Politikazabáló

A választásokon vesztes MSZP 2010. július 10-én egynapos kongresszust tart, melynek legfontosabb része a tisztújítás. Új elnöke lesz a pártnak, a választmánynak, és az elnökség is megváltozik. Ennek kapcsán érdemes megvizsgálni, hogy milyen erők vannak a pártban, kik az erősek és kik a gyengék, vagy gyengébbek. 

Mesterházy Attila

Szinte biztos, hogy Mesterházy Attila váltja Lendvai Ildikót a pártelnöki székben. Mesterházy a párt és a frakció többségének a támogatását is bírja,  így a frakcióvezetői poszt mellett a párt legfontosabb tisztsége is az övé lehet. Ezzel  hivatalosan is a legerősebb ember lesz a pártban. A leköszönő pártelnök is őt támogatja. A kérdés csak az, hogy mekkora támogatással választják meg, mert nem mindegy, hogy milyen erő összpontosul mögötte; feles, 2/3-os, vagy 3/4-es. Támogatásának mértéke üzenet lesz Gyurcsány Ferencnek  és az ő táborának, ebből az is kiderül, hogy milyen mozgástere lesz/lehet a volt miniszterelnöknek.  Az már eldőlt, hogy a következő hónapok, évek legmeghatározóbb szereplője Mesterházy Attila lesz.

Gyurcsány Ferenc

Hivatalosan nem akar visszatérni a párt élére és egyéb vezető tisztséget sem szeretne betölteni. Jelenleg a Táncsis Mihály Alapítvány elnöke. Továbbra is vannak olyan támogatói, akik csak őt tekintik a baloldal vezérének, és egyedül benne látják a megoldást, a feltámadást. Gyurcsány a kivárásra játszik. Elmondása szerint nem akar új pártot alapítani. Talán két év múlva térhet vissza, amikor már lecsengett a választási vereség okozta sokk, és a gyakran bekövetkező ciklus közbeni népszerűségvesztés is eléri a Fideszt. Addig pozíció nélküli szellemi vezetőként működe. Legfőbb szövetségese Molnár Csaba, volt kancelláriaminiszter, aki egyben Győr-Moson-Sopron megyei elnök is. Ha bekerül az elnökségbe, vagy más, komolyabb posztot kap, akkor Gyurcsány jobbkeze az új vezetés közelében (vagy a vezetésben) lesz. Gyurcsánynak érdeke, hogy az elnökségben az embere(i) is szerephez jussanak.

Szekeres Imre

Még mindig sok támogatója van a pártban, de nemrég bejelentette, hogy nem jelölteti magát a tisztújításon, így pozíció nélkül maradhat. Jelenleg elnökhelyettes. Régóta Gyurcsány riválisa, így őt, és a mögötte felsorakozó erőket biztos nem támogatja, minden bizonnyal Mesterházy Attila mögé áll.

Kiss Péter

Neki is jelentős a bázisa a párton belül. Eddig szinte minden változást túlélt, sőt, a változások gyakran megerősítették. Jelenleg az elnökség tagja és a párt alelnöke. Nem zárható ki, hogy ismét fontos pozícióhoz jut. Bár a választási kudarc az ő felelőssége is, párton belüli támogatottsága magas. Kiss mindig figyelt arra, hogy a hátországa megmardjon. A kérdés csak az, hogy egy ilyen vereség után szeretne-e pozícióban maradni, vagy inkább a háttérben maradna.

Szili Katalin

A Trianoni Emléknapon egyedül volt jelen az MSZP részéről. Ez is jól mutatja, hogy mennyire elszigetelt a párton belül. Többször fölmerült, hogy független  képviselő lesz, vagy új pártot alapít. Már ezek a felvetések jól mutatják, hogy a párton belül is egyedül van. A találgatásoknak ma még nincs sok realitása. Nem valószínű, hogy komolyabb szerephez jut - legalábbis nem most. Gyurcsánnyal régóta riválisok, ezért valószínű, hogy azokat az erőket támogatja, akik megakadályozhatják Gyurcsány visszatérését. Szili nem tagja az elnökségnek, és jelenleg semmilyen komolyabb pozíciója nincs a pártban.

