Politikazabáló

Sokan sok helyen elmondták a véleményüket a (készülő, majd megszavazott) új alkotmányról, de vajon lesz olyan alkotmánybíró, aki 2012. január 1-ig lemond, azzal az indokkal, hogy az új alkotmányt már nem védi? Mert ha igen... Mert ha nem... Mindekettő érdekes lenne. Lesz ilyen?

Nemrég elindult az angol nylevű Free Hungary oldal, mely Gyurcsány Ferenchez, illetve az MSZP-s Demokratikus Koalíció platformhoz köthető. A hír szerint "A honlap vállaltan progresszív baloldali értékrendet vall", és "tagjai az angolul beszélő itthoni és külföldi közönséget szeretnék tájékoztatni a magyarországi belpolitikai eseményekről, folyamatokról." Már maga a név is azt sugallja, hogy Magyarország nem szabad. Tényleg nem az?

Nem nehéz kitalálni, hogy Gyurcsány Ferenc legújabb ötletéről van szó. A kérdés csak az, hogy kinek/kiknek szánja, miért csinálja, és ami legfontosabb: kinek üzen ezzel az oldallal? Úgy tűnik, hogy leginkább a külföldieknek, és főleg a külföldi médiának. Két célja lehet: 1. Egyrészt próbálja meglovagolni az Orbán-kormánnyal szembeni szkeptikus, vagy erősen kritikus nemzetközi sajtóvisszhangot. 2. Másrészt mindent megtesz, hogy a saját megtépázott (európai) hírnevét külföldön is újra a régi fényében lássák, vagy legalábbis ne olyan rossz fényben, mint amilyenben eddig volt. A honlap létrehozása ennek a célnak az egyik eszköze lehet. Hiteles politikusként, valódi alternatívaként szeretne megjelenni, aki a demokratánál is demokratább. Nehéz megítélni, hogy az ebben a szerepben való tetszelgés elég-e ahhoz, hogy így is lássák őt. Feledésbe mehetnek a korábbi tettei? Lehet újra hiteles politikus Európában? Nehéz eléképzelni.

Egyre jobban körvonalazódik, hogy a volt miniszterelnök mindenképpen szeretne visszatérni a magyar politika legfőbb vonalába. Szinte minden nap blogol, vagy üzen a Facebook-oldalán. Orbán Viktor minden megnyilvánulását kommentálja. Legújabb akciójában már az utcára hív. (Külön fejezet lehetne, hogyan fér össze a korábbi utcai politizálást kritizáló hangnem a mostani felhívással és a parlamenti kivonulással.) 

Hazai megítélése még mindig nagyon negatív, csak egy szűk körben rajonganak érte, sokszor még az MSZP-nek is gondot okoz egy-egy megnyilvánulása. A Fidesznek addig jó, amíg megosztja az MSZP-t. A kormánypárton kívül az ellenzék többi pártja számára is elfogadhatatlan, a Jobbik és az LMP is megveti a Gyurcsány-korszakot. Ettől függetlenül nem sokat vesztett abból a hévből, ami korábban is jellemezte. Hazai és európai visszatérése is nehézkes, ezzel az új oldallal az utóbbi próbálkozását szeretné erősíteni. Ennek sikeressége - jelen pillanatban - erősen kétséges. Csak azt látni, hogy Gyurcsány nagyon akar, de hogy ennek a nagy akarásnak mi lesz a vége, még nem tudni. A mondás szerint nem sok.
 

A március 15-i megemlékezéseken sokan beszéltek a szabadságról, az akkori vívmányokról, hogy miért volt érdemes harcolni, mi az, ami azóta megvalósult, és védeni kell, mi az, ami napjainkban is aktuális. Délután a sajtószabadságért is tüntettek. Sok helyen beszámoltak róla, de egy dolgot nem lehet megtudni: mégis mennyien voltak a délutáni megmozduláson?

A HVG a szervezőre hivatkozva 50 ezres tömegről beszél, majd a cikkben 10-30 ezres létszámról. Az Index közel 30 ezres tömegről beszél, A Figyelő szerint 15 ezren voltak, a Hírszerző 8-10-20 ezerről ír. Ezután döntse el az ember, hogy akkor hányan is voltak ezen a megmozduláson? 

