Politikazabáló

Nemrég kiderült, hogy nemsokára Budapestre jöhet Trump és Putyin, hogy itt egyeztessenek az ukrajnai háborúról. Talán túlzás lenne annak lezárását említeni, mert Zelenszkij nem lesz itt, az ukránokat nem képviseli majd senki, de nem is állnak úgy a tárgyalások. Inkább egy újabb taktikai időhúzásnak tűnik a budapesti találkozó, hiszen az alaszkai után sem történt semmi pozitív változás, nem volt előrelépés a háború lezárását illetően. De Putyin részétől az időzítés tökéletes. Amikor Trump Tomahawk cirkálórakétákat adna az ukránoknak (ami ellen az oroszok hevesen tiltakoztak), és Zelenszkijt a Fehér Házban fogadja, akkor megy bele egy ilyen találkozóba. Mindig időben ad valamit Trumpnak. Az alaszkai találkozó is ilyen volt, még amerikai földre is képes volt elmenni, sőt, az amerikai elnöki autóba is beszállt. 

Putyin sikere

Putyinnak már a találkozó ténye is hatalmas siker. Egy európai NATO tagállamban, egy EU-s országban látják vendégül úgy, hogy az ICC (Nemzetközi Büntetőbíróság) elfogatóparancsától sem kell tartani. Ráadásul egy baráti miniszterelnök a vendéglátó, akivel jó kapcsolatot ápol. Ezzel megtrollkodja mind a NATO mind az EU egységét, és gyengíti Brüsszelt. Van ebben egy jó partnere, Orbán Viktor. Békét valószínűleg nem fog kötni, hiszen az most nem célja. Putyint nem a NATO és nem az EU vezetői fogják majd a béketrágyaláshoz ültetni, hanem az orosz gazdasági problémák, amikor már a társadalom jó része megérzi a háború árát, legyen az benzinhiány, az életszínvonal romlása, belső feszültségek, a túl sok halott katona, stb. Nem véletlen, hogy Trump is gazdasági eszközökkel próbálja gyengíteni az orosz gazdaságot, és még Indiát is próbálja rávenni arra, hogy ne vegyenek orosz olajat. 

Trump sikere

Trumpnak akkor lenne sikeres ez a találkozó, ha lenne bármilyen előrelépés a háború lezárásában, hiszen neki most a béketeremtő imázs a legfontosabb, gyakorlatilag tényleg mindent megtesz a Nobel-díjért. Idén már elment ez a lehetőség, de ha folytatja a konfliktusok lezárását, akkor jövőre még megkaphatja. Persze csak akkor, ha közben Venezuelában (vagy máshol) sem eszkalálódik a helyzet. Ezt a konfliktust 24 óra alatt nem sikerült lezárnia, de nagyon sok fordulat volt már a háború kezelésében. Az első kudarcos Trump-Zelenszkij találkozótól eljutottunk oda, hogy erősebb rakétákat is adna, és valószínű, hogy az orosz finomítók elleni támadásokhoz stratégiai háttértámogatást is adnak.  

Orbán sikere

Orbánnak már a találkozó ténye is abszolút sikernek mondható. Egyrészt beérett az, hogy mindkét vezetővel jó viszony kialakítására törekedett. Tovább tudja vinni a "békepárti" kampányát. Most tekintsünk el attól, hogy általában az orosz verziót mondják fel ebben a kérdésben, és leginkább Ukrajnát támadják, az oroszokat nem. Emlékezetes Orbán Balázs 56-os elszólása, Magyar Levente trianonos hasonlata, vagy amikor Orbán megkérdőjelezte Ukrajna szuverenitását is. Plakát- és reklámkampányok sora jellemzi a közéletet, hogy rettegni kell a háborútól, mert a háborúpártiak háborúzni akarnak, de az ő olvasatukban ez azokat az államokat jelenti, akik Ukrajnát támogatják, és nem Oroszországot, aki elkezdte és nem akarja befejezni a háborút.

Egy ilyen találkozóra újabb kampányokat lehet majd felfűzni, hogy a magyar miniszterelnök az egyetlen "békepárti", és a  béke záloga is egyedül ő, hiszen mindkét vezetővel milyen jó viszonyt ápol. Nagyon jól jön ez neki a választási kampányban. Addig sem a MÁV, az egészségügy, az oktatás, az életszínvonal, az elveszett uniós pénzek, vagy a népességfogyás a téma. Nem véletlen, hogy ezzel is segíti a két elnök, hiszen már mindketten kifejezték, hogy jövőre is az ő győzelmét szeretnék.

Orbánnak akkor is siker ez a találkozó, ha nem kötnek békét. Ráadásul Brüsszel orra alá is dörgölheti, hogy ő egymaga többet tudott elérni a találkozóval, az ő politikája a helyes. Szerepét nagyban felértékeli, hogy összehozta a két vezetőt, és Zelenszkijjel szemben is egy fricska, hogy pont Budapesten. Szerepét felnagyítva, Európában megkerülhetetlen szereplőként tud majd mutatkozni. 

Bár a korábbi Budapesti Memorandumot is felrúgták az oroszok, és az ukránok sem lesznek jelen, az igazi siker mégis az lenne, ha érdemi előrelépés lenne a háború lezárásában, és nem csak egyéni sikereket tudnának learatni az egyes szereplők.

Az elmúlt napokban több helyen is olvasni lehetett, hogy az orosz hírszerzés nyíltan beavatkozott a magyar belpolitikába. A tartalom nem volt új, a Fidesz is gyakran hangoztatja: Brüsszel rendszerváltást szeretne Magyarországon, Magyar Péter lenne a kívánatos miniszterelnök és mindezt anyagiakkal is támogatják. Az újdonság abban volt, hogy ezt az oroszok is kinyilvánították. Meglepően egyező tartalommal. Hogy a kommunikációs stratégiát egyeztették-e a magyar kormánnyal, vagy sem, arra hivatalosan csak nem lehetne a válasz. 

