Politikazabáló

Az Orbán-kormány mostanában tálcán kínálja azokat a témákat, amelyekkel választókat lehetne nyerni, melyekkel a hitelességüket lehetne megbillenteni, de valamiért az ellenzék többsége nem csap le ezekre a lehetőségekre, és nem tartják napirenden ezeket a kérdéseket. Néhány ilyen téma az utóbbi időből:

1. 369 bezárt posta. Amikor a Gyurcsány-kormány idején bezártak egyet, a Fidesz falurombolást kiáltott, most akkor ezt mégis minek lehetne ezt nevezni?! Ráadásul az intézkedés fő kárvallottjai főleg a kisebb vidéki postát használók voltak. 
2. Ugyanez a helyzet a bezárandó vasútvonalakkal, bár a számuk jóval kevesebb - eddig. Elképzelhető, hogy az első 10 vonal után lesz még néhány, ha nem túl nagy a felháborodás, lemegy a tesztidőszak, és ezt is lenyeli a többség. Ráadásul ezeknél már fideszes polgármesterek és korábbi államtitkár került szembe a kormánnyal.  
3. Infláció. Már tíz hónapja 20% felett van az infláció, ami európai szinten is kiugróan magas. A kormány sokkal ügyesebben kommunikálja, hogy az év végére 10% alá csökkentik. Ez remek hír, de 10 hónapja 20% felett van, és akkor még néhány hónapig 10-20% között lesz. Miközben az Unió összes országában jóval alacsonyabb. Ezért ezt nem lehet a háborúra, Brüsszelre, Márki-Zayra fogni, mégis megteszik, de alig van rá ellenzéki válasz. Pedig csak az uniós számokat (vagy a közép-európai adatokat) és a magyar számokat kellene egymás mellé rakni, és már szembetűnő is a szakadék. 
4. A pedagógusok ügye. A Fidesz nagyon ügyesen azt kommunikálja, hogy a tiltakozások kifulladtak, csak egy kisebbség balhézik, amúgy Brüsszel miatt nem emelik a béreket, ami persze hazugság, de az üzenet átmegy. Naponta ezerszer kell elmondani, sulykolni és működik. Valójában tényleg komoly problémák vannak, a pályaelhagyás is gond, a helyettesítések is, a fizetések is, az oktatás színvonala is, sok témát lehetne és kellene ugyanúgy sulykolni, mert sajnos van miről beszélni. 
5. Adóemelések. Ebből több is van, például a KATA kivezetése, legutóbb a szocho bevezetése a megtakarításokra, korábban a több szektorra kivetett különadók (kiskereskedelem, távközlés, bankok, gyógyszeripar, MOL, stb.), amit a kormány megint csak ügyesen extraprofitadónak hív, de valójában kivétel nélkül mindent az ügyfelek és így az emberek fizetnek meg. A kormány üzenete könnyebben átmegy, a multik nyerészkednek, ezért drága minden, valójában ha nem kellett volna kivetni szinte az összes szolgáltatásra újabb adókat, nem emelkedett volna minden ennyivel. Az ellenzék helyében óriási számokkal lehetne dobálózni, hogy ezeket az adókat az emberekkel fizetteti meg a kormány... 
6. Brüsszeli pénzek. Miután hónapok, lassan évek óta nem érkeznek meg a pénzek, érdemes lenne felelősöket keresni, márpedig a kormány az egyedüli felelős. Mégis kitűnően hárítják át másokra; a baloldali képviselők miatt nem jönnek a pénzek, vagy hogy Brüsszel odaadta Ukrajnának. Mindkettő színtiszta hazugság, de a sulykolás, a propaganda könnyen el tudja hitetni az emberekkel. Az ellenzék miért nem sulykolja a felelősöket? Itt is óriási számokkal lehetne dobálózni, hogy a kormány miatt mennyi pénz hiányzik Magyarországról.
7. Vodafone-üzlet. A kormány üzenete rövid, tömör, stratégiai érdek volt, de ebbe is bele lehet kötni. Az árba is, és a stratégiai érdekbe is. Hiszen szabályozói oldalról mindent el tud érni a kormányzat, amit akar, lásd a kötelező akciókat a boltokban, vagy az extraadókat, árstopokat, moratóriumot, kamatstopot, stb. A Vodafone-üzlet több sebből is vérzik, hiszen végül az állam kisebbségi tulajdonos lett, akkor hol van itt a stratégiai érdek? Ráadásul a Yettelben is van már 25%-os részesedése az államnak. Ez a kérdés már teljesen elhalt a politikai közbeszédben.
8. Repülőtér visszavásárlása. Lehet mondani, hogy stratégiai érdek, de akkor miért adta el korábban az Orbán-kormány a 25%-os megmaradt tulajdonrészt, ami most óriási pénzeket ér, a tulajdonosi felelősségről nem is beszélve. Ráadásul a repülőtér fejlesztéseinek látványos akadályozása (vasút, parkoló, 1-es terminál, stb.) azért, hogy így bírják rá a tulajdonosokat az eladásra, egyáltalán nem az ország és nem is az emberek érdeke, hiszen így évekig sokkal rosszabb szolgáltatáshoz jut mindenki, aki a repülőtéren megfordul, akár magyarok, akár külföldiek. Ezek a módszerek sem az ország érdekét szolgálják. Ezt a kérdést sem "üti" az ellenzék. 
9. Embercsempészek szabadon engedése. Évek óta folytatott migrációellenes kampány után ez sehogy nem állja meg a helyét. Melyik embercsempészt tart vissza az, hogy ha itt elkapják, úgyis kiengedik, csak az országot kell elhagynia, OK, eddig sem letelepedni akart itt, hanem átutaztatni embereket... Sehol nincs már a közbeszédben. 
10. Akkumulátorgyárak. Talán a debreceninek volt a legnagyobb visszhangja, mert az a legnagyobb és ott tiltakoztak a legtöbben, de mára az is elhalt. A kormány azóta számtalan új gyárat és gyárhoz kapcsolódó mellékberuházást jelentett be. Hogy ez jó a magyar embereknek vagy a gazdaságnak, arról még vita sincs. Hogy elbírja majd ezeket az ország energiával, munkaerővel, vízzel, stb. senki nem tudja, mert erről se tájékoztatás, se vita nincs. 