Mindig fontos a sajtószabadság, de a hiteles (és pontos) tájékoztatás is fontos lenne, mert anélkül keveset ér.

Kiket érint?

A válasz nagyon egyszerű: mindenkit. Ha vázlatosan megnézzük, hogy milyen intézkedések vannak benne, akkor láthatjuk, hogy nincs olyan társadalmi csoport, réteg, akit nem érintenek az intézkedések. A Széll Kálmán Terv legfőbb elemei: 

• a közösségi közlekedés rendszerének megváltoztatása (MÁV: adósságrendezés, Nemzeti Közlekedési Hatóság létrehozása > érintheti a Volánt és a BKV-t is)
• elektronikus útdíjrendszer bevezetése > e-útdíj
• a nyugdíjrendszer megváltoztatása (a rokkanttá nyilvánítási rendszer felülvizsgálata, a korkedvezményes nyugdíj eltörlése)
• a közmunkaprogram felülvizsgálata, új programok indítása
• a foglalkoztatottság létszámának növelése
• gyógyszerkassza megváltoztatása, a finanszírozás felülvizsgálata
• a táppénzfolyósítás felülvizsgálata
• új közszolgálati életpályamodell bevezetése
• új közoktatási törvény, új felsőoktatási rendszer bevezetése
• a tankötelezettség korhatárának leszállítása
• marad a bankadó, nem csökken a társasági adó
• államadósság-csökkentő alap létrehozása
• rezsiköltségek befagyasztása
• az adósságfék megjelenik az alkotmányban

Fájdalmas lépések

A felsorolásból látható, hogy tényleg mindenkit érintenek az intézkedések. Ráadásul ezek jó része pénzelvonásról szól, ami azt jelenti, hogy fájdalmas lesz. Például a rokkanttá nyilvánítás rendszerének felülvizsgálata nagyon sok embert érint, és nem pozitív értelemben. Biztos, hogy csökkenni fog a rokkantsági ellátásra jogosultak köre. A gyógyszerkassza felülvizsgálta, a támogatási rendszer megváltoztatása minden bizonnyal a gyógyszerek árának emelkedésével jár, ami szintén rengeteg embert érint. A táppénz-folyósítás felülvizsgálata is arról szól, hogy erre a területre is kevesebb pénz jut, itt is szigorítást jelent az intézkedés. De a MÁV adósságrendezése is sokaknak fájdalmas lehet, ha például az igénybe vehető kedvezményeket, illetve a dolgozók létszámát jelentősen csökkentik. Sok konkrétum hiányzik még, de a bejelentésből látható, hogy nehéz hónapok, évek elé néz Magyarország. 

Hogyan lehet jól megvalósítani, közvetíteni az intézkedéseket?

A nemrég bejelentett zárolások már most igen komoly feszültségeket generáltak, és várható, hogy ezek az érdekellentétek csak fokozódni fognak, így ismét nagyon fontos szerepe van a kommunikációnak. 

Az intézkedések legfőbb célja az államadósság csökkentése, a rosszul, vagy pazarlóan működő rendszerek megváltoztatása, és a gazdasági növekedés beindítása, biztosítása. A kormány részéről mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy miért fontosak ezek az intézkedések. Mit jelent az államadósság terhe, mivel jár, ha nem csökkentjük, miért kell ezeket az intézkedéseket megtenni. Milyen fejlődés, növekedés indítható el a terv megvalósítása útján. Ezekre mindenképpen nagy hangsúlyt kell fektetni, mert a fájdalmas intézkedéseket sokan érezni fogják, és ha nincs felvázolva egy jövőkép, egy cél, akkor hamar jön az elégedettlenség.

Fontos, hogy egyes intézkedések párhuzamosan fussanak. Például ha valaki elveszíti a rokkantsági ellátását, legyen lehetősége munkát találni, legyen az közmunka, vagy bármilyen más foglalkoztatás, de a lényeg, hogy legyen meg az esélye, hogy a kieső rokkantsági nyugdíjat más forrásból biztosítani tudja. A rokkantsági ellátás felülvizsgálata és a munkahelyteremtés egyaránt része, célja a tervnek. Mindez a közösségi közlekedés átalakítására is igaz, ha az nem jár a szolgáltatás színvonalának növekedésével, hatékonyságnöveléssel, akkor nem lesznek látható, kézzelfogható jelei az átalakításnak.

