatják ennyire ezt a mozgalmat?

A Jobbik nem nyert választást, de története során a legjobb eredményt érte el, ezzel a legerősebb ellenzéki párt lett. A kormányzati média nyilván azt a pártot kezdi ki, töri meg, amelyik a legnagyobb veszélyt jelenti a Fideszre. Erre az állami intézmények is rásegítettek, lásd az aránytalan ÁSZ-bírságot. Mivel a többi párt magától szeletelődik, vagy jelentéktelenedik el, nem igazán kell velük foglalkozni, viszont a Jobbiknál érdemes egy kicsit rásegíteni. A káröröm mellett ez is lehet az egyik ok.  

A másik, hogy rajtuk keresztül le lehet tesztelni olyan - a Fidesz számára "necces" - kérdéseket is, mint az EU-ellenesség mértéke vagy a cigányság kérdései, a sorkatonaság, a halálbüntetés, vagy abortusz. Eddig is volt példa arra, hogy a Jobbiktól vegyen át népszerű dolgokat a Fidesz, most lesz egy újabb, erre alkalmas platform.  

  Forrás: valasztas.hu   

A másik kérdés, hogy meddig futtatják ennyire ezt a mozgalmat?

Rövid távon a Jobbik megtörése, leszalámizása a cél. Más most is napi hír a fent említett médiumokban, hogy éppen hányan hagyták el a pártot és csatlakoztak az új mozgalomhoz. A Jobbik magyarázkodik, a Mi Hazánk virágzik, nem is kell ennél több az elején. Hogy ezt az eddig jobbikosként megvetett Dúró Dóra, Toroczkai László vagy Novák Előd tálalja, az nem is fontos. Láttunk már ilyen fordulatot, amikor a baráti Simicskából egyik napról a másikra megvetendő oligarcha, lecsúszott alkoholista lett. Csak most fordítva történik mindez.  

Ugyanakkor lehet egy hosszú távú cél is. A választás közeledtével hallani lehetett olyan megkereséseket a Fidesz részéről, melyekben egy esetleges külső koalíciós partnert kerestek a Jobbikban. Az eredmények tükrében ezt gyorsan el is lehet felejteni, de a jövőre nézve nem baj, ha lesz egy olyan párt, amelyik egy esetlegesen kialakuló helyzetben képes besegíteni. Szlovéniában például hiába nyert az Orbán által támogatott jobboldali párt, nem tudott koalíciós kormányt alakítani. Messze még 2022, de egy jövőbeli koalíciós partner lehetősége is a célok között lehet. 

Függetlenek

Ne zárjuk ki ez a lehetőséget sem, tényleg egy új párt születik, magától. :)

Az biztos, hogy a Mi Hazánknak nehéz lesz egyszerre a Jobbikot és a Fideszt is támadnia ugyanazzal a vehemenciával, hiszen ez bizonyítaná a teljes függetlenségüket, de jelenleg nem is tapasztalni ilyet, csak a Jobbiktól való elkülönülés van az energiájuk középpontjában. Hogy ez a későbbiekben megváltozik-e, azt majd meglátjuk. 

Tekintsünk el a legális vagy illegális migrációtól, pláne a menekültektől, de érdemes egy pillantást vetni a svájciak vb-keretére. 

A 26 FŐS SVÁJCI KERET: 

KAPUSOK: Roman Bürki (Dortmund – Németország), Gregor Kobel (Hoffenheim – Németország), Yvon Mvogo (RB Leipzig – Németország), Yann Sommer (Mönchengladbach – Németország)
VÉDŐK: Manuel Akanji (Dortmund – Németország), Johan Djourou (Antalyaspor – Törökország), Nico Elvedi (Mönchengladbach – Németország), Michael Lang (Basel), Stephan Lichtsteiner (Juventus – Olaszország), Francois Moubandje (Toulouse – Franciaország), Ricardo Rodriguez (Milan – Olaszország), Fabian Schär (Deportivo La Coruna – Spanyolország), Silvan Widmer (Udinese – Olaszország)