Szanyi Tibor

Egyéni képviselői sikere után újra erőre kapott, jelezte, hogy nem zárkózik el komolyabb pozíciótól sem. De a pártban sokat bírálták, bírálják, így nem egységes a támogatása. Kiszólásait is többször a szemére vetették. Sokszor beszél a vezetők lecseréléséről és a párt megújításának szükségességéről. Nem zárta ki, hogy ebben szerepet vállal, esetleg a választmány elnöki posztját is elvállalná, bár arra sokkal esélyesebb a jelenlegi elnök, Simon Gábor. Raádásul erre a posztra Botka László, Szeged polgármestere is pályázik, ezzel Szanyi esélyei csökkennek.

A fiatalok és az új emberek

Vadai Ágnes és Bárándy Gergely jelenleg az elnökség tagjai, de túl tehetségesek ahhoz, hogy az MSZP lemondjon róluk, ezért elképzelhető, hogy a jövőben is fontos szerepet kapnak/vállalnak. 

Ha az MSZP komolyan gondolja a megújulást, mindenképpen szükséges, hogy a régi arcokon kívül új, a közvélemény számára eddig ismeretlen emberek is megjelenjenek a párt vezetésében, és fontosabb pozíciót is betölthessenek. Ha ez nem történik meg, a megújulás is kudarcba fulladhat. Az új arcok megválsztása egyszeri aktus, de megismerésük és megismertetésük hosszú idő, munkájuk (esetleges) gyümölcse csak hosszú hónapok, évek után érhet be.

A szlovák parlamentbe jutott képviselők a Híd listáján:

A listán magyar és szlovák nemzetiségű képviselők is vannak. A magyarság számára szomorú hír, hogy kevesebb lett a magyar parlamenti képvislők száma. Az MKP kiesése is kudarcnak tekinthető. De a Híd bejutott, így a szlovák parlamentben is lesznek magyar képviselők. A választások elemzését és a konklúziót másokra hagyom. Csak egy apró momentumot emelnék ki. Ha a jövőben - a Híd listáján bejutott - szlovák képviselők is felszólalnak, kiállnak a magyarok (jogai) mellett, az még bíztató lehet a jövőre nézve. Talán ez a remény kompenzálhatja a kevesebb magyar parlamenti képvislő miatti kudarcot.

Érdekesség

Az egy százaléknál többet kapott pártok és eredményeik százalékban:

Ha összeadjuk a magyar pártokra leadott szavazatokat; 8,12+4,33=12,45%, akkor ezzel az eredménnyel a magyarság politikai képviselete a harmadik legerősebb erő lehetne/lehetett volna. De az ilyen összehasonlítás nélkülözi a politikai racionalitást, így csak elgondolkodtató érdekességként említettem meg.

Forrás: Új Szó, Most-Híd

Régebben is írtam, hogy érdekesek a Magyarországról szóló hírek, a hazánkkal foglalkozó riportok, tudósítások, különösen akkor, ha magyar politikusok is megszólalnak benne. Nálunk az volt a vezető hír, hogy a CNBC Magyarországon forgat, de hogy ki mit mondott, arról már kevesen számoltak be. Az első videón Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, a másodikon Oszkó Péter volt pénzügyminiszter nyilatkozik a magyar gazdaság helyzetéről. Mindketten angolul.

A köztársasági elnök az árvíz miatt nehéz helyzetbe került Felsőzsolcára látogatott. Ezen a képen olyan, mintha hadvezér lenne. Biztos bekerül a családi albumba. Egyébként a hadsereg főparancsonka valóban a köztársasági elnök.

Fotó: Pályi Zsófia, Forrás: Origo.

Az elmúlt hét - az árvíz mellett - a magyar gazdaság állapotáról, egy esetleges államcsődről, a forint árfolyamának alakulásáról, a tőzsde zuhanásáról, de legfőképpen a kormányzati kommunikációról és annak hatásairól szólt. Nehéz megítélni, hogy a nyilatkozatok mennyire voltak szándékosak vagy "csak" szerencsétlenek, de az biztos, hogy ilyen következményekkel senki nem számolt. 