Mi a célja?

De akkor mégis kinek jó ez, mi lehet a célja? Valójában mindkét politikai oldalnak jó lehet. Orbánék egyrészt elmondhatják, hogy már más is ugyanúgy látja, mint ők, ráadásul ha ezt egy titkosszolgálat erősíti meg, akkor annak hitelt is lehet adni. Ez egyrészt egy megerősítő üzenet a saját tábor felé, másrészt azzal is lehet riogatni, hogy a Nyugat be akar avatkozni a választásokba, de majd Orbánék megvédik a szuverenitásunkat. Most tekintsünk el attól, hogy pont az oroszok avatkoznak be. Az üzenet csak a saját tábor felé szól, őket kell felpörgetni, egységbe kovácsolni, semmilyen nemzetegyesítő, árokbetemető politikai szándék nincs jelenleg. Szavazókat sem szeretnének az ellenzéki oldalról, csak a saját elbizonytalanodó táborukat szeretnék megerősíteni. Valamint azzal is lehet riogatni, hogy Orbán jóban van Putyinnal, de az ellenzék vezetője meg nincs, ergo ha el akarjuk kerülni a sokat hangoztatott harmadik világháborút, akkor megint csak egyetlen egy ember képes erre Magyarországon. Itt nyer értelmet a bugyuta két tojásos (Magyar Péter a magyar Zelenszkij) kampány  A háborúval való riogatás a korábbi választásokon is nagyon jól működött. 

Mit kezdhet vele az ellenzék? 

Ugyanakkor Magyar Péterék számára sem olyan rossz ez a nyilvános orosz hírszerzési "jelentés". A választást a nyugati és a keleti világ közötti választásra lehet leegyszerűsíteni. Ahogy Orbán évekkel korábban erről értekezett, nyugatról a szabadság és a demokrácia, keletről az elnyomás és az autokrácia jön, lehet választani. Valamint a szuverenitásra felhúzott fideszes kampányt is gyengíti, ha az oroszoknak akarnak megfelelni, vagy csak ugyanazt az üzenetet mondják.

Korábban is volt rá példa, hogy egyet nem értők egymásnak mentek, kisebb-nagyobb szócsaták, üzengetések alakultak ki, ami egy ilyen hosszú ideje kormányzó nagy közösségben természetesnek mondható. Emlékezzünk csak Tarlós István klasszikusára: János a keresztneve, nem pedig Mindenható, utalt Lázár Jánosra. Az utóbbi időben mégis mintha megszaporodtak volna ezek a nyilvánosság előtti konfliktusok, ebből szemléztünk.

Lázár János vs. Mészáros Lőrinc

Lázár már többször hangot adott annak a véleményének, hogy az ún. luxizás mennyire káros a Fideszre nézve, kullancsokat emlegetett, de legutóbb már egy konkrét kérdésre is válaszolt, hogy arra a luxizásra gondolt, amikor Mészáros Lőrinc a NER elittel a BL-döntőre utazott magánrepülőgéppel és magánhelikopterrel.

Navracsics Tibor vs. Lázár János

Navracsics Tibor vs. Mészáros Lőrinc

Navracsics nyíltan beszélt arról, hogy konfliktusa van Lázár Jánossal, akitől bocsánatkérést vár, valamint kitért arra is, hogy ártalmas a luxizás, ő maga soha nem venne vadászkastélyt vagy Ferrarit. Előbbi Lázár Jánosnak van, utóbbiban Mészáros Lőrincet, a fiát, és Tiborcz Istvánt fotózták le korábban. Lázár hajlandó lenne a konfliktus feloldására, de azért folyamatosan támadják Navracsicsot. Két miniszter sajtón keresztüli üzengetése is érdekes, hiszen ezeket a kérdéseket bármelyik kormányülésen, vagy előtte-utána meg lehetne vitatni, de úgy látszik, már ennyire elmérgesedett a viszony.

Vitályos Eszter vs. Cser-Palkovics András

Vitályos Eszter vs. Papp László

A vita tárgya, hogy a kormányszóvivő síró-picsogó önkormányzatokról beszélt az egyik kormányinfón, amit a debreceni és a székesfehérvári polgármester is visszautasított. Utóbbival elvileg már rendeződött a viszony, de biztos nem tesz jót, hogy fideszes politikusok egymásnak üzengetnek a sajtón keresztül.

Kubatov Gábor vs. Csányi Sándor

Kubatov Gábor vs. Szöllősi György

Kubatovnak az MLSZ-szel és a Nemzeti Sporttal többször is konfliktusa volt, ezeknek mindig hangot adott. Az MLSZ legutóbbi szabályával az gondja, hogy több magyarnak (5) kell szerepelnie a csapatokban, vagy sok pénztől esnek el a klubok. A szabály Orbán Viktor óhaja volt, amit Csányi csak beépített a rendszerbe. Csányi azóta nem szólalt meg. A Sporttal pedig legutóbb már minden kapcsolat megszakított a klubelnök. 

Matolcsy György vs. Nagy Márton

Matolcsy György vs. Windisch László

A gazdasági a csúcsminiszter és a korábbi MNB-elnök közti konfliktus nem új, de mindenki azt várta, hogy Matolcsy mandátumának lejártával elhalkul. Ugyanakkor az ÁSZ-jelentés és a jelentős alapítványi vagyonvesztés után csak felerősödtek a konfliktusok. A kormányzat próbálja hárítani a felelősségét a vagyonvesztésben, de Matolcsy sem hagyta magát. A korábbi jegybankelnök és az ÁSZ elnöke közötti konfliktus azután durvult el, hogy az ÁSZ jelentést tett közzé a jegybanki gazdálkodásról és további vizsgálatokat indított el, majd oda-vissza üzengettek egymásnak.