KÖZÉPPÁLYÁSOK: Valon Behrami (Udinese – Olaszország), Blerim Dzemaili (Bologna – Olaszország), Remo Freuler (Atalanta – Olaszország), Edimilson Fernandes (West Ham United – Anglia), Gelson Fernandes (Eintracht Frankfurt – Németország), Granit Xhaka (Arsenal – Anglia), Denis Zakaria (Mönchengladbach – Németország)

TÁMADÓK: Josip Drmic (Mönchengladbach – Németország), Breel Embolo (Schalke – Németország), Mario Gavranovic (Dinamo Zagreb – Horvátország), Haris Seferovic (Benfica – Portugália), Xherdan Shaqiri (Stoke City – Anglia), Steven Zuber (Hoffenheim – Németország)
Szövetségi kapitány: Vladimir Petkovic

Forrás: nemzetisport.hu

Bősz Anett a kilépésével igencsak lehetetlen helyzetbe hozta a Párbeszédet és annak frakcióalakítási terveit, ráadásul az MSZP-n is rúgott egyet a megállapodás nyilvánosságra hozatalával, amiről jó sokan nem is tudtak a pártban. Bár ha Mellár Tamás beül, akkor ezt a kérdés rövidre zárhatják.

Ugyanakkor kissé érthetetlen a Liberálisok és Fodor Gábor - mert a háttérben azért ő van - cselekedete. Érdemes megvizsgálni, miért tehették mindezt és milyen következményei lehetnek:

• Valóban a megállapodásban elmaradt pénz miatt tették. Akkor az igényük jogos, de a megoldásuk talán nem szerencsés, hiszen az MSZP is jobb eredményre számított, mint amit elért, ráadásul így kevesebb pénzt is kapnak, amiből adni is nehézkesebb.
• Így a frakcióalapításét járó 130 milliótól is elesik a frakció, aminek a 25%-át kapták volna a Liberálisok. Tehát még ettől is elesnek.
• Ráadásul Bősz Anett a frakcióvezető-helyettesi és gazdasági bizottsági alelnöki székéért járó plusz pénztől is elesik (bár ez aprópénz a 60 millióhoz képest).
• Elvi kérdést csinált az egészből Fodor Gábor, ami azért furcsa lenne ebben a helyzetben.
• Esetleg fél év múlva beül az LMP-be, ami így nagyobb frakció lesz, ami ismét  csak furcsa lenne az LMP részéről is. (Szegény Schiffer András akkor már nem fog tudni újra kilépni.)
• Tényleg a Fidesz kottájából játszanak a Liberálisok (ez ugye az alja lenne számukra). 
• Mindegyik opció egy újabb nagy pofon az ellenzéki összefogást akaró választópolgároknak.
• Ezek után mégis ki fog összefogni velük? A baloldalt eljátszották, a jobboldalon még mindig a patás ördögök, meg nincs is értelme.
• Érdemes lenne egyedül is elindulniuk a választásokon, hogy megmutatkozzon a társadalmi támogatottságuk. (Ez ugyanúgy érvényes a KDNP-re és a Párbeszédre is.) Valószínű 1% alatt lenne. Mert ahhoz képest tényleg felülreprezentáltak a parlamentben és a közéletben is.