A fönt nem említett pártkasszák befagyasztása, a kisebb parlament, és a miniszterek szabadságának csökkentése inkább szimbolikus lépések. Értékelendő a szándék, de a program visszhangját nem ez fogja meghatározni, hanem az, hogy ki mit érez majd belőle. A rezsiköltségek befagyasztása ilyen, mindenki számára érezhető pozitív intézkedés lehet. Nagy kérdés, hogyan sikerül megvalósítani. Konkrétumok ebben a kérdésben is csak később várhatóak.

A reformok elnevezése (Széll Kálmán Terv) azt mutatja, hogy a kormány számára fontos a jó kommunikáció. Így nem Orbán-csomagról, vagy Matolcsy-csomagról, hanem Széll Kálmán Tervről lehet beszélni. Korábban a Széchenyi Tervnek is jó volt a kommunikációja. 

A konkrétumok kidolgozása, a részletek bejelentése és megvalósítása még hátravan. Az lesz az igazán komoly feladat a kormány számára.

Az MSZP és az LMP nem vesz részt az új alkotmányról szóló vitában, a Jobbik részt vesz, de már most kijelentették, hogy nem fogják megszavazni. A kormánypártok tavasszal mindenképpen szavazni fognak az új alkotmányról. Ez már eldőlt. Hogy kik vesznek részt és kik nem, az még csak eldőlni látszik, de valószínű, hogy a mostani helyzet nem fog változni.

A gesztusok és a feltételek árulkodóak

Az elmúlt napokban az alkotmányozás kapcsán több gesztust is tett a Fidesz. Elvetették az alkotmányozó nemzetgyűlés ötletét, majd Salamon László (KDNP) koncepcióját, az új alkotmány eredetileg tervezett húsvéti elfogadásához sem ragaszkodnak, a KDNP-vel is nyílt vitákat folytatnak. Legutóbb az LMP-nek látványos gesztust tettek: az Alkotmánybíróság visszakaphatja az ősszel elvett jogköreit - legelábbis egy részét. Vagyis látható, hogy a Fidesznek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több szereplőt bevonjon az alkotmányozásba, és ezért - valamilyen szinten - komopromisszumra is képes, de az eredeti koncepción a fontosabb kérédsekben nem változtat. A politikai racionalitást nézve érthető, hogy most él a lehetőséggel, ilyen felhatalmazással minden politikai erő élne, a kérdés csak az, hogy mennyire tudják "eladni" az új alkotmányt, hogy azt mindenki magáénak érezhesse.

A Jobbik hajlandó részt venni a vitában, nem nyújt be saját tervezetet, csak módosító javaslatokkal él, de már jelezte, hogy nemmel fog szavazni kormánypártok koncepciójára. Bár az előzetes elutasítás talán kicsit elhamarkodott lehet, bőven ráér, ha a szavazás előtt nyilvánítják ki a nem szavazatukat, mégis úgy tűnik, hogy a vitában a Jobbik viselkedik a leginkább konstruktív ellenzékként.

Az MSZP részéről világos a cél: semmilyen formában nem akarnak részt venni az alkotmányozásban. Ez a feltételikból is látszik: 1. Az új alkotmány koncepcióját 4/5-ös többség fogadja el. 2. Az alaptörvény csak két egymást követő parlament jóváhagyása után léphet hatályba. Az irracionális feltételekből is látszik, hogy az MSZP az egész alkotmányozást elutasítja, nem vesznek részt benne, inkább erre az elutasításra építenek a továbbiakban.  Várható volt, hogy a kormánypártok elutasítják ezeket a feltételeket.