Ha az ellenzék valami sikert szeretne elérni, akkor ezekkel a témákkal is foglalkoznia kellene, tematizálni a közbeszédet (vagy legalább megpróbálni), újra és újra elmondani, éppen úgy, ahogy a Fidesz csinálja, hiszen a témák adottak, csak a technikát kellene ellesni, és még hazudniuk sem kell hozzá.

Mindhárom eset óriási vihart kavart az utóbbi időben. Nem véletlenül, mert elég súlyos dolgokról van szó, de ami a legfontosabb, hogy ezeket nem kezelik jól, mármint kommunikációs szempontból. Persze vannak erkölcsi dilemmák is, például Orbán szerint ha hiba is volt kinevezni egy III/II-es államtitkárt, ennek ellenére marad. Miért is? Hogy illik ez össze a korábbi erős antikommunista iránnyal? Horn Gyulánál probléma volt a "Na és?", most meg ugyanaz a válasz? Erre nem elég a "na és?", ezt minimum a saját választóknak el kell magyarázni. 

Ugyanez a helyzet az internetadóval. Annak a tálalása egyenesen katasztrofálisra sikeredett. Korábban élesen kritizálták, most meg minden további nélkül bevezetnék. Ráadásul a mértéke is brutális volt, legalább is az első verzió szerint. Pedig ezt is fel lehetett volna építeni, meg lehetett volna csinálni sokkal kisebb károkkal. Már a neve is rémes, netadó, az internetet mindenki használja, mindenkinek szüksége van rá, mondhatni alapvető élelmiszer kategória, utána már magyarázhatod, hogy a szolgáltatók, a külföldiek, a csúnya multik fizetik, de innen már nehéz visszahozni, hogy nem, nem, nem a lakosság fizetni meg, mert de. Ahogy a tranzakciós illetéket - itt legalább kitaláltak egy nem kézzelfogható nevet - is a lakosság fizeti, mindenki megnézheti a számlakivonatát, de legalább az van a köztudatban, hogy a csúnya bankok. 