A 2018-as országgyűlési képviselőválasztások után a következőket tudjuk a Jobbikról:

• A második legnépszerűbb párt lett
• A második legnagyobb frakciójuk van a parlamentben
• Vona Gábor teljesen visszavonult, a parlamentbe se ült be
• Az új elnök Sneider Tamás lett
• Váratlanul szoros lett az elnökválasztás
• Folytatódik a néppártosodás
• Kiéleződtek a belső harcok
• Még a pártszakadás is felmerült

Sneider Tamás közel sem olyan kaliberű politikus, mint Vona Gábor, nincs olyan karizmája, és a párttagok sem állnak mögötte olyan mértékben, mint tették azt Vona Gábor esetében. A pártelit igen, de a tagság már nem annyira egyértelműen. Ugyanakkor a néppártos politika lehet a Jobbik egyetlen helyes útja, ha nem akar újra kispárt lenni. A Toroczkai-Novák páros által elképzelt radikális vonal valószínű hatalmas visszalépést jelentene a párt számára. A radikális úton csak visszafejlődni lehet. Újra EU-s zászlót égetnének? Újra antiszemita és cigányellenes húrokat pedzegetnének? Ismét lenne Magyar Gárda? Ezekkel nem lehet nagyobb tömegeket megszólítani. 

Az viszont tény, hogy váratlanul szoros lett az elnökválasztás, hogy a tagság egy része nagyon elégedetlen, és ezzel a dühvel valamit kezdeni kell, mert most közel kerültek ahhoz, hogy egyesek távozzanak, netán új pártot alapítsanak. Valójában ez a forgatókönyv lehet, hogy nem is lenne rossz a Jobbik szempontjából. Toroczkaiék vinnék tovább a radikális irányt, a párt meg maradna az eddigi úton. Sokkal jobb lenne, mint az állandó harc, a folyamatos viták a nyilvánosság előtt. Abba biztos, hogy belerokkannának, ha a legerősebb ellenzéki párt magával foglalkozik, akkor a mai támogatásuk is könnyen elveszne. 

Nagyon valószínű, hogy Vona Gábor nem örökre tűnt el. Bár meglepő, hogy a parlamentbe se ült be, de biztos vagyok benne, hogy a visszatérése csak idő kérdése. Nagyon sokat kapott a kampányban, egyszerre volt náci-buzi-muzulmán, a végén már a pápa elleni merénylettel is összefüggésbe hozták, ami azért a lejáratásnak egy új szintje, egy új alja volt, a családját sem kímélték, paparazzikkal, drónokkal követték. Érthető, hogy ezek után átgondolja az életét. Ugyanakkor sokáig nem pihenhet, 1-2 év múlva vissza kell térnie, ha még szeretne fontos szereplő lenni a magyar belpolitikában. 

A parlamentben mindenképpen egy cselekvőképes, aktív ellenzéki pártként kell megjelenniük, itt sem viheti el a pártot a belső konfliktus. A kivonulósdi sem opció, de ezt az elmúlt négy évben is tudták. A Jobbiknak bent kell lennie, keményen falhoz szorítania a Fideszt, minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy a kormányzatot cselekvésre kényszerítsék. Ilyen volt a kordonbontás belengetése, de a parlamentben is lehet olyan javaslatokkal, indítványokkal élni, amire majd reagálnia kell a Fidesznek. 

A Jobbikban is szükséges lenne új arcok feltűnése, az utóbbi években nem nagyon volt ilyen, inkább csak a meglévő tagok amortizálódtak, gondoljunk csak Szegedi Csanád, Gaudi-Nagy Tamás, Zagyva György Gyula, Novák Előd példájára, és legújabban Morvai Krisztina fordulatára. Bár mind a radikális vonalat képviselték, és a néppártosodás részeként estek ki, ami így a párt hasznára válhatott, ettől függetlenül új, fiatal politikusok nem nagyon tűntek fel, pedig a fiatalok között erősebb a Jobbik. Talán Janiczak Dávid és Mikola Gergely, de ők is inkább csak helyi szinten.   

A keddi tüntetés után kimondhatjuk, hogy a választás utáni civil ellenzéki tiltakozások kifulladóban vannak. Bár lelkes és aktív civil szervezők és szónokok tűntek fel, de rájuk nehéz építeni egy új ellenzéket. Érthető volt a dühük, hogy megint négy évre Orbán lesz a vezető, és egyszerre kritizálták a kormányt és az ellenzéket, de most kellene valami új, ami nincs. Se egy vezető, se egy program, csak az, hogy ne Orbán és ez a kormány.