A hiánycél és a bizalom

Az idei államháztartási hiánycél 3,8%. A választási győzelem után a piac még az 5,5%-os hiányt is elfogadhatónak tartotta, de még a távozó pénzügyminiszter szerint is elképzelhető a magasabb (4,2%-os) államháztartási hiány. Varga Mihály legutóbbi sajtótájékoztatója szerint tartani szeretnék a 3,8%-os hiányt. Ez részben ellentmond az eddigi várakozásoknak.

Úgy tűnt, hogy a 2/3-os győzelemben mindenki lehetőséget lát, esélyt arra, hogy az új kormányzat - akár a magasabb hiány terhére - olyan intézkedéseket hozzon, amivel serkenteni lehet a gazdasági növekedést, miközben rég várt strukturális átalakításokat is elindítanak. Ez a várakozás jelenleg is megvan. Az elmúlt hét kibeszéléseivel és/vagy ellentmondásos nyilatkozataival a bizalom csökkent. Pedig ez napjainkban - és a válság kezdete óta - a legfontosabb.

A jó kommunikációról

Sokadszorra hangsúlyozom, hogy a jó kommunikáció elengedhetetlen a sikeres kormányzáshoz. Kifelé (külföld) és befelé (belföld) egyaránt. Már tudjuk, hogy Kovács Zoltán felel a kormányzati kommunikációért, egy ötven fős csapat munkáját fogja koordinálni. A kommunikációs államtitkárság a Navracsics Tibor által vezetett Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alá tartozik. Lásztik, hogy fontosnak tartják a kommunikációt, a hírek szerint szakemberekkel teli profi csapat verbuválódik. A kormányzati arculat kialakítása is az államtitkárság feladatkörébe tartozik.

Az idézett fideszes politikusok nyilatkozataiért közvetlenül még nem ők felelnek, de ezt a problémát is orvosolni kell; iránymutatással, eljárásrenddel, erős központi kommunikációval. A kormányzati kommunikáció mellett rendezni kell a párt vezető politikusainak megnyilatkozásait is, hiszen Kósa Lajos vagy Pokorni Zoltán nem kormánytagok, de a Fidesz meghatározó emberei, és az utóbbi időben lavinát indítottak el bizonyos megnyilvánulásaik. Utóbbi feladat lesz nehezebb.

Az elmúlt napok eseményeinek tükrében kijelenthető, hogy időben jött a kijózanító pofon, egy négyéves kormányzati ciklus legelején. Ebből sokat lehet tanulni.

Érdekességek az ünnepélyes eskütételről és az új kormány megválasztásáról.

A bársonyszékek jó része üresen maradt, mivel soha ilyen kevés miniszter nem volt egy kormányban. (Később szükség lehet a helyekre, ha a miniszter az államtitkárát (államtitkárait) küldi a parlamentbe, mivel egy miniszternek több - különböző szakterületért felelős  - államtitkára is lesz. Ennek technikai megoldása még érdekes lehet.)

A miniszterek bemutatásánal a legnagyobb tapsot Navracsis Tibor kapta. Szerintem a taps nem elsősorban a miniszteri kinevezésének, hanem az elmúlt négy év frakcióvezetői munkájának szólt. Látható, hogy a frakcióban sokan kedvelik, tisztelik, eddigi munkáját elismerik.

Az összes párt frakcióvezetője illetve elnöke gratulált az új kormányfőnek és  az új minisztereknek. Még a nemmel szavazók is. Senki nem volt gárdamellényben. Senki nem vislekedett oda nem illő módon (pl. trágár bekiabálás), az összes képviselő megadta a tiszteletet az ünnepélyes eseményhez.

Egyetlen szavazással döntöttek az új miniszterelnök személyéről és a kormányprogramról.  Eredménye: 261 igen, 107 nem, 0 tartózkodás, 18 nem szavazott. Tehát a szavazáson 18-an nem vették részt. Egyesek faladatukból adódóan nem is szavazhattak, ilyen  a házelnöki tisztséget betöltő Schmitt Pál. De hol volt a többi nem szavazó képviselő? Egy nemrég megválasztott képviselőnek mi lehet fontosabb, mint az - elvileg négy évente egyszer megtartott - új miniszterelnökről és a kormányprogramól döntő ülésen (és szavazáson) való részvétel? (Kivéve a személyes okokat.)