A kitiltásoknál hasonló a helyzet. Felkészületlen és koncepció nélküli volt a botrány kezelése, és jelen pillanatban is az. Először Rogán gondolta viccnek, majd Németh Szilárd "csúnya Amerika, csúnya Fletó, támad minket a gonosz" próbálkozása is rémes volt Az Estében, aztán Szijjártó amerikai útja se volt túl sikeres, Orbán pedig leginkább hallgat. Nem is feltétlenül neki kell megszólalnia, de valamilyen határozott, egységes kormányzati kommunikációra szükség van. Ilyen jelen pillanatban nincs. Pedig nem csak hazai szinten, külföldön is óriási szükség lenne rá, mert az ország és a kormány reputációja nagyon megsínyli ezt a történetet. Határozott intézkedések is kellenek, mert az, hogy Amerika mondjon neveket, mert nekünk fogalmunk sincs, nem segít. Egy gyors és alapos vizsgálattal le is lehetne zárni, akár néhány ember beáldozásával. Ha meg nincs semmi, akkor elő a transzparenciával. Sőt, még visszatámadni is lehetett volna, hiszen az is érdekes, hogy jelenleg nincs amerikai nagykövet Magyarországon, de az ügyvivő hirtelen kétnaponta nyilatkozik és hív össze sajtótájékoztatót. 

Sokadszorra is a kommunikáció fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Mindhárom esetet el lehetett volna adni, vagy meg lehetett volna védeni. (Zárójel a III/II-es esetet talán nem, az erkölcsi aggályokat is felvet.) De ahogy a sales-eseket arra tanítják, hogy a szart is el lehet adni - és tényleg -, úgy a politikában is ez a helyzet. Jelenleg óriási bukóban van a kormányzati kommunikáció, és ha ez gyorsan nem változik, további nagy bajok várnak a kormányra. 

- jelentette be Gyurcsány Ferenc, miután Bajnai hátrébb, Mesterházy előrébb lépett, és újra tárgyalnak az ún. baloldali összefogásról, amiben már a DK is szerepet kaphat. A hír hallatára Gyurcsány megszakítja külföldi nyaralását, és hazajön. Ennek nyilván örülnek a hívei, de érdekes megvizsgálni, kik nem örülhetnek neki annyira:

- a Fidesz és hívei

- a Jobbik és hívei

- az LMP és hívei

- az Együtt-PM-ből az exLMP-s PM-esek (Nekik lesz a legnehezebb megmagyarázni ezt az összeborulást. Karácsony Gergely, Jávor Benedek és Gyucsány egy listán? Elképzelhetetlen.)

- Bajnai is eléggé húzta a száját (meg eddig nem ezt akarta)

- az MSZP sem repdesett eddig érte

Valószínű, hogy a fenti szereplők mind úgy érzik, hogy 5 év kormányzás után, 2014-ben Gyurcsány Ferenc ne legyen már olyan fontos politikai szereplő, hogy komoly hírérteke legyen annak, hogy megszakítja nyaralását, és hazajön. Valamit nagyon jól csinál, hogy ez még mindig vezető hír.  

1. Már most elkezdődtek az ünnepélyes átadások. Nem a kampány hajrájában, hanem fél évvel előtte. Ügyes. Zeneakadémia, színház, kutatóközpont, sportcsarnok, és biztos ezután is minden hétre lesz legalább egy átadóünnepség. Még a 4-es metrót is megpróbálják lezárni. (Mondjuk aki azt átadja egyszer, az tényleg megérdemel még négy évet.) 

2. Stratégiai megállapodások kötése külföldi multikkal. A multiellenes belső kommunikáció mellé ügyesen felépítettek egy multibarát külső kommunikációt is. Hogy gazdaságilag mennyire hasznos egy ilyen együttműködés az adott cégeknek, az nem egyértelmű, de ki utasítana vissza egy kormány által kezdeményezett együttműködést?! Ilyenkor a belső kommunikáció a munkahelyteremtésre összpontosul, de kifelé is jó üzenet, hogy lám-lám, mégse multiellenes a kormány.

3. Kormányinformáció. Valószínűleg nem a legkorrektebb kampányfinanszírozási eszköz állami pénzből kampányolni, de hatásos, tele van az ország és a sajtó ilyen plakátokkal, "információkkal". Egyrészt olcsó, nem a pártnak kell fizetnie, másrészt nem a Fidesz vagy Orbán Viktor teljesít jobban, hanem az ország, vagyis az üzenet az, hogy TE is.

4. A bajai videó kezelése. A végén már mindenki csak magyarázkodott, az MSZP és a DK egymást hozta hírbe. Mindezzel csak nyert a Fidesz. Amíg az ellenzék "csalni akar", a Fidesz a hiteles áldozat.

