"Inkább leszek szegény, de becsületes, mint valamivel gazdagabb, de olyan rongy, mint amiből sokat látok a magyar politikai életben."
Nyilatkozta Gyurcsány Ferenc az ATV-ben. Vagy ahogy a Heti Válasz fordította:
"Inkább a tisztességes szegénység, mint a tisztességtelen jómód."
Mit is lehetne erre mondani?!
"Kimentek a tankok, bejöttek a bankok."
Mondta Vona Gábor a Bankszövetség székházánál a Jobbik 1956-os megemlékezésén.
Nem lesz egyszerű a következő választási kampány. Vagy éppen nagyon egyszerű lesz.
A nemzeti ügyek kormánya az emberek oldalán áll, ezért az otthonvédelmi akcióterv intézkedéseivel megmenti az MSZP-kormányok mulasztásai miatt nehéz helyzetbe került devizahiteles családokat - tette hozzá.
Szinte minden benne van, aminek benne kell lennie - Szijjártó Pétertől.
Forrás: HVG
A Orbán Viktor egypárti alkotmányával cserbenhagyja az országot. Lemond a társadalom harmadáról, lemond arról, hogy munkához juttassa az embereket. Orbán Viktor alkotmánya nem vállal felelősséget azért, hogy a közösség segítse az emberek boldogulását, szociális biztonságát. Az LMP ezt fölháborítónak és elfogadhatatlannak tartja, ezért az alapvető jogaink védelme érdekében tüntetésre hívja az embereket.
Az alkotmányozással kapcsolatos országjárás során az LMP politikusai bemutatták, hogy az Orbán-alkotmány hogyan korlátozza a demokráciát, hogyan torpedózza meg a szociális biztonságot és hogyan lehetetleníti el a Fidesz demokratikus alternatívájának kormányzását.
Így szól az egyik legutóbbi LMP-s közlemény. Hogy Orbán Viktor kiről, miről mond le, vagy sem, az egy külön történet. Érdemes azzal is foglalkozni, hogy az LMP miről mondott le azzal, hogy kimaradt az alkotmányozás parlamenti vitájából.
"Alkotmányozással kapcsolatos országjárás" - írják a közleményben. Hallott erről valaki? Bekerültek a vezető hírekbe, illetve a hírekbe egyáltalán? Sok emberhez elértek? Nem. Megérte így a kivonulás, és a vitából való kimaradás? A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem jött be az alkotmányozsától való távolmaradás. Korábban is írtam arról, hogy az ellenzéki pártoknak politikai érdekük (is lehet), hogy az alkotmányozás sikertelen legyen.
Az LMP kezdeti kommunikációjából azt lehetett leszűrni, hogy nem csak az új témák felvetésében lehet más a politika, például a zöld kérdések erőteljesebb kéviseletében, vagy a kisebbségek és a szabadságjogok védelmezésében, hanem a politikai kultúra, a politizálás maga is más lehet. Például a konstruktív ellenzéki magatartás. Egyrészt ezért is érdemes lett volna képviselni "valamit" a vitában (lehet más, mint az MSZP), másrészt a saját politikai érdekük is ezt diktálta volna. Mert ha a parlamentben megvitatták volna az új alkotmány minden egyes problémás pontját, nagyban növélhették volna a pártba vetett hitet, amire sokat mondhatták volna, hogy lám-lám, tényleg ízekre tudják szedni az új alkotmányt, tényleg van erő és szakértelem ebben a pártban. Minden egyes vitatott kérdésben megmutathatták volna a felkészültségüket, tudásukat, és bizonyíthatták volna, hogy tényleg tudnak jobbat. Sőt, még látványos "műsort" is bemutathattak volan, ahogy a Jobbik tette.
A saját koncepció kevesekhez jut el, a néma országjárás szintén nem átütő. Egy 2/3-os többséggel való kemény vita már figyelemreméltó és figyelemfelkeltő lett volna. És utána ugyanúgy lehet nemmel szavazni.
Viták helyett egy, az eredetihez hasonlóan leegyszerűsített online kérdőv, egy MSZP-s politikusok által is meglátogatott kisebb (csak budapesti) tüntetés, és egy észrevehetetlen országjárás maradt.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miben más a politika?
Kiket érint?