Az LMP szerepe lehet a legellentmondásosabb. Új pártként úgy definiálták magukat, hogy legalább ugyanolyan távol legyenek az MSZP-től, mint a Fidesztől. Egyszerre ostorozzák a kormánypártokat és az MSZP-t, a Jobbikról nem is beszélve. Az alkotmányozásból kivonultak, és három feltételhez kötötték a részvételt: 1. Az Alkotmánybíróság jogköreinek visszaálíltása. 2. Az áprilisi határidő év végére tolása. 3. Az új alkotmány hatályba lépését megerősítő népszavazáshoz, vagy a következő parlament általi jóváhagyáshoz kötné. Utóbbi feltétel szintén irracionális, hiszen miért bízná a mostani többség a következő parlamentre a kérdést?! Ezt egyik politikai erő sem kockáztatná meg, nem is lenne értelme. Az LMP feltételei szintén árulkodóak.

Saját alkotmánykoncepciót is készítettek, ami egy kicsit ellentmondásos, mert Schiffer András többször érvelt úgy, hogy nincs alkotmányozási kényszer. Ha így van, minek saját alkotmánykoncepció? Ugyanakkor azt is jelentheti, hogy komolyan gondolják a kérdést, de azt nyilván maguk sem várják, hogy végül ez kerül elfogadásra. Koncepciójuk léte sokkal inkább összefügg az alkotmányozásból való kivonulással, ezzel is a kormány alternatívájaként szeretnének megjelenni. Saját szerepük így egyértelmű, de ha semmilyen formában nem vesznek részt az alkotmányozásban, azzal a konstruktív ellenzéki mivoltuk is elvész. Az úgynevezett más politika így már nem sokban különbözik az egykori ellenzéki pártok konstruktívnak nem nevezhető politikájától. Legyen szó a Fidesz elmúlt nyolc évéről, vagy az MSZP mostani ellenzéki szerepéről. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miben más a politika? A párt joggal köti feltételhez az alkotmányozásban való részvételt, de a túlzott feltételek könnyen azt a látszatot keltik, hogy a párt valójában nem is akar résztvenni az alkotmányozásban.

Ellentétes érdekek  

Az ellenzéki pártoknak egyszerűen politikai érdekük, hogy ne legyen sikeres az új alkotmány körüli vita, és így az új alkotmány elfogadása se. Ha a Fidesznek sikerülne bevonni a vitába az összes ellenzéki pártot, és végül egy olyan alkotmányt fogadnának el, amit - ha csak részben - de az elleznzék is támogatna, akkor az elsősorban a kormánypártok sikere lenne. "A Fidesznek sikerült az összefogást megvalósítania." De ez nem érdeke az ellenézki pártotknak. Ők éppen ennek az ellenkezőjében érdekeltek. Ne legyenek sikeresek a kormánypártok, sőt, legyen egy olyan döntés, amit négy éven keresztül tudnak kirtizálni, támadni, így ez a momentum is része lesz annak, hogy egy új alternatívaként jelenjenek meg. "Mi másképp csináltuk volna. Mi másképp fogjuk csinálni." Utóbbi elképzelés főleg a Jobbik és az LMP számára fontos, de az MSZP is építeni tud rá. Ha a Fidesz-KDNP sikeresen véghezvinné az alkotmányozást, az leginkább a kormánypártok sikere lehetne, és ebben egyik ellenzéki párt sem érdekelt. Az ellenzéki pártoknak nem kell támogatniuk az új alkotmányt, a politikai ésszerűség alapján ez érthető döntés lehetne, de a végszavazásnál is lehet nemet mondani, nem biztos, hogy jó döntés már a vitára is nemet mondani.

A kormány szempontjából a hét legfontosabb eseménye nem Orbán Viktor évértékelője volt, hanem az, hogy sikerült megállapodni az Európai Bizottsággal a médiatörvény módosításáról. Ezzel a megállapodással gyakorlatilag sikerült kihúzni a tiltakozók méregfogát. 

A kezdeti zűrzavar

A médiatörvény megszavazása utáni hazai és nemzetközi tiltakozásokat kezdetben nagyon rosszul kezelte a kormány.  Nem voltak felkészülve ekkora tiltakozásra, ráadásul a kérdés kezelésének sem volt egyszemélyi felelőse. A médiatörvény körüli vitákban a kormány részéről gyakorlatilag mindenki megszólalt, például Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, Martonyi János külügyminiszter, Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, de Nagy Anna kormányszóvivő, és Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője is megszólalt, majd később Orbán Viktor kormányfő is. Kezdetben mindenki elutasította a változtatás lehetőségét. 