Fideszes települések vezetői vs. központi utasítások

Arról is lehetett olvasni, hogyan veszik rá a kiszolgáltatottabb kistelepülések képviselőit az Ukrajna elleni kampányra, mert nehezen jön össze a kétmillió "voks". Ez is konfliktusforrássá válhat, bár a rendszer működése azért nem új, sokszor eddig is jóval több támogatást kaptak a fideszes települések, sőt, a kormánypártok pont ezzel kampányoltak korábban.  A szolidaritási adó miatti elvonás sok fideszes települést is érint, ami miatt többen is tiltakoztak, mert nekik a helyikkel nehéz elszámolni, hogy a fideszes kormány miért von el a fideszes önkormányzattól. 

Egyik konfliktus sem végzetes vagy olyan jelentős, de azt látni, hogy mindenki két fordulattal magasabb fokon pörög, kicsit mindenki érzékenyebb, és az ilyenek szaporodása már hatással lehet a közéletre.

Nemrég Orbán Viktor Dubajban beszélgetett Tucker Carlsonnal. Ebből a beszélgetésből szemléztem olyan részleteket, melyek az orosz-ukrán háborúval és a magyar-orosz kapcsolatokkal foglalkoznak. Nagy részük a Nyugatot, a nyugati politikusokat ekézi és Oroszországot egy racionális, kiszámítható és megbízható partnerként mutatja be.  

Orbán azt mondta, hogy a 2010-es hatalomra kerülése után megegyezett Putyinnal, aki azóta mindig tartotta a szavát. 

Ez minden bizonnyal így is van. Bár arról sokszor nem tud a közvélemény, hogy pontosan miben is egyeztek meg. Szijjártó Péter gyakori látogatásaiból se szokott kiderülni, hogy miért is találkozik olyan gyakran Lavrovval, a sajtóközlemények csak általános témákat említenek (európai biztonság- és energiapolitika). Legutóbb Simicska Lajos volt az, aki egy számára nem tetsző orosz üzletről beszélt. Ugyanakkor erre a "nekem tartja a szavát" hozzáállásra nehéz építeni a háborúval kapcsolatban, hiszen Ukrajna szuverenitását is több nemzetközi egyezmény garantálta, azokat mégsem tartották be. A háború kitörése előtt Putyin számtalanszor említette, hogy nem fogja megtámadni Ukrajnát, mégis megtette. A régióra vonatkozó minszki egyezményeket se sikerült betartani. 

Európában az elmúlt három évben azt mondták, hogy a háború jó, a béke rossz, és azok az emberek rosszak, akik a békét és a béketárgyalásokat akarták, mint például ő.

Ez így nem pontos, azt senki nem mondta, hogy a háború jó, és a béke rossz. Az orbáni béketervet kritizálták, mivel Orbán semmilyen támogatást (se katonai, se pénzügyi) nem adott (volna) Ukrajnának, és az oroszokra nézve hátrányos szankciókat is eltörölte volna (bár európai uniós országként megszavazta). Ezt pedig azért kritizálták, mert ha Ukrajna semmilyen nyugati támogatást nem kap, akkor az ország összeomlik, és Oroszország gyorsan győzedelmeskedik. Ezt nem akarta a Nyugat, csak Orbán.

Ez a háború nem Ukrajnáról szól, hanem a NATO bővítéséről, és a NATO akart az oroszokhoz közelebb menni, ezért Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Az oroszok kritizálták, de elismerték közép-európai országok NATO-tagságát. Bár megígérték nekik, hogy nem lesznek tagok, de azok lettek. 

Ez az áldozati szerep régóta a háború orosz magyarázatai között szerepel. Ugyanakkor Ukrajna NATO tagságáról nem volt döntés, és az egyhangú döntéshozatal miatt ezt akár egy tagország is megakadályozhatja (például Magyarország). Ahogy láttuk, hogy Finnország és a Svédország csatlakozását a végsőkig akadályoztuk. Putyin a háború kitörése után is gyakran hangoztatta, hogy a NATO-nak vissza kell térnie az 1998-as állapotokhoz, vagyis a keleti bővítés teljes visszaállítását szerette volna, és szeretné ma is. Valóban a NATO fenyegeti Oroszországot, vagy az oroszok fenyegetik a korábbi (szovjet) érdekszférájukban lévő országokat? A NATO tagságról a szervezet és az adott ország önállóan dönthet, ugyanakkor Oroszország birodalmi törekvéseinél nincs önálló döntési helyzetben az adott ország, régió, terület. A NATO egy független államok közötti védelmi szövetség, de akit Oroszország leigáz, az többé nem egy független, szabad ország. Itt nem a NATO-nak vannak birodalmi törekvései, hanem Oroszországnak. Putyin a mai napig fájlalja a szovjet birodalom és érdekszféra megsemmisülését. 

Ugyanebben az interjúban később viszont arról beszél, hogy ez két szláv nép testvérháborúja, nem a mi háborúnk.

Vagyis mégse a NATO miatt tört ki?! Itt kicsit ellentmondásos.

Mindig is tudtam, hogy a háború az oroszokat csak erősebbé teszi.

Jelenleg nem olyan erősek, mint a háború előtt. Bár Oroszország nem omlott össze, se a háború, se a szankciók hatására, de a jelenlegi helyzet egyáltalán nem pozitív: 2025-ben már a költségvetés 43%-át fordítják katonai célokra, jelenleg 21% az alapkamat és 9-10% az infláció. Nagy a munkaerőhiány és a katonai-emberi veszteségek is óriásiak. Nem véletlen, hogy már Putyin is nyitott a béketárgyalásokra.  

Az erős vezetők békét csinálnak, a gyenge vezetők háborút.

Nos, ez nagyon sok kérdést felvet, ezért csak egy felsorolással zárom: Ukrajna, Szíria, Irán, Tajvan, Kanada, Grönland, Panama. Reméljük, mindenhol béke lesz!