A válasz nagyon egyszerű: mindenkit. Ha vázlatosan megnézzük, hogy milyen intézkedések vannak benne, akkor láthatjuk, hogy nincs olyan társadalmi csoport, réteg, akit nem érintenek az intézkedések. A Széll Kálmán Terv legfőbb elemei:
Fájdalmas lépések
A felsorolásból látható, hogy tényleg mindenkit érintenek az intézkedések. Ráadásul ezek jó része pénzelvonásról szól, ami azt jelenti, hogy fájdalmas lesz. Például a rokkanttá nyilvánítás rendszerének felülvizsgálata nagyon sok embert érint, és nem pozitív értelemben. Biztos, hogy csökkenni fog a rokkantsági ellátásra jogosultak köre. A gyógyszerkassza felülvizsgálta, a támogatási rendszer megváltoztatása minden bizonnyal a gyógyszerek árának emelkedésével jár, ami szintén rengeteg embert érint. A táppénz-folyósítás felülvizsgálata is arról szól, hogy erre a területre is kevesebb pénz jut, itt is szigorítást jelent az intézkedés. De a MÁV adósságrendezése is sokaknak fájdalmas lehet, ha például az igénybe vehető kedvezményeket, illetve a dolgozók létszámát jelentősen csökkentik. Sok konkrétum hiányzik még, de a bejelentésből látható, hogy nehéz hónapok, évek elé néz Magyarország.
Hogyan lehet jól megvalósítani, közvetíteni az intézkedéseket?
A nemrég bejelentett zárolások már most igen komoly feszültségeket generáltak, és várható, hogy ezek az érdekellentétek csak fokozódni fognak, így ismét nagyon fontos szerepe van a kommunikációnak.
Az intézkedések legfőbb célja az államadósság csökkentése, a rosszul, vagy pazarlóan működő rendszerek megváltoztatása, és a gazdasági növekedés beindítása, biztosítása. A kormány részéről mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy miért fontosak ezek az intézkedések. Mit jelent az államadósság terhe, mivel jár, ha nem csökkentjük, miért kell ezeket az intézkedéseket megtenni. Milyen fejlődés, növekedés indítható el a terv megvalósítása útján. Ezekre mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni, mert a fájdalmas intézkedéseket sokan érezni fogják, és ha nincs felvázolva egy jövőkép, egy cél, akkor hamar jön az elégedettlenség.
Fontos, hogy egyes intézkedések párhuzamosan fussanak. Például ha valaki elveszíti a rokkantsági ellátását, legyen lehetősége munkát találni, legyen az közmunka, vagy bármilyen más foglalkoztatás, de a lényeg, hogy legyen meg az esélye, hogy a kieső rokkantsági nyugdíjat más forrásból biztosítani tudja. A rokkantsági ellátás felülvizsgálata és a munkahelyteremtés egyaránt része, célja a tervnek. Mindez a közösségi közlekedés átalakítására is igaz, ha az nem jár a szolgáltatás színvonalának növekedésével, hatékonyságnöveléssel, akkor nem lesznek látható, kézzelfogható jelei az átalakításnak.
A fönt nem említett pártkasszák befagyasztása, a kisebb parlament, és a miniszterek szabadságának csökkentése inkább szimbolikus lépések. Értékelendő a szándék, de a program visszhangját nem ez fogja meghatározni, hanem az, hogy ki mit érez majd belőle. A rezsiköltségek befagyasztása ilyen, mindenki számára érezhető pozitív intézkedés lehet. Nagy kérdés, hogyan sikerül megvalósítani. Konkrétumok ebben a kérdésben is csak később várhatóak.
A reformok elnevezése (Széll Kálmán Terv) azt mutatja, hogy a kormány számára fontos a jó kommunikáció. Így nem Orbán-csomagról, vagy Matolcsy-csomagról, hanem Széll Kálmán Tervről lehet beszélni. Korábban a Széchenyi Tervnek is jó volt a kommunikációja.
A konkrétumok kidolgozása, a részletek bejelentése és megvalósítása még hátravan. Az lesz az igazán komoly feladat a kormány számára.