Talán egy kicsit meglepő, hogy a Jobbik képviselői is nemmel szavaztak a kormányfőre és a kormányprogramra. 1998-ban a MIÉP támogatta az akkor megalkuló Orbán-kormányt.  Igaz, a mai Jobbik nem egyenlő az akkori MIÉP-pel, mégis sokan tartózkodást vártak a Jobbiktől, de Vona Gábor már csütörtökön jelezte, hogy nem tudják támogatni kormányprogramot.

Az új kormány megválasztása után a Fidesz-KDNP nagygyűlést tartott a Kossuth téren. Ilyen se volt még - mármint eskütétel utáni nagygyűlés. Ennek célja a saját tábor megerősítése, a közös ünneplés, a közös élmények és a siker megélése, továbbá a támogatók demonstrálása lehetett.

+1

Ha a parlamenbe nem is, a hírekbe bekerült az SZDSZ, mert ma lemondott az elnöke, Retkes Attila. Talán nem véletlen az időzítés, de igazán nagy jelentősége nincs. Ugyanakkor szokatlan, hogy egy távozó politikus pártja nevében bocsánatot kér:

"Retkes Attila a párt nevében négy dologért kért bocsánatot a magyar társadalomtól: a korrupciós ügyekért, a vidék magára hagyásáért, a határon túli magyarok elhanyagolásáért, és a fölényes, agresszív stílusért."

"Arra kérem a szlovákiai magyarokat, hogy ne kérjék a magyar állampolgárságot, mert Szlovákia mindig partnerként kezelte őket." - idézték Robert Fico szlovák miniszterelnököt az m1 Híradójának tudósításában. Mégis mikor kezelték partnerként a felvidéki magyarokat?

- Malina Hedvig megtámadása után?

- A dunaszerdahelyi magyar szurkolók megverésekor?

- Sólyom László kitiltásakor?

- A magyarellenes nyelvtörvény elfogadásakor?

Nem tudom, hogy pontosan melyikre gondolt Fico, de az elmúlt évek tapasztalatai szerint a szlovák miniszterelnök konfliktusba került Gyurcsánnyal, Bajnaival, Sólyommal, Orbánnal, vagyis mindenkivel, aki magyar, mindegy, hogy melyik oldalon áll. Nem Ficoról, a magyarellenességről, vagy a szlovákiai választásokról akarok értekezni, arról sokan sokfélét írtak. Inkább a magyar kommunikációs stratégiáról, hogy mire érdemes kitérni,  mit kell hangsúlyozni, hogyan lehetne racionális oldalról kontrázni a szlovák vezetés irracionális lépéseire. 

Adott egy baloldali-nacionalista miniszterelnök, Robert Fico, aki koalíciós kormányával újrázásra készül, jó esélye van arra, hogy megnyerje a választásokat, és ismét kormányt alakítson. Vagyis az a remény, hogy egy új, jobboldali kormánykoalíció  vezette kormány alakuljon, szinte esélytelen. De sokat elárul az egész politikai vezetésről, hogy a szlovák parlament 115 képviselőjéből 90-en támogatták a mai válaszlépést, és csak 7 "nem" szavazat volt.

Arra kerestem a választ, hogy a helyzet ismeretében hogyan lehet kezelni egy ilyen problémát? Hogyan válhat Magyarország erkölcsi és/vagy tényleges győztessé* a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt? *A győztes a racionális, européer, és a körülményekhez képest pacifista magatartást jelenti. Már nem az a kérdés, hogy időszerű volt-e a törvény vagy sem, hanem az, hogy a kialakult helyzetet hogyan kezeli a magyar kormány (és az ellenzék).

Minden olyan információt hangoztatni kell, ami tényeken alapul, és döntéseink racionalitását magyarázza, miközben a szlovák lépések irracionalitását mutatja be.

1. Nemzetközi példákat kell említeni. Hogyan működik a kettős állampolgárság intézménye a környező országokban, a régióban, az Európai Unióban.