Donald Trump régi-új amerikai elnököt még be sem iktatták, de a furcsa kijelentései után már most ott tart, hogy több fronton is új konfliktusokat nyit. A választási kampányban még a Kína elleni vámháború volt az egyik legfontosabb gazdasági terve, valamint az a kijelentése, hogy 24 órán belül megoldja az orosz-ukrán háborút. Utóbbi már akkor sem tűnt valósnak, de arra kevesen számítottak, hogy mindez háttérbe szorulhat, mert a saját szomszédaival és szövetségeseivel szemben kezd háborúzni, egyelőre csak szóban, de bizonyos esetekben nem kizárva a katonai erőt sem. Magyarországon békepártinak lett elkönyvelve, lássuk, az elmúlt hetekben milyen kijelentésekkel, igényekkel állt elő:

1. Ultimátumot adott a Hamasznak, ha nem engedik el a túszokat a beiktatásáig, pokoli árat fognak fizetni. Részleteket nem tudni, hogy ez pontosan mit jelent.
2. Kanada legyen az USA 51. tagállama. A lemondását bejelentő Trudeau és a következő választásokon esélyes új miniszterelnök is elutasította ezt az igényt, vagyis a kanadai politika mindkét nagy szereplője ellene van, a lakossággal egyetemben.
3. Igényt tart Grönlandra. Ezt nem csak a grönlandiak utasítják el, de Dánia és az EU is, vagyis saját szövetségesei is teljesen abszurdnak tartják. (Még akkor is, ha a grönlandi amerikai részvétel az egyik legnagyobb veszélyt Oroszország számára jelenti.) 
4. Akár katonai beavatkozással is visszavenné a Panama-csatornát. Katonailag nem lenne egy komoly feladat, de teljesen felborítaná a térség eddigi biztonsági-politikai berendezkedését. 
5. Mexikói-öböl helyett Amerikai-öböllé nevezné át a két ország közti részt. Természetesen ezt elutasította a mexikói elnök. Mondjuk ennek inkább szimbolikus jelentősége van, de a "jó" viszonyt megalapozza a szomszédos országgal. 

Hogy a beiktatása után valóban lépéseket tesz a fenti igények érvényesítésére, illetve hogy mennyire gondolja komolyan ezeket, még nem tudni. A választási kampányban és a korábbi elnöksége alatt is gyakoriak voltak az abszurd, furcsa, nem annyira a realitásokat tükröző kijelentései, de azokat sokszor meg is változtatta, módosította. Az új elem, hogy nem feltétlenül a korábbi ellenségeivel (Kína, Irán, Oroszország) szemben tesz most erős kijelentéseket, hanem a közvetlen szomszédait és szövetségeseit támadja. 

A választási kampány során nagyon sok szó esik arról, hogy ki a háborúpárti és ki a békepárti. A választási kampány hevében bárkire rá lehet sütni bármelyiket, bár inkább a háborúpártiság az, amit előszeretettel használnak az ellenfél lejáratására. A kormány szerint a Nyugat azért háborúpárti, mert pénzzel és fegyverrel támogatja Ukrajna védekezését, miközben Orbán azt szeretné, ha ez a támogatás mielőbb megszűnne. Utóbbival Ukrajna elesne, az agresszor Oroszország győzedelmeskedne, és ezzel Ukrajna egy orosz bábállam lenne, elveszítve függetlenségét. Hogy ez miért célja a miniszterelnöknek, azt nem tudni. 

Az lehet vita tárgya, hogy kell-e támogatni Ukrajnát vagy sem, és ha igen, akkor milyen mértékben. Hogy kinek érdeke a háború és kinek nem, hogy ki és miért kezdte, vagy milyen következményei lehetnek a háború ilyen vagy olyan kimenetelének. Ugyanakkor a tények sajnos azt mutatják, hogy pont azok a leginkább háborúpárti politikusok, akik az elmúlt években Magyarország közeli szövetségesei lettek. 

Vlagyimir Putyin - Oroszország

Két éve megtámadta Ukrajnát, ami elsősorban egy területszerző háború. Egyhetes háborúra készült, de ez nem jött be, azóta nagyon elhúzódnak a harcok. Putyin többször kifejtette, hogy számára a Szovjetunió összeomlása tragikus volt, és legszívesebben azt a birodalmat építené újra. Háborúzott már Csecsenföldön, Grúziában (Észak-Oszétia), igényt tart Transznisztriára, és 2022-ben is pillanatok alatt bevonult Kazahsztánba, amikor ott zavargások törtek ki. Több afrikai államban is kormánybuktató erőket támogatott, jelentős befolyást szeretve a kontinensen. Támogatta a szíriai elnököt, amikor polgárháború tört ki az országban, csapatai azóta is az országban vannak.

Milorad Dodik - Bosznia-Hercegovina

Dodik a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, akinek jelentős anyagi és politikai támogatást nyújt a kormány. Pedig Dodik nem ismeri el a srebrenicei mészárlást és mindent megtesz azért, hogy Bosznia-Hercegovinából kiváljon a Boszniai Szerb Köztársaság. 

Recep Tayyip Erdogan - Törökország

A szíriai polgárháborúban meggyengült arab ország északi részén több helyen is behatolt Szíriába, és az elfoglalt részeket azóta is ellenőrzés alatt tartja. Emlékezetes volt, amikor még egy orosz vadászgépet is lelőttek, akkor kicsit fagyossá vált Putyin és Erdogan viszonya, de ez azóta rendeződött. Folyamatosan fegyverrel harcol a kurdok ellen, valamint Gáza miatt látványosan szakított Izraellel, megszakítva a kereskedelmi kapcsolatokat is.  Erősen támogatja a Hamászt, aminek egyes vezetői Törökországban élnek. 