Az ellenzékkel szemben is voltak irreális elvárások, hogy ne vegyék fel a mandátumukat, ne üljenek be a parlamentbe, de ezek inkább radikális, mintsem racionális elvárások. A legutóbbi ciklus végén Gyurcsányék parlamenti kivonulásának sem volt semmi haszna. Ha már megszavaztak egy pártot, jelöltet, igenis menjenek be dolgozni, ez egy jogos választói elvárás. 

Még akkor is, ha valahol érthető lehet az elmúlt egy-két ciklust megélt ellenzéki politikusok motiválatlansága, miután minden indítványukat leszavazták és Orbán is csak a legvégső esetben állt le velük vitázni. A látványos, figyelemfelhívó akciók se hozták meg a sikert, csak a büntetéseket.

Talán a parlamenten kívüli Momentumnak könnyebb is lesz kitörnie ebből az ellenzéki letargiából, május elsején is csak nekik volt politikai üzenetük és egy kisebb, de lelkes tüntetésük. Volt/van programjuk, lelkesek, politikusként amatőrök, de egyébként tanultak, képzettek, a párt is folyamatosan bővül. Kérdéses, hogy mennyire jó irány az, hogy az EP-ben a liberálisok közé ülnének be. Már most is hallani olyan hangokat, hogy az új SZDSZ, ha ebbe a skatulyába bekerülnek, könnyen beszorulhatnak egy néhány százalékos párt képébe. Szerintem a Néppártba is simán beülhetnének, de  ez a kérdés később fog eldőlni. 

Mégis mi hozhatja meg a sikert az ellenzéknek és az Orbán-rendszert szívből utáló civileknek? Maga az utálat kevés, ez az ellenzéki partokat sem hozta össze. Az, hogy ne ez a kormány legyen hatalmon, szintén kevés üzenet ahhoz, hogy tömegeket fordítson ellene. Olyanokat, akik most mellettük vannak vagy bizonytalanok. Főleg úgy, hogy népszerű, társadalmilag hasznos döntéseket is hoznak, mondjuk a családok további támogatását. Azok mellé majd be kell állnia az ellenzéknek is. Ez nehéz döntés lesz, nyilván nehéz megszavazni egy kormányzati indítványt, de szerintem időnként hasznosabb, mint mindenre nemet mondani.

Az elmúlt években az látszott, hogy csak akkor lehet sikert elérni, ha konkrét ügyek mögé állnak be. Ilyen volt nolimpia kampány vagy az internetadó elleni tüntetés. Mindkettőben komoly civil részvétellel. Paks kérdése is megosztja az embereket, azt a vasat is tovább lehet ütni, főleg, hogy a fele titkos, ami nem, az meg irtó drága. A kormány tálcán fogja kínálni a témákat. Máris itt van Mészáros Lőrinc, aki három év alatt a semmiből az ország legvagyonosabb embere lett, vagy az esetleges bírói reform, de valószínű, hogy az emlékezetes "alapítványi pénz elveszíti közpénz jellegét" filozófia sem fog változni, és a privát vagyonfelhalmozás sem lesz szerényebb. Ezek azért előbb-utóbb ki fogják verni a biztosítékot. A belső kritikákra nem figyelnek, annak is lehet következménye.  

Az ellenzéknek a parlamentben és azon kívül is keményen kell dolgoznia, ha eredményt akarnak felmutatni. A Fidesz egy jó kormányzással akár további szavazókat is szerezhet, és a jövő évi önkormányzati választás is nagyon fontos lesz a Fidesznek. Így az ellenzéknek nem maradt már, mint a kemény és értelmes munka. Most biztos nem az összefogás vagy annak hiánya az, amire koncentrálniuk kell. 