2. Hivatkozni lehet a szomszédos országok megoldásaira, lásd Románia, Szerbia, Horvátország.

3. Hivatkozni lehet a szlovákok kettős állampolgárságának létezésére.

4. Bemutathatjuk, hogy Magyarországon semmilyen retorzió nem éri azokat a szlovákokat, akik a magyar mellett a szlovákot is felvették/megkapták. Sőt, a magyar nemzet egyenlő jogokkal rendelkező állampolgárai.

5. Fel kell hívni a figyelmet az olyan ellentmondásokra, hogy Jan Slota pártjában egy szlovák-svájci és egy szlovák-orosz (kettős) állampolgár is van. (Az m1 Híradó ezt megtette.) 

6. Minden provokáció ellenére meg kell őrizni a higgadtságot. Nem csak azért, mert ez az ésszerű, hanem azért is, mert ezzel lehet rávilágítani a szlovák oldal (alaptalan) pánikszerű félelmeire, és az így hozott lépéseire.

Ismert, hogy Szlovákiában választási kampány van, ezért a racionális érvek nem nagyon találnak fülekre, ettől a szlovák álláspont nem fog (hirtelen) megváltozni, és az új szlovák kormánytól sem várhatunk mást, de fontos, hogy ebben a vitában a racionalitás és az európai emberi jogok kerekedjenek felül. Ezek - a jelenlegi állapot szerint - a magyarok oldalán vannak.

Még mielőtt elfelejtenénk, összegyűjtöttem a 2010-es tavaszi választásokat megelőző kampány áldozatait. Azokat, akiknek a kampány, vagyis a választásokat megelőző felfokozott hangulat, a  nagyobb elvárások, és a politikai ellenfelek (tényleges vagy lehetséges) támadásai  miatt kellett távozniuk, visszalépniük, vagy lemondaniuk. A kampány az utóbbi évekhez képest nem volt olyan heves, ezért sok áldozatot sem "szedett". Nagyon hamar elfelejtjük, hogy kik voltak ők, ezért most összeírtam. Három embert nevezhetünk a kampány áldozatának:

Mádi László, Fidesz - Akit az ingatlanadóval kapcsolatos nyilatkozata miatt hívott vissza a párt. A mondat valóban szerencsétlen volt, de ha nincs kampány, biztos nem kell távoznia, hiszen húsz éven keresztül volt a Fidesz parlamenti képviselője, szakpolitikusa. Elhivatottságát jelzi, hogy még a visszahívás után is azt mondta, hogy "A történtek ellenére fideszes voltam, vagyok és leszek."

Politikazabáló konklúzió: A visszahívás akkor és abban a helyzetben indokolt volt, de ha nem hívják vissza, akkor is megnyerte volna az egyéni mandátumot. Valamilyen formában a párt közelében maradhat, ha ezek után még akar. 

Király András, Jobbik - Akinek a pártja által hangoztatott irányelvekkel ellentétes fényképek és videó miatt kellett távoznia. Neki választási kampány nélkül is mennie kellett volna, mert a felvételekkel könnyű támadási felületet nyitott meg a politikai ellenfeleknek. Az ő esetében inkább az a kérdés, hogy kampány nélkül is napvilágra kerültek volna a felvételek?! 

Politikazabáló konklúzió: A lemondás indokolt és logikus lépés volt, egyszerűen nem tehetett mást. Ha ilyen ("kompromittáló/lejárató") felvételek léteznek, azok előbb-utóbb nyilvánosságra kerülnek. Minél magasabb pozícióba kerül egy politikus, annál hamarabb, így bukása csak idő kérdése volt. Talán egy saját maga által indított belső és külső "kampánnyal" megelőzhette volna, de ez inkább a fikció kategóriában marad.

Orbán Anita, Fidesz - Aki hivatalosan egészségügyi okok miatt, nem hivatalosan a férje miatt lépett vissza, megelőzve egy BKV-hoz kapcsolódó botrányba való belekerülést. Ha a hivatalos az igazi ok, akkor kampány nélkül csak betegállományba vonult volna (bár ez a betegségtől is függ). Ha a nem hivatalos az igazi ok, akkor a kampány miatt kellett távoznia, hiszen támadási felületet hagyott volna.