5. Világos és megosztott kommunikáció. Vagy legalábbis sokkal tisztább, mint az ellenzéké. Hol Rogán Antal, hol Kocsis Máté, hol Zsigó Róbert vagy Hoppál Péter szólal meg, és Selmeczi Gabriella is megjelenik időnként. Nem egy emberre van kihegyezve. Még Kéri László kócosfogú megjegyzéséből is ők jöttek ki jól. Az MSZP-nél elfogadott, illeltve el nem fogadott lemondások kísérik a kommunikációt és a szóvivőt. A DK-nál Gyurcsány zizegése mindent visz, mindegy mit csinál, csak szerepeljen. (Egyébként ez is működik.) Az E2014-PM-nél szintén minden Bajnairól szól, vagy Juhász Pétert kell cáfolni, magyarázni. A Jobbiknak ki is a szóvivője? Ja igen, Mirkóczki Ádám. Viszont Vona Gábort is alig látni. Az LMP próbál kitörni ügyes akciókkal, talán még a leghitelesebb módon, de még mindig nagyon kicsik és kevesen vannak az áttöréshez. Egyedül a Fidesznél látszik a felépített stratégia. Hogy az üzenetekben sok a demagógia? Persze.

6. Rezsicsökkentés. Nagyon jól hangzik. Korábbi választási kampányokban a nyugdíj- és béremelések voltak a meghatározó elemek, most a háztartások kiadásának csökkentésén van a hangsúly. Ráadásul ezt fokozni is lehet, lásd pénzügyi rezsicsökkentés (!), legutóbb a BKV bérletek árának csökkentése, és ki tudja még mi jön a következő fél évben. 

7. A devizahitelesek megmentése. Ezzel is sok embert lehet megnyerni, igaz, a kormány már nem tervez olyan kritikus intézkedést, mint amilyen a végtörlesztés volt. A gyűjtőszámla kiterjesztése sem az a drasztikus módszer, amiről korábban szólt a kommunikáció. Ráadásul egyesek már elkezdtek gondolkodni, hogy a forinthiteleseket ki menti meg, vagy azokat, akiknek lehet, hogy nincs lakása, nyaralója, autója, de nem is vettek fel devizahitelt, viszont csak egy albérletük van, de azt nehezen fizetik. A megmentés most csak a gyűjtőszámlát jelenti. 

8. Adóemelés vs. adócsökkentés. A Fidesz az egyedüli, aki kiáll az egykulcsos adó mellett, a többi párt a progresszív adózás híve. Mindenki más adót fog emelni - ezt akarja és tudja is közvetíteni a Fidesz. Az adóemelés elkerülése egy igen hatásos érv lehet a kormánypártok mellett, hiszen ki akar több adót fizetni? 

Átadás, megállapodás, csökkentés, megmentés - kiváló hívószavak egy kampányban. Fontos megjegyezni, hogy nem az a kérdés hogy mindez helyes, vagy nem helyes, mi a jó, a követendő, vagy éppen elvetendő. Csak azt vizsgáljuk, hogy mennyire eredményes. A hatását tekintve úgy tűnik, hogy eddig működik. A végső eredményesség majd kiderül a választáson. 

Sokan emlékezhetnek a Fidesz(-MDF) 2002-es választási programjára és plakátjára, amelynek a főszereplője egy kisfiú volt. Az akkori kampányban odáig jutottak a szereplők, hogy még azt is kiderítették, a kisfiú nem is magyar volt. Mintha ennek bármi jelentősége lett volna. Ebből is látszik, hogy a kampányok mennyire túlfeszítettek, mennyire felülírják a racionalitást, mennyire más dimenzióba kerülnek a politikai aktorok, a különböző oldalakhoz húzó médiamunkások, és ezáltal a választók is. 

A következő parlamenti választás 2014-ben lesz, de a kampány már javában tart. Érdemes megvizsgálni, hogy állunk most. Az LMP a túlélésért küzd, időnként elkeseredetten, jelenleg nem igazán tud a kampányra koncentrálni. Csak reménykedhet, hogy bejut a parlamentbe. Ez az elsődleges célja, és csak hatodrangú kérdés, hogy egy kormánydöntő ellenzéki összefogás egyik szereplője lesz-e vagy sem.

A Jobbik sem mutat túlzott aktivitást. Van egy biztos bázisa, biztos a bejutása, csak az a kérdés, hogy jobban, vagy rosszabbul szerepel-e, mint négy éve. A párt kampánya még nem igazán kezdődött el. Hogy ez tudatos, vagy sem, nem tudjuk, bár a pártalapítvány körüli mizériából ítélve, akár az utóbbi is lehet.