Belátás

Miután felmérték, hogy a médiatörvény körüli vita semmiképpen sem használ Magyarországnak és a magyar EU-elnökségnek, gyors és hatékony lépéseket tettek a vita lezárására. Belátták, hogy módosítás az egyetlen megoldás a tiltakozók elhallgattatására. Orbán Viktor Európai Parlamentben elmondott beszéde után kevesebb mint egy hónappal megállapodás született a médiatörvény módosításáról. 

Vereség vagy győzelem?

Korábban a kormány nem akart változtatni a törvényen, most mégis megtette. De vajon miért? Igaz, hogy ezzel a lépéssel elismerik, hogy az eredeti törvényben voltak hibák, és ilyen szempontból ez a módosítás valamilyen szinten presztízsveszteséget okoz a kormánynak, de a másik oldalon sokan nyerhetnek (a már kialakult helyzethez viszonyítva). Aki ezek után is ugyanolyan hevesen tiltakozik mint eddig, az már a Bizottsággal is szemben áll, hiszen az Európai Bizottság "rábólintott" a módosított szabályozásra. Ráadásul ezek után a kormány könnyen háríthatja a felelősséget, azt hangsúlyozva, hogy a törvény mindenben megfelel az Európai Bizottság elvárásainak. Szájer József már használta is az új érvrendszert: "Aki az Európai Bizottság kérésének megfelelő módosítások után is kritizálja a magyar médiatörvényt, az nem az európai szabályok szerint játszik." 

Siker vagy csak részsiker?

Ahhoz képest, hogy milyen lassan és nehézkesen reagált a kormány a médiatörvény körüli bírálatokra, a megoldásban már nagyon gyorsak és hatékonyak voltak, és Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár személyében megtalálták a kérdés felelősét is.

A megállapodás után az Európai Parlament egy későbbi plenáris ülésére halasztotta a szavazást a magyar médiatörvényre vonatkozó határozatról. A kormány részéről ez mindenképpen részsikernek tekinthető. Ráadásul azóta fölmerült, hogy Brüsszel több tagállam médiatörvényét is megvizsgálná. Ezt az érvelést eddig csak a magyar kormány illetékesei használták a védekezésben, talán maguk sem gondolták, hogy ebből valóság lesz. 

Most elsősorban a megoldást, és a megoldás után eseményeket vizsgáljuk. A gyors megállapodás mindenképpen siker, de meg kell jegyezni, hogy a médiatörvény körüli vita önmagában többet ártott a kormánynak, amin csak enyhít a mostani megoldás sikerre.

Mégsem zárult le a vita?

Egyes civil szervezetek szerint nem zárult le a vita, mivel a megállapodás nem érintette az összes kifogásolt területet. A TASZ szerint a médiatörvény sem a magyar alkotmánnyal, sem pedig az Alapjogi Chartával sincs összhangban. Szerintük az Európai Bizottság nem vizsgálta például a médiatörvénynek a források védelméről szóló passzusát, a túlzottnak tekinthető szankciók kérdését, mint ahogy a csak a Fidesz delegáltjaiból álló Médiatanácshoz kapcsolódó kockázatokat sem.

Már korábban is fölmerült, hogy a médiatörvényt alapjogi szempontból is meg kellene vizsgálni. Ennek a vizsgálatnak az lenne a lényege, hogy kiderüljön, sérül-e a vélemény- és a szólásszabadság. Egyes civil szervezetek és az ellenzék szerint igen, a kormány szerint nem. A jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért (?) felelős biztos az a Viviane Reding, aki - ahogy már említettük - minden tagállam médiatörvényét megvizsgálná. Ez a lépés inkább azt jelzi, hogy kerülné az egy országra kihegyezett konfliktust. Állítólag korábban sem volt benne hajlandóság arra, hogy az alapjogi irányba vigyék el a kérdést. Ráadásul a civil szervezetek korábbi - több kérdést érintő - aggályaira is csak annyit válaszolt, hogy továbbította az aggályokat Neelie Kroes-nek. Annak a Neelie Kroes-nek, akivel most sikerült megegyeznie a kormánynak. Ezzel úgy tűnik, a kör bezárult.