Hszi Csin-ping - Kína

A Kínai Népköztársaság elnöke igényt tart Tajvanra, talán sose volt még ilyen közel a sziget elfoglalása. Egyes elemzők szerint a legrosszabb esetben is 5 éven belül lerohanhatja. Látványos és erős fegyverkezésbe kezdett. A Dél-kínai-tenger feletti teljes ellenőrzést szeretné megszerezni, emiatt többször is összetűzésbe került a Fülöp-szigetekkel, de ezt a tervet a tenger összes érintettje ellenzi. Ami szintén aggodalomra ad okot, hogy azt is elérte, hogy akár élete végéig elnök lehet. 

Ilham Alijev - Azerbajdzsán

Az azeri elnök kiszorította az örményeket Hegyi-Karabahból, egy párhetes véres, majd egy párnapos rövid háborúval. Földgázbevételeinek jelentős részét haditechnikai fejlesztésekre fordította, jelentősen növelve régiós katonai erejét. Örményország legutóbb 4 falvat is átadott az azerieknek, de Azerbajdzsán Nahicseván nevű exklávéja miatt az örmények nem lehetnek nyugodtak, mert Alijev összeköttetést szeretne az anyaországgal. 

Benjamin Netanjahu - Izrael

A Hamász 2023-as terrotámadása után számítani lehetett rá, hogy az izraeli hadsereg bevonul Gázába és ott helyben meggyengíti a Hamász birodalmát. Ez a háború is elhúzódik, a kezdeti jogos válaszcsapás utáni műveletek számos kérdést felvetnek, főleg a civil életek miatt megosztó lett. Emellett Szíriában és Libanon déli részén is rendszeresen támadnak Irán által támogatott állásokat - bár ezek önvédelmi jogosságát nehéz kétségbe vonni. Az iráni rakétaesőre viszont nem volt jelentős a válaszcsapás, nem eszkalálódott a helyzet. A Szíriában lévő iráni követségi épület lebombázása komoly eszkaláció lehetett volna.

Néhány kiegészítés még:

Csád

A politikai zavargások forgatagában lévő országba katonákat akarunk küldeni. Az események jelentős orosz kavarás mellett történnek.

Irán

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemrég meghívta Mahmoud Ahmadinezsad volt iráni elnököt, aki korábban a holokausztot is tagadta és nagy szerepe volt Irán atomhatalmi törekvéseiben. Irán idén nyíltan megtámadta Izraelt és proxy háborút folytat Jemenben, Libanonban és a gázai övezetben is. 

NATO

A szervezet tagjaként akadékoskodtunk Finnország csatlakozásánál és a végsőkig húztuk Svédország csatlakozásának támogatását is, ami nem biztos, hogy jó üzenet katonai szövetségeseink felé. Ugyanakkor remek üzenet Oroszország felé. 

Ezek után mindenki eldöntheti, hogy a háborúpártiság csak egy újabb finkelsteini technika, vagy van mögötte komolyabb tartalom is. 

Korábban több kormánytag is kijelentette, hogy a készpénzt előnyben részesíti. Emlékezetes, amikor Szijjártó Péter 75 ezer forintos cipőjének fizetésekor azt mondta, hogy "csak a készpénz". De miért is? Mi baja lett volna, ha kártyával fizeti ki? Miért jobb kivenni az ATM-ből és utána bevinni egy boltba? Gulyás Gergely is beszélt a készpénzről a kormányinfón, de emlékezetes, amikor Orbán Viktor is egy köteg készpénzzel ment be egy ferencvárosi társasházba. Azóta sem derült ki, hogy miért. A Mi Hazánk legutóbbi parlamenti kérdésére a miniszterelnök azt válaszolta, hogy akár alkotmányba is foglalják a készpénz használatát. Korábban a kormány részéről a pénzügyminisztérium államtitkára állt ki a készpénz visszaszorítása mellett. Szakmai oldalról pontosan tudja, hogy miért. 

A készpénz hátrányai

Sokba kerül. Nem véletlenül kezdték el megszüntetni egyes helyeken. A készpénz előállítása, kezelése, begyűjtése, szállítása költséges. Nehezebb nyomon követni. Itt felmerül, hogy kinek származik ebből előnye? Annak, akinek van mit rejtegetnie, pl. adóelkerülés, nem tiszta forrásból származó jövedelem, esetleg illegális tevékenység, vagy éppen korrupció. Ezek mind-mind rosszak az államnak. Aki sok készpénz tart otthon, nem is tudja, hogy ha betörnek és elviszik, vagy tűzkár, vízkár, gázrobbanás miatt megsemmisül, akkor ha nincs biztosítása, a pénze is elveszett. Ha van is biztosítása, általában 50-100 ezer forintot fizetnek csak ki (egy átlagos lakásbiztosítás esetén is). Az sem véletlen, hogy bizonyos bankfiókok már teljesen készpénz mentesek, mert az bizony pluszköltség a bankoknak is. 

Érvek mellette

Lehetne mellette úgy is érvelni, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, akiknek könnyebb a készpénzt használni: idősebbek, szegényebbek, bankszámlával nem rendelkezők, akik készpénzben kapják a fizetésüket, bizonyos kistermelők, piacok, vásárok árusai, stb. Ezek teljesen jogos érvek lehetnének. De nem így érvelnek mellette. Sajnos az érvek leginkább a tudatlanságból és az összeesküvés-elméletekből eredő félelmekből fakadnak.

Gulyás Gergely is azzal érvelt a kormányinfón, hogy nem helyesli, hogy távoli (külföldi) adatközpontokban elemzik a felhasználók költési szokásait. Gondoljunk bele, milyen veszélyek vannak abban, hogy a bankok és pénzügyi startupok napi, havi, éves kimutatást készítenek arról, hogy mire mennyit költött az ügyfél. Ezekből kiderül, hogy mire kell jobban figyelnie, hogy tippeket és lehetőségeket adnak, hogyan lehet spórolni, megtakarítani, befektetni. Hogy az ügyfél maga állíthat be pénzköltési limiteket, válthat devizát, havi, napi megtakarítással élhet, és egy applikáción keresztül mindent el tud intézni. Hogy egy telefonnal vagy egy okosórával is tud fizetni a pénztárnál. Egy átlagfelhasználónak ez csak az előnyére válthat. És ha nem tetszik az egyik szolgáltató, átmegy egy másikhoz, mert ott előnyösebb opciók várják. 