Az MSZP az arénás évértékelővel megkezdte a kampányát, Mesterházy Attilát tolva az első sorba. A Fidesz 2002-es "A jövő elkezdődött" és az MSZP 2013-as "A változás elkezdődött" szlogenje között nincs sok különbség, de nem biztos, hogy ez lesz a végleges szlogen 2014-ben. A honlapról linkelhető videó profin meg van vágva, erőt próbál sugározni, de rettentő unalmas. Azért az MSZP próbál változtatni, új pártlogót csináltattak, és látszik, hogy nagyon akar a párt valami újat, valami jobbat mutatni, de nehezen sikerül kifogni a szelet a Fidesz vitorlájából: "támogatjuk a rezsicsökkentést, de..." Politikusok terén és ráférne egy ráncfelvarrás a pártra.

Az Együtt 2014 csapata talán mindenkinél jobban áll. (Lehet, hogy Szigetvári Viktor miatt, aki ért is hozzá.) Bajnaiék erős online kampányt folytatnak. Sok helyen látható a Bajnai Gordon arcképével vitt hirdetés. Érdekes, hogy a másik oldal még nem bolygatta, honnan is van rá pénz, de előbb-utóbb biztos megteszi. Bajnaiékat amúgy is komoly ellenfélként kezelik, szinte csak velük foglalkozik a Fidesz stábja. A kampányhoz kapcsolódó adatgyűjtés már hetek óta téma. Nem véletlenül, korábban a Fidesz is így kezdte, és milyen sikeresen kezelte az önként megadott adatokat a kampány hajrájában. Hogy mennyi támogatót, pénzt, paripát, szövetségest sikerül gyűjteni, még nem tudhatjuk. A közvélemény-kutatások szerint ingadozó a támogatásuk, de mint új erő, könnyebben győzhet meg bizonytalanokat, mint egy régi párt. Egy biztos, időben elkezdték a kampányt. 

Meglepő módon a legaktívabb kampánytevékenységet a Fidesz és a kormány végzi. Mindez csak az elmúlt 20 évet nézve meglepő, valójában nagyon megfontolt döntés. Érdekes, hogy a Fidesz és a kormány kampánya kettéválik, sok olyan reklám jelenik meg (online és offline felületen egyaránt), ahol csak a kormány van megjelölve, a Fidesz név nem is szerepel, csak a párt színe. Ilyen a jobbanteljesít kampány, ami okosan van felépítve.  

Emellett egyes a politikai intézkedések is a kampány részei, a legszebb példa a rezsicsökkentés, aminek ki ne örülne?! Mondjuk szolgáltatók, a bíróság és az EU, de szavazni nem ők fognak, így a Fidesz vállalható konfliktusokként kezeli a kérdést. Ráadásul az MSZP és a Jobbik is kénytelen volt melléállni. 

Igyekeznek megoldást találni a hallgatókkal való konfliktusra is. Talán belátták, hogy kiegyezés kell, mert az állandó tiltakozások nem nekik segítenek. Még mindig erőtlenek a kormányellenes megmozdulások, nincs bennük az átütő erő, ami a Fideszt is jelentős változásra kényszerítené. Sőt, időnként még nő is a kormányerők a támogatottsága, annak ellenére, hogy a többség szerint most is "rossz irányba mennek a dolgok". Tehát valamit mégis jól csinál a kormány, (vagy rosszul az ellenzéke).

A Fidesz olyan újításokat is bevet, mint a Napi Viktor alkalmazás, ami még csak iOS-en elérhető, de hamarosan lesz androidos változata is. Egyszerre vicces, és nagyon ügyes. Egy biztos: a közösségi és a modern médiát minden párt használja, és igen nagy szerepe lesz a kampányban. A pártoknak is jó, ha csak elindítanak egy üzenetet, amit aztán a saját támogatójuk visz tovább, mint reklámot. Ebben - a közösségi médiában - a kormányváltó erők a legaktívabbak, de minden párt beveti majd ezt a módszert.

Jelenleg a Fidesz és az Együtt 2014 a legaktívabb a kampányban, de ez bármikor változhat, még egy év van a választásokig. 