Ettől függetlenül biztosra vehető, hogy az Európai Parlamentben a szocialisták, a liberálisok, és a zöldek tovább folytatják a tiltakozást. Várható, hogy Magyarországon az ellenzéki pártok és a civil szervezetek szintén tovább tiltakoznak a szerintük továbbra is rossz törvény ellen. Bár a vezérszónokukat elveszítették, továbbra is tüntetni fognak a sajtószabadságért (márc. 15.). De már ott lesz a kormány kezében a megállapodás, amire mindig hivatkozhatnak.

"Daniel Cohn-Bendit az Európai Parlament Torgyán Józsefe."

Kumin Ferenc, Az Este, 2011.01.19.

Köszönjük. :)

Nyílt konfliktus alakult ki a kormányban Navracsics Tibor és Rogán Antal, illetve közvetett módon Orbán Viktor között. Rogán Antal első javaslata szerint a Médiahatóság elnöke rendeletalkotási jogot kapna, az általa kiadott rendeletek pedig a jövőben jogszabályoknak számítanának. Ezután Navracsics Tibor jelezte, hogy a kormány (!) nem támogatja Rogán javaslatát, de később még visszatérnek rá. A kormány el is vetette a javaslatot. Ha itt lezárták volna a vitát, egy egyszerű konfliktusról beszélhetnénk, de a vita nem ért véget.

Ezután kiderült, hogy a frakció többsége mégis támogatni fogja Rogán javaslatát, és Orbán Viktor is a frakció álláspontját fogja követni, ahogy Szijjártó Péter közleménye fogalmaz:

"Orbán Viktor kormányfő a Fidesz-frakció döntésének megfelelően szavaz majd a parlamentben Rogán Antal fideszes képviselőnek azon javaslatáról, amely az alkotmányba foglalná a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökének rendeletalkotási jogát" - közölte az MTI-vel csütörtökön Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője. Szijjártó közleménye szerint "a miniszterelnök tiszteletben tartja a frakció döntését, és annak megfelelően fog szavazni hétfőn az országgyűlésben".

Másnap (2010.12.17-én) Navracsics Tibor Fiala János reggeli műsorában szokatlanul nyíltan beszélt erről a konfliktusról. (Fiala János rendszeresen beszélget Navracsics Tiborral a Rádió Q-ban hallható műsorában. Ezek a beszélgetések szokatlanul nyíltak és őszinték.) Az említett műsorban Navracsics világosan beszélt arról, hogyan éli meg ezt a konfliktust. Ilyen, a szövegkörnyezetből kiragadott, de pontosan idézett mondatok hangzottak el: 

- Ilyenkor az ember elgondolkodik azon, hogy 1. Igaza van-e az embernek?

 

2. A lojalitást illetően is elgondolkodik, legyen az a munkahely, a világkép, a párt és a kormányzás iránt. 

 

- Úgy tűnik, Rogán Antal jobban bírja a miniszterelnök bizalmát, mint én.

 

- El fogok gondolkodni azon, hogy hol a helyem.

 

- Ha elfogy a bizalom, azt meg fogják mondani.

Komoly mondatok és kritikák a miniszterelnök-helyettes szájából. A beszélgetésből érezhető volt, hogy Navracsics Tibort érzékenyen érintette ez a konfliktus, és főleg az, hogy akarata ellenére erőltetnek át valami a frakción, és a kormányon. Érdekes lesz ennek a vitának a vége. Navracsics Tibor akkor jön ki győztesen, ha az ő javaslata győz. Ha nem, akkor ennél is komolyabb vita alakulhat ki a kormányon belül. A következő frakcióülésen minden eldől.

Elgondolkodtató, hogy ez a kérdés megéri-e ennyit a Fidesznek, illetve a kormánynak. Banális lenne, ha ezért távozna - a sokak által a kormány eszének titulált - Navracsics Tibor. De pozíciójának gyengülése sem válna a kormány hasznára.