A Mi Hazánk is attól fél, hogy a digitális fizetéssel teljesen kontroll alatt tarthatják a költéseinket, vagy éppen számlákat fagyaszthatnak be. Igen, a pénzmosási törvény pont azért létezik, hogy a fekete jövedelmeket kiszűrjék, visszaszorítsák, és talán az se baj, ha egy bűncselekménnyel érintett számlát befagyaszthatnak a hatóságok. Az államnak meg egyenesen jó, ha kevesebb a kontroll nélküli készpénzforgalom, mert az adóelkerüléssel az államot károsítjuk meg. Nem véletlen, hogy az online pénztárgépeket is bevezették, és utána megnőttek az ezekhez köthető adóbevételek. 

Szintén gyakori félelem a szélsőjobboldali körökben, hogy egy új világrendben "valakik" megszabják, hogy mikor mennyit költhetünk és azt is, hogy mire. Már hazánkban is vannak olyanok, akik ezért vették ki minden pénzüket a bankokból... De hogy kik és miért tennének ilyet, az nem derül ki. Könnyebb homályban hagyni. Ezeknek természetesen semmi alapja nincs. 

Tudatosság, oktatás, szabályozás

A pénzügyek kezelésében a legnagyobb veszélyt a tudatlanság jelenti. Sokan nem tanulják meg az alapokat, hogy mi az a hitel, hitelkeret, hitelkártya, minek mekkora költsége van, mibe érdemes befektetni és mibe nem, miért fontos a megtakarítás és még lehetne folytatni a felsorolást. Ausztriában a három legfontosabb érték egyike még mindig a megtakarítás. Nagyon fontos lenne a pénzügyi alapismeretek fejlesztése, amit már az alapfokú és a középfokú oktatásban is tanítani kellene. Sajnos erre nem igazán vannak tervei a kormányzatnak és a Mi Hazánknak se, pedig ha valami, akkor ez sokkal inkább az emberek érdekeit szolgálná. A készpénzhasználat melletti eddigi érvek mutatják meg a legjobban a pénzügyi alapismeretek hiányát. Pedig már egy alap pénzügyi felkészültség, tudatosság is hosszabb távon jobb életkörülményeket hoz magával. Erre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Szabályozói oldalról pedig támogatni kellene a digitális pénzügyeket, programokat, támogatásokat indítani, tudatosságot fejleszteni. Ebbe olyan rétegeket is bevonni, akiknek erre nincs lehetőségük, de csak az előnyükre válhat. További szabályozói feladat, hogy olyan jogi helyzetet teremtsen, amiben érdeke a szolgáltatónak versenyeznie az ügyfelekért és a jobb szolgáltatásért. A korábban bevezetett bolti pénztári cashback szolgáltatás például teljes kudarc eddig. 

Az Arthur J. Finkelstein-i úton halad már jó ideje a Fidesz. Ez kiválóan működött eddig. Ennek lényege, hogy

• mindent mérni kell
• a félelemre kell hatni
• lejárató, negatív kampánnyal kell élni az ellenféllel szemben

Ez a félelem és negatív kampány működik Gyurcsánnyal, Brüsszellel, a bevándorlókkal (mindegy, hogy menekült vagy migráns), és a Nyugattal szemben is. Évek óta professzionálisan alkalmazzák.

Ennek egyik eleme volt a pedofília közbeszéddé tétele, annak használata bizonyos társadalmi csoportok ellen, valamint az ellenfél lejáratására, tehát nem tényleges megoldásokra vonatkozóan, nem valós társadalmi vitaként. Ráadásul összemosták az addig is elítélt homoszexualitást a pedofíliával. 

Gyermekvédelmi törvényt alkottak, ami nem feltétlenül a gyermekek védelméről szól, de ki ne akarná megvédeni a gyermekeinket?! Már az elnevezés is hatásos. Gyorsan rá lehet sütni a törvényt meg nem szavazókra és annak kritikusaira, hogy ők nem védik meg a gyermekeinket, genderlobbisták, pedofiíliát támogatók, stb. Azóta könyveket kell fóliázni, filmeket, sorozatokat, kiállításokat kell aránytalanul korlátozni, de hogy valójában konkrétan hogyan is védjük meg a gyermekeinket a rájuk leselkedő veszélyektől, az nem derül ki.

A politikai cél fontosabb, mint a tényleges gyermekvédelem. Ebben is a finkelsteini módszert választották. Viszont azt annyira túlpörgették, hogy már fokozottan a közbeszéd és a politikai kampányok része lett. Tényleg érthetetlen ez a kegyelem, de nem tudjuk, hogy végül ki járta ki, ki akarta, miért, vagy csak egy fatális hiba történt. Ebben a helyzetben jött a botrány, amit nem lehetett túlélni. Mielőtt teljesen visszájára fordul a cél, gyorsan lépni kellett. Viszont ez a politikai termék kezd egyre nagyobb veszteségeket okozni a kitalálójának. Eddig három fontos fideszes bukott bele:

• Novák Katalin (köztársasági elnökként)
• Varga Judit (EP-listavezetőként)
• L. Simon Lászó (korábban, a Nemzeti Múzeum igazgatójaként)

Egyébként a migránsokkal szemben is problémát okoz az eddigi negatív kampány, már edukálni kell, hogy a vendégmunkásokat ne úgy kezeljék, gyűlöljék, mint az illegális migránsokat. Az egyik az ország hasznára lehet, a másik nem. Kivéve, ha magyarokat rúgnak ki az olcsó külföldi munkaerő miatt...