Politikazabáló konklúzió: Valószínű, hogy a második fordulóban megnyerte volna az egyéni mandátumot. Ennek ellenére a biztonsági kampányra törekvő Fidesz részéről lokigus volt a visszalépése (ha a nem hivatalos okokat nézzük). A Fidesz akkor egy nagyreményű politikust vesztett. Női politikusokból most is hiány van, lenne rá igény, űrt töltene be, és a felkészültsége is megvan hozzá, ezért későbbi visszatérése lehetséges. 

Feloldotta a (választás első fordulóján bevezetett) tagfelvételi zárlatot az LMP kongresszusa - szólt a rövid közlemény. A párt honalpján még semmi információ nincs erről. Talán a kétnapos kongresszus után a honlapon is olvasható lesz a hír. Ahhoz képest, hogy a párt online közvetített frakcióülést tervez, ez még kicsit lassúnak tűnik. "A zárlatot feltételekkel oldották fel, az új tagok 90 napig csak segítő tagok lehetnek, utána kaphatnak teljes jogú tagságot. A segítő tagok résztvehetnek a párt munkájában, de nem szavazhatnak vagy viselhetnek tisztséget." - folytatódik a hír.

Megjelentek a hiénák húsosfazék közelében? Esetleg a párt vezetése félti a pozícióit? Vagy csak racionális védelmi lépés? Az elmúlt években láttunk néhány példát a furcsa körülmények között felduzzasztott pártszervezetekre.

A jó választási eredménnyel a párt saját magát is meglepte. Karácsony Gergely - a párt kampányfőnöke - 7-8% körüli eredménynel számolt, de a választások előtt kisebbségben volt ezzel az előrejelzéssel. A parlamenbe kerüléssel a párt életében sok minden megváltozik.

A honlapjukon a Kik vagyunk? kérdés alatt többek között ezt is olvashatjuk: "Az LMP-ben sok különböző ember vesz részt" (...) "Kormányból kiábrándult. Ellenzékből kiábrándult. A kiábrándultságból kiábrándult. A politikát eddig messzire elkerülő." Ez a retorika is megérett a változásra. 

Már a párttá alakulással megszűnt a civil tudat, a civil érzés, a bejutással pedig a párt a politikai elit része lett. Egyeztetéseken vesznek részt, frakciót alapítanak, bizottságokban dolgoznak, bizottsági elnököt adnak, szinte mindenről véleményt kell (!) formálniuk, más pártottakal, más politikusokkal fognak vitatkozni vagy együttműködni. 

A parlamentben ellenzéki pártként dogoznak, ezért a későbbiekben a párt támogatói nem lehetnek ellenzékből (is) kiábrándultak. Az ellenzékiség egyszerre lehetőség és veszély is. Az LMP  sok kérdésben távolabb áll a Jobbiktól és az MSZP-től, mint a Fidesztől. Ezért a kormányzati munka kritikája mellett az ellenzék másik két pártjával is komoly viták várhatók. Ki kell tűnniük, hogy megmutassák magukat, és ne vesszenek el az ellenzéki vitákban. Az LMP-nek az az érdeke, hogy amíg az MSZP és a Jobbik egymással van elfoglalva, addig ők higgadt, a problémákra valódi (szakmai) megoldásokat javasló pártként jelenjenek meg.

Az ellenzéki munka mellett a pártot is építeni, koordinálni kell. Ez is nagy feladat lesz a párt életében. Igen sokszínű a párt tagsága, könnyen lehetnek belső viták, amiket kordában kell tartani, és a pártszervezetekkel is törődni kell. Ezért is hozhatták ezt az óvatos lépést a párttagságra vonatkozóan. Az anyagi forrás már rendelkezésre áll, a többi a jövőben kiderül. 

Gordon Brown lemondása mintaértékű. A brit politikai kultúra régi hagyományai mellett a távozó miniszterelnök minden eleganciája benne volt. Mindenkinek köszönetet mondott, és a választási vereségért is vállalta a felelősséget. Beszéde rövid, határozott, és érzelmekben gazdag volt.  Még a sajtó munkatársai is megtapsolták. Így kell angolosan távozni, ahol az angolosan szó most úriembert jelent. Távozó politikusoknak követendő példát állított.

További részletek itt.