Orbán Viktor miniszterelnök Facebookon megjelent videóüzenetben válaszolt a nyugdíjpénztári átalakításokkal kapcsolatos aggodalmakra. A videóban három fontos üzenetet közvetít:
1. Nem lesz nyugdíjadó.
2. A nyugdíjbefizetésekből folyó kiadásokat a jövőben sem fizet ki a kormány.
3. A nyugdíjrendszer átalakításának oka: az államadósság.
A videó rövid, mindössze 2:27 hosszú. Üzenete tömör, világos, érthető. Az elmúlt hetek zavaros kommunikációja után szólalt meg a miniszterelnök. A fent említett három konkrétumon túl mást is üzen a videó:
1. Nem biztos, hogy szükség van nyugdíjbiztosra.
2. Biztos nincs szükség ellentmondásos nyilatkozatokra.
3. Nagy szükség van a jó kommunikációra, az üzenetek világos közvetítésére, és a miniszterelnök megszólalására.
A kormány szerdai bejelentése szerint nyugdíjmentő törvénycsomagot fogadtak el.
Mint ismert, lényege, hogy gyakorlatilag a jelenlegi formában vége a magánnyugdíjpénztárak.
Hogy ez jó vagy rossz, arra talán majd később térünk ki, de az intézkedést kommunikációs szempontból megvizsgálva, nyugdíjmentő törvénycsomagnak definiálni - zseniális.
Ezennel új sorozat indul Kommunikációs praktikák címmel.
Az elmúlt hét - az árvíz mellett - a magyar gazdaság állapotáról, egy esetleges államcsődről, a forint árfolyamának alakulásáról, a tőzsde zuhanásáról, de legfőképpen a kormányzati kommunikációról és annak hatásairól szólt. Nehéz megítélni, hogy a nyilatkozatok mennyire voltak szándékosak vagy "csak" szerencsétlenek, de az biztos, hogy ilyen következményekkel senki nem számolt.
A hiánycél és a bizalom
Az idei államháztartási hiánycél 3,8%. A választási győzelem után a piac még az 5,5%-os hiányt is elfogadhatónak tartotta, de még a távozó pénzügyminiszter szerint is elképzelhető a magasabb (4,2%-os) államháztartási hiány. Varga Mihály legutóbbi sajtótájékoztatója szerint tartani szeretnék a 3,8%-os hiányt. Ez részben ellentmond az eddigi várakozásoknak.
Úgy tűnt, hogy a 2/3-os győzelemben mindenki lehetőséget lát, esélyt arra, hogy az új kormányzat - akár a magasabb hiány terhére - olyan intézkedéseket hozzon, amivel serkenteni lehet a gazdasági növekedést, miközben rég várt strukturális átalakításokat is elindítanak. Ez a várakozás jelenleg is megvan. Az elmúlt hét kibeszéléseivel és/vagy ellentmondásos nyilatkozataival a bizalom csökkent. Pedig ez napjainkban - és a válság kezdete óta - a legfontosabb.
A jó kommunikációról
Sokadszorra hangsúlyozom, hogy a jó kommunikáció elengedhetetlen a sikeres kormányzáshoz. Kifelé (külföld) és befelé (belföld) egyaránt. Már tudjuk, hogy Kovács Zoltán felel a kormányzati kommunikációért, egy ötven fős csapat munkáját fogja koordinálni. A kommunikációs államtitkárság a Navracsics Tibor által vezetett Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alá tartozik. Lásztik, hogy fontosnak tartják a kommunikációt, a hírek szerint szakemberekkel teli profi csapat verbuválódik. A kormányzati arculat kialakítása is az államtitkárság feladatkörébe tartozik.
Az idézett fideszes politikusok nyilatkozataiért közvetlenül még nem ők felelnek, de ezt a problémát is orvosolni kell; iránymutatással, eljárásrenddel, erős központi kommunikációval. A kormányzati kommunikáció mellett rendezni kell a párt vezető politikusainak megnyilatkozásait is, hiszen Kósa Lajos vagy Pokorni Zoltán nem kormánytagok, de a Fidesz meghatározó emberei, és az utóbbi időben lavinát indítottak el bizonyos megnyilvánulásaik. Utóbbi feladat lesz nehezebb.
Az elmúlt napok eseményeinek tükrében kijelenthető, hogy időben jött a kijózanító pofon, egy négyéves kormányzati ciklus legelején. Ebből sokat lehet tanulni.