Sokkal nagyobb kérdés, mit indít el Varga Judit korábbi férjének igen éles és személyeskedő rendszerkritikája. Ilyen szintű kibeszélésre eddig nem volt példa:

"Egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben Tónik, Ádámok és Barbarák vígan röhöghetnek a markukba."

Az Orbán-kormány mostanában tálcán kínálja azokat a témákat, amelyekkel választókat lehetne nyerni, melyekkel a hitelességüket lehetne megbillenteni, de valamiért az ellenzék többsége nem csap le ezekre a lehetőségekre, és nem tartják napirenden ezeket a kérdéseket. Néhány ilyen téma az utóbbi időből:

1. 369 bezárt posta. Amikor a Gyurcsány-kormány idején bezártak egyet, a Fidesz falurombolást kiáltott, most akkor ezt mégis minek lehetne ezt nevezni?! Ráadásul az intézkedés fő kárvallottjai főleg a kisebb vidéki postát használók voltak. 
2. Ugyanez a helyzet a bezárandó vasútvonalakkal, bár a számuk jóval kevesebb - eddig. Elképzelhető, hogy az első 10 vonal után lesz még néhány, ha nem túl nagy a felháborodás, lemegy a tesztidőszak, és ezt is lenyeli a többség. Ráadásul ezeknél már fideszes polgármesterek és korábbi államtitkár került szembe a kormánnyal.  
3. Infláció. Már tíz hónapja 20% felett van az infláció, ami európai szinten is kiugróan magas. A kormány sokkal ügyesebben kommunikálja, hogy az év végére 10% alá csökkentik. Ez remek hír, de 10 hónapja 20% felett van, és akkor még néhány hónapig 10-20% között lesz. Miközben az Unió összes országában jóval alacsonyabb. Ezért ezt nem lehet a háborúra, Brüsszelre, Márki-Zayra fogni, mégis megteszik, de alig van rá ellenzéki válasz. Pedig csak az uniós számokat (vagy a közép-európai adatokat) és a magyar számokat kellene egymás mellé rakni, és már szembetűnő is a szakadék. 
4. A pedagógusok ügye. A Fidesz nagyon ügyesen azt kommunikálja, hogy a tiltakozások kifulladtak, csak egy kisebbség balhézik, amúgy Brüsszel miatt nem emelik a béreket, ami persze hazugság, de az üzenet átmegy. Naponta ezerszer kell elmondani, sulykolni és működik. Valójában tényleg komoly problémák vannak, a pályaelhagyás is gond, a helyettesítések is, a fizetések is, az oktatás színvonala is, sok témát lehetne és kellene ugyanúgy sulykolni, mert sajnos van miről beszélni. 
5. Adóemelések. Ebből több is van, például a KATA kivezetése, legutóbb a szocho bevezetése a megtakarításokra, korábban a több szektorra kivetett különadók (kiskereskedelem, távközlés, bankok, gyógyszeripar, MOL, stb.), amit a kormány megint csak ügyesen extraprofitadónak hív, de valójában kivétel nélkül mindent az ügyfelek és így az emberek fizetnek meg. A kormány üzenete könnyebben átmegy, a multik nyerészkednek, ezért drága minden, valójában ha nem kellett volna kivetni szinte az összes szolgáltatásra újabb adókat, nem emelkedett volna minden ennyivel. Az ellenzék helyében óriási számokkal lehetne dobálózni, hogy ezeket az adókat az emberekkel fizetteti meg a kormány... 
6. Brüsszeli pénzek. Miután hónapok, lassan évek óta nem érkeznek meg a pénzek, érdemes lenne felelősöket keresni, márpedig a kormány az egyedüli felelős. Mégis kitűnően hárítják át másokra; a baloldali képviselők miatt nem jönnek a pénzek, vagy hogy Brüsszel odaadta Ukrajnának. Mindkettő színtiszta hazugság, de a sulykolás, a propaganda könnyen el tudja hitetni az emberekkel. Az ellenzék miért nem sulykolja a felelősöket? Itt is óriási számokkal lehetne dobálózni, hogy a kormány miatt mennyi pénz hiányzik Magyarországról.
7. Vodafone-üzlet. A kormány üzenete rövid, tömör, stratégiai érdek volt, de ebbe is bele lehet kötni. Az árba is, és a stratégiai érdekbe is. Hiszen szabályozói oldalról mindent el tud érni a kormányzat, amit akar, lásd a kötelező akciókat a boltokban, vagy az extraadókat, árstopokat, moratóriumot, kamatstopot, stb. A Vodafone-üzlet több sebből is vérzik, hiszen végül az állam kisebbségi tulajdonos lett, akkor hol van itt a stratégiai érdek? Ráadásul a Yettelben is van már 25%-os részesedése az államnak. Ez a kérdés már teljesen elhalt a politikai közbeszédben.
8. Repülőtér visszavásárlása. Lehet mondani, hogy stratégiai érdek, de akkor miért adta el korábban az Orbán-kormány a 25%-os megmaradt tulajdonrészt, ami most óriási pénzeket ér, a tulajdonosi felelősségről nem is beszélve. Ráadásul a repülőtér fejlesztéseinek látványos akadályozása (vasút, parkoló, 1-es terminál, stb.) azért, hogy így bírják rá a tulajdonosokat az eladásra, egyáltalán nem az ország és nem is az emberek érdeke, hiszen így évekig sokkal rosszabb szolgáltatáshoz jut mindenki, aki a repülőtéren megfordul, akár magyarok, akár külföldiek. Ezek a módszerek sem az ország érdekét szolgálják. Ezt a kérdést sem "üti" az ellenzék. 
9. Embercsempészek szabadon engedése. Évek óta folytatott migrációellenes kampány után ez sehogy nem állja meg a helyét. Melyik embercsempészt tart vissza az, hogy ha itt elkapják, úgyis kiengedik, csak az országot kell elhagynia, OK, eddig sem letelepedni akart itt, hanem átutaztatni embereket... Sehol nincs már a közbeszédben. 
10. Akkumulátorgyárak. Talán a debreceninek volt a legnagyobb visszhangja, mert az a legnagyobb és ott tiltakoztak a legtöbben, de mára az is elhalt. A kormány azóta számtalan új gyárat és gyárhoz kapcsolódó mellékberuházást jelentett be. Hogy ez jó a magyar embereknek vagy a gazdaságnak, arról még vita sincs. Hogy elbírja majd ezeket az ország energiával, munkaerővel, vízzel, stb. senki nem tudja, mert erről se tájékoztatás, se vita nincs. 