A legfrissebb hírek szerint Braun Róbert visszatér a politikába, sőt, egyenesen politikusnak áll. Mivel egy marketingstratégáról beszélünk, érdemes megnézni, hogyan kezdődik a visszatérése. Kicsit hangosabbra sikeredett, mint ahogy azt maga gondolhatta. A probléma nem a visszatérésével van, hiszen dolgozott Medgyessy Péter mellett, volt Gyurcsány Ferenc főtanácsadója, a legutóbbi időkben pedig Mesterházy Attilával "beszélgetett" a jövőről, tehát mindig a politikusok között mozgott. A politikát nem ismerőknek furcsa lehet, hogy miért akar valaki egy nyugodtabb életből politikusnak állni, hiszen Braun Róbert jelenleg is a Budapesti Corvinus Egyetem Marketingkommunikáció Tanszékének docense, és pár nappal ezelőtti lemondásáig a Magyar Nemzeti Bank elnökének is tanácsadója volt. 

Valójában Braun mindig közel volt a politikához, annak is a legmagasabb szintű irányítóihoz. Nagyon jól ismeri a szocialista politikusokat, de ami ennél is fontosabb, láthatja a párton belüli erővonalakat, ahogy a szakadékokat is. Komplex rálátása van a pártra, és annak szereplőire. Talán ezért is találta meg a jobboldali sajtó, és egyből lecsapott rá, amikor hibázott. Mert hibázott. Braun MNB-s alkalmazotti státusa elvileg kizárja a politikai szerepvállalást, ezért gyorsan le is mondott, de talán már későn, hiszen kiderült, a marketingstratéga már egy ideje tagja az MSZP-nek. Ráadásul ezt maga mesélte el a Lánchíd Rádiónak. 

Braun visszatérésének hibájával nehéz helyzetben hozta Simor András MNB-elnököt, akit ezek után már ezzel is támadhatnak, és támadnak is. Mesterházy Attila is magyarázkodásra szorul Braun tanácsai miatt, amelyek valójában nem is tanácsok, csak "beszélgetések".

Azt gondolhatnánk, hogy egy marketingstratéga kicsit felkészültebben kezd neki legújabb politikusi karrierjének. Időben lemond MNB-s tanácsadói posztjáról, és odafigyel a pártba való belépés időpontjára is, ráadásul nem a Lánchíd Rádiónak részletezi a bakit, hogy kevésbé legyen támadható. A másik oldalról vizsgálva az is érdekes, hogy miért támadják annyira Braunt. Valóban ennyire félni kell tőle? Tényleg annyi mindent tud, amit majd bevethetnek a szocialisták? Vajon lesz Braun-stratégia a 2014-es kampányban, vagy az azt megelőző időben?

Egyesek szerint Mesterházy Attila és az MSZP megerősítése a cél, hogy ne csak Bajnai Gordon legyen az egyetlen alternatíva Orbán Viktor ellenében. A jobboldal szempontjából veszélyesebb lenne, ha együttműködne a jelenleg Bajnai mellett dolgozó kommunikációs stratégával - a szintén filozófiát tanult - Szigetvári Viktorral. Braun visszatérése kicsit hangosra sikeredett, az, hogy mit hoz a szocialistáknak, még a jövő zenéje. 

Coca-Cola gyártósort avatott fel a miniszterelnök.

Orbán Viktornak ez egy fontos esemény volt. Itt meg lehetett mutatni, hogy nem minden multi ellen kell fellépni, hogy a multi értéket is képviselhet, nem ősellenség, pénzt hozhat az országba, munkahelyeket teremthet, és akkor az adóbevételekről nem is beszéltünk. Volt egy kis múltba révedés is, amivel történelmi kontextusba lehetett tenni a megnyitót. Jól jött a gyáravatás Orbánnak, az egyik legjobb brand a Coca-Cola, és jó üzenet a mostanában aggódó külföldi befektetőknek is.

Hogy ez mennyire volt eredményes, az majd később kiderül, nem is ezzel foglalkozunk, inkább azzal, hogyan tálalták az eseményt a legnagyobb magyar online médiumok. Ezen belül is a képek a meghatározóak, hiszen kevesen olvasnak végig egy - unalmas - gyáravatós (pontosabban gyártósoravatós) hírt, sokkal jobb, ha egyszerűen beszélnek a képek. Ez pontosan tudják az újságírók is, ezért érdekes megfigyelni, hogyan sikerültek ezek a képes beszámolók, és azokon hogyan ábrázolták a miniszterelnököt. 

Index

Az Index egy ideig vezető hírként hozta az eseményt, amin Orbánt igen előnytelenül, eltorzult arccal, a kólát nehezen emésztő emberként ábrázolják.

NOL

Meglepő módon éppen a Népszabadság Online hozta a legelőnyösebb képet Orbánról, ráadásul elkerülve az unalmas beszámolók megírását, egyből videóhírként tájékoztatott az eseményről. Igaz, hogy a "bekólázott" szó elemzése könnyen negatív értelmezést is nyerhet, de ha csak a képet vizsgáljuk, akkor a három közül még az legnormálisabb. 

Origo

Az Origo is inkább Orbán előnyösebb képeit mutatta, és a jobban sikerült MTI-képek közül válogatott a hírhez. Ezeken mindenki vidám, mindenki boldog, és Orbánt sem előnytelenül ábrázolják, így a beszámoló jóval pozitívabb képet mutat, mint az első esetben, sőt, ez már egy kicsit túlságosan vidám. Túl szép. Bár milyen legyen egy gyáravatás, ha nem örömteli?!

Konklúzió

Nagy következtetéseket nem vonunk le, csak azt, amit eddig is tudtunk, hogy a képek, a képes beszámolók ezerféleképpen bemutathatnak egy eseményt, és annak főszereplőit. Jelen esetben a miniszerelnököt sikerült hol így, hol úgy ábrázolni. Bizonyos mértékben ezek is hozzájárulnak egy politikus megítéléséhez, hiszen fontos a megjelenés, de nem ez a leginkább befolyásoló tényező. Sokkal inkább érdekes, hogyan tálalnak egy ilyen eseményt, hogyan illusztrálják a hírt. De ezt az újságírók nagyon is jól tudják.

Orbán egyébként nem panaszkodhat, hiszen Gyurcsányt komplett idiótaként ábrázolták az Indexnél, amikor kiderült, hogy a Sukoró ügyben nem nyomoznak tovább ellene. Persze, ha nem táncolt volna, nem lenne ilyen gif alkalmazás sem. 

 Fletó.gif

Sokan sokféleképpen vizsgálták az új adókat, azok gazdasági és társadalmi következmények, de az írásokból valami kimaradt, a politikai következmények vizsgálata. Ezt próbáljuk pótolni.

Az internetadó gyakorlatilag azért nem került bevezetésre, mert a közvélemény szondáztatásának eredménye egyértelmű volt. Nagy felháborodás kísérte és mindenki elvetette. Ugyanez a tesztelés elmaradt az SMS adó és a telekom (telefonálás után fietendő távközlési szolgáltatási) adó esetében, vagy legalábbis nem járt sikerrel. Hiszen a helyzet ugyanaz, mint az internetadónál. Népszerű, és a XXI. században nélkülözhetetlen szolgáltatások kerülnek megadóztatásra. Ráadásul ezek kedvelt termékek. Az ember szeret telefonálni, szeret SMS-t küldeni, vagy éppen szükséges.

Kicsit más a helyzet a pénzügyi tranzakciós adót illetően. Az ember kevébé szeret utalni, csekket feladni, befizetni, viszont szükséges (rossz), rá van kényszerülve. Ezen túlmenően probléma, hogy az új tranzakciós adó a feketegazdaság erősödését hozhatja, ami szembemegy a mindenkori kormányzati céllal, vagyis a gazdaság fehérítésével. A legfurcsább a 98%-os különadó eltörlése, amivel a "pofátlan végkielégítések rendszerének" vetettek végek. Ezek szerint csak időlegesen? Hogy lehet ezt kommunikálni ezek után?

Az új adók kivetésének politikai hatása annyira egyértelmű, hogy csodálkozik az ember, hogy nincs ott egy politikai szakértő, politológus, aki vázolta volna az új adók politikai következményeit, vagy ha van is, legalább meghallgatták volna. Mert a gazdasági szándék egyértelmű, nincs pénz, meg kell felelni az EU elvárásainak, a multiadókat ki kell vezetni, miközben az egykulcsos adóhoz nem nyúlnak (elsősorban elvi okok miatt), és a költségvetési hiányt is tartani kell. Valóban fontos, hogy lezáruljanak a kötelezettségszegési eljárások, főleg a túlzottdeficit eljárás, de ha elvi okok miatt nem nyúlnak az egykulcsos adóhoz, miért nem figyelnek arra, hogy a választási kampányban hirdetett adócsökkentés kormánya ne váljon az adókivetés kormányává?! Mert ezzel óriási labdát csaphat le az ellenzék, hitelességi örvénybe kerülhet a kormány, és ember legyen a talpán, aki megérteti az emberekkel (például) az SMS adó pozitív hozadékát. Marketinges szöveggel élve: ezt már nem lehet eladni. Ahogy a gazdasági célok egyértelműek, úgy a politikai következmények is azok lesznek. Ráadásul teret nyernek a félelmek, hogy mi lesz a következő: az okostelefon adó?!

Gyorskocsi Utcai Koalíció

Bárki bármit is ért rajta, jól hangzik. Van, akinek ez egy új ellenzéket, egy ún. olajfát jelent, más pedig azokat értheti alatta, akiket a Gyorskocsi utcában szívesebben látna. 

Az újabb hírek szerint Orbán Viktor nem tud arról, hogy Fellegi Tamás felajánlotta volna a lemondását. Ez a mondat azt vetíti előre, hogy Orbán nem fogja a felmentését kérni, nem fogja olyan könnyen elengedni Fellegi kezét, valószínű, hogy egy ideig még marad, vagy bizonyos strukturális átalakításokkal elérik, hogy a távozás ne legyen akkora presztízsveszteség se Orbán, se Fellegi számára. Orbánnak mindenképpen nehézség, hogy egyik bizalmasa bedobta a törölközőt. 

Fellegi távozásának körülményei azt mutatják, hogy nincs minden rendben a miniszter és a miniszterelnök között. Ha megvizsgáljuk a körülményeket, azt látjuk, hogy Fellegi akkor jelentette be, hogy távozni szándékozik, amikor Orbán külföldön volt. Ezután Szijjártó reakciója (ha Orbán hazajön, előbb konzultál miniszterével, és utána dönt a továbbiakról) is azt mutatta, hogy a lemondás Orbánékat is váratlanul érte. 

Normális esetben egy minisztercsere úgy zajlik, hogy kiáll a régi miniszter, a miniszterelnök, és az új miniszter, és bejelentik a váltást. (Nem a miniszter leváltásáról beszélünk, mert akkor a leváltott miniszter nyilván nincs jelen a sajtótájékoztatón, hanem lemondásról.) Nem ez történt, és azóta sincs új fejlemény a kérdésben, kivéve a fenti kétes mondatot. 

Sokakkal ellentétben úgy gondolom, Fellegi nem volt sikertelen miniszter. A külgazdasági kapcsolatokban kifejetetten sikeresnek mondható. Ki gondolta volna, hogy a kormány eléri az oroszoknál, hogy a Szurgut eladja a Mol-pakettjét? De ha a kínai kapcsolatokat és Kína állampapír-vásárlását nézzük, akkor is sikerről beszélhetünk. A belpolitikában is sokszor ő volt a megoldás, amikor a Matolcsy-tárcától valamit elvettek, mert nekik nem ment, Fellegi megkapta, hogy inkább ő oldja meg. Az Orbán bizalmi emberének számító Nyitrai Zsolt, majd legutóbb Bencsik János távozása már előrevetített valamit abból, hogy a háttérben bizony éles érdekellentétek vannak, aminek nem lesz jó vége. Érdekes, hogy a nyílt konfliktusok elmaradtak, és most sem tudjuk, hogy végül mi vezetett a távozáshoz, mert a Fellegi által vázolt okokkal bőven meg lehetett volna várni a miniszterelnököt, ez a lemondás nem indokolja a hirtelen bejelentést. 

Valóban probléma, hogy Fellegi miniszterként (kormánytagként) lett az IMF-delegáció vezetője (ez is egy példa a Matolcsy helyett Fellegi megoldja a problémát kérdésre), így ha már nem lesz miniszter, hogy vezetné a tárgyalásokat? Ezt a kérdést egy kormánybiztosi, vagy egy különmegbízotti kinevezéssel orvosolni lehet.

De a legfontosabb kérdés továbbra is megmarad: miért távozik így Fellegi? Arról nem is beszélve, hogy ki lesz a következő? Mert Fellegi távozásával már senkinek sem biztos a helye a kormányban, így már Orbán is könnyebben kezdhet kormányátalakításhoz. Ha innen nézzük, egykori tanára még a lemondásával is segítette egykori szakdolgozóját...