Hódmezővásárhely után mindenki arról beszél, hogy van esély legyőzni a Fideszt, csak össze kell fognia az ellenzéknek. A DK-tól a Jobbikig mindenkinek. Csak egy ellenzéki jelöltet kell állítani az egyéni választókerületekben a fideszes ellenében, a többiek visszalépnek, és lehet nyerni. Már önmagában ez is elég erős, bár több párt nyitott erre a vasárnapi választás óta, konkrétumok eddig nem születtek. Pedig a választás nagyon közel van.

Tételezzük fel, hogy így lesz. Szerintem nem, de érdemes eljátszani vele. A listás szavazatokkal együtt lesz egy szűk többségük a parlamentben, de csak együtt tudnak kormányt alakítani. Az hogy fog kinézni? Ki adja a majd a miniszterelnököt? A Jobbik, a DK, az LMP és a Momentum megszavazza Karácsonyt? Vagy majd feltűnik egy külsős, akit mindenki elfogad? Esetleg Márki-Zay? Nem nagyon látok ma olyan embert, akit az összes ellenzéki párt elfogadna. 

Vagy létrejön egy ún. szakértői kormány? Minden párt delegál majd 1-2 minisztert? A támogatottságukhoz mérten arányosan. Talán ez az egyetlen elképzelhető működőképes kormánytípus egy ilyen ellenzéki koalícióban. De miniszterelnökre akkor is szükség lesz.

Mi köti őket össze? Egyetlen dolog, a Fidesz és Orbán gyűlölete és leváltása. Valamint a korrupció elleni harc. Mondjuk az utóbbiban az MSZP már nem annyira hiteles. Ezen túl mi kötheti össze a mondjuk a DK-t és a Jobbikot? Vagy az MSZP-t és a Momentumot? Nincs még egy téma, amiben ugyanazt gondolnák. Ezért egy esetleges ellenzék által felállított új kormány működőképessége nagyon elképzelhetetlen. Igaz, éppen ilyen volt a hódmezővásárhelyi választás eredménye is...

Pár hónappal a választás előtt érdemes megnézni, hol tart az ellenzék, mi történt az elmúlt néhány hónapban. Kronológia és az adott esemény súlyának vizsgálata nélkül:

1. Két 0,5%-os párt szakít egymással (Együtt-Párbeszéd)
2. Leginkább Karácsony Gergely (Párbeszéd) MSZP-s miniszterelnök-jelöltségén
3. Amit Molnár Gyula MSZP-elnök úgy konferál fel, hogy az Együtt jelöltje
4. Kiszivárog egy felvétel a vonakodó és káromkodó Karácsonyról
5. Az MSZP-s miniszterelnök-jelölt visszalépett, nincs párttag jelöltjük, a felépített kampányuk összeomlik
6. Az MSZP többnyire kiégett, régi arcokkal vágott neki a kampánynak 
7. Folyamatosan megy a huzavona a DK-val
8. Gyurcsány Ferenc (még mindig politikai aktor)
9. A DK nem veszt részt a parlamenti munkában, és ennek semmi jelentősége nincs 
10. Az LMP alapító és meghatározó arca (Schiffer András) visszavonul a napi politikától és tisztségeitől
11. AZ LMP fiatal politikusa (Ungár Péter) nem megfelelően viselkedik a Momentum fesztiválján
12. Az LMP Ron Werbert kéri fel kampánytanácsadónak (van-e rosszabb hírű ma Magyarországon?)
13. Az LMP összefog Gémesi György 0,00%-os pártjával (Új Kezdet)
14. Gémesi a lista elején (3.), de nem akar képviselő lenni
15. Az LMP és a Momentum egyébként senkivel nem fog össze hivatalosan
16. A Momentum kipukkadt, nem tud tematizálni, nincsenek újabb, figyelemfelkeltő akciói (a beharangozott ügynökakták feltárása is hamvába holt)
17. A Jobbik is csak fut az események után, nem tud megfelelően reagálni a támadásokra, és a bérunió önmagában nagyon kevés
18. A Jobbiknak sokszor még mindig a múltja a legnagyobb gondja
19. Nincs egy ember, aki meg tud jelenni Orbán ellensúlyaként, kihívójaként (van Szél Bernadett, Karácsony Gergely és Vona Gábor, három az egy ellen - ki ül majd le egy miniszterelnök-jelölti vitára?)
20. Liberálisok - Fodor Gábor egyszemélyes pártja, valami?
21. Kétfarkú Kutya Párt - vicces, de...
22. Jólét és Szabadság - van még?
23. A MoMa - Bokros Lajossal - összefog a DK-val (minek?)
24. Munkáspárt - még mindig Thürmer az elnöke?
25. Vágó Gábor egyedül akciózik (sikertelen népszavazás), Pukli István kihátrált a saját pártjából, Gulyás Márton egyszemélyes, a fekete ruhás nővér nem erre számított

Ez így egyszerűen teljesen esélytelen bármiféle változás elindítására.

Az elmúlt hét híre ez volt, illetve lesz is még hetekig, de augusztus végéig biztos. Miért is? Igazából zseniális a legújabb kormányzati kampány, amelynek a lényege az, hogy féljünk, rettegjünk. Ismét csak jönnek a migránsok, ellepik a kedvenc nyaralóhelyünket. Nagyon ügyesen fel van építve, a nyár közepén nagyon sokan nyaralnak a Balaton partján, mikor, ha nem most kell félteni az ország tavát és környékét. Mikor, ha nem a legnagyobb turistadömping közben kell ledobni a migráns atombombát. 

Mindezt úgy, hogy a hivatalos és nem hivatalos kormányközeli médiumok gyönyörűen támogatják ezt a kampányt. A Híradó riportjában minden 10. szó Soros vagy Soros György, és gyorsan be kell vágni régi képeket is a Keletiből.

"Csak az nincs kimondva, hogy a koszos migráns a mi  tiszta tavunkban fog fürödni."

A közmédia mellett a Magyar Idők, a Lokál, az Origo, a 888 és sorolhatjuk tovább, mind óramű pontossággal hozza le ugyanazt az anyagot. Egyből megszólalnak a fideszes polgármesterek, országgyűlési képviselők, minden illetékes egyből tettekre kész, hogy megvédjen minket. Hogy ennek az atyja Arthur J. Finkelstein vagy Habony Árpád, azt nem tudjuk, de

zseniális, működik, ismét.

Azoktól a tényektől pedig nyugodtan eltekinthetünk, hogy jelenleg Magyarország szinte senkit nem fogad be. (Volt 1000 kopt keresztény papíron, akiket nem lehet fellelni. Pedig pozitív példaként is be lehetne mutatni őket.) Vagyis az az abszurdum, amit szeretnének belemagyarázni, hogy a határon egyébként be nem engedett emberek a Balatonnál táboroznának, teljességgel képtelenség. Hogyan táborozhatna valaki a tónál, ha egyébként törvényileg nem tartózkodhat Magyarországon? Részükről lenne a legnagyobb butaság táborba menni, ahonnan aztán könnyedén összegyűjthetnék és őrizetbe vehetnék őket. 

A migrációs útvonalakon teljes határzár van. Aki mégis oltalmazotti státuszt kap, vagyis ideiglenesen hazánkban tartózkodhat, az valószínű, hogy félszemű, félkarú, féllábú, megölték a családját, megkínozták, árva maradt és hasonlók. Ja, és gyermek vagy nő. Akiknek egyébként hivatalosan is helyük van a keresztény Magyarországon, hiszen oltalmazotti státuszt kaptak. 

Még véletlenül sem vagyok a bevándorlás híve, sőt, de azért ez már fáj.

- teszi fel a kérdést a fiatalok és a liberálisok mellett sok jobboldali szavazó is. Miért kellett megint túltolni valamit? Miért kell ez a faék egyszerű buta kampány? Miért kell kollektíven utálni Brüsszelt? Miért nem lehet inkább csak egy-egy intézkedésnek nekimenni? Ahogy Sorosnak is neki lehetett volna menni másképp, és nem a CEU-n keresztül. Most ott tartunk, hogy a Fidesz emelte piedesztálra Sorost, akinek a munkássága eddig erősen vitatott volt, de így, hogy egy egyetemnek mentek neki, mindezt elhomályosítja, és sokak szemében Soros lett a jó, Orbán meg a rossz. Megérte? Miért ezt az utat választották? 

Buldózerként kiáll Németh Szilárd, és a Fidesz évekre elvesztette a fiatalabb generációt. (Más kérdés, hogy ez is egy folyamat rész, a Fidelitas sehol nincs, nem hallani róluk semmit, mintha nem is léteznének, de a fiatalok lemorzsolódása sem új.) Nyilván 3,5 millió nyugdíjassal is lehet választást nyerni, de miért mond le a Fidesz a fiatalokról? 

Miért kell sorosbérencezni azt, akik ezzel az egésszel, vagy ennek módjával nem ért egyet? Most tényleg bérenc lenne Sólyom László, Solymosi Frigyes, Lovász László, Bod Péter Ákos, László Csaba vagy Navracsics Tibor?

Ha a Fideszből nézném a dolgokat, nem számítana, mint ír az Amerikai Népszava vagy a Guardian, mint mond TGM vagy Tóta W., mert tényleg nem fontos. De hogy mit mond a saját hátországom, mikor szól a saját pártcsaládom, mikor jelez a jobboldali értelmiségem, arra már sokkal jobban odafigyelnék. 

Zárójelben azért érdemes megjegyezni, hogy amit a CEU-n tanító korábbi fideszes szavazó kapott a gyűlölködésből, az ugyanúgy nem sok jót sejtet.

Láthatóan elfáradt a habonyi gyűlöletkampány. Való igaz, ideig-óráig nagyon is működőképes, de hosszútávon nem biztos. Igaz, hogy mobilizál, igaz, hogy a saját szavazókat fel lehet vele rázni. Az viszont az országot gyengíti, ha végletekig megosztott lesz. Ahogy Törökországban is látható, kicsivel több mint 50%-ot kaptak az igenek és majdnem 50%-ot a nemek (ha nem volt csalás és ámítás), vagyis totálisan megosztott Erdogan hazája. Nem is kell leírni, mikor erősebb egy ország, ha ilyen szinten megosztott, vagy ha nem. 

Olyan helyen élünk, ahol bizony sokszor lavírozni kell Nyugat és Kelet között. Úgy, hogy tudjuk, hogy az európai értékek és az Unió egy erős igazodási pont. Ettől még nem kell rosszban lenni az oroszokkal, és nem is kell mindenben bólogatni az Unióhoz, de tudjuk mikor és hol a határ. Nem nekünk kell szabadságharcot folytatni az orosz demokráciáért, nem nekünk kell rálépni a medve lábára. Viszont néha tudni kell nemet mondani, hogy ne mi legyünk a szócső. Ahogy tudtunk nemet mondani a wilkommenre. Azzal Orbán elsők közt és egyedül volt, aztán ahogy teltek a hónapok, szépen lassan egyre többen követték. Ma már egész más a helyzet, mint akkor, amikor megjelentek az első migránsok. De közel sem biztos, hogy ez a forgatókönyv majd működik a brüsszelezéssel és a sorosozással is, sőt, most pont az ellenkezője látszik.

Akkor vagyunk erősek, ha a lehető legtöbb szövetségest gyűjtjük magunk köré. A V4-ekkel jól működik az együttműködés, de ez önmagában kevés. Nyugati szövetségesek is kellenek, nem csak keletiek. Most ott tartunk, hogy lassan de biztosan (vagy inkább gyorsan és biztosan) veszítjük el őket. Ez biztos nem erősíti se a kormányt, se az országot.