Ha az ellenzék valami sikert szeretne elérni, akkor ezekkel a témákkal is foglalkoznia kellene, tematizálni a közbeszédet (vagy legalább megpróbálni), újra és újra elmondani, éppen úgy, ahogy a Fidesz csinálja, hiszen a témák adottak, csak a technikát kellene ellesni, és még hazudniuk sem kell hozzá.

A sokadik akkumulátorgyár vagy hozzá kapcsolódó üzem érkezését jelentette be a külügyminiszter az elmúlt időszakban. A megvalósult, a folyamatban lévő, és a tervezett beruházásokat tavaly decemberben térképre tett a Magyar Narancs. Ezeken az újabb bejelentések még nincsenek is rajta. De milyen szerepet tölthetnek be a beruházások a magyar politikában, és a jövőre tartandó önkormányzati és európai parlamenti választásokon? Hogyan kezeli a kormány és az ellenzék ezeket a beruházásokat? Melyik tudja jobban a maga javára fordítani? 

A legnagyobb visszhangot a debreceni CATL gigaberuházás váltotta ki. A közmeghallgatás botrányos képsorai megmutatták, hogy hiába óriási fideszes bástya a város, igen sokan ellenzik a gyár felépítését. Sok minden ellen tiltakoztak a helyiek, legyen az a gyár mérete, vízigénye, veszélyessége, helye, hogy termőföldekre is építenék, és még a szükséges munkaerőt sem biztos, hogy meg tudják oldani helyiekkel. A legtöbb ellenzéki párt is beleállt a beruházásba, de végül nem sikerült megállítani, a tiltakozások kifulladtak.

A kormányzat is sokat tanult belőle, azóta nem kötelező ilyen közmeghallgatást tartani, a népszavazási kezdeményezéseket elgáncsolták és a tiltakozókat is negatív színben tüntetik fel a saját médiájukban. Többé nem létezhet aggódó mikepércsi családanya, csak az ellenzék - és a dollárbaloldal - által felhergelt nemzetellenes aktivista. Szijjártó Péter kifejtette, hogy ezek a beruházások eldőltek, gyakorlatilag kár tiltakozni, mert mindenképpen megépülnek. Göd esetében pedig még az adóbevételeket is elvették (az akkor még nem fideszes) várostól, és a gazdasági övezet besorolását is megváltoztatták.

Hogyan válhatnak a beruházások a kormány hasznára?

A kormány mondhatja, hogy ezek a befektetések óriási előnnyel járnak az ország szempontjából, mert

• hatalmas összegű külföldi beruházások
• sok munkahelyet teremtenek
• adóbevételeket is hoznak
• az ország GDP-jéhez látható módon járulnak majd hozzá
• egy viszonylag új iparágban lehet az országnak világviszonylatban is meghatározó szerepe
• a keleti nyitás újabb állomása, hiszen főleg Ázsiából érkeznek ezek a cégek
• leginkább Kínából, akivel szerintük most kell nagyon jóban lenni
• idővel az összeszerelés után a fejlesztést is ide fogják hozni
• aki tiltakozik a gyárak ellen, az ország ellen van

Mibe kapaszkodhat az ellenzék?

• környezetszennyező beruházások
• termőföldre építkezni hibás elképzelés
• külföldről kell munkaerőt idehozni (ahogy már most is sok üzem esetében)
• összeszerelő ország leszünk, nem innovatív fejlesztések és nem szolgáltatóközpontok épülnek
• nagyrészt kínai beruházások, tovább nő a kínai kitettségünk
• óriási energiaigényük van, amiből most sincs elég (a víz és az áram esetében különösen)
• az infrastruktúra kiépítése sokszor az állam költsége
• a kormány lesöpri az asztalról a tiltakozásokat, nem veszi figyelembe a helyiek érdekeit
• pont arra a félelemre építhetnek, ami a kormányzatnál már évek óta működik (lásd migránsok, melegek, Brüsszel, háború)

Mindkét félnek vannak érvei és ellenérvei, nagy kérdés, hogy ki fogja tudni ezeket jobban hangsúlyozni és használni a következő egy évben, vagy a választási kampány során. Az már most látszik, hogy értelmes párbeszéd nem nagyon fog kialakulni, pedig nagy szükség lenne rá. A többség nem tudja, hogy az anód és a katód előállítása során mekkora áramigénye van a hűtő-fűtő rendszereknek, de ezt nem is kell tudni, viszont azt mindenképpen el kellene magyarázni, leginkább a helyieknek, hogy miért környezetszennyező, vagy éppen zöld beruházás egy ilyen gyár. Ennyi felépülő üzemet már nem lehet lokalizálni, már az ország nagy részében beszédtéma az ilyen gyárak létestése. Amikor felmerül egy város neve, mint újabb kiszemelt gyár célpontja, akkor egyből téma lesz a városban és a környező településeken. Biztos, hogy az akkumulátorgyárak létesítése a választások egyik fontos témája lesz, de még nem biztos, hogy ki tud belőle többet